Sztupa Andor

(Nagyvárad, 1826. ápr. 9.–Bp., 1893. jan. 2.): színész, színigazgató. 1847-ben lépett először színpadra Kilényi Dávid és Csabay Pál társ.-ában. Csakhamar a vidék egyik legkiválóbb jellem- és cselszövő színésze lett. Közben mint honvéd vett részt a szabadságharcban. 1854-től Gócs Ede, majd Reszler István társ.-ában játszott (1861–63). 1870-től ig. Első állomása Miskolc volt. 1871-től 1875-ig Hubay Gusztávval társult, és főként az észak-mo.-i városokat látogatták (Eperjes, Sátoraljaújhely, Gyöngyös, Miskolc). 1875 tavaszán szétváltak. Sztupa Andor Temesvárra ment, majd a telet Szegeden töltötte. 1878 tavaszától végleg önállóan vezette társ.-át. Az ún. „brassói kerület” igazgatását vállalta, melyet 1885 tavaszáig látott el. Az igazgatást ekkor abbahagyta, és Pécsre szerződött, majd egy év múlva Szabadkára ment. 1887-ben Bp.-re költözött, s a Várszínház pénztárosa lett. 1890-ben az Országos Színészegyesület egyik első nyugdíjasaként fejezte be pályáját. Mint elsőrendű igazgató sok Nemzeti Színházi tagot tudott állandó vendégjátékra hívni (pl. Prielle Kornélia), de saját tagjai közt is elsőosztályúak szerepeltek (Szathmáry Árpád, Nikó Lina, Mindszenty Kornélia, Solymosi Elek, Komáromy Lajos, Tóth Antal, Szacsvay Imre stb.), mindig pontosan betöltve a főbb szerepköröket. Felesége, Kolonics Alfonza (Nagybánya, 1825. febr. 13.–Szamosújvár, 1884. ápr. 2.) a hősnő szerepkörét töltötte be, és sokat segített férjének az igazgatásban.

M.A. 1865: Arad; 1867: Szabadka. Igazgatóként: 1872: Eger, Ungvár, Nyíregyháza, Szatmár; 1873: Máramaros, Szabadka, Szeged; 1874: Baja, Kaposvár, Nagykanizsa, Zombor, Szeged; 1875: Temesvár, Szeged; 1876: Temesvár, Zenta, Szeged, Gyula, Arad; 1877: Beszterce, Léva, Marosvásárhely; 1878–85: Brassó, Háromszék, Sepsiszentgyörgy, Nagyszeben, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Déva, Nagyenyed, Torda, Fogaras.