Sebestyén Károly

(Gödre, 1872. júl. 10.–Bp., 1945. jan. 5.): irodalomtörténész, tanár, kritikus, műfordító, filozófus. Az egyetemet Bp.-en, Lipcsében és Berlinben végezte. 1895-ben gimnáziumi tanárként kezdte pályáját. Első cikkei a Pesti Hírlapban jelentek meg. 1898-tól a Magyarország, 1904-től a Budapesti Hírlap, 1916-tól a Pester Lloyd munkatársa volt. Színikritikákat és vezércikkeket írt. 1907-től 1932-ig a SzAk tanára, esztétikát, dramaturgiát, költészettant tanított. 1928–1930 között ig.-ja volt. 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. A konzervatív irodalmi irányt képviselő színikritikái elsősorban drámabírálatok. Számos színdarabot fordított. Írt filozófiatörténeti, filológiai, pedagógiai és esztétikai műveket. Könyvei: A színpad három évezreden át (1913); Dramaturgia (1919); Shakespeare és az angol reneszánsz (1920); Summa vitae (Visszatekintés egy életre, 1927); Shakespeare kora, élete, művei (1936); Munkák és napok (válogatott írások, 1941). Fordításai: Ibsen: Peer Gynt (1903); Sh.: Athéni Timon (1904); Knoblauch: Faun (1912); Rolland: Danton (1920); Schiller: Az orléans-i szűz (1921); Goethe: Clavigo (1923).