{6-12.} A MAGYAR NÉPZENE STÍLUSAI, TÍPUSAI

A magyar népzene túlnyomórészt strofikus dalokból áll. Ezek nagyobb része négysoros és izometrikus, azaz minden sora egyenlő szótagszámú: 4 × 6, 7, 8 stb. egészen 14 szótagig. Az ennél hosszabb sorokból álló – új stílusú – dalokban már legalább egy sor eltérő szótagszámú. Ezektől eltekintve is igen sokféle heterometrikus – eltérő szótagszámú sorokból felépített – versszakképlet található dalainkban, ami sokféle hatást, sokféle eredetet enged sejteni. Vannak kisebb számban 2-3 soros, illetve 4-nél több sorból álló versszaktípusaink, sőt ilyen sorokat versszakonként váltogató dalaink is. Végül vannak versszak nélküli, kötetlen, vagy motívumismételgető dalaink, többnyire a szokásokhoz kapcsolódó dalok közt. Mindezekből összefüggő, nagy stílusok is kiemelkednek, de rendkívül nagy az olyan dalok száma is, amelyek nem tartoznak egy-egy összefüggő stílusba, és csak egy tág meghatározás, esetleg negatív tulajdonság segítségével osztályozhatók. Ez utóbbiakat teljességükben természetesen nem lehet bemutatni; mindössze a nagyobb stílusokat és a jellegzetesebb tulajdonságokat írhatjuk le a főbb típuscsaládok bemutatásával. A stílusok, sőt a szűkebb típusok meghatározásához is általában több tulajdonság szükséges; kivételesen azonban egy-egy feltűnő hangnemi, formai, ritmikai tulajdonság egyedül is összeköt néhány dallamot, és elválaszt a többitől. Mindezek alapján a következőképp sorolhatjuk fel a magyar népzene stílusait és jellegzetes típusait.

I. Strofikus dalok. Zárt versszak felépítésű dalainkat hangnemi alapon két nagyobb csoportra választjuk szét: A) ötfokú (pentaton) és B) hétfokú (diatonikus) dalokra. Az ötfokúság dalainkban három fokozatban jelentkezhet: vannak teljesen tiszta pentaton dalaink, amelyekben még a díszítőhangok is csak a rendszer öt fokát érintik (1–2. példa); több azon dalok száma, amelyek díszítményeikkel és egyes súlytalan, átmenő hangjaikkal már érintik a rendszeren kívüli hangokat is (a moll skála 2. és 6. fokát), de főhangjaik a pentatóniában maradnak (1. példa 2. vsz. és 3. példa); végül igen sok dalunk már hangsúlyos helyen is használja a diatónia fokait (4. példa), de szerkezeti főhangjai, valamint jellegzetes pentaton fordulatai még világosan mutatják ötfokú eredetét (Kodály 1917; 1929). Az ötfokúságra ugyanis – a diatónia szekundlépéses, skálaszerű meneteivel szemben – jellemzők a kanyargós, ugrásokkal tarkított menetek, amelyekben nagy szerepet kap a kvart, és konszonáns a szeptim. (Vagyis az ötfokúság bármelyik hangjához kapcsolódhat, és nem kell első fokra „föloldani”, mint a vezetőhanggá vált dúr szeptimet.) (5. példa.) Ha ezek sűrűn fordulnak elő egy dalban, amelynek szerkezetileg döntő pontjai is az ötfokú skála hangjait mutatják, akkor az ilyen dalt is pentatonnak tarthatjuk.

1. Szaladj Duna, áradj Essőből, perméből!

{6-13.} 1. Szaladj Duna, áradj Essőből, perméből!
Essőből, perméből, S az én könyveimből.

2. Mikor a bút felosztották, Háromfelé szakasztották.
Nekem e nagyobbját adták, Hogy ne kelljen többet osszák.

(Klézse, Moldva. 70 é. asszony. Kallós Z. gy. 1963; AP 6162/c)

1. Mikor a juhász bort iszik, Szőke szamár szunnyadozik.

1. Mikor a juhász bort iszik, Szőke szamár szunnyadozik.
Ne szunnyadozz szőke szamár! Majd elmenünk a nyáj után.

(Besenyszög, Szolnok m. 73 é. férfi. Paulovics G. gy. 1961; AP 4144/d)

1. Fesütött a nap sugára,

1. Fesütött a nap sugára,
Minden ember ablakára.
Az enyimre nem süt soha,
Hej Istenem, mi az oka?

(Gyimes-Libaváros, Csík m. 42 é. asszony. Kallós Z., Andrásfalvy B. gy. 1963; AP 6223/f)
{6-14.}

1. Mikor gulásbujtár voltam, Az állásban elaludtam.

1. Mikor gulásbujtár voltam, Az állásban elaludtam.
Fölébredtem éjféltájba: Egy barmom sincs az állásba.

(Surd, Somogy m. 68 é. férfi. Seemayer V. gy. 1936; Gr. 58/B/a)

Ötfokú fordulatok

Ötfokú fordulatok

{6-15.} A/1. Ötfokú dalaink közül kiválik egy nagy csoport, amelyben egy magas felső rész kvinttel mélyebben ismétlődik („kvintváltók”). Az ismétlés történhet úgy is, hogy a két rész egy és ugyanazon ötfokú rendszerben marad, vagy úgy is, hogy új ötfokú „skálába” megy át a mély ismétlés (modern fogalmak szerint „modulál”, hangnemet vált).

Haj Dunárol fuj a szél, Feküdj mellém, majd nem ér!

Haj Dunárol fuj a szél, Feküdj mellém, majd nem ér!
Dunáról fuj a szél.
Ha Dunárol nem fulna, Akkor hideg nem volna,
Dunárol fuj a szél.

(Karácodfa, Baranya m. 49 é. asszony. Vargyas L., Andrásfalvy B. gy. 1962; AP 4483/g)

Hüccs ki, disznó a berekbe, csak a füle látszik.

Hüccs ki, disznó a berekbe, csak a füle látszik.
Kanászbojtár a bokorba menyecskével játszik.
Elszaladt a siskadisznó kilenc malacával.
Utánament a kanász fényes baltájával.

(Patacs, Baranya m. 63 é. férfi. Péczely A., Olsvai I. gy. 1967; MNT VI. 4. sz.)

{6-16.} 6. példánk egyrendszerű: g1-b-c-d-f-g2 = la-do–re-mi-la; 7. példánk kétrendszerű: felső része c-d-f-g-a = szo-la-do-re-mi, alsó része f-g-b-c-d = szo-la-do-re-mi más alaphangon. (Tehát felső része nem re-mi-szo’+ ti idegen hang.)

Az MNT VI. kötete csupán ilyen kétrészes, kvintváltó dallamokat tartalmaz (sőt a VII–VIII. kötet is összesen 60-at, és még a további kötetekre is marad hasonló). A Példatár (Pt) és Kodály tanulmánya 56 ötfokú-kvintváltó típust közöl, ezenkívül még 11 más jellegűt, sőt dúr-kvintváltót. Járdányinál 55+4 az arány. Mindez azt mutatja, hogy ez a stílus igen széles körű és jelentős a magyar népzenében. Ezt még jobban kidomborítja a variánsok száma. 1. sz. dallamunknak például jelenleg 235 változatát tartjuk számon. Az MNT VI. kötetében a 14 típusnak összesen 685 változata van közölve a főszövegben, nem szólva a jegyzetben közölt és említett további változatokról. E szerkezet nagy jelentőségét igazolja az is, hogy az ötfokúságon kívül – ahol elsősorban és nagy tömegben jelentkezik – feltűnik más stílusú dalokban, még kifejezett dúr dallamokban is, nyilván mint amazok formai hatása.

Minthogy ebben a stílusban a két első sor többnyire azonos, vagy periódust alkot (a két sor egymást kiegészíti, vagy ugyanaz a sor megismétlődik kétféle zárlattal, egy „nyitvahagyóval” és egy „lezáróval”), majd ez a periódus öt hanggal mélyebben ismétlődik, ennek következtében bizonyos záróhangtípusok jellemzőek a kvintváltásra. (A következőkben arab számokkal az alaphangtól fölfelé menő skála fokait jelöljük, római számokkal pedig az alaphang alatti skáláét). Ilyen jellemző típusok: 7 |5| b3 (6-8. példa és a VI. kötet 1–8. típusa), 4 |5| VII (9. példa), 5 |5| 1 (10. példa), 8 |5| 4 és 9 |5| 5 (lásd MNT VI. 14. típust és 96. példát). Ilyen kadenciák (zárlatok) még pontos kvintválasz és tiszta ötfokúság nélkül is elárulják a dal eredetileg kvintváltó ötfokú stílusát.

Hej, rozmaring, rozmaring,

Hej, rozmaring, rozmaring,
Leszakadt rólam az ing.
Van már nékem kedvesem,
Ki megvarrja az ingem.

(Hollókő, Nógrád m. 23–24 é. asszonyok. Borsai I. gy. 1963; AP 6626/c)

1. Sárig virág, ha leszakítanálak?

1. Sárig virág, ha leszakítanálak?
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
S nem mondanék, régi babám, egyebet:
Sohase lásd meg a csillagos eget!

{6-17.} 2. Kicsi csillag ha leesik, elterül.
Az én babám, ahol lát is, elkerül.
Ne kerülj el, édes-kedves galambom!
Mer én néked rosszadot nem akarom.
 
3. Én Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek szép szeretőt magamnak!
||:Mer aki vót, úgy meguntam szeretni,
Szebbet-jobbat akarok én keresni:||

(Gyimesközéplok, Csík m. 13–18 é. lányok.
Kallós Z., Martin Gy. gy. 1962; AP 5185/e)

1. Irigyejim sokan vannak, Mind a kutyák úgy ugatnak.

1. Irigyejim sokan vannak, Mind a kutyák úgy ugatnak.
Hagyok nekik víg napokat, Had ugassák ki magukat.

{6-18.} (Dávod, Bács-Bodrog m. 55 é. asszony. Kiss 1. gy. 1959; AP 3072/f)

A/2. Kvintváltás nélküli, ötfokú dalaink is nagyobbrészt magasról ereszkednek le fokozatosan a záróhangra (esetleg előtte még a záróhang alatti VII. fokra is). Ilyenkor dallamsoraik többnyire lépcsőzetesen vagy teraszos rétegekben helyezkednek egymás alá (11–12. példa; az utóbbiban a 2–3. sor nagyjából egy magasságban van, csak irányuk különböző). Néha az ötödik fokon vagy akörül recitál a dallam az első sorban, s a sor végén ugrik csak föl az oktávra, s azután ereszkedik le fokozatosan az alapra (13. példa).

1. Hej Ócsó már a pásztor, Nincsen becsülleti.

1. Hej Ócsó már a pásztor, Nincsen becsülleti.
Hej A nagy gazdák előtt, Mind huncut a nevi.

2. Ha valamije van stb.

(Nagyszalonta, Bihar m. 84. é. pásztor. Kodály Z. gy. 1917; MNGy XIV. 18. sz.)

Asz hittem, hogy nem kellek katonának,

Asz hittem, hogy nem kellek katonának,
Gondját viselem az édes anyámnak.
De már látom, katonának kell lenni,
Ferenc Jóska csákóját kell viselni.

{6-19.}

(Gyulavári. Békés m. Bartók B. gy. 1906; Bartók 1924: 58. sz.)

A fekete halom alatt De

A fekete halom alatt De
Fehér László lovat lopott. De
Lovat lopott szerszámostul,
Cifra nyereg kantárostul.

(Rafajnaújfalu, Bereg m. Bartók B. gy. 1912; Bartók 1924: 23. sz. = Pt 129)

A/3. Néha a dal az ereszkedést az oktávról az alapra már egy-egy soron belül is megvalósítja, s több ilyen nagyívű sorból épül föl az egész dallam (lásd a 4. példát). Ilyenkor természetesen fölfelé haladó dallamrészek, sőt egész sorok is keletkeznek a dallamvonalban.

A/4. Régi dallamaink általános ereszkedő jellegében különleges csoportot alkotnak az {6-20.} ötfokú hangsor középső három hangján mozgó (14–18. példa), illetve akörül mint tengely körül forgó dallamok (23. példa). Ezek egyik leggyakoribb típusa a do–re–mi-vel induló, azon ide-oda mozgó és végül la-n végződő dalok. Ha ezeket hosszú, 12 szótagos sorokra éneklik, akkor sok hangismétléssel kell ezt a forgást megoldaniuk, s ilyenkor hasonlók lesznek a beszédszerű recitáláshoz. Ezeket Kodály nyomán nevezzük „zsoltártípus”-nak (14–16. példa). Újabban szo- és do-véggel is előkerültek (17–19. példa).

1. Hova mégy, hova mégy Tizenkét kőmies?

1. Hova mégy, hova mégy Tizenkét kőmies?
„Elmenyünk, elmenyünk, Hogyha dolgot kapnánk.”

(Gyergyóalfalu, Csík m. 65 é. asszony. Kodály Z. gy. 1910; SzNd 56 = Pt 175)

Jaj, Istenem, hogy éljek meg,

Jaj, Istenem, hogy éljek meg,
Hogy azt a bú ne tudja meg!
Én megélnék a bú nélkül,
De a bú nem nálam nélkül.

(Szombatfalva, Udvarhely m. férfi. 1903; Seprődi 1974: 32. sz.)

Szili fány kadarka,

Szili fány kadarka,
Fekete madarka.
Tudja a szép legény,
Hol az ő galambja.

{6-21.} (Gerencsér, Nyitra m. 55 é. asszony. Kertész Gy. gy. 1960; AP 3434/72)

Verje meg az Isten azt az édesanyát,

Verje meg az Isten azt az édesanyát,
Ki gyermeket nevel másnak, nem magának.
Mert én is neveltem egy hires tolvajnak,
Mert én is neveltem egy hires tolvajnak.

(Rugonfalva, Udvarhely m. 55 é. asszony. Vikár B. gy. 1902; M F 347/a)

1. Istenem, Istenem, áraszd meg a Marost,

1. Istenem, Istenem, áraszd meg a Marost,
Hadd vigyen el engem az anyám házához,
Hadd panaszoljam el, kihez adott férhez,
Hadd panaszoljam el, kihez adott férhez.

{6-22.}

(Magyaró, Maros-Torda m. 33. é. asszony. Paulovics G. gy, 1955; AP 1115/d)

1. Keserves anyának, keserves gyermeke,

1. Keserves anyának, keserves gyermeke,
Elindult az útra, s Kimeredt a szeme.

(Nyárádköszvényes, Maros-Torda m. – Pesthidegkút. 59 é. asszony. Gábor J. gy. 1958; AP 3046/e)

A/5. Újabban nagyon megszaporodtak az alacsony járású és még az ötfokúsághoz képest is ,,hiányos” – négy- és háromfokú – dallamok, főleg Gyimesből és Moldvából, kisebb részben a Mezőségről (21–22. példa). Ha ezek ötfokúak, akkor többnyire az ötfokúság „alapskáláját” használják, vagyis oktáv nélkül az öt hangot a legszűkebb hangterjedelmet adó sorrendben: szo–la–do–re–mi (= f–g–b–c–d), la vagy szo záróhanggal (20. példa). Ez ugyanis a diatonikus skála 6 hangjának terjedelmével – egy szexttel azonos, míg a la–do–re–mi–szo elosztás la záróhanggal már hét hang, egy szeptim terjedelmű.

1. Anyám, édesanyám, kinek adtál ingem?

1. Anyám, édesanyám, kinek adtál ingem?
Anyám, édesanyám, kinek adtál ingem?
Nagy hegyi tolvajnak, hat ökrös gazdának,
Nagy hegyi tolvajnak, hat ökrös gazdának.

{6-23.} (Lészped, Moldva. 53 é. asszony. Kallós Z. gy. 1955; Kallós 1970: 33. sz.)

1. Édesanyám s nem átkojz meg, Hogy az átkod ne fogjon meg!

1. Édesanyám s nem átkojz meg, Hogy az átkod ne fogjon meg!
Édesanyám ne átkojz meg, Hogy az átkod ne fogjon meg!

(Gyimesközéplok-Borospatak, Csík m. 76 é. asszony. Újváry gy. 1969; AP 7531/i)

1. Elmegyek, elmegyek Bé Törökországba,

1. Elmegyek, elmegyek Bé Törökországba,
Legküssebb lányomnak Látogatására.

(Gyimesvölgye-Ránapataka, Csík m.; Kallós 1970: 106. sz.)

Kerek ucca, szegelet, Jártam én ott eleget.

Kerek ucca, szegelet, Jártam én ott eleget.
Ha még egyszer ott járok, A rózsámra találok.

{6-24.} (Szilágysámson, Szilágy m. 40 é. férfi; Almási I. gy. 1963)

Mindezek eddig kizárólag Erdélyből és Moldvából voltak ismeretesek elég nagy számban. Újabban szórványos példái Magyarországon is előkerültek (24–27. példa).

Estéli csillagok, Szépen ragyogjatok!

Estéli csillagok, Szépen ragyogjatok!
Az én galambomnak Jó estét mondjatok!

(Nyíregyháza, Szabolcs m.; MF 4540/d)

1. Azért mondom niktek, Jól meghallgassátok:

1. Azért mondom niktek, Jól meghallgassátok:
A szegény árvákat, Ne szutyongassátok!

(Tura, Pest m. 56 é. asszony. Tóth J. gy. 1958; Nz 16553)

Adjanak, adjanak, Amit az Isten adott,

Adjanak, adjanak, Amit az Isten adott,
Amit a csiratehén A pallaton hagyott!

{6-25.} (Belezna, Somogy m. Olsvai 1. gy. 1962; AP 4450/g)

1. Adjanak, adjanak, Amit az Isten adott,

1. Adjanak, adjanak, Amit az Isten adott,
Amit a csiratehén A pallaton hagyott.

2. Baszd meg azt az Évát, Aki két szemére nem lát.
Seggi vágányából, Szedd ki a káposztát!

(Belezna, Somogy m. 58 é. asszony; Olsvai I. gy. 1962)

B) Korábban sok régi dalunkat az ötfokúak közé soroltuk, amelyek erősen diatonikusak voltak ugyan, de minden más sajátságukban (parlando-rubato előadásmód, 4 izometrikus sorból álló strófa, ereszkedő dallamvonal, gazdag díszítmény vagy feszes táncritmus) egyeztek az ötfokúakkal. Ilyenkor feltettük, hogy csak a pentatónia végső elváltozásával van dolgunk a modern dúr–moll zene újabb kori hatása alatt. Azonban figyelmesebb vizsgálatra – különösen bizonyos összehasonlító eredmények után – kiderült, hogy ezek eredete nem az ötfokúságba vezet, s külön stílusként kell számon tartanunk, illetve ha az ötfokúságba vezet is esetleg, más stíluskörbe tartozik, mint a fentebb tárgyalt csoportok.

B/1. Ez utóbbiak közé tartozik legtöbb dudanótánk is. Dudanótának nevez a nép bizonyos egyszerű ritmusú táncdalokat, többnyire 8 szótagosakat (ritkán 6, 7 szótagost), mert ezeket hajdan dudán játszották a tánc alá. (Szövegük is erre utal, sőt a dudát is emlegeti, vagy vaskosan szókimondó szerelmi dal.) Vannak ezek közt újabbnak látszó dúr dallamok is, többségük hangneme azonban moll és mixolíd között ingadozik. Ez lehetne elhomályosult ötfokúság, azonban a magyarban általános la-pentatóniából hiányzó 2. fok itt gyakran szerepel még a fontos sorzárlatban is, azért és skálaszerű meneteiért nem látszanak ötfokú eredetűnek. Ugyanakkor mindegyik sajátos felépítést {6-26.} mutat: első soruk az oktáv és a 4. vagy 5. fok között mozog, második soruk már lefut az alaphangra 5–1 vagy 4–1 fokok közt, s a 3–4. sornak is nagyjából ez a hangterjedelme. A sorok közt sok ismétlést látunk: A5ABA, A5BAB, még inkább A4ABA vagy A4BAB. Ha pedig a sorokat két-két motívumuk alapján hasonlítjuk össze, még sajátosabb ismétlődéseket állapíthatunk meg (28–31. példa).

A cseroldalt összejártam. Sehol párom nem találtam.

A cseroldalt összejártam. Sehol párom nem találtam.
Ez a hat forintos nóta, Kinek tetszik, járja rea!

a1+a2|b1+a24|c1+c2|b1+a24||

(Csíkménaság, Csík m. Lajtha L. gy. 1911; Bartók 1924: 11/b = Pt 249)

Nincsen fonal a rudamon, Három pácma matollámon.

Nincsen fonal a rudamon, Három pácma matollámon.
Azt is hat hónapig fontam, Mégis eleget aludtam.

a1+a2|b1+a24|c1+c2|b1v+a24||

(Kászonimpér, Csík m. 1938; Gr. 44/a = Pt 251)

Arra gyere, amőre én! Majd megtudod, hol lakom én:

Arra gyere, amőre én! Majd megtudod, hol lakom én:
Csipkebokorrózsa mellett. Gyere babám megölellek!

a’+a2 | b+a24 | b4+a24 | bv+a24 ||

(Ipolyság, Hont m. Bartók B. gy. 1910; Bartók 1924: 11/a = Pt 252)

Felülről fúj az őszi szél. Zörög a fán a falevél.

Felülről fúj az őszi szél. Zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hova lettél? Már két este el nem jöttél.

{6-27.} a1+a2 | b+a25 | b+a25k | c+a25 ||

(Nagykálló, Szatmár m. Kodály Z. gy.; Pt 256)

Tehát az első sor második motívuma külön kvarttal mélyebben ismétlődik, ritkán kvinttel; néha a második ütem egyik motívuma is. Előfordul, hogy az 1–2. sor motívumai helyet cserélnek az ismétléskor (32. példa).

Pista bácsi, János bácsi, Csak a ládám, azt vigyék ki!

Pista bácsi, János bácsi, Csak a ládám, azt vigyék ki!
Vigyék ki a kis kert mögé, Hogy onnan el ne vihessék!

a+a | b1+b2|av+b1v | c+b2||

(Borsosberény, Nógrád m. Lajtha L. gy. 1937; Gr. 7/A = Pt 258)

Fontos sajátságuk még, hogy feszes táncritmusuk ellenére is lehetőleg nem „pontozzák” a ritmust, azaz nem váltogatják a hosszú és rövid hangokat a szöveg szóhosszúsága szerint, csak a legkirívóbb esetekben. Mindez a magyar dalok összességében megkülönböztető sajátság, és külön stílust jelent.

B/2. Parlando-rubato előadású dalaink közt számos kimondottan diatonikus típust találunk, amelyek szintén egy nagy stílussá állnak össze. Ezek 6–12 szótagos, izometrikus strófákban jelentkeznek; kadenciáik is a fokozatos ereszkedést mutatják: 5 |4| b3, 5 |4| 2 és ezek sokféle változata (4, 2, 1; 5, 2, 1; 5, 4, 1; stb.), ritkán előfordul 2 |1| 2 vagy mint félstrófa periódus 2, 1.

1. Lovat lopott Fehér László, A Fekete halom alatt.

1. Lovat lopott Fehér László, A Fekete halom alatt.
Elvitték őt vig Egerbe, Vig Egernek temlecébe.

{6-28.} (Kiskovácsvágása, Gömör m. 86. é. asszony. Vargyas L. gy. 1940; Vargyas 1953: 65. sz.)

1. Megyen a nyáj, megyen a nyáj,

1. Megyen a nyáj, megyen a nyáj,
Környeskörül a hegy alján.
Ugyan hol áljak elibe?
Sűrű erdő közepébe.

(Szilice, Gömör m. 54 és 62 é. asszonyok. Vargyas L. gy. 1963; AP 5150/d)

2. Felszállott a páva vármegyeházára,

2. Felszállott a páva vármegyeházára,
De nem a raboknak szabadulására.
Rab vagyok, rab vagyok, Szabadulást várok,
Jó Istenem tudja, mikor szabadulok.

{6-29.} (Szegvár, Csongrád m. férfi. Vikár B. gy.; MF 280/Ia)

Jaj Istenem, Istenem, ugyan mi lelt engem?

Jaj Istenem, Istenem, ugyan mi lelt engem?
Három rőf pántlika körül nem ér engem!
Három rőf pántlika körül nem ér engem!

(Szegvár, Csongrád m. asszony. Vikár B. gy.; MF 281/a)

Késő ősszel erdő mellett megyek el.

Késő ősszel erdő mellett megyek el.
Zöld erdőbe fülemile énekel.
Fülemile mind azt fujja, énekli:
Igaz boldog, aki nem tud szeretni.

{6-30.} (Magyarózd, Torda-Aranyos m. 63 é. asszony. Jagamas J. gy. 1954; Jagamas-Faragó 1974: 204)

1. Magos Déva várát Építeni kezdték.

1. Magos Déva várát Építeni kezdték.
Annak élit-ügyét semmibe se vették.
Amit reggel raktak, estére leomlott,
Amit este raktak, reggelre leomlott.

(Gyergyóremete, Csík m. – Telki, Pest m. 22 é. asszony. Domokos P. P. gy. 1962; AP 4425/c)

1. Elment a madárka, üres a galicka,

1. Elment a madárka, üres a galicka,
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra,
Ha tavaszra nem jő, búza pirulásra,
Ha még akkorra sem, akkor tudd meg, hogy sohasem.

{6-31.} (Istensegíts, Bukovina – Hajós, Tolna m. 76 é. asszony. Kerényi Gy. gy. 1958; AP 2583/b)

Ilyen dalokban is előfordulhatnak pentaton fordulatok, különösen zárómotívumok, a hasonló előadásmódú és strófaszerkezetű ötfokú dalok hatására; de a – magyar la-pentatónia – hiányzó hangjai itt már hangsúlyos helyen, sorzárlatban is előfordulnak, s a skálaszerű menetek itt a dallam lényegéhez tartoznak.

B/3. Nagyon jellegzetes stílust jelentenek azok a táncdalaink, amelyeknek sajátosan kihangsúlyozott kadenciái ugyanazt a kvartismétlést mutatják, mint az előbbi csoport néhány parlando-rubato dala: 5 |4| 2 – vagyis a felső két sor kikopogott kadenciái egy kvarttal mélyebben megismétlődnek (a 2. és 1. fokon).

Mintha egyetlen lényegüket ezek a hangismétléssel és jellegzetes ritmussal, esetleg kis domború menettel kihangsúlyozott kadenciák alkotnák, a többi dallamrész annyira jellegtelen és változó (ugyanannak a dalnak változataiban is) – azon belül, hogy általában ereszkedő dallamvonalat ad (40. példa).

C) Mindennél egységesebb, nagyobb tömegű és könnyebben elhatárolható az úgynevezett „új stílus” anyaga. Legfeltűnőbb sajátsága, hogy négysoros versszakai az első sort a strófa végén megismétlik, s ezzel különösen erős lezárást, „architektonikus formát” adnak a daloknak. Ez a visszatérő forma négy alapmegoldásban jelentkezik: AA5A5A, AA5BA, ABBA és AABA.

C/1. AA5A5A. Általában 8 szótagosak tartoznak ide, ritkábban 11 szótagúak közt is előfordul. Az ilyen formák egyre ritkábbak, korábbi gyűjtésekben inkább előfordultak (41. példa).

a) Meghalt, meghalt a cigányok vajdája, vajdája.



a) Meghalt, meghalt a cigányok vajdája, vajdája.
Felesége sátorfáját számlálja, számlálja.
Gyász, gyász, bingyász móre gágyulé gágyulé,
Soppingyáré szamoráré takar bé, takar bé.

b) Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa,
Él még az én ipam, napam, meg annak az apósa, anyósa.
Eb fél, kutya fél, még az ipam, napam él!
Cérnám, fonálom a siklósi határon.

{6-32.} (a) Kolozsvár, Kolozs m. 1904. Seprődi 1974: 50; b) Nagyharsány, Baranya m. 1935. BMN I. 705–706: 70. sz.)

Most jöttem az otkoványi csárdábul.

Most jöttem az otkoványi csárdábul.
Leesett a vas a lovam lábárul.
Nyisd ki kovács a fekete műhelyajtódat,
Vasald meg a kesely lábú lovamot!
Még a kovácsa vasallya ja kis pej lovamot,
Véled babám kimulatom magamot.

{6-33.} (Tura, Pest m. 67. é. asszony; Tóth J. gy. 1956)

C/2. AA5BA. Sokszor alig választható el a következő típustól, amikor az A5 és B sorok közt csekély a dallamvonalbeli különbség. Sok ilyen dalnak vannak ABBA variánsai és fordítva.

1. Jaj de szépen harangoznak hajnalba!

1. Jaj de szépen harangoznak hajnalba!
Most teszik a nyerget kis pej lovamra.
Három napi széna be van pakolva,
Adj egy csókot kisangyalom az útra!

{6-34.} 2. Csókot nem adhatok huszár-nyeregbe,
Mert a huszár nem igazán szeretne.
Ha a huszár igaz szívből szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.
 
3. Nem való vagy, kisangyalom a lóra,
Ha megugrik, könnyen leesnél róla.
De ha egyszer én ülök a nyeregbe,
Ficánkolhat velem a csillagos égbe.

(Áj, Abaúj m. 51 é. férfi; Vargyas 1961a: 115)

C/3. ABBA. Ezek alkotják a stílus legnagyobb tömegét. Mint az előző kettőben, a B sorok itt is magasabb rétegben mozognak, mint az A sorok, többnyire az 5. fok fölött.

Kék ibolya búra hajtja a fejét.

Kék ibolya búra hajtja a fejét.
Égi harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya száraz tövére!
Most akadtam egy igaz szeretőre.

(Karcagi tanyák, fiatalok; Vargyas L. gy. 1939)

Az eddig ismertetett három típus általában 6–11 szótagos strófákat foglal magában, ennél hosszabb sorokból (12, 14 szótag) csak egészen kivételesen találunk ilyen formájú dallamot. Ugyanakkor az utolsó típus darabjai éppen az ilyen hosszú soroktól kezdve jelentkeznek: 11-től 20-ig, esetleg még hosszabbak is.

C/4. AABA. Ezek az új stílus leghosszabb dallamai. A háromszor ismétlődő sornak ugyanis igen változatosnak és kifejezőnek kell lennie már önmagában is, hogy az ismétléskor és az eltérő sor utáni visszatéréskor ne legyen unalmas. Valóban ebben a formában találjuk a leghajlékonyabb, legösszetettebb, szinte „romantikus” dallamsorokat. Az újabb fejlődés is ebbe az irányba hat: ilyen formájú dalaink egyre szaporodnak, egyre több alakul belőlük újabb időkben.

1. Hévízgyörkön, Hévízgyörkön csináltattam jegykendőt,

1. Hévízgyörkön, Hévízgyörkön csináltattam jegykendőt,
Nagyhévízen, Nagyhévízen nem találok szeretőt.
El kell menni más faluba szép szeretőt keresni,
Mer’a ki van, azt az egyet nem érdemes szeretni.

{6-35.} 2. Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt, hármat szeret, nincs is arra jó világ,
Lásd, én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek
Ez a híres barna legény csalta meg a szívemet.

(Galgahévíz, Pest m. 43 é. asszony. Olsvai I. gy. 1958; AP 2949/c)

Ez a stílus azonban sokkal összetettebb és sokkal több jellegzetes vonása van, semhogy ezzel a négy formatípussal teljesen jellemezhető volna. Annál kevésbé, mivel kettő közülük (C/2. és C/4.) a műzenében is, sőt újabb népies műdalainkban is általános. Így a stílus további jellemzői is szükségesek ahhoz, hogy pontosan körülírjuk és más, főleg műzenei stílusoktól elhatároljuk. (Mindössze a magyar népzenében lehet pusztán a visszatérő formájú négysoros strófával elkülöníteni őket minden más magyar népdaltól.) Felsoroljuk tehát először azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül nem is tekinthetünk új stílusúnak egy dallamot (I.) – ezek közül egy-egy egészen ritkán hiányzik, de akkor a dal mindig kétes határeset –, azután pedig a sűrűn előforduló, jellegzetes vonásokat (II.), amelyekből mennél több van meg egy dalban, annál biztosabban tartozik a stílushoz.

I. 1. Visszatérő forma legfeljebb két (A, B) sorral. (Feljebb elsoroltuk.) 2. Oktávnyi vagy nagyobb hangterjedelem. (Igen ritkán csak a szeptimig megy föl a dal – Pt 411 –, de akkor lenn egészül ki: 7–VII, tehát végül mégis oktáv terjedelmű lett; még így sem {6-36.} igazán jellegzetes.) 3. Feszes giusto ritmus. Ami lényege szerint rubato, az visszatérő formája ellenére sem lehet új stílusú. Például Pt 94: „Nem messze van ide Kismargita.” Bartók (1924: 90. sz.) jegyzetben hozzáfűzi: „Egyike a legrégibbnek látszó ABBA szerkezetű dallamoknak”; a XXXVIII. lapon: „Az ABBA szerkezetű 90. sz. dallamot e század elején még nagyon sok öreg ember tudta; joggal következtethetjük, hogy 50 évvel azelőtt is közismert lehetett.” Vagyis nem jellemzően a fiatalság dala volt, mint a többi új stílusú dallam. 4. Pontozott, szöveghez alkalmazkodó ritmus. 5. Autentikus dallamfelépítés (záróhang fölött mozog a dallam); még az egyes sorok külön is túlnyomórészt autentikusak a saját záróhangjukhoz képest. (Legfeljebb a záróhang alatti hang jelenhet meg ritkán.) 6. Legfeljebb négyütemű sorok (az egyikben esetleg alkalmi bővülés lehetséges). 7. Nem lehet benne elvszerű, végigvitt 3/4 vagy 6/8 alapritmus.

Aki szép lányt akar venni, Harmaton kell azt keresni.

Aki szép lányt akar venni, Harmaton kell azt keresni.
Barna legény harmaton jár, El is veszi a legszebb lányt.

(Lukanénye, Hont m. Kodály Z. gy.; Pt 390)

(A 45. példa harmadik sora elárulja, hogy itt is csak „alkalmi összevonás” a 3/4 ritmus, mint amilyenekről alább beszélünk.) 8. Csak „gyönge (nő-) zárlat” lehetséges: sosem . 9. Kötelező kadenciaképletek: 1 |5| X, 1 |1| X, ritkán 1 |b3| X.

II. (nem kötelező, de jellemző vonások) 10. Hypo-skálák (a hangkészlet alá kvarttal leugró befejezés: 46. példa).

Este van, este van, elmúlt kilenc óra.

Este van, este van, elmúlt kilenc óra.
Be van a babám rácsos kis kapuja zárva.
Mig a babám (a) rácsos kis kapuját zárja,
Addig a szeretője százszor is bemegy rajta.

{6-37.} (Áj, Abaúj m. fiatalság; Vargyas 1963a: 246)

11. La- és szo-pentaton fordulatok – még dúrban is. 12. Az A és B sorok szembeállítása dallamirányban, hangfekvésben, a dallamív nagyságában, ritmusban, a sor zenei tartalmának jelentőségében. 13. Tripodia (háromütemű, illetve hármas lüktetésű sorok). 14. Négy ritmusegység összevonása vagy kiszélesítése: 4 nyolcad 4 negyeddé és viszont, továbbá és hasonló 3/4-ekké; ilyen ritmusegységek váltogatása, szembeállítása. 15. Jellegzetes kadenciatípusok (az előbbi „kötelezőkön” belül): 1 |5| 5, 1 |5| 4, 1 |5| b3, 1 |1| 1, |1| 5, 1 |1| 8. Jellegzetes szótagszámcsoportok: 10–11-es, valamint 12–25.

Mindezek a tulajdonságok legsűrűbben a 10-es szótagcsoporttól kezdve fölfelé jelentkeznek. És van még egy igen fontos, de nehezen megállapítható követelmény: a funkció. A dalnak élnie kellett a fiatalság körében, a közös dalolásban, legalábbis 1900 óta. Ezért sosem lehet benne rubato – azt az új stílus uralma óta közös énekben nem használták.

E legnagyobb és legvilágosabban kialakult stílus után lássunk néhány kisebb stíluscsoportot, amelyek több-kevesebb jeggyel jellemezhetők mint összetartozó dallamok.

D/1. Dúr-kvintváltók. A kvintváltó forma rendkívül jellegzetes összekötő kapocs köztük, ugyanakkor a kimondott dúr hangsor élesen elválasztja ezeket az ötfokú kvintváltóktól.

{6-38.} (Kiskunhalas-szegedi tanyák. 81 é. férfi dudán; Vargyas 1954b: 44. sz.)

Bár a példa azt mutatja, hogy nem egy ilyen dal összefügghet az ötfokúakkal. Ez ugyanis a „Hol jártál az éjjel, cinegemadár?” ötfokú dalának (MNT VI. l. típus) változata, amit a duda hangkészletéhez igazítottak. Az egész dal eltolódott a záróhanghoz képest egy hanggal följebb és dúrrá vált.

D/2. Hypo-skálájú dalok. A magyar népdalban – és Kelet-Európában – igen gyakoriak az olyan dallamok, amelyekben a hangkészlet túlnyomó része a záróhang fölött egy kvarttal helyezkedik el. Ezekben a hypo-skálákat (hypo-ion, hypo-eol) ismerjük fel, aminek tiszta formája az, ha egyedül a záróhang ugrik le kvarttal mélyebbre, a dallam egésze a felső rétegben mozog (lásd a 49. példát).

Héj, halászok, halászok, Mére mén az hajótok?

Héj, halászok, halászok, Mére mén az hajótok?
Törörkkanizsa felé, Viszi a víz lefelé.

(Szegvár, Csongrád m. Vikár B. gy.; Bartók 1924: 218/b = Pt 190)

Elhajtám ludamat Szengyör közepébe.

Elhajtám ludamat Szengyör közepébe.
Után küldtem uram, Hajtsa haza ludam.

(Kibéd, Maros-Torda m.; Seprődi 1974: 39. sz.)

Gyócs az ingem, gyolcs a gatyám, patyolat az úja.

Gyócs az ingem, gyolcs a gatyám, patyolat az úja.
Nem libeg az, nem lobog az, ha a szél nem fújja.
Ha a szél nem fújja, magam lobogtatom.
Még az éjjel a kisangyalom véle betakarom.

{6-39.} (Áj, Abaúj m.; Vargyas 1963a: 296. sz.)

Több olyan dalunk van, amely két alakban is él: leugró kvarttal a végén és anélkül (lásd Variálás).

D/3. Akusztikus skálájú dallamok. Ez is olyan hangnem, amely a nyugati népeknél rendkívül ritka, a magyar és más kelet-európai népzenékben viszont elég gyakori. Jellemzője a dúr terc és a moll szext egy dalon belül. Ez a skála egy olyan rendszernek tagja, amelynek alapja a felhangokból alakult (líd hangsor kis szeptimmel: f–g–a–h–c–d–es–f). Ezért nevezzük „akusztikus”-nak. Ennek 2. fokáról induló (g–a–h–c–d–es–f–g) a szóban forgó magyar hangsor. (És többi fokáról induló, szűkített kvinttel vagy kvarttal építkező skálák is előfordulnak román, török és más népzenékben.) Sokszor ez a hangsor csak a terc és szext variálódásaképpen áll elő a dal egyik-másik változatában. De máskor meg a dallamnak szerves része, ami sajátos hangzását megadja. Ilyenek ugyanúgy rokonai egymásnak – eltérő dallamsajátságaik ellenére is –, mint például a pentaton dallamok.

1. Körtéfa, Körtéfa, Gyöngyösi körtéfa,

1. Körtéfa, Körtéfa, Gyöngyösi körtéfa,
Sok gyalog katona, Megpihent alatta.

{6-40.} (Ghymes, Nyitra m. Kodály Z. gy. 1906; Pt 370)

El kiáltom magamat Felső falu végen,

El kiáltom magamat Felső falu végen,
Hadd hallja meg a galambom Alsó falu végen.

(Ghymes, Nyitra m. Kodály Z. gy. 1906; Pt 332)

Lásd még az 58. példát.

D/4. Hasonlóan sajátos hangzás különíti el a fríg hangsorú dallamokat is a többitől (fríg hangsor: g–as–b–c–d–es–f–g). Igaz, hogy sok esetben kaphatnak egyéb hangnemű dallamok is fríg zárlatot, sőt néha ötfokú kvintváltó dallamok teljes egészükben fríggé válhatnak. De azok a dallamok, amelyek a fríg szextre épülnek, főhangjaik felülről lefelé: es, b, as–g, azokat mégis sajátos, külön csoportnak érezzük, dalaik valamiképpen összetartoznak.

1. Bizony csak meghalok, Anyám, édesanyám,

1. Bizony csak meghalok, Anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, Karcsú derekáért!

(Rugonfalva, Udvarhely m. Vikár B. gy. 1902; SzNd 97 = Pt 334)

Valamennyi búzaszál van víg aratáskor,

Valamennyi búzaszál van víg aratáskor,
Annyi jót kivánok néköd, rózsám mindenkor.
A te terhes nyavalyádból adjál nékem is!
Hadd szenvedjünk mind a ketten, szenvedjek én is!

{6-41.} (Siklód, Udvarhely m. Vikár B. gy. 1902; SzNd 71 = Pt 338)

1. Feljött már az a nap, Melyben kell indulni,

1. Feljött már az a nap, Melyben kell indulni,
Házamtól, hazámtól, Bús szívvel távozni.

(Csíkszenttamás, Csík m.; Bartók B. gy. 1907)

1. Virágos kenderem kiázott a tóba,

1. Virágos kenderem kiázott a tóba,
Ha nem szeretsz babám, Mért jársz a fonóba?

(Köröstárkány, Bihar m. 14-15 é. lányok. Jagamas J. gy. 1950; Jagamas–Faragó 1974: 97. sz.)

Rákóczi, Bezerényi, Híres magyarok vezéri!

Rákóczi, Bezerényi, Híres magyarok vezéri!
Héj haj! magyar nép, hervadsz mint a lék.
Mert a sasnak körme, körme, körme között, Hervadsz mint a lék.

{6-42.} (Giccze, Gömör m. 79 é. férfi. Kodály Z. gy. 1913; Kodály 1937: 65)

Ángyom asszony kertje-bertje, Nem tom mi van belévetve:

Ángyom asszony kertje-bertje, Nem tom mi van belévetve:
Szederje-bederje. Kapcsom donom donom deszka.
Kántormenta, fodormenta jaj de furcsa nóta ugyan furcsa nóta!

(Nagymegyer, Komárom m.; Bartók B. gy.)

Egész falut összejártam,

Egész falut összejártam,
Mégis semmit sem kaphattam, jaj jaj!
Eddig az üstfoldozásból,
És más apró kopácslásból jaj jaj.

{6-43.} (Kászonjakabfa, Csík m. Kodály Z. gy. 1912; SzNd 98 = Pt 336)

D/5. A hangnem mellett a forma is adhat sajátos jelleget a daloknak. Egészen sajátos forma az ún. Jaj-nótáké és a velük rokon 16 szótagosoké. Ezek kitoldott formák, amelyek kis részben Szabolcs-Szatmárban, teljes bőséggel azonban az erdélyi Mezőségen fejlődtek ki, feltehetően újabb időben. Ezek 8 szótagos sorokból különböző toldalékokkal és ismétlésekkel vannak kibővítve. Egyik formájuk, hogy a versszak nyolc szótagos sorainak egyike-másikához – leginkább a 2. és 4. sorhoz – „jaj jaj jaj”, „ejehaj” és más toldalékokat fűznek. Másik lehetőség, hogy sorokat megismételnek: vagy kiaprózzák a hangokat, és azzal szélesítik ki a dallamot, vagy kihagynak belőle. Így 2–7 sorból álló versszakok keletkeznek; sokszor egy dal különböző versszakaiban is különböző a sorszám. A szöveget gyakran ismétlésekkel alkalmazzák a dallam alá, máskor tra la la és más szótagokkal éneklik az egyes sorokat. A legszabályosabb ebben a kitoldott formában, amikor két nyolc szótagos strófát énekelnek 4 × 16 hangra (lásd az 59–62. példát).

a) Kit virágot rózsám adott,







a) Kit virágot rózsám adott,
El nem hervadt s már elhagyott jaj ja jaj jaj
Annak csak eggy asszony oka.
Verje meg az egek ura, Jaj, jaj!

b) Ritka erdő ki nem szálas,
Órám sincsen ki nem gyászos, aj aj jaj jaj jaj jaj ja
Gyászcsillag alatt születtem.
Gyászos az egész életem aj jaj jaj.
aj jaja ja ja ja.

c) Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél, Trá rá rá rá rá rá rá rá rá.
Kit lefelé, kit felfelé,
Kit a babám háza felé, trá rá rá rá rá rá rá rá rá rá.

d) De meguntam a bujdosást,
Az idegen földön lakást, Az idegen földön lakást!
Istenöm, add végit búmnak,
Hozd el napját halálomnak, Hozd el napját halálomnak!

{6-45.} (Paksa 1977: 7. sz.)

Én Istenem adjál esőt,

Én Istenem adjál esőt,
A lovamnak jó legelőt, ihajja!
A lovamnak jó legelőt, ihajja,
Nékem pedig szép szeretőt, csuhajja.

{6-46.} (Szatmár m. Általánosan ismert)

Kit rózsám virágot adott, a kezembe elhervadott.

Kit rózsám virágot adott, a kezembe elhervadott.
Az is csak azt jelentette, hogy én elmaradok tőle.
Elmaradtam a rózsámtól, vígan élő galambomtól.
La la la la la la la la la la la la la la.

(Jobbágytelke, Maros-Torda m. Bartók B. gy. 1914)

Ezekkel az eljárásokkal a legkülönbözőbb eredetű dallamokat alakítják a szokott négysoros strófánál nagyobbra, változékonyabbra: régi ötfokú daloktól kezdve egészen új keletű, dúr műdalokig. Mégis a sajátos forma és szövegalkalmazás folytán azonos stílusúnak érzi ezeket a hallgató. Ebben a fellazított strofikus formában jutott el az erdélyi magyarság egy része az általános magyar népdalstrófa zárt keretén túl nagyobb – egyelőre laza – szerkesztésmódra.

D/6. Szaffikus formák. Számos dalunknak van olyan formája, melynek legfőbb jellemzője, hogy két hosszú és egy összetett-hosszú sor után a negyedik rövid, és hirtelen lezárja a strófát. Ez az utolsó, rövid 4. sor árulja el, hogy ez a forma végső soron a klasszikus sapphói versszakokból származik. Arra jellemző ez az utolsó rövid sor, képlete: 11, 11, 11, 5 – természetesen meghatározott hosszú-rövid szótagváltakozással. Ez a klasszikus mérték természetesen már nincs meg a magyar formákban, s a szótagszám is különböző lehet, egyszersmind az új népdalformákban a két első sor zeneileg azonos, a harmadik {6-47.} pedig vagy két ismétlődő motívumból van összetéve, vagy egy motívum szekvenciaszerűen ismétlődik a hangsor különböző fokain. (63. és 157–159. példa. További szaffikusok: Pt 483–484, 214, 373–374, 369 és 169, MNT IV. 480–578.)

1. Valaki jár udvaromon, kopog az ajtón.

1. Valaki jár udvaromon, kopog az ajtón.
Alszol-e, nyugoszol-e, igazán szeretel-e?
Nyisd ki az ajtót!

(Alsóbalog, Gömör m. idős asszony; Kodály Z. gy. 1912)

D/7. Refrénes formák. A magyar népdal nagyon ritkán alkalmaz refrént. Különösen ritka a belső refrén, amely megszakítja a szöveget a strófán belül. Az olyan formák, ahol a refrén külön zenei sorral jár együtt – különösen ha így nem négysoros versszak keletkezik –, formailag erősen elkülönülnek a magyar népdalok nagy többségétől, s rendszerint más tulajdonságaikban is eltérnek azoktól (64–66. példa, lásd még Pt 474–475, 477–478).

1. Falu végén van egy ház, Falu végén

1. Falu végén van egy ház, Falu végén
aj idrom fidrom, Gálica szikszom van egy ház.

(Újszász, Pest m. Bartók B. gy. 1918; Pt 476)

El kéne indulni, meg ké’ házasodni.

El kéne indulni, meg ké’ házasodni.
De még az a kérdés, kit kéne elvenni.
Jaj jaj jaj jaj jaj jaj kit kéne elvenni!

{6-48.} (Gyergyószentmiklós, Csík m. Kodály Z. gy. 1910; SzNd 19 = Pt 72)

1. Kis menyecske megy a kútra,

1. Kis menyecske megy a kútra,
Egy katona csalogassa.
Zöld erdőbe csalogassa.

2. Zöld erdőben van egy nagy fa, Az alatt van egy nyoszolya. .|.
3. Kis menyecske, gyere ide, Keressél az én fejembe! .|.
4. Nem keresek, nem keresek, Nem vagyok én feleséged. .|.
5. Kis menyecske fogja kardját, Levágja katona nyakát. .|.
6. Felöltözik ruhájábo, Elmaséroz hazájábo. .|.
7. Bíró uram, bíró uram, Hogyha szállást adna nékem. .|.
{6-49.} 8. Nem adhatok, nem adhatok, Nincsen nékem feleségem, Akki levest főzzön nékem.
9. Nem kell nékem a levesse. Csak meleg ágyba fekhessem. .|.
10. Vesd le, fijam, a csizmáját, Hogy melegiccse ja lábát! .|.
11. Édesapám, édesapám, Ez volt az én édesanyám! .|.
12. Megismerem a lábáról, Vékony karcsú derekáról, Fekete göndör hajáról.

(Cikolasziget, Moson m. 49 é. asszony; Kiss L. gy. 1951)

A 66. példa 3. sora minden variánsban eltérő ritmusú, világosan refrén jellegű. A magyar ballada refrén helyett szövegsort ismétel. (Lásd még Cikolasziget, Bugyi Ferenc 14 é. fiú. Káinokról való gyerekektől tanulta; Újudvar, Zala m. AP 5156/a; Keszthely, Bartók 1924: 315. sz.; Ikervár, Vas m. Békefi 1976: 205.)

D/8. Kupolaszerű dallamvonal. Az olyan dallamok, amelyek 1–5–1, 1–8–1 dallamvonalat írnak le, aránylag ritkák, és a magyar népdalok általános ereszkedő vonalától jól elhatárolhatók.

Látod milyen ködös idő, Látod, hogy esik az eső?

Látod milyen ködös idő, Látod, hogy esik az eső?
De jén azért fölkereslek, Mert én igazán szeretlek.

2. Betyárgyerek az erdőben Bújdosik a sűrűségben.
Gondolkozik ő magában, Hová legyen éjszakára?

(Sárpilis, Tolna m. 41 é. férfi; Kerényi Gy. gy. 1952)

1. Mikor juhászbojtár voltam,

1. Mikor juhászbojtár voltam,
A kapumba jelaludtam,
Éjféltájban felébredtem,
Egy juhom sincs az állásban.

{6-50.} (Öreglak, Somogy m. 56 é. férfi. Gábor J. gy. 1960; AP 3364/m)

1. Szegény vagyok, szegénynek születtem.

1. Szegény vagyok, szegénynek születtem.
A babámat igazán szerettem.
Az írígyek elszólották tőlem.
Most lett szegény igazán belőlem.

{6-51.} (Szeghalom, Békés m. 49 é. asszony; Járdányi P. gy. 1939)

D/9. Plagális dallamok. Még jobban eltérnek a nagyívű-ereszkedő magyar népdalok tömegétől a záróhang körül mozgó, alá és fölé egyaránt menő típusok.

Széna, széna, széna terem a réten.

Széna, széna, széna terem a réten.
Nála van a zsebkendőm a zsebébe, zsebkendőm a zsebébe,
Visszahozza csütörtökön estére.

(Kibéd, Maros-Torda m. 1897; Seprődi 1974: 17. sz.)

{6-52.} D/10. Ion (régi dúr) penta-, hexachord. Ezek régies, nem harmonikusan fogant dallamok a dúr skála első öt vagy hat fokaiból. Ha a 7. fokkal is kiegészülnek, mixolíddá válnak, nem dúrrá. (Lásd a 71., 106. példát.)

Tele kertem zsályával, Szép a legény párjával.

Tele kertem zsályával, Szép a legény párjával.
Gyönge violám, szíp aranyalmám.

(Mohi, Bars m. Kodály Z. gy. 1912; Kodály 1937: 78)

D/11. Modern dúr hexachord dalok. Néha érintik a felső oktávot is. (Lásd a 89. példát.)

II. A strofikus dalok különböző fajtái után lássuk a kötött strófát nem használó, annál egyszerűbb formákkal megelégedő stílusokat. Ezek közül mindenekelőtt számításba kell venni a kétsoros periódust (II/A), amit eddig nem tartottunk nyilván a magyar népzenében. Pedig vannak olyan dalaink – szórványosan –, amelyeket kétségtelenül csak két sorra lehet tagolni (72–73. példa).

1. Szabó Vilma kiment a kiskerbe,

1. Szabó Vilma kiment a kiskerbe,
szőlőbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.

(Áj, Abaúj m. közismert; Vargyas 1961a: 73)

1. Jaj pártám, jaj pártám, Gyöngyösi koszorúm!

1. Jaj pártám, jaj pártám, Gyöngyösi koszorúm!

{6-53.} (Ipolyvarbó, Nógrád m. Bakó F. gy. 1940; Gr. 74/A = MNT III/A 276)

Ezeken kívül sok az olyan népdal, amit négysoros strófának tartunk, holott dallamvonala két olyan egységből áll, amely megszakítatlanul fut le egy-egy zárlatig; csupán szövege tagolódik alatta 8, 6, 8, 6 vagy más ritmusban. Ezeket a magyar dalok általános négysorossága alapján szintén négysorosnak fogtuk föl, 4 kadenciával, holott kadencia a sorzárlat értelmében csak kétszer fordul elő bennük.

Szegin legin a prücsök, készül házasodni.

Szegin legin a prücsök, készül házasodni.
Ölelgeti a legyet, meg akarja kérni.

(Fogadjisten, Bukovina. 38 é. asszony. Kodály Z. gy. 1915; SzNd 5)

Az is meggondolandó, hogy a kvintváltó dalok milyen sokszor jelentkeznek féldallam formájában, amikor kvinttel mélyebb ismétlés nélkül, csak az első két sort éneklik, ami mindig valóságos kérdés-felelet, vagyis lezárt periódus. (Lásd MNT VI. 1. típus jegyzeteit.)

Kétségtelen viszont és régen nyilvántartjuk, hogy vannak periódus-előtti formáink: II/B – a sirató, II/C – a gyermekjátékdal, II/D – a regösének és II/E – az egyéb rítusdalok.

II/B1. A sirató legáltalánosabb formája a kis terjedelmű, kétkadenciás típus. Legtöbbször dúr tetra-, penta-, hexachord, de egy-két esetben trichord terjedelemmel is beéri; némelykor viszont kiegészül a felső oktávval is, de azért túlnyomórészt a hexachordban mozog, és megmarad kétkadenciásnak: a 2. és az 1. fokon áll meg kötetlen sorrendben. Ennek a típusnak vannak moll változatai is.

Jaj, de nem hittem vóna, párom, hogy ollyan hamar elmaradjunk egymástó!

Jaj, de nem hittem vóna, párom, hogy ollyan hamar elmaradjunk egymástó!
Jaj, még tegnap ilyenkor is csak úgy biztattá engemet: stb.

{6-54.} A kadenciák sorrendje – elejétől: 2, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 2, 2, 1, 1, 2, 1, 1, 2, 1, 1, 2, 2, 2, 1, 2, 2, 1, 2, 2, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 2, 1, 1, 2, 1

(Ghymes, Nyitra m. 65 é. asszony. Kodály Z. gy. 1915; MNT V. 17. sz. 4–6. sor)

Jaj Istenöm, Istenöm, Jóska, hol vagy ijen messzi,

Jaj Istenöm, Istenöm, Jóska, hol vagy ijen messzi,
aranyos jó párom, akit abb’az átkozott
háboruba elvittek! Mi lesz énbelülem?
Itt hattad a két árvát meg a négy öreget.
Mi csinyálok én azokkal, Jóska, kedves párom?

A kadenciák sorrendje: 2, 2, 1, 2, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 1, 2, 1, 2, 2, 1, 1, 2, 2, 2, 2, 1, 2, 2, 2, 2, 1

(Mánfa, Baranya m. 72 é. asszony. Kiss L. gy. 1958; MNT V. 75. 1–6. sor)

Jaj, mit vétöttem a nagy Úristennek,

Jaj, mit vétöttem a nagy Úristennek,
hogy elvette az én szerettebéli páromat?
Jaj, Ferkó, Ferkó, Buda Ferkó!

{6-55.} A kadenciák sorrendje: 2, 2, 1, 2, 2, 1, 1, 2, 1, 1, 2, 1, 1, 1

(Kapospula, Somogy m. 68 é. asszony. Paulovics G. gy. 1961; MNT V. 62)

Néha a szöveg nagyobb egységeit és a befejezést is nem az 1. fokon zárják le, hanem a 2.-on. Ez mutatja, hogy itt még nincs az l. foknak hangnemi „alaphang” szerepe: mindkét megnyugvás egyenlő értékű:

Jaj, ködves édesanyám, minek is hattál még itt?

Jaj, ködves édesanyám, minek is hattál még itt?
sok kedves hűséges szavad, anyai jótanácsod,
jaj, jaj, jaj, mind elmaradt mán, kire támaszkodjam?

A kadenciák sorrendje: 1, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 2, 2, 1, 2, 1, 2, 1, 2, 2, 1, 2, 2, 1, 2

(Nagybalog, Gömör m. Kertész Gy. gy. 1960; MNT V. 55. sz.)

II/B2. A kis sirató sokszor kibővül lefelé. Ez onnan derül ki, hogy oktáv terjedelmű, többkadenciás siratóink felső részében világosan fel lehet ismerni a kétkadenciás kis siratót, amelynek mozgása és kadenciái közben néha lemegy a dallamvonal egy kvarttal, ritkán egy terccel mélyebbre, és ott is alkot sorzárlatot: északon, palócok közt többnyire {6-56.} egyet, néha azonban kettőt, sőt ritkán hármat is. Így lesz a kétkadenciás kis siratóból három-négy-öt kadenciás nagy sirató. Ezek a lefelé bővüléssel már dór, fríg, eol hangneművé válnak, egyes területeken – különösen Erdélyben – ötfokúvá is.

Jaj ídes jó apuskám, Jaj ídes drága jó felnevelőcském,

Jaj ídes jó apuskám, Jaj ídes drága jó felnevelőcském,
ídes kedves, ídes drága jó apuskám!
Mér íratott kéd bé bennünket az árvák levelibe,
jaj ídes drága jó apuskám? Mér kivánkozott kéd
abba ja setít gyászos házba elköltöznyi tőlünk, jaj
ídes apuskám, jaj ídes drága jó kedves felnevelő,
ídes jó apuskám, akin se ajtó, se ablak,
csak a nagy setítsíg, ídes jó apuskám? stb.

(Zsére, Nyitra m. 26. é. leány. Kodály Z. gy. 1915; MNT V. 1. sz.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus, szívem lelköm

Dicsértessék a Jézus Krisztus, szívem lelköm
édösanyám! Mér nem szól ké hozzám, hogyan tudja
ké jazt kijállni, hogy nem mondja ké, hogy:
Mindörökké, édöslányom! Édösanyám, édösanyám,
mire hozott ké bennünket, mög eztet a két
árvát? Szívem lelköm, szomorú édösanyám, stb.

{6-57.} (Báta, Tolna m. 73 é. asszony. Kiss L. gy. 1959; MNT V. 79. sz.)

Jaj lelkem, lelkem, jó társom, negyvennégybe

Jaj lelkem, lelkem, jó társom, negyvennégybe
elesett, megette az az átkozott háború!
Jaj, hova menjek, hol kapjalak meg, met mennyit
kerestelek tizenöt esztendőtől,
de sehol meg nem találtalak.
Mennyit mentem mindenfelé, de sehol se vótál.

{6-58.} (Gyimesközéplok, Csík m. 52 é. asszony. Sárosi B. gy. 1958; MNT V. 160. sz.)

II/C Gyermekjátékdal. Legfontosabb formai építőeleme az ütempár: két 2/4-es ütem kapcsolata, amely lehet lezáratlan, ami után még kell valaminek következni, és van lezáró ütempár, amely vagy a sort, vagy a dallamot fejezi be. Az egyes ütempárokat, sőt az egyes külön ütemeket is sokszor lehet ismételni a szöveg kívánalmai szerint. Ritmusa mindig giusto, szótagszáma egy ütemen belül l-től 4-ig váltakozhat, sőt tizenhatod aprózással még 4-nél több is lehet. Hangterjedelme a két egymás melletti hangtól kezdve (do–re) hexachordig, sőt ritkán oktávig is mehet. (Különösen a gyermekdalok közé keveredett strofikus daloké.) Tipikus formái a do–re–do, mi–re–do, szo–la–szo–mi, illetve szo–la–szo fa–mi–re–do kapcsolatok.

Süss ki nap fal alá, bujj el hideg föld alá!

Süss ki nap fal alá, bujj el hideg föld alá!

(MNT I. 42. sz.)

Csip-csip csóka, vak varjúcska,

Csip-csip csóka, vak varjúcska,
jó volt-e a kis fiúcska?
Ha jó volt a kis fiúcska,
ne csípd meg őt vak varjúcska! Hess!

{6-59.} (MNT I. 159)

Elmentem Bécsbe,

Elmentem Bécsbe,
Lovat is vettem,
fel is kantároztam.
Síkos a háta,
aranyos a talpa,
fordulj ki, fordulj ki, aranyos Mariska!

(MNT I. 205)

Bújj, bújj medve, gyere ki a gyöpre!

Bújj, bújj medve, gyere ki a gyöpre!
Ha kijöttél, légy csendesen, hogy a vadász meg ne lessen!

(MNT I. 283)

A 85. példa mutatja, hogy a kiegészülés lefelé nem mindig ér le a do-ig.

II/D Regösének. Sokban hasonló a gyermekjátékdalhoz. Ütempáros felépítése, részben hangterjedelme, szabálytalan, szövegtől megszabott ismételgetései hasonlók. Viszont meghatározott dallamrészei attól elválasztják, és sajátos stílussá avatják. Jellegzetes kezdőformulái

Hej regő rejtem, Haj regő rejtem, rejtem

Hej regő rejtem, Haj regő rejtem, rejtem
azt is megengedte…

{6-60.} a) a legáltalánosabb kezdő- és refrénforma; b) a legrégiesebb dallam és szöveg refrénje; c) kezdőformula; d) ritkább kezdőformula

Legjellemzőbb azonban refrénjének motívuma, a felugró kvint, ami a legtöbb éneknek egyúttal befejezése is. Eddig csak a Nyugat- és Dél-Dunántúlon kerültek elő nagy bőségben – és egyetlen Udvarhely megyei községben, Kénoson. Újabban az Alföldön is felbukkantak nyomai.

II/E Egyéb rítusdalaink közt is többnek – éppen a legjellemzőbbeknek – van strófa- és periódus-előtti formája. Igen kezdetlegesek a

II/E1. Talalaj- és Sárdó-vasárnapi köszöntők. Ezek mi–re–do–re forgó mozgásban három egészhangon belül maradó motívumok (MNT II. 91–99).

Haj ki kiszi gyüjj be sóda!

Haj ki kiszi gyüjj be sóda!
El hoztuk a kiszit, elvitte az árvíz,
a varbai lányokra, hogy ne jőjjön
a hugyagi legényekre, onnan vissza.

(Őrhalom, Nógrád m.; MNT II. 114)

A Zobor-vidék néhány falvában élnek.

II/E2. Ütempáros felépítés valamivel fejlettebb hangterjedelemmel és melodikával jellemzi a Luca-napi „kotyolás” és a farsangolás dallamait.

1. Luca, Luca, kity-koty, galagonya kettő

1. Luca, Luca, kity-koty, galagonya kettő
nekem is van kettő, mind a kettő meddő.
A kétek disznajiknak akkora
szallánája legyen, mint ez az
ajtó, ajtó!

{6-61.} 2. A kētek tiktyiknak annyi csirkéje legyen,
mint az égen a csillag csillag. Refr.
3.A kētek lányiknak akkora csöcse legyen,
mint egy bugyogós korsó, korsó! Refr.

(MNT 11. 329)

A Dunántúlon és Hont-Bars néhány falujában élnek.

II/E3. Ütempáros részek váltakoznak strofikus dalokkal a pünkösdölő (MNT II. 152–203) és a betlehemezés (MNT II. 353–388) dallamaiban. Az utóbbiban egyházi hatásként még recitáló részletek is szerepelnek (elrontott) latin szöveggel.

Most Betlehem város mellett

Most Betlehem város mellett
juhocskákat legeltetnek.
Hajtsunk mi is pásztorok
a jó fűre juhokat
pásztorok juhokat!
Juhot fogjunk
legeltetni,
magunk pedig
tüzet rakni.
Majd hajnalba fölkelünk
Betlehembe elmegyünk
fülkelünk, elmegyünk.
Gyerünk, menjünk
Betlehembe,
Botot vegyünk
a kezünkbe.
Hajsztori pajtásim!
Hajsztrom, tigristrom, a botom is elhajtom.

{6-62.} (Áj, Abaúj m.; MNT II. 488)

Dicsértessék Krisztus

Dicsértessék Krisztus
Az magos mennyében,
Ki kegyelmeteket
hagyta az életben,
Tarcsa és marajsza víg nikül mennyégben! stb.

(Benedek A.–Vargyas 1943: 162)

A pünkösdölés a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint szórványosan az Alföld különböző részein fordul elő – nem túl sok változatban.

Mindezek alapján a magyar népzene egészét rendkívül összetettnek, sokféle stílusból és számtalan típusból álló egésznek ismertük meg, amelyben különböző eredetű és különböző fejlettségi fokot képviselő stílusok élnek egymás mellett. E különböző stílusok néha területileg elhatárolva, esetleg funkcióban elkülönülve jelentkeznek, de nagyobb részük egymás mellett él mint az énekelhető dalok egy-egy része, és sokszor egyetlen ember tudatában is jól megférnek egymás mellett. Különösen így van ez az I. csoport különféle dalainál, amelyeket többnyire mindenütt ismernek és énekelnek. Talán csak az „új stílus”-ról mondhatjuk, hogy ahol nagyon meggyökeresedett, ott lassan minden más dallamfajtát fokozatosan kiszorít a gyakorlatból. A II. csoport dallamai viszont már csak bizonyos szokásokhoz kapcsolódva tudtak fennmaradni – mint kétségtelen ősiség.