Szilágyi Béla, id., szilágysomlyói

(?, 1836. febr. 15.–Bp., 1899. aug. 2.): színész. Szilágyi Pál gyermeke, testvére Bulyovszkyné Szilágyi Lilla. 1848–49-ben gyermekként részt vett a csatákban, majd Havi Mihálynál színésznek állt. Erdélyi, miskolci és debreceni sikerek után 1859-ben a Nemzeti Színház szerződtette, majd 1861-től Molnár György színésze és operettrend.-je lett a Népszínháznál. Molnár távollétében műv.-i vez.-nek is kinevezték. 1864 őszén Aradon kezdett önálló igazgatásba. 1868-tól 1874-ig a Kolozsvári Színház tagja volt. Ezután 1874–1878-ig a Székesfehérvári Társulat művezetője lett. 1880-ban Kolozsvárt ünnepelte 30 éves színészi jubileumát. 1883–84 telén Marosvásárhelyt még próbálkozott az igazgatással, de már nem sok sikert ért el. Végképp visszavonult. Nyugtalan vérmérsékletű, vállalkozó szellemű színész volt. A buffószerepekben szép hangjával, zenei képzettségével és természetes kedélyével; az operettek rendezésében szakavatottságával aratott sikereket. Első felesége: Harmath Ida, második felesége: Víg (Lustin) Róza (1844–1876) énekesnő, aki előbb a pesti német színház, majd a Népszínház tagja. Később vidéken együtt játszott férjével. Harmadik felesége Horváth Aranka volt. F.Sz. Tympanon (Offenbach: Dunanan apó); Zsigmond (Strauss: Metuzalem herceg); Binet (Offenbach: A papagáj); Kancsukow (Suppé: Fatinicza); Germont (Verdi: Traviata). F.R. Papp Miklós: Az ördög bibliája.

M.A. 1850: Győr; 1852–55: Temesvár, Arad, Nagybecskerek, Lugos, Kolozsvár; 1854: Szeged; 1855–57: Szeged, Szabadka; 1857–59: Miskolc–Kassa; 1859: Debrecen, pesti Nemzeti Színház; 1863: Balatonfüred; 1863–64: Nemzeti Színház; 1864–68: Arad, Marosvásárhely; 1868–74: Kolozsvár, Arad, Buda; 1874: Sopron; 1874–1878: Székesfehérvári Társulat; 1878–81: Kolozsvár.