Táray Ferenc; Bundialek

(Tápiószele, 1884. dec. 24.–Bp., 1961. ápr. 3.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk-n két évet végzett, de oklevelet nem szerzett, 1909-től 1911-ig Győrben, 1911–12-ben Kolozsvárott, 1912–13-ban a Magyar Színházban játszott. Az I. világháborúban katona volt. 1919-től 1924-ig ismét Kolozsvárott működött. 1924–1926 között a Renaissance, 1925–26-ban a Belvárosi Színház tagja volt. 1927-ben a kolozsvári színházban vendégszerepelt. 1928–29-ben a Magyar, 1929–1933 között a szegedi színház szerződtette. 1931-től 1940-ig, majd 1944-ben a Nemzeti Színház színésze és rend.-je volt. 1941–1944 között a kolozsvári színházban szerepelt. Az 1941–42-es évadban mint drámai műv.-i és ügyvezető ig. állt az intézmény élén. 1935-től a Szegedi Szabadtéri Játékokon színészként és rend.-ként is közreműködött. 1946-ban a Madách, 1948-ban a Művész és Pesti Színházban kapott egy-egy szerepet. 1948-ban nyugalomba vonult. Festészettel foglalkozott, és alkalmanként vidéken vállalt pódiumszereplést. A hősszerelmes és a hős szerepkört töltötte be, de jellemszerepeket is játszott. A figura lelki motivációját érdekes ábrázolással, tartózkodó, fojtott lírával és szép beszéddel tette hitelessé. 1914-ben és 1927-ben Berlinben filmezett, és m. filmeket is forgatott. F.Sz. Claude Vallée (Rolland: A szerelem és halál játéka); Manders (Ibsen: Kísértetek); Ádám, Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Hamlet (Sh.); Konstantin (Herczeg F.: Bizánc); Shotower (Shaw: Megtört szívek háza). F.R. Berczeli A. K.: Fekete Mária; Schweikart: Mindenki hazudik; Ibsen: A tenger asszonya.