Veress Dániel

(Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1.– ): dramaturg, drámaíró. A kolozsvári Bolyai Egyetem filozófia–lélektan szakán végzett. Egy ideig írásaiból tartotta fenn magát, majd 1970-től 1990-ig a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház dramaturgja. Cikkei, tanulmányai, esszéi különböző lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Drámái, amelyek hősei az erdélyi történelem nagy alakjai – Báthory Zsigmond, Wesselényi Miklós, Kemény Zsigmond – szülővárosában és Gyulán kerültek színpadra. A Kriterion Kiadó drámasorozatához is írt bevezető tanulmányokat. 1969-ben Bp.-en a Mikes-hagyomány ápolásáért Mikes Kelemen-emlékérmet kapott. 1971-ben Vándorúton c. esszékötetét Bukarestben irodalmi díjjal tüntették ki. F.M. Négy tél (1968); Véres farsang (1970); Gräfenbergi éjszakák (1971); Örvényben (1978); Ünneprontók (1982); A megtévesztett (1991); A félreértés (rádiójáték, 1980). Könyvei: A hamis közérzet nyugati irodalma (Bukarest, 1964); A színház vonzásában (Sepsiszentgyörgy, 1980).