Somogyi Erzsi

(Kolozsvár, 1906. szept. 10.–Bp., 1973. júl. 10.): színésznő. A SzAk-n rövid időt töltött, 1924-ben a Renaissance Színházban tűnt fel. 1924-től 1927-ig, 1928-tól 1951-ig, ill. 1954–1973 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1927–28-ban a Vígszínházhoz szerződött. 1945 előtt magánszínházakban is szerepelt. 1924-ben és 1929-ben az Andrássy úti, 1927-ben, 1929-ben és 1934-ben a Fővárosi Operett, 1928-ben az Új, 1932-ben a Kamara, 1940-ben a Városi, 1946–1948 között a Magyar Színház foglalkoztatta. 1950–51-ben a Vidám Színpad, 1952–53-ban A Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt. 1956-ban a Blaha Lujza és a József Attila Színházban, 1969–70-ben az Irodalmi Színpadon, 1970–71-ben a Pesti Színházban is fellépett. Kezdetben naivákat, lírai hősnőket játszott. Később anyaszerepeket és drámai jellemfigurákat is megformált. Mély átéléssel, természetes játékkal, közvetlenséggel minden szerepéből eredetit és egyénit formált. Több filmben is feladathoz jutott. Kossuth-díjas (1953, 1959), érdemes (1955) és kiváló művész (1962). F.Sz. Marika (Móricz Zs.: Búzakalász); Marianne (Molière: Tartuffe); Puck (Sh.: Szentivánéji álom); Rozika (Móricz Zs.: Úri muri); Hedvig (Ibsen: A vadkacsa); Ilma (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Kaoyi hercegnő (Kállay M.: A roninok kincse); Szidónia (Csiky G.: Buborékok); Anya (García Lorca: Vérnász); Linda (Miller: Az ügynök halála); Mary Tyrone (O’Neill: Hosszú út az éjszakába); Volumnia (Sh.–Brecht: Coriolanus).

SOMOGYI ERZSI – Kaoyi hercegnő
(Kállay M.: A roninok kincse)