Szabó Sándor

(Bp., 1915. ápr. 25.– ): színész. 1937-ben a SzAk elvégzése után a Nemzeti Színház művésze lett. 1945-től a Vígszínház, 1948-tól a Művész, 1949-től a Miskolci Nemzeti, 1950-től az Úttörő, 1951–1957 között A Magyar Néphadsereg Színházának volt vezető színésze. 1956-ban külföldre távozott. 1957-től 1958-ig a New York-i Petőfi Színház szervezője, tagja, később a minneapolisi Amerikai Nemzeti Színház művésze. Szerepelt a Broadwayn és Hollywoodban. 1976-ban tért haza. A Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1977–1983 között a Vígszínház, 1984 óta a Madách Színház tagja. Pályája kezdetén fiatal hősöket játszott, később kitűnő alakításokat nyújtott a nagy drámai szerepekben. Jellemábrázoló ereje, tudatos, precíz szerepformálása egyaránt jól érvényesül színpadon és filmen. Kossuth-díjas (1955, 1991), érdemes (1981) és kiváló művész (1985). F.Sz. Noszty Feri (Mikszáth K.–Benedek A.–Karinthy F.: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Tartuffe (Molière); Cyrano (Rostand: Cyrano de Bergerac); Agárdi Péter (Heltai J.: A néma levente); Versinyin (Csehov: Három nővér); Brutus (Sh.: Julius Caesar); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Don Carlos (Schiller); Commodore Roseabove (Kopit: Oh Dad, poor Dad) Gróf Erdődy Pál (Hernádi Gy.: Királyi vadászat); Zrínyi Miklós (Kárpáthy Gy.: Zrínyi); Sir Latymer (Coward: Alkonyi dal). – Ir. Gergely Ágnes: A magyar színész külföldön (1982).

SZABÓ SÁNDOR – Gróf Erdődy Pál (Hernádi Gy.: Királyi vadászat)