Sárdy János

(Nagykónyi, 1907. júl. 27.–Bp., 1969. márc. 9.): színész, énekes. A pápai tanítóképzőben végzett, majd Dunaföldvárott lett kántortanító. Műkedvelő előadásokon szerepelt, többnyire zenés darabokban. Hangját magánúton képeztette. Az Operaházban Palotai Árpád volt a mestere. 1936-ban ösztöndíjasként szerződtették, majd két év múlva rendes tag lett, ahol több elsőrangú szerepben lépett föl, de a közönség leginkább a könnyebb hangvételű tenorszerepekben ünnepelte. 1942-től a Fővárosi Operettszínházban is fellépett. A negyvenes évek egyik legnépszerűbb énekes színésze volt, aki népszerűségét operett- és – 1940-től – filmszerepeinek köszönhette. Többször vendégszerepelt külföldön is. Vonzó külsejű, elegáns megjelenésű, szárnyaló tenor hangú énekes volt, aki kivételes színészi képességgel is rendelkezett. Mellszobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázta meg, és a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel. Érdemes művész (1963). F.Sz. Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Kálmán diák (Poldini E.: Farsangi lakodalom); Orlovszky herceg (ifj. J. Strauss: A denevér); Pottenstien Hatfaludy Ferenc gróf (Lehár F.: A mosoly országa); Edmond diák (Puccini: Manon Lescaut); Kukorica Jancsi (Kacsoh P.: János vitéz); Barinkay (ifj. J. Strauss: A cigánybáró); Pedrillo (Mozart: Szöktetés a szerájból); Tamino (Mozart: A varázsfuvola); Jacquino (Beethoven: Fidelio); Almaviva gróf (Rossini: A szevillai borbély); Bálint (Huszka J.: Mária főhadnagy); René (Lehár F.: Luxemburg grófja); Danilo (Lehár F.: A víg özvegy); Tom (Jacobi V.: Leányvásár); Nagyherceg (Jacobi V.: Sybill); Rigó Jancsi (Fényes Sz.); Plinchard (Hervé: Lili); Csinom Palkó (Farkas F.); Ambrus (Vincze O.: Budai kaland); Fred (Porter: Csókolj meg, Katám); Török (Kálmán I.: Marica grófnő); Páris (Offenbach: Szép Heléna). – Ir. Hadai Gy.–Mag. L.: S. J. (1987).

SÁRDY JÁNOS –

SÁRDY JÁNOS – Páris (Offenbach: Szép Heléna)