szerzői jog

a polgári jog egyik részterülete, a szellemi alkotások jogi védelmének biztosítéka. Védelemben részesíti a művészi – irodalmi, zenei, képző- és iparművészeti, alkalmazott grafikai, fotóművészeti, táncművészeti, valamint az ún. másodlagos műveket (átdolgozás, fordítás) létrehozó –, az előadóművészi és a szerzői alkotómunkával rokon más tevékenységeket. Az alkotót egyrészt személyi jogok illetik meg, melyek a nyilvánosságra hozatalhoz, a mű integritásához, a név- és címhasználat kizárólagosságához fűződnek. Másrészt vagyoni jogok, melyek elsősorban a szerzői tiszteletdíjra (tantième), a mű forgalmazására, sokszorosítására, bármilyen felhasználására vonatkoznak. A szerzői vagyoni jog átruházható. A szerző halála után a műhöz fűződő szerzői jogok az örökösöket illetik ötven, ill. bizonyos esetekben tizenöt évig. A kiszabott idő elteltével a szerzői jog elévül, és a mű szellemi köztulajdon lesz. A szerzői jogról szóló jelenleg érvényes alapszabály az 1978. évi 27. sz. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi III. törvény, ill. az 1992. IV. 8. sz. rendelet. A szerzőt megillető jogok bármelyikének megsértése szerzői jogbitorlást jelent és polgári, ill. büntető jogi szankciókat von maga után. A szerzői alkotások nemzetközi oltalmát biztosítják a Berni Unió Egyezmény (1886/1974), és az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény (1952). Mo.-on a szerzők jogaival a Szerzői Jogvédő Hivatal (1953) foglalkozik. – Ir. Palágyi R.: A magyar szerzői jog zsebkönyve (1958); Staud G.: A magyar színháztörténet forrásai, III. (1963).