Solti Miklós

(Bp., 1911. nov. 25.–Nagyvárad, 1980. okt. 3.): színész. Hetényi Elemér színiiskolájában tanult, 1935-ben Szatmárnémetiben, 1937-ben Kolozsvárott, 1940-ben Nagyváradon játszott. 1941-ben – a faji törvények miatt kénytelen volt időlegesen búcsút venni a színpadtól – munkaszolgálat és fogság következett. 1949. nov. 1-jétől 1966. dec. 1-jéig, nyugdíjazásáig ismét a nagyváradi társ. tagja volt. Eredeti tehetség, operettben, népszínműben, középfajú drámában és vj.-ban egyaránt emlékezetes alakításokat nyújtott. Főként a hirtelen haragú, indulatos figurákat elevenítette meg sokszínűen és hitelesen. F.Sz. Falstaff (Sh.: A windsori víg nők); Miska (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Rekedthangú (Visnyevszkij: Optimista tragédia); Kótyagos polgár (Caragiale: Az elveszett levél).