Sepsy Károly; Sepsi

(Szatmár, 1822–Szatmár, 1853. dec.): színész, színigazgató. 1838-ban Máramarosszigeten kezdte pályáját. Már 1841-ben ig. volt, s a hagyomány szerint ebben az évben ő avatta színésszé Petőfi Sándort Ozorán. 1845-ben társ.-ával Itáliában is megfordult. 1848-ban vendégként fellépett a Nemzeti Színházban (Szigligeti Ede Rózsa c. művének Bábel szerepében), majd feloszlatta társ.-át, hogy tagjai honvédnek állhassanak. Ezután szülővárosában élt. Szerepkörét – színlapadatok híján – nem tudjuk meghatározni. Több lapban közölt cikkeket. A Pesti Divatlapban (Levelek a vidéki színészet köréből, 1847. szept. 9.) tíz körzetből álló kerületi rendszert vázolt fel, a Nemzetőrben (Fegyverre, vidéki színészek! 1848. jún. 3.) a forradalom védelmére mozgósított. Könyvei: Egy színész emléklapjai (Debrecen, 1948); Nász és sír (Nagykároly, 1850).