Temesváry Lajos

(Érpele, 1841. ?–Debrecen, 1909. jún. 9.): színész, igazgató. 1860-ban Molnár Györgynél lépett először színpadra. A kassai, debreceni színészet kedvelt lírai- és hősszerelmese, ill. drámai szalonszínésze volt. Az évtized végétől rendezést is vállalt. 1871-es vendégjátéka után szerződtette a Nemzeti Színház, de csak egy évig maradt. 1873-tól 1879-ig színig. volt. Ezután ismét színészként szerződött, és 1879–1884 között Kolozsvárott játszott. 1881-ben halált hozó párbajt vívott színésztársával, id. Szombathelyi Bélával, és másfél évi börtönre ítélték. Többé nem tért vissza a pályára. F.Sz. Odiot Maxime (Feuillet: Egy szegény ifjú története); Zrínyi Miklós (Jókai M.: Szigetvári vértanúk); André (Sardou: Fernande); Robin (Szerdahelyi T.–Egressy G.–Arago–Vermond: Az ördög naplója); Nyárai (Szigligeti E.: Fény árnyai); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Vazul (Dobsa: I. István); Moor Károly (Schiller: Haramiák). Felesége Farkas Irma (Debrecen, 1850–?) vígjátéki és drámai színésznő volt, aki 1877-ben lépett a pályára. Mákonyné (Csiky G.: Proletárok) és Kata (Sh.: A makrancos hölgy) voltak kiemelkedő szerepei.

M.A. 1863: Reszler István; 1864–65: Dráguss Károly; 1865–69: Latabár Endre; 1869–70: Szabó; 1870–71: Latabár Endre; 1871–72: Nemzeti Színház; 1872–73: Szabó; 1879–83: Kolozsvár. Igazgatóként: 1873–75: Kassa, Miskolc; 1875: Buda; 1875–76: Debrecen; 1876: Buda; 1876–77: Debrecen; 1877: Nyíregyháza, Máramaros, Szatmár; 1877–78: Debrecen; 1878–79: Szeged.