színpadi zene

1. a színjátéknak a szerző által meghatározott és a cselekménnyel összefüggő, többnyire zeneszerző közreműködésével komponált zenéje, amelyet a színpadon, a zenekari árokban vagy a színfalak mögött szólaltatnak meg. Három alapvető típusa különíthető el: a) szerző által előírt illusztratív v. hangulatkeltő zene, amelynek szoros értelemben vett dramaturgiai funkciója van (dalkíséret, fanfár, tánc, induló stb.), b) a színműhöz komponált keretzene: nyitány, közjáték, változás alatti és befejező zene, valamint melodramatikus jelenetek és kísérőzene, amelyek zenei formája közvetlenül alárendelődik a cselekménynek, c) a színjátéktól független, pusztán hangulatkeltő, szünetkitöltő zene, amely csak közvetve sorolható a színpadi zene kategóriájába; 2. az operában a zenekari ároktól független színpadi zenének többnyire közvetlen dramaturgiai funkciója van. Egy-egy jelenet v. akció illusztrálására, kiemelésére szolgál (Mozart: Don Giovanni táncjelenet, Bizet: Carmen induló).