totális színház

(latin, ’teljes’): a különböző színjátékelemek minél teljesebb, gazdagabb alkalmazását hirdető színházművészeti irányzatok elnevezése. Legkorábbi meghatározását Richard Wagner adta a „Gesamtkunstwerk” (’összművészet’) fogalmának bevezetésével. Elméletét a századfordulón E. Gordon Craig fejlesztette tovább. Gyakorlata Németországban Max Reinhardt színházaiban, ill. Erwin Piscator epikus színházi kísérleteiben alakult ki. Újabb változatával a Bauhaus-mozgalom próbálkozott, elsősorban a szcenika, a színpad- és színháztechnika, valamint a színházépítészet variábilis lehetőségeinek kihasználásával. A m. színháztörténetben az avantgárd mozgalmak gyengesége miatt elsősorban elméleti jelentősége volt, bár Németh Antal több rendezését ez a művészi törekvés jellemezte. – Ir. Wagner: Művészet és forradalom (1914); Mácza J.: Teljes színpad (Wien, 1921); Craig: Hitvallás a színházról (1963); Craig: Új színház felé (1963); Schlemmer–Moholy Nagy L.–Molnár Farkas: A Bauhaus színháza (1978); Németh A.: Új színházat! (1988); Bartha A.: Színpadi látvány a századelőn. Keméndy Jenő munkássága (1990).