sorstragédia; végzetdráma

1. tágabb értelemben minden olyan színpadi mű, amelynek dramaturgiájában a konfliktust a drámai szereplők viszonyrendszerén kívüli motívumok igazgatják: istenek, törvénnyé kövesedett hagyomány, vallási felfogás és kánon, eleve elrendelés, isteni eredetűnek feltüntetett uralkodói hatalom, közelebbről meg nem határozott végzet v. sors, azaz véletlenszerű események láncolata (pl. Szophoklész: Oidipusz király, Corneille: Cid.); 2. szűkebb értelemben színjátéktípus a 18–19. sz. fordulóján és a 19. sz. első harmadában, amikor a napóleoni háborúk okozta értékválság idején az egyes ember önértékelésének elbizonytalanodását tükrözte a drámai hős helyzete. Mint ilyen, a romantikus tragédia véletlenekre is építő dramaturgiáját készítette elő. Régiónkban mintapéldányai Müllner: A vétek súlya és Grillparzertől Az ősanya. A m. színpadi irodalomból sorstragédia Gombos Imre Esküvése, Kisfaludy Károly Stibor vajda c. műve, de a színjátéktípus hatott Vörösmarty Mihály Vérnász, Marót bán, Tóth Lőrinc Átok és Garay János Árboc c. drámáira is. – Ir. Fried I.: A végzettragédia magyar vége (Színháztudományi Szemle 24., 1987).