Vaszary János

(Bp., 1889. jan. 11.–Madrid, 1963. nov. 20.): színész, rendező, színházigazgató, színpadi szerző. A jogi egyetemet és Rákosi Szidi színésziskoláját látogatta. 1920-ban a Magyar Színházban színészként kezdte pályáját, de játszott az Új Színházban is. Rend.-ként és színészként is részt vett kísérleti színházi előadásokon: Új Színház (1920), Belvárosi Színház (1923). 1924-ben az Est c. újság párizsi tudósítójaként Pitoëffnél rendezést tanult. 1925-ben Magyar Kamara Társulat néven Párizsban színházi vállalkozást alapított. 1926-ban hazatért, ekkor a Belvárosi Színházban, 1927–1929 között a Magyar Színházban rendezett. 1932–1933-ban a Terézkörúti Színpad műv.-i vez.-je volt. 1934–1935-ben az Andrássy úti Színház rend.-je, 1935–1936-ban főrend.-je lett. 1933–34-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1936-ban a Nemzeti Színházban is rendezett. 1939-től 1941-ig a Magyar és az Andrássy Színház főrend.-jeként, 1941–1944 között az Andrássy Színház ig.-jaként tevékenykedett. 1945-ben emigrált. 1947-ben Madridban telepedett le. 1928-tól kabaréjelenetekkel, 1930-tól vígjátékokkal jelentkezett. Rendezőként elsősorban saját műveit állította színpadra, a könnyű műfaj avatott művelője volt. Írt filmforgatókönyveket, rendezett filmeket is. F.R. Hasenclever: Emberek; Sarment: Hamlet házassága; Zuckmayer: Kristóf Katica; Békeffy I.–Stella A.: Jöjjön elsején!; Vaszary G.: Bubus; Bahr: Josephin. Drámái: Ma éjjel szabad vagyok (1934); A vörös bestia (1934); Házasság (1936); Angyalt vettem feleségül (1939); Egy nap a világ (1941); A pénz nem boldogít (1942).