Szabadka színészete

adataink szerint a ferencesek 1747–1774 között tartottak itt iskolai színjátékokat. Ekkorra érkeztek a városba a német vándortársulatok, elsőként 1780-ban Josef Schwertenberg együttese. Az első m. társ.-ot Láng Ádám János hozta 1816-ban, s valószínűleg a régi gimnázium nagytermében léptek fel. 1818-ban Kilényi Dávid Alföldi Színjátszó Társasága jelent meg; ők a Schulz-féle kávéházban léphettek fel. Egy ideig német és m. társ.-ok váltották egymást. 1826. júl. 24-én nyílt meg a kávéház állandóbb jellegűre alakított színházterme. Egy év múlva felépült a Fekete Sas Szálló is; ezután ennek „színnézőhelyét” használhatták az együttesek. A következő két évtizedben Balla Károly (1835), Abday Sándor (1837, 1838), Komlóssy József (1841), Szuper Károly (1839, 1845, 1846), majd Hevesy Imre (1846) tartott rövidebb-hosszabb évadokat. A város már 1847-ben kérte és meg is kapta az állandó színház építési engedélyét, de a munkálatokat csak 1853-ban tudták elkezdeni. Az új színházat, amely Skultéty János tervei alapján épült s amelynek szcenikai berendezését, díszleteit Telepi György készítette, 1854. dec. 16-án nyitották meg: Latabár Endre társ.-a Jósika Miklós Két Barcsai c. darabját mutatta be. 1857–58-ban Egressy Gábor Shakespeare-előadásai vonzottak nagy közönséget. Az első szerb vendégegyüttes 1862-ben lépett fel Jovan Knežević vezetésével. Vendégjátékukat 1866-ban megismételték. Ettől kezdve rendszeresen jelentek meg szerb és horvát nyelvű társ.-ok is. 1871-ben Színügyi Egyletet szerveztek, hogy segítse a színházi élet megerősödését. Ők és a Színügyi Bizottság 1884-ig valóban sokat tettek a város kulturális fejlődéséért. A sz. végéig most már elsőrendű társ.-ok érkeztek. Közülük Ditrói Mór Thália Társulatának (1886–1888), Csóka Sándornak (1888–1893) és Rakodczay Pálnak volt sikere. 1886-ban színre került Az ember tragédiája, Rakodczay pedig 1894–95-ben Shakespeare-ciklust mutatott be. A színházat fel kellett újítani. Előbb a gázvilágítást (1891), néhány év múlva, 1898-ban a villanyt vezették be. 1904-ben tovább bővítették a nézőteret. 1912-től, a háborús évek alatt is Nádassy József igazgatta a színházat. Ekkor történt, hogy 1915. márc. 11-én kiégett az épület, s ezután a társ.-ok csak a Pest Szálloda nagytermét vehették igénybe. 1918 után, amikor a színházban m. nyelvű előadásokat nem tarthattak, az amatőr társ.-ok vették át a hivatásos színjátszás szerepét: addigi munkájának folytatásával elsőként az 1903-ban alakított Műpártolók Köre, Pietsch Ferencné vezetésével. 1920 elején kezdte meg működését a szabadkai Katolikus Legényegylet műkedvelő gárdája. Amikor 1929-ben betiltották működésüket, Szabó Márton társ.-a vette át a szabadkai és egyben a bácskai színjátszás irányítását. 1921-ben alakított színtárs.-ával egy ideig bérelte a Katolikus Legényegylet helyiségeit, de játszottak a Népkörben is. Az iparos ifjúság gyakran tartott műkedvelő előadásokat az Ipartestület keretében, ahol népszínműveket adtak elő. Előadásokat tartottak a Keresztyén Ifjúsági Egyesület keretében is. A helyreállított színházépületet 1927. jan. 12-én a Belgrádi Nemzeti Színház előadásával nyitották meg. A legnagyobb szerepe azonban a legjelentősebb helyi m. egyesületnek, a Népkörnek, ill. 1936 után a Magyar Olvasókörnek volt, ahol a húszas évek közepétől állandó színházi élet bontakozott ki. Magyar nyelven 1941–1945 között minden évadban Kőszegi Géza társ.-a játszott. 1945. okt. 29-én, egy héttel a Horvát Népszínház (Hrvatsko narodno kazalište) bemutatkozása után, Laták István irányítása alatt, Balázs Béla Boszorkánytánc c. darabjának előadásával megkezdte munkáját a Magyar Népszínház is. 1969-ben az Életjel – irodalmi élőújság – keretében megalakult az Életjel Kísérleti Színpada, amelynek működése két évig tartott. Az Életjel keretében az Irodalmi Színpadon, majd később Kosztolányi Dezső Irodalmi Színpadon folytatódott a színjátszás, valamint a Csáth Géza Művészbaráti Kör színjátszó csoportja tartott és tart előadásokat Horváth Emma veztésével már több mint két évtizede. – Ir. Bokréta. A jugoszláviai magyar műkedvelők almanachja, 1919–1940 (szerk. Lichtneckert M., Szabadka); Garay B.: A kulisszák világában (Életjel, Szabadka, 1970); Garay B.: A kultúra bástyája. A népköri színjátszás története, 1872–1922 (Szabadka, 1971); Életjel-évkönyvek 1–5. (Szabadka).

A SZABADKAI SZÍNHÁZ

A SZABADKAI SZÍNHÁZ