Szinte Gábor

(Bp., 1928. aug. 18.– ): festőművész, díszlettervező. Tanulmányait Bernáth Aurél tanítványaként 1946–1952 között végezte a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán, majd 1957–58-ban ugyancsak festészeti tanulmányokat folytatott a firenzei Szépművészeti Akadémián. 1952-től kezdődően gyakran szerepelt kiállításokon, s igen sok murális (olykor monumentális) faintarziát, üvegfestményt tervezett. Mindezek hatására érdeklődése a színpad művészete felé is fordult. 1960-tól tervezett díszleteket, főleg a fővárosi – a Madách, a Víg- a Thália és a Körszínháznak – olykor vidéki színházaknak is. 1972-től díszlettervezést tanított a SzAk-n, majd 1978-ban a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán újjászervezte a díszlet és jelmeztervezési tanszéket, ahol tanszékvezetőként, 1987-től egyetemi tanárként tanított 1991-ig. A különböző képzőművészeti ágakban, technikákban, stílusokban megszerzett tudását és elért eredményeit felhasználva a színpadi téralkotásban is önálló alkotásokat hozott létre. Festőiség, nagy tablók alkotása, konstruktivitás, a drámák korához, világához, cselekményéhez való alkalmazkodó készség, ízlés- és stílusbiztonság jellemzi művészetét. Különböző szcenográfiai kiállításokon is gyakran szerepelt itthon és külföldön, Bp., miskolci triennálék, Prága, Róma, Nápoly, Bari, Novi Sad-i triennálé, ahol 1966-ban harmadik díjat kapott. F.T. Shaw: Tanner John házassága; Euripidész–Sartre–Illyés Gy.: A trójai nők; Krúdy Gy.: A vörös postakocsi; Eörsi I.: Hordók; Weöres S.: Szent György és a sárkány; Sh.: Othello; Sütő A.: Csillag a máglyán; Sh.: Hamlet; Csehov: Három nővér; Ajtmatov: Az évszázadnál...; Szophoklész: Antigoné; Arisztophanész: Plutosz. – Ir. Bőgel J.–Jánosa L.: Scenographia Hungarica (Mai magyar díszlet és jelmez, Bp., 1973; Díszlet- és jelmeztervezés 1970–1980, Bp., 1983).