Salamon Béla

(Beregrákos, 1885. márc. 4.–Bp., 1965. jún. 15.): színész, színházigazgató. Kereskedősegédből 1913-ban a Royal Orfeum, ill. a Royal Sörkabaré színésze lett. 1920–21-ben a Bonbonnière Kabaré, 1921–1923 között az Apolló Színpad tagja volt. 1921-ben az Emke és a Trocadero Kabaréban is fellépett. 1923-tól 1931-ig a Terézkörúti Színpad élén állt. 1933–34-ben a Komédia Orfeumban, 1934-től 1938-ig a Terézkörúti Színpadon játszott. 1940–1944 között az OMIKE Művészakció előadásain szerepelt. 1945-től rendszeresen játszott a Kamara Varietében. 1945–46-ban a Royal Revü Varietében, 1950-ben a Népvarietében, 1951-ben a Kisvarietében, 1953-ban a Budapest Varietében is fellépett. 1951-ben a Vidám Színpadhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Élete végéig a félszeg, de ügyefogyottságában is ravasz kisember figuráját játszotta, amellyel először Szőke Szakáll Vonósnégyes c. jelenetében volt sikere. Igen széleskörű népszerűségnek örvendett. Több filmben játszott epizódszerepet. Napilapokban és hetilapokban számos karcolata és krokija megjelent. 1958-ban érdemes művész kitüntetést kapott. Könyvei: Hej, színművész! (1939); Szódásüveg és környéke (1964).

SALAMON BÉLA