{587.} NÉPVISELET

Egy-egy nép, csoport, falu öltözetét a külső szemlélő rendszerint a sajátjától való különbözőségek miatt veszi észre. A hazai öltözködésről is először – a 16–17. században – külföldi ábrázolások születtek, amelyek elsősorban a más népekéhez képest idegenszerű és ezen belül is a rendi megkülönböztetésre alkalmas hazai öltözettípusokat, esetleg foglalkozáshoz kötődő öltözetegyütteseket örökítettek meg. Bikkessy, Jaschke vagy Csap-lovics még a múlt század elején is mintegy a „királyság lakosainak” illusztrált felméréseként jelentette meg képsorozatait, a kívülálló távlatából, aki kontrasztosabban megkülönböztetheti egymástól az esetleg csak kevéssé eltérő karakterű öltözetformákat is.

A 19. század eleji életképszerű leírások, amelyek gyakran a „nemzeti nyelv művelésére” szánt vagy földrajzi, gazdasági, statisztikai, államismereti munkák, pályázatok részeként vagy melléktermékeként születtek, szintén mint egyik nemzeti jeggyel, sajátsággal foglalkoztak az öltözetekkel. A Tudományos Gyűjtemény már mint a „nemzeti kultúra” jellemzőjét kezelte a „nemzeti ruhát”. Még az 1846-ban útjára indított Magyar föld és népei képekben… c. statisztikai és történeti folyóirat is, a bevezető számban megjelölt célkitűzés szerint, a „Magyar birodalom… sajátosabb népviseletit” mint a föld- és népismeret egyik tényezőjét kívánta föltérképezni.

A Fényes Elek által itt először leírt – a nemzeti és a parasztöltözetet elválasztó – „népviselet” szó megjelenésének dátuma megközelítette a rendi megkülönböztetés, a jobbágystátus megszűntének történelmi dátumát. Az újabb történelmi korszak kezdetén közzétett sorozatokban, monográfiákban már romantikus hangvételű öltözetleírások tanúskodtak egy nemzeti érzelmekkel telítődött újfajta érdeklődésről, ami a millenniumi ünnepségek éveire szinte rajongássá fokozódott. Az ekkor elhíresült, pl. matyó, kalotaszegi színpompás öltözetek ebben a történelmi hangulatban mintegy a nép időtlen sajátosságait jelenítették meg, az „ősmagyar gyökerekig” visszavezethető „ázsiai örökség” jelképeinek minősültek. Ez a szellemi irányzat – bár idővel inkább a népművészet különféle ágaiban talált kutatási lehetőségeire – később is jelen volt a viseletkutatásban, és áthatotta a nyelvészet, régészet, a művelődéstörténet egyes művelőinek a nemzeti öltözet témáját érintő munkásságát is.

Ezekhez a társtudományokhoz képest megkésve, a néprajz intézményei csak a 19–20. század fordulóján szerveződtek, sajátos szempontjaikat, módszereiket is csak ekkor fogalmazták meg. Az ekkor létesülő néprajzi gyűjtemények egyik módszeresen kutatandó {588.} tárgycsoportjaként a népviseletet is definiálta Bátky Zsigmond (1906a: 222–226). Szerinte az „igazi népviselet az, melynek minden darabját a nép maga csinálja”. A népviselet története viszont szerinte – a korabeli romantikus elképzelésekkel ellentétben – csak a 17., egyes vonásai a 15. századig vezethetőek vissza. Evolucionista szemléletű követőinek kutatásaiban az ősire, egyszerűre terelődött a figyelem, és az egyes ruhadarabok történetében, formai megjelenésében országhatárokon túlnyúló kapcsolatokat is találtak.

Századunk elejének leggyakoribb, leíró jellegű vizsgálódásai mellett e történeti, összehasonlító megközelítési lehetőségek eredményei is hatottak az 1930-as években megjelent, A magyarság néprajza c. kézikönyv újabb népviselet-definíciójára. Györffy István (é. n. I. 381–435) a Viselet-fejezet előszavában több vonatkozásban is bővítette a Bátky-féle megfogalmazást. A népviselet fogalmába vonta pl. a kézműveseknek a „nép ízlése szerint, de hagyományos formára” készült termékeit is. Szerinte az egy-egy tájon belül „szigorúan egyforma és kötelező” öltözetegyüttesek többféle tartalommal bírnak: nemcsak az úrtól különböztetik meg a parasztot, hanem az egy generációbeli, „egy öltőbeli” parasztok társadalmi, gazdasági helyzetére is utalnak. Míg a haj- és fejviselet jobbára a családon belüli szerepre, állapotra, a különböző szabású és anyagú öltözetdarabok rangra utalók lehetnek. Ennek megfelelően a parasztság által vagy számára előállított anyagféleségek, a vászon-, szűrposztó és bőrruhák sorrendjében tárgyalta az öltözetelemeket, kevés helyet hagyva – a „nyugati művelődés” hatására – az „ősi anyagot és formát” kiszorító egyéb közismert színes viseleteknek. Mivel ezek sokasodása okozta a paraszti öltözetek közötti differenciálódást is, korának viseletcsoportjait is csupán mellékes témaként említette.

Sem az újabb szempontokat felvető újabb viselettanulmányok szerzői, sem a század első felének viseletkutatását összegző Palotay Gertrúd (1948) nem foglalkozott magával a népviselet fogalmával. Kresz Mária (1956: 24) is – a parasztöltözködés reformkori forrásait sok szempontból értékelő tanulmányának bevezetőjében – csupán felteszi az idevonatkozó kérdést: „Milyen volt parasztságunk öltözete a XIX. század elején?” Az újabb források és kutatások sugallta szempontok – ha ismeretterjesztő megfogalmazásban is – Fél Edit Népviselet c. könyvecskéjében (1962b) kristályosodtak a népviselet-felfogás rendszerévé. Ez a munka a népviselet formai elemeinél lényegesebbeknek tartott szemiotikai funkciókat hangsúlyozta: a szerepek, állapotok, alkalmak kifejezését. Ebben a gondolatmenetben az öltözetelemek szerepe egy-egy közösségen belül az öltözet együttesében jelentős, és összeszerkesztésük eltérő módja az alapja a különféle viseletegyüttesek kialakulásának. Magukat a viseletegyütteseket Fél Edit is a Györffy István-féle nagytáji csoportosításban ismertette.

A viseletek csoportosításának ez a lehetősége ismétlődött meg Gáborján Alice több, a szintézis szándékával írt tanulmányában is (1969a, 1976), melyekben a Palotay Gertrúd és Kresz Mária kezdeményezéseihez csatlakozó erős történeti érdeklődés nyilvánult meg. A sárközi (Fél E. 1950) vagy pl. a kapuvári (Horváth T. 1972) és más, a generációk öltözetváltását vizsgáló tanulmányokban, a folyamat utolsó fázisaként tárgyalt korszakot – főként Gáborján Alice nyomán – mint kivetkőzést emlegette a szakirodalom. Gáborján Alice nem értékelte át elődei népviseletértelmezését, szerinte: „Társadalmilag a fogalom nagyjából a parasztság ruházatának mondható” (1969a: 7).

A sorra születő viselettanulmányok (Barabás J. 1976–1978: 204–236) közül egyik sem kényszerült arra, hogy magát a népviselet fogalmat vitassa. A Magyar Néprajzi Lexikon {589.} szócikkírói végül is nem térhettek ki a népviselet újabb megfogalmazása elől. Fél Edit és Hofer Tamás (MNL IV: 16–18) a népviseletet társadalmi pozíció szerint „a falusi és mezővárosi parasztemberek, cívisek, pásztorok, esetleg kézművesek” öltözetének mondja. Öltözetüknek alapvető, védő jellege mellett esztétikai és társadalmi rangjelző szerepe is volt. A köznapi és ünnepi öltözködés kisebb-nagyobb táji egységek szerint eltérő rendszere egy-egy viseletközösségen belül fejezi ki az egyes személyek társadalmi helyzetét, életkorát, állapotát és a különböző alkalmakat. A népviseletnek sajátja éppen ez a kötöttség és az aprólékosan szabályozott kifejezőképesség. A Györffy által kezdeményezett csoportosításban szereplő nagytáji viseletegységeket mintegy a „régi állapotot”, az „országszerte egyöntetűbb” öltözetek árnyalatokban különböző variálódását tekintették. Ezekhez képest újabbak a 19–20. század fordulóján még virágzó helyi stílusok. Vagyis típuskorszakok szerint szétválasztva megkülönböztettek régi stílusú és újabb parasztos öltözeteket. Érzékeltették, hogy egyes ruhafélék szerepe miként alakult ebben a folyamatban, pl. a „fehér viselet” miként lett alsóruhává. Azt a jelenséget, amikor a paraszti életformából kilépők „parasztos” öltözetüket is letették, Fél Edit és Hofer Tamás szövegében a kiöltözés terminus jelöli.

A népviselet fogalmának ez a legújabb körülhatárolása az esetleg csak árnyalatnyi újításokkal is számos részletében módosítja a népviseletről korábban gondoltakat. Egyrészt felveti a népviseletfogalom társadalmi tartalmának tisztázását. Csak az elmúlt 200 év alatt többször változott a „nép” kategória értelme, ami mögött részben az idesorolható rétegek gazdasági-társadalmi helyzetében bekövetkező, részben magának a nemzet fogalomnak a változása áll. Maguk a változások esetleg formálisan történelmi dátumhoz, pl. az 1848-as jobbágyfelszabadításhoz kötődnek, azonban hosszabb folyamat révén valósultak meg.

Hogyan értelmezzük ma a népviselet fogalmát? Ma a népviseletet – az elmúlt századok magyar falusi köznépének öltözködését – többféle módon szemlélhetjük.

Megvizsgálhatjuk, hogy az egyes ruhadarabok formája, szabása, viselésmódja mikor, hogyan alakult ki, milyen változatokban jelent meg a jobban ismert 19–20. századi helyi viseletekben. Ez a vizsgálat alkalmas arra, hogy a történeti rétegeket a középkorig, sőt még régebbre visszanyúló öltözködési gyakorlatmaradványokat számba vegye, másfelől a kora újkor, újkor újításait kimutassa. Ezzel a művelődéstörténeti, összehasonlító szemlélettel viszonylagossá válik a népviseletnek mint magyar paraszti öltözködési módnak elkülönítése, elhatárolása a többi társadalmi rétegétől, hiszen az egyes öltözetdaraboknak történetileg összefüggő úri és paraszti változatai vannak, bizonyos anyagok, ruhadarabok valamikor a rendi határvonal fölött lévő rétegeket illettek meg, de utána elterjedtek a parasztság körében is. Viszonylagossá válik az etnikai körülhatárolás is, ugyanis épp a legnagyobb jelentőségű, legáltalánosabb, egyszerű ruhadarabok Európában széles körben kimutathatók a történelem folyamán, és ebben az európai szemléletben a magyarországi öltözködésben nyomon kísérhető változások a nemzetközi divatváltozások lecsapódásának, helyi megvalósulásának mutatkoznak.

Szemlélhetjük továbbá a népviseleteket úgy, mint egy-egy hely, társadalom öltözködési gyakorlatát, tehát egyben azokat a ruhatárakat, amelyekkel egy-egy család, egy-egy személy rendelkezik, és azokat a szabályokat, amely szerint az egyes ruhadarabokat köznapi-ünnepi, különféle alkalomra felöltik. Ebből a szempontból a népviselet egy olyan kifejezési rendszernek mutatkozik, amelyik szorosan kapcsolódik egy-egy körülhatárolt {590.} helyi társadalom belső kapcsolatrendszeréhez, kategorizálási rendszeréhez, életviteli szokásaihoz stb.

Ma számunkra a népviseleteket nagyrészt az teszi népviseletté, hogy a városi emberek többé-kevésbé tetszőleges, személyes ízlés szerint megválasztott öltözeteivel szemben, egy-egy viseletben járó falu a közös szabályok szerinti öltözködésre ad példát. Ha közelebbről megvizsgáljuk, ez az egy-egy falura vagy falucsoportra jellemző viselet azt is megmutatja, hogy egy ilyen közös szabályrendszeren belül a speciális helyzetek, egyéni szándékok, vonzalmak, kapcsolatok hogyan kapnak a közösség többi tagja számára is „elolvasható” kifejezést az öltözet egyes vonásaiban. Természetesen az öltözködésnek ezt a jelszerű, jelentéshordozó használatát is meg lehet találni a társadalom más köreiben, rétegeiben is, és a falusi öltözködési szabályok, szimbolizációs eljárások elődeit szintén föl lehet fedezni sokszor más társadalmi rétegekben, sőt az Európa széles területeit átjáró áramlatokban is. Ezeket az összefüggéseket azonban ma még kevésbé tudjuk rendszeresen, történetileg áttekinteni, mint az öltözetdarabok változását-alakulását. Ez utóbbiról sokkal gazdagabb történeti források szólnak, és erre vonatkozóan könnyebben hozzáférhető és gazdagabb az összehasonlító anyag is.

Visszatérve az elhatárolásnak az elöljáróban feltett kérdéseire, mai tudásunk szerint úgy tűnik, hogy az egyes falusi közösségek öltözködésének „népviseletként” való elkülönülése a magyar társadalom többi rétegének öltözködésétől viszonylagos, időben állandóan változó, s határa átjárható. Éppen ezeknek a kapcsolatoknak a révén – úgy tűnik – a népviseletek történetileg szorosan beágyazódnak a magyar öltözködésnek egy össztársa-dalmi folyamatába. Az a paraszti öltözködésre fordított figyelem, ami kifejeződik pl. a Fényes Elek által megalkotott „népviselet” szóban is, maga is nagymértékben hozzájárult, hogy falusiakban és nem falusiakban tudatosodjék, hogy a 19. századi paraszti viseletek (ill. főképpen egyes csoportok közfigyelmet magukra vonó, színes, ünneplő öltözetei) szorosabban jellemzőek részben a parasztságra, falusi köznépre, részben a magyarságra. Ha a különbségek néhol a határok mentén el is mosódnak, a 19–20. századi és a történetileg ismert népviseleteknek is az egész magyar nyelvterületen vannak átfogó, közös vonásai, elemei. Ez föltehetően jelentős mértékben azzal magyarázható, hogy ezek a helyi paraszti viseletek mind a magyar össztársadalom kulturális összefüggésrendszerében (tehát a más társadalmi rétegek öltözködésével kölcsönhatásban) alakultak ki. Míg korábban a felsőbb társadalmi rétegek öltözködésével szemben a népviseletek másságát emelték ki, mai ismereteink szerint – úgy tűnik – emellett érdemes rámutatni azokra a szoros összefüggésekre, amelyek a népviseletek kialakulását az Európa-szerte sajátosan magyarnak ismert úri öltözetekkel összekapcsolták.

***

A hátrább következő szöveg az eddig publikált és ismert adatokhoz képest az újabban megismert történeti források alapján az egyes öltözetdarabok múltját és európai összefüggéseit igyekszik részletesebben fölvázolni. Ajánlatos, hogy az olvasó vegye figyelembe – még ha egy bizonyos ruhadarabra keres is információt – az egyes összefoglaló szakaszok bevezetését is.