V-effekt

(német, Verfremdungseffekt; elidegenítési effektus): Bertolt Brecht dramaturgiájának alapfogalma, a teátralitástól megfosztott játékstílus meghatározó eleme. A V-effekt használatának célja megakadályozni, hogy a színész és a néző érzelmi viszonyba kerüljön a színjáték cselekményével és szereplőivel. A színésznek a szerző, ill. a rend. elméleti álláspontjára kell helyezkednie, és átélés helyett a szerepet szemtanúként kell megítélnie, míg a nézőnek saját ítéletét kell kialakítania a cselekményről. A V-effekt megvalósításával a rend.-nek és színészeinek az eseményeket meg kell fosztaniok magától értetődő jellegüktől, rá kell mutatniok a történések kiindulópontjára, mozgatójára. Így – Brecht fogalmaival – megváltoztathatóvá, átalakíthatóvá tenni az ábrázolt cselekményt; a megszokottat, konvencionálisat különössé formálni. Brecht társ.-ával (Berliner Ensemble) kidolgozta a V-effekt gyakorlati, technikai elemeit is, pl. songok (betétdalok), álarcok, táblák, film, látható színpadtechnika alkalmazása stb. Lásd: epikus színház. – Ir. Brecht: Színházi tanulmányok (1969).