Seregi László

(Bp., 1929. dec. 12.– ): táncos, koreográfus. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakára járt 1945–1949 között, majd érdeklődése a néptánc felé fordult, így a Honvéd Művészegyüttes tagja lett. Itt ismerkedett meg a balettművészettel Nádasi Marcella irányításával. 1952–1956 között koreográfiákat is készített. A Művészegyüttes átmeneti megszűnésekor az Operaház szerződtette. Kiváló karaktertáncos volt, de koreográfusi munkáját is tovább folytatta. Eleinte operabetéteket komponált. Első nagyszabású, egész estés táncdrámáját, a Spartacust 1968-ban komponálta, és azóta folyamatosan jelentkezik új, rendkívül magas művészi szintet képviselő, a nemzetközi táncirodalomban is egyedülálló műveivel. Táncait a feszes dramaturgia, muzikalitás, stiláris sokszínűség, teatralitás és szellemesség jellemzi. Néhány korai műve kivételével a televízió a teljes életművet rögzítette. F.K. Kalotaszegi táncok (1952); Reggel a táborban (1953); Spartacus (1968); A fából faragott királyfi (1970, 1981); A csodálatos mandarin (1970, 1981); Sylvia (1972); A cédrus (1975); Kamarazene No. 1. (1977); Air (1978); Szerenád (1977); A városban (1977); Változatok egy gyermekdalra (1978); Macskák (1983); Rómeó és Júlia (1985); Szentivánéji álom (1989). Kossuth-díjas (1980), Erkel Ferenc-díjas (1962), érdemes (1972), és kiváló művész (1978). A Nagy Osztrák Érdemkereszt (1976) tulajdonosa. – Ir. Körtvélyes G.: Hagyomány és újítás egysége az Operaház balettszínpadán (Kritika, 1989/4); Kútszegi Cs.: S. Rómeója és a manierizmus (Tánctudományi Tanulmányok, 1988/89).

SEREGI LÁSZLÓ

SEREGI LÁSZLÓ koreográfiája – Hacsaturján: Spartacus