Sehy Ferenc; Kemény

(Arad, 1764 v. 1765–Nagyvárad, 1799): színész, fordító. Tokajkeresztúron volt tanító, majd szülővárosában esküdt. Közpénzek hanyag kezelése miatt vizsgálat folyt ellene, börtönéből azonban megszökött. 1791. nov.-ben csatlakozott a szerveződő pest-budai, első m. színtárs.-hoz, amelynek hamarosan vezető színésze lett. 1794-ben a Martinovics-mozgalom besúgója volt. A látszat fenntartásáért őt is letartóztatták, de 1795. máj. 20-án felmentették, és még aznap este színpadra is lépett. Mivel közönsége nem tudott a mozgalom körüli szerepéről, további színészi sikereket arathatott. A pest-budai társ. bukása után pályáját Erdélyben folytatta. Kolozsvárott, Debrecenben, Nagyváradon játszott, majd társig. is volt. Egy kocsmai verekedésben vesztette életét. Sehy Ferenc kiváló tehetségű, közönségvonzó típus volt, ugyanakkor fékezhetetlen, konfliktuskereső személyiség, aki a társ. vezetéséért, Kelemen László ellen vívott harcaival sok kárt okozott. Elsősorban tragikus hősöket, érzékenyjátéki főszerepeket játszott, de szívesen alakított komikus értelmiségieket is. F.Sz. Fitzondi (Brühl: Talált gyermek); Esméretlen (Kotzebue: Embergyűlölés és megbánás); Prédikátor (Kotzebue: A szerelem gyermeke); Rolla (Kotzebue: A nap szüze); Gróf Valtron (Möller); Capulet (Sh.–Weisse: Rómeó és Júlia); Vitéz János (Szentjóbi Szabó L.: Mátyás király); Zrínyi Miklós (Werthes); Kálmán király (Soden–Dugonics A.: Báthori Mária); Wesselényi Ferenc (Verseghy F.: Szécsi Mária). Három német nyelvből készült drámafordításáról tudunk. – Ir. Benda K.: A magyar jakobinusok iratai II. (1952).