Szöllősy Szabó Lajos

(Kézdiszentlélek, 1803. febr. 11.–Bp., 1882. máj. 12.): táncos, koreográfus, táncmester. Az 1820-as évek elején színészként kezdte pályafutását. 1827–1832 között más városok mellett Kassán is működött. 1833-ban került a budai Várszínházhoz, ahol táncbetétekben, felvonásközökben, táncjátékokban lépett fel maga szerkesztette táncaival. 1834-től 1836-ig a színházi tánciskola táncmestereként is tevékenykedett. 1834 febr.-jában a színház bemutatta A haramiabanda (zeneszerző: Heinisch József) c. balettjét, amellyel Szöllősy Szabó Lajos a m. nemzeti táncjáték megteremtésére tett kísérletet. 1837-ben rövid ideig a Pesti Magyar Színház tagja volt. 1841-ben, a külföldi társastáncok helyettesítésének szándékával készítette el Körmagyar c. táncát, amelyet magyar quadrille-nek is nevezett. 1844-ben Erdélyben tanított, és a székely táncokat tanulmányozta. 1847-ben a Nemzeti Színházban is fellépett, és népszínművek betéttáncait koreografálta. Részt vett a szabadságharcban, majd az 1850-es években ismét tanított. 1861-ben a Budai Népszínházban készítette el Vasmegyei csárdás c. művét, amelyet lányai, Róza és Piroska vittek sikerre szerte az országban. Az 1870-es évek elején Miskolcon tanított. Szegényházban halt meg, elfeledve. Életét a m. nemzeti tánc elismertetésének és népszerűsítésének szentelte. F.K. Nagyidai lakodalom (1834); Az elrabolt hölgy, vagy a szerencsés összvetalálkozás a fogadóban (1835). – Ir. Kaposi E.: Sz. Sz. L. élete és munkássága, 1803–1882 (Tánctudományi Tanulmányok, 1978/79).