Zágon István

(Tiszaszőllős, 1893. okt. 30.–Bp., 1975. jan. 10.): író, újságíró, dramaturg, műfordító. Műegyetemet végzett. 1919-ben az Andrássy úti Színházban mutatkozott be jeleneteivel, dalaival, s csakhamar népszerű kabarészerző lett. 1920–1923 között az Andrássy úti Színház dramaturgja volt. 1925–1940 között a fővárosi színházak játszották színműveit. 1928–1933 között a Nemzeti Újság, később a Pesti Hírlap munkatársaként színkritikákat is írt. A Vígszínházban dramaturgi munkát végzett (1938–39, 1940–41, 1945–47). Több operett, zenés játék szövegét és verseit írta. F.M. Marika (1925); Dzsimbi (1932); Feltételes megállóhely (1936); XIV. René (Harsányi Zs.-tal, zene: Eisemann M., 1940); Fekete Péter (Somogyi Gy.-val, zene: Eisemann M.; 1943); Kis Katalin (Bíró L.-sal, zene: Horváth J., 1947). Fordításai: Conners: Fruska (1930); Coward: A márkiné (1939); Molnár F.: A császár (1946).