Tábori Emil

(Detta, 1874. márc. 5.–Bp., 1936. ápr. 30.): színész, színműíró, rendező. Rákosi Szidi színiiskolájának növendéke volt. 1896-ban Selmecbányán kezdte pályáját. 1897-ben fél évig a Népszínházban szerepelt. Kisebb vidéki társ.-ok után 1904–1914 között Krecsányi Ignác buda–temesvári társ.-ának színésze és rend.-je volt. Ezt követően ismét vidéken szerepelt. 1919-ben a Kollektív Színtársulat rend.-jeként működött. 1924-ben Ausztriában játszott. 1929-től 1933-ig a Komédia Orfeum főrend.-je és háziszerzője volt. 1895-től írt operetteket, drámákat, paródiákat. Jelentős fordítói tevékenysége is. Kabaréjeleneteit külföldön is játszották. Vígjátéki zsánereket, parasztfigurákat, karakterszerepeket játszott. F.Sz. Wermelskirch (Hauptmann: Henschel fuvaros); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Bailly (Panquette: A corneville-i harangok). Drámái: Négy a kislány (Vágó G.-val, zene Barna I., 1916); Lőcsei ítélet (1924); Tánczos Tar Veronika (1924).