Szabolcs Ernő; Singer

(Bp., 1887–Bp., 1964. febr. 27.): színész, rendező. Bécsben Kereskedelmi Akadémiát végzett. 1910-ben a Vígszínkörben kezdte pályáját. Ezután Max Reinhardt mellett rendezést tanult. Pályája kezdetén a Városligeti Színkörben, Nagyváradon és Kolozsvárott is próbálkozott. 1912–13-ban a Ferenczy Kabaréban, 1913–1916 között a Király Színházban, 1916–17-ben a Népoperában lépett fel. 1915–1919 között az Apolló Kabaré rend.-je volt. 1917-ben a Phőnix Filmgyár adminisztratív ig.-ja lett. 1920-ban a Colosseumban rendezett. 1920–1922 között a Vígszínház titkára, 1923–1924-ben a Fővárosi Operettszínház rend.-je, 1924–1928 között főrend.-je, 1928–29-ben ig. főrend.-je volt. 1929–30-ban a Nyári Operettszínházat vezette. 1926-ban és 1930-ban a Vígszínházban is rendezett. 1930–31-ben az Andrássy úti, 1931–32-ben a Bethlen téri Színpad főrend.-nek, 1932–33-ban a Pesti Színház rend.-nek szerződtette. 1930–1935 között és 1939-ben a Fővárosi Operett-, 1932–33-ban és 1936–37-ben a Víg-, 1935-ben és 1937–38-ban a Royal, 1935–37 között a Városi, 1937-ben a Művész Színházban rendezett. 1942-től 1944-ig az OMIKE Művészakció egyes bemutatóit állította színre. 1945-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1946-ban a Béke Színházban és a Royal Revü Varietében, 1947–48-ban Szegeden, 1948-ban a Magyar, 1948–49-ben a Modern Színházban folytatta pályáját. Ezután jobbára varietékben dolgozott: 1949–1951 között a Fővárosi Varietében, 1951-ben a Kisvarietében, 1957–58-ban és 1960-ban a Kamara Varietében. Szabolcs Ernő a két világháború közötti operettélet meghatározó személyisége volt. Rendezéseit alapos szakmai tudás, ötletesség, az operett alkotóelemeinek látványos gazdagsága és harmóniája jellemezte. Az elsők között rendezett revüt Bp.-en. F.R. Kálmán I.: Három grácia; Ábrahám P.: Zenebona, Az utolsó Verebély lány; Eisemann M.: Zsákbamacska, Én és a kisöcsém, Meseáruház; Kálmán I.: Joséphine császárnő; Fényes Sz.: Pusztai szerenád; Jacobi V.: Sybill.