Szilágyi Pál

(Pest, 1793. szept. 9.–Pest, 1874. jún. 19.): énekes-színész, fordító. Kelemen László unokaöccse. 1811-ben a pesti társ. tagja lett, majd 1813–1817 között katona. 1818-tól 1821-ig Székesfehérvárott, 1822-től 1827-ig Kolozsvárott játszott és énekelt. Velük jött mo.-i turnéra. 1828–1834 között Kassára, 1834–35-ben Kolozsvárra szerződött. 1835–1837 között a budai Várszínház, 1837–1854 között (nyugdíjaztatásáig) a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház tagja. Az 1837–38-as évadban operarend., 1843-ban rend. volt. Elsősorban komikus szerepeket játszott: „a feszes pedánsok, kopott, jószivű szolgák, spleenes, hidegvérű angolok figuráit” (Szigligeti Ede). Zenei képzettsége alapján operaénekesként is működött, de mivel egy katonabalesetben hangját részben elvesztette, csak kisebb bariton és basszbuffo szerepeket vállalhatott. Tíz operaszövegkönyv- és drámafordítását ismerjük. Könyve: Beszélykék és firkák (Pest, 1854). A Nefelejts 1859-ben megjelent emlékezéseinek jegyzetelt, hasonmás kiadását Bódis Mária készítette: Egy nagyapa regéi unokájának (1975). F.Sz. Nyúlfi (Müller–Perinet: Újholdvasárnapi gyermek); Bartolo (Rossini: A szevillai borbély); Tiborc (Katona J.: Bánk bán, az ősbem.-n); Rappelkopf (Raimund: A havasi rémkirály); Salamon (id. Dumas: Kean). – Ir. Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878)