Tóth István

(?, 1792–Pest, 1867. máj. 2.): színész. 1812-ben pályáját súgóként kezdte Debrecenben. 1820–1824 között a székesfehérvári társ. tagja. 1825-ben részt vett a pozsonyi országgyűlési előadásokon is. 1829–1833 között a Dunántúli Színjátszó Társaság színésze. 1833–35-ben a budai Várszínházban, 1835–1838 között Kassán játszott. Ezután Nagyváradon, Debrecenben, Szegeden, Kolozsvárott volt szerződésben. 1846–47-ben Kolozsvárott, 1848-ban Szatmáron társigazgató, 1858-ban Kubay Pál győr-soproni együttesében működött. 1860-tól a Nemzeti Színház tagjai támogatták. Szegényházban halt meg. Kezdetben hősi szerepeket alakított, majd áttért az idősebb karakter- és apaszerepekre. Mivel a romantika stílusváltását már nem tudta követni, egyre kisebb feladatokat kapott. F.Sz. Gróf Benyovszky (Kotzebue); Szapáry Péter (Birch–Pfeiffer); István király (Girzik–Katona J.); Király (Sh.–Schröder: Hamlet); Petur bán (Katona J.: Bánk bán); Baltafy (Kisfaludy K.: A kérők); Angelo (Hugo); Quasimodo (Hugo–Birch–Pfeiffer: Notre-Dame toronyőre).