Senkálszky Endre

(Kolozsvár, 1914. okt. 2.– ): színész, rendező, pedagógus, színházigazgató. Hetényi Elemér színiiskolájában tanult 1935–1937 között. Szabadkai József, majd Jódy Károly színtárs.-ában játszott. 1939-től a kolozsvári Thália, a Magyar Színház, a Nemzeti Színház, az Állami Magyar Színház tagja volt. Vendégként Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Marosvásárhelyen lépett fel. Az első két helyen rendezett is. 1949–1954 között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanára, 1964–1969 között a kolozsvári Állami Magyar Színház ig.-ja volt. 1977-ben ment nyugdíjba. 1978. ápr. és 1981. okt. között 14 oratorikus stílusban előadott görög tragédiából – két Aiszkhülosz, öt Szophoklész, hét Euripidész-drámából – álló ciklust rendezett. Pályája elején főként hősi szerepekben aratott sikert, később karakterszerepekben is bizonyította jellemábrázoló erejét és humorérzékét. Több mint négy évtizeden át meghatározó szerepe volt a kolozsvári színjátszásban. F.Sz. Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Dudgeon (Shaw: Az ördög cimborája); Bánk bán (Katona J.); Petruchio (Sh.: A makrancos hölgy); Kótyagos polgár (Caragiale: Az elveszett levél); Ephraim Cabot (O’Neill: Vágy a szilfák alatt); Színészkirály, Az apa szelleme (Sh.: Hamlet); Öregapó (Hszing Csi-en: A buszmegálló). – Ir. Török: Színészpálya a közönség szolgálatában (Utunk, 1978); Bernád Á.: A szöveg színháza (A Hét, 1981. júl. 17.); Páll Á.: A színház az önvizsgálat fóruma (Harangszó a mélyből, 1991).

SENKÁLSZKY ENDRE –

SENKÁLSZKY ENDRE – A rheimsi érsek (Shaw: Szent Johanna)