Várszínház

Buda első állandó színháza. Az egyetlen 18. sz.-i mo.-i színházépület, amely ma is játszóhely (Bp. I., Színház u. 1–3.). A ferencesek Szt. János-templomát a budai várban 1269–70-ben alapították. A török időkben mecset volt, Buda 1686. évi ostromakor romba dőlt. A karmelitáknak 1693-ban átadott telken 1725-ben tették le a templom alapkövét, 1736-ra készült el, de csak 1763-ban szentelték föl. 1784-ben II. József feloszlatta a rendet. 1786-ban a császár budai látogatásakor személyesen intézkedett, hogy az 1784-ben Budára telepített központi kormányhivatalok tisztviselői karának rangos szórakoztatására a karmelita templomból színházat alakítsanak ki. A terveket Kempelen Farkas készítette el, amelyek elvesztek vagy lappanganak. Az 1200 főt befogadó színházat 1787. okt. 17-én nyitották meg. A német társ.-okat befogadó épületben 1790. okt. 25-én tartotta Kelemen László társ.-a az első m. hivatásos előadást. Az Igazházi (Brühl–Simai K.) c. darabot adták elő. 1800. máj. 7-én Beethoven-koncert volt itt (ma Kelemen László szobra az előcsarnokban, Beethoven emléktáblája a színházépület falán található). 1815-ben újították fel először az épületet. 1833–37-ben – Buda városával kötött szerződés alapján – jelképes bérleti díjért a Kassáról érkezett, legerősebb m. vándortárs. játszott itt, akik később a Nemzeti Színház alapító tagjai lettek. Színpadán fellépett Déryné, Kántorné, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond stb. 1837–1870 között ismét német társ.-ok játszóhelye volt. Második felújítására 1854-ben került sor. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta meg a német nyelvű előadásokat. Aradi Gerő társ.-ának kísérlete után a Várszínház 1871-től a Nemzeti Színház játszóhelye. 1884-ben Feleky Miklós – Blaha Lujzát megnyerve – önálló társ. létrehozásával próbálkozott az ismét megújított épületben. Kudarca után 1885-től a Várszínház a Nemzeti Színház és a Népszínház játszóhelye, 1886-tól az Operaház is tartott itt előadásokat, valamint a Színművészeti Akadémia nyilvános produkcióinak is helyszíne. 1914–1918 között katonai raktár. Felújítás után 1918. márc. 21-én nyitották meg újra (Bánffy Miklós: Az erősebb). Ambrus Zoltán ig. szándékozott az épületben – szemben az eddigi utánjátszási gyakorlattal – a Nemzeti Színház kamaraszínházát kialakítani. Az épület erre alkalmatlannak bizonyult. 1919-től kisebb társ.-ok játszóhelye volt. 1919–20-ban Komjáthy János, 1920–21-ben Sebestyén Géza, 1921–24-ben Czakó Pál igazgatása alatt működött. 1924-ben a karzat leszakadt és az épületet bezárták. 1943-ban tűzbiztonsági okokból berendezését lebontották. 1945-ben háborús kárt szenvedett. 1947-ben megtörtént az épület szerkezeti helyreállítása. Színházként, teljesen felújítva 1978. febr. 13-án – Hernádi Gyula: Bajcsy-Zsilinszky Endre c. darabjával – nyitotta meg kapuit. 1978–1982 között a Népszínház játszóhelye, 1982-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza. A Várszínháznak nincs átfogó, korszerű monográfiája. A benne játszott társ.-ok zsebkönyvei és színlapjai az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában találhatók. – Ir. Etwas zum neuen Jahr (Pest, 1788); Clauderné Vladár M.: A Várszínház története. Tanulmányok Budapest múltjából, X. (1943); Hajdú A. L.: A Nemzeti Színház műsora, 1837–1941; Alpár Á.: A fővárosi kisszínházak műsora, 1904–1944 (1974); Monlár A.: A Várszínház (1978).

A VÁRSZÍNHÁZ

A VÁRSZÍNHÁZ