Szigeti Imre; Tripámer

(Veszprém, 1831. okt. 15.–Bp., 1902. jún. 6.): színész, rendező, színigazgató. A hagyományok szerint 1855-ben Pécsett lépett először színpadra. 1860-ban közel 100 000 Ft-ot örökölt, s ennek fedezetével igazgatói engedélyért folyamodott. 1868 tavaszáig mint ig. működött, de tönkrement. Inkább mecénás volt, mint üzletember. Vidéken akart versenyre kelni az ország első színházával, amelyet díszletben, jelmezben próbálta túlszárnyalni. Társ.-ával Pozsonyt, Pécset, Debrecent, Kolozsvárt látogatta. 1868. ápr. 1-jével szerződtették először a Nemzeti Színházhoz. Azt hitték, csak testvérének, Szigeti Józsefnek köszönhetően, de bebizonyította, hogy mint színész is megállja a helyét. Később, 1873-tól nyugdíjazásáig, 1902-ig végleg a színház tagja lett. Kevesen fogták fel komolyabban, lelkiismeretesebben a színészmesterséget, mint ez a filozófus természetű ember, aki végigjátszotta az összes szerepkört a drámai hősöktől a groteszk figurákig. A Nemzeti Színház Nyugdíjintézetének alelnöki tisztét is betöltötte. F.Sz. Brankovics György (Obernyik K.); Bolingbroke (Scribe: Egy pohár víz); Theseus (Sh.: Szentivánéji álom); Antonio (Beaumarchais: Figaro házassága); Béldi Pál (Szigligeti E.); Bánk bán (Katona J.).