Széchenyi István gr.

(Bécs, 1791. szept. 21.–Döbling, 1860. ápr. 8.): színházszervező, mecénás, szakíró. A napóleoni háborúk tisztjeként és utazóként megfordult Európa legnevesebb színházaiban, ennek tényeit Naplói rögzítik. A Magyar Tudományos Akadémia alapítója, 1826. jan. 8-án említi naplójában először a Nemzeti Színház gondolatát. 1827-ben a miskolci színház jelképes páholybérlője. 1828-tól tagja Pest vármegye játékszíni küldöttségének, megbízásukból írta Magyar játékszínrül c. röpiratát (1832, hasonmás kiadások: 1976, 1984). Elképzelése szerint a Nemzeti Színházat a pesti Dunaparton, a városközpontban és részvénytársasági alapon kellett volna felépíteni. Pest vármegye ajándéktelken, az akkori város szélén, közadakozás útján gyűjtött részleges tőkével fogott építkezésbe 1835-ben. Széchenyi István terve (a nemességre országosan kivetendő 400 ezer pengőforint alaptőkével) az országgyűlés elé került, ahol 1836. ápr. 13-án a felsőtábla 18:17 arányban elutasította. Így Pest vármegye eleve ideiglenesnek tekintett színháza épült meg és nyílt meg 1837-ben, majd került országos kezelésbe 1840-ben. A Pesti Magyar Színház javára Széchenyi István is adakozott, benne páholyt bérelt, de nem fogadta el az országgyűlés jelölését a főig.-i posztra (1844). 1858-ban, Döblingből évi 1000 pengőforintot ajánlott a Nemzeti Színház támogatására. Az Ein Blick... c. röpiratában is (1859) megvédte a Nemzeti Színházat az udvari színház koncepciójától. – Ir. Belitska-Scholtz H.: Sz. I. és a magyar színházépítési törekvések (Építés–Építéstudomány, 1974).