A reformkori Fejér vármegye, illetve Székesfehérvár olvasáskultúrájával az elmúlt harmincöt évben csupán néhány cikk és résztanulmány foglalkozott fontos részletkérdések feldolgozását vállalva, úgy mint az első székesfehérvári nyomda megalapítása és működése,^[1] a könyvkereskedelem megindulása,^[2] az első kölcsönkönyvtár megalapításának kudarca,^[3] Huszár Károly táblabíró folyóirat-alapítási terve,^[4] a Fejér Megyei Olvasótársaság megalakulása és működése,^[5] az egyházi-szerzetesi könyvtárak,^[6] valamint a megye jelentős személyiségeinek életrajzai.^[7]

Nemrégiben kísérlet történt a város egyesületei működésének vázlatos ismertetésére is (népszerű formában),^[8] továbbá a városi levéltár anyaga alapján módszeres feldolgozásukra is sor került.^[9]

A források szűkössége miatt - igen sok levéltári anyag megsemmisült, illetve lappang -, valamint a reformkori egyesületi könyvtárak sajátosságaiból adódóan (ha fenn is maradt az egyesület iratanyaga, magánkézben van ill. volt) szinte reménytelennek tűnt a már ismert tényeket meghaladó szintézis. Míg más megyékben, városokban az egykor létezett olvasóegyletek (kaszinók, olvasótársaságok) fennállásuk ötvenedik, nem ritkán századik évfordulóján - váltakozó mélységben - ismertették az intézmény történetét, addig Székesfehérvárott erre nem került sor: igaz, egyetlen kaszinója sem érte meg a huszonöt évet sem.

A reformkori sajtó korabeli tudósításaitól eltekintve, amelyekről még szólunk, a szabadságharc leverése után szinte azonnal feledésbe merültek a város olvasóegyletei, elsősorban a Fejér Megyei Olvasótársaság.

Ifj. Palugyay Imre 1853-ban még így írt:

"A létezett - de az idők vihara által megszüntetett két casino társaság maradványaiból finomabb társalgás végett 1850-ik évi april 24-én alakult új casino részvényeseinek száma 1851-ben 230."^[10]

1861-ben viszont, Csapó Kálmán várostörténetében már csak az egyikre emlékezik.^[11] Fiáth Ferenc, aki valamennyi helyi reformkori olvasóegyletben jelentős szerepet vállalt, 1878-ban publikált emlékirataiban egy szót sem ejt róluk.^[12]

1881-ben - a pesti növendékpapság önképzőkörének jubileumáról szólva - Baán János megemlékezik a székesfehérvári kispapok "Olvasó Társulat"-áról, amely 1845. évi alapszabályát a pesti papnevelde alapszabálya mintájára készítette el.^[13]

Madarász József, a Fejér Megyei Olvasótársaság egyik megalapítója, csupán néhány sort szentelt a társaságnak.^[14]

Fejér megye történetének első monográfusa, Károly János már semmit sem tud mondani róluk 1898-ban.^[15] A város helytörténetírásának úttörője, Lauschmann Gyula néhány évvel ezután - 1907-ben - mindössze ennyit mond tárgyunkról:

"A harmincas években találjuk az első kaszinót Székesfehérvár falai között, de csakis létezését tudjuk, mert működéséről, fen[n]állásának idejéről semmi adat nem maradt az utókorra. (...) A főgimnázium levéltárában több ...jegyzéket találtam, amelyek 1836[!] és 1838 évekről a székesfehérvári kaszinó évkönyvét is említik a nyomtatásban megjelent könyvek között."^[16]

Lauschmann Gyula kéziratban maradt munkájában 1912-ben már a nemesi kaszinó egyik évkönyvének ismeretében szól a "kaszinó-társaságról":

"1838-ban alakult Székesfehérvár első kaszinója, amely az alapszabályok szerint, 'jó ízlést, mívelt társalgást, egyesek értelem és erkölcsbeni gyarapodását s ezáltal egyszersmind a közértelmiség kifejlődését ápoló, lelket s testet ébresztő intézet'. A kaszinó helyisége Bezerédj Miklós házában, a mai Városi Takarékpénztár épületében volt és virágzását leginkább jellemzi azon körülmény, hogy minden évben kibocsátotta évkönyvét, amelynek 1840-ről, tehát a fennállás harmadik évéről szóló példánya gyűjteményemben van."^[17]

Dormuth Árpád 1936-ban a székesfehérvári püspöki levéltár anyagát is ismerve a nemesi kaszinó megalakulásának körülményeivel bővíti ismereteinket:

"Városunk büszkén vallhatja, hogy elsőnek értette meg az új idők új szózatát, mert ép[p] Barkóczy [László] püspök ösztönzésére vidéki városok közül az elsők közt [?!] alakította meg az akkori kulturális élet új otthonát a 'Casino Társaság' néven ismert társaskört. 1838. április 7-én... nyílt meg az egykori Vanossi majd Bezerédy-házban. (Károly király-tér, a városháza mellett)."

Dormuth az alapszabályokat is ismerteti, s a tagságot is bemutatja az 1839. évi Székesfejérvári Casino-Könyv alapján.^[18]

Bodolay Géza 1963-ban Fejér vármegye - s később az olvasóegyletek - meghatározó egyéniségeinek "előéletére" is rávilágított, amikor a diákegyletek, irodalmi diáktársaságok - köztük a kispapok egyesületeinek - működését elemezte, és felhívta a figyelmet azoknak a városoknak, intézményeknek a szerepére, amelyek megalapozták tanítványaik tudását, műveltségét. (Számunkra elsősorban Pápa kisugárzó hatása volt a legfeltűnőbb.)^[19]

Ugyanekkor hívta fel újra a figyelmet könyvtártörténeti kézikönyvünk a már feledésbe merült 1848-as sárbogárdi Két garasos olvasóegyletre.^[20]

Majd húsz évvel később Antalffy Gyula idézte fel a reformkori Székesfehérvár hétköznapjait és kulturális életét, benne természetesen az olvasóegyleteket is, a korabeli sajtó - elsősorban a divatlapok - tudósításaiból, útirajzaiból bőségesen idézve.^[21]

*

Nagyjából ilyen ismeretekkel rendelkeztünk a város kaszinóiról az 1970-es évekig; a Fejér Megyei Olvasótársaságról írt két közlemény után - úgy tűnt - nem sok felfedezni való maradt a kutatás számára.

A hetvenes években született meg az első országos szintézis Fülöp Gézától "A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban" címmel, amely először vizsgálta komplex módon és gazdag forrásanyag alapján könyvkultúránkat.^[22] Bár nem tért ki a székesfehérvári kaszinókra, felhívta a figyelmet a még ismeretlen rácalmási Egyesület a nemzeti erkölcsök terjesztésére és olvasóra (1833). Ezen túlmenően ez a mű nyújtott lehetőséget arra, hogy összehasonlíthassuk az egyes régiókat, városokat, illetve számos új kiindulási lehetőséget jelölt ki a további kutatás számára.^[23]

Újabb fontos lépcsőfokot jelentett A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig című adattár első részének megjelenése 1988-ban, amely az imént említett műre is, de elsősorban az Országos Levéltár anyagára támaszkodva dolgozta fel a vidéki egyesületeket.^[24]

Mindezeket több szerencsés körülmény tetézte: Könczöl Imre 1989-ben a birtokában lévő s a Fejér Megyei Olvasó-társaságra vonatkozó kéziratokat és az olvasótársaság könyvtárának nyomtatott katalógusát a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárnak ajándékozta; ugyanekkor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában rábukkantam az említett olvasótársaság négy évkönyvére. A két székes-fehérvári kaszinó hiányosan meglévő, de mégis értékelhető s egymást kiegészítő sorozatai is előkerültek az OSZK, az MTA Könyvtár és az István Király Múzeum (Székesfehérvár) könyvtárának állományából. Ezeket a forrásokat az Országos Levéltárban megtalált 1845. évi kaszinó-alapszabályok,^[25] valamint a Fejér megyei Levéltár iratanyaga egészítették ki.

Bár az olvasótársaság könyvtárának megtalálása volt a kutatás legfőbb célja, be kellett érnünk a könyvtár kis töredékével: ötvenöt könyvvel és egy folyóirattal.^[26]

Ennek a forrásanyagnak a birtokában már leírható a székesfehérvári nemesi és a polgári kaszinó 1838 és 1849 közötti tevékenysége és részletesebben rajzolható meg a megye legjelentősebb reformkori egyesületének, a Fejér Megyei Olvasótársaságnak s könyvtárának képe, ami munkánk fő célja. Az alapszabályok, a tagnévsorok, a számadások elemzésével, a könyvtári tevékenység bemutatásával, valamint az olvasótársaság közel 4700 kötetes könyvtárának rekonstrukciójával, állományának elemzésével a megye reformkori olvasáskultúrájáról is megbízhatóbb képet remélünk adni elődeinknél.

A reformkori Fejér megye - és elsősorban persze Székesfehérvár - kulturális életébe ágyazva kíséreljük meg tárgyunkat megközelíteni, ezért a demográfiai, gazdasági, politikai jellemzők rövid felvázolása után az oktatás, közművelődés és a társasélet jellemzését is adjuk az első fejezetben.

Ezt követően az olvasókörök megalakulását tekintjük át, mind a vármegye központjában, mind vidéken. (Mivel jelentős szerepet tulajdonítunk a kulturális kölcsönhatásoknak, példáknak is, röviden szólni kívánunk a környező megyék - elsősorban Somogy, Győr és Veszprém vármegyék - olvasótársaságairól, azok szerepéről is.)

A Fejér Megyei Olvasótársaságnak szenteljük a harmadik fejezetet; a megalakulás és a szervezeti élet ismertetése után a könyvtár állományának elemzését végezzük el. Terjedelmi okokból csak a három ismert kéziratos 'letéti jegyzék'-et, valamint a fennmaradt könyv- és folyóirat-állomány betűrendes jegyzékét adjuk közre a függelékben,^[27] de természetesen a nyomtatott katalógus rekonstrukciója nyomán a teljes könyvanyagra vonatkozóan mondjuk el észrevételeinket.

A negyedik fejezetben közöljük a felhasznált irodalom jegyzékét, az ötödikben a függeléket.

A már említett forrásanyag-hiányok miatt néhány esetben kénytelenek voltunk már ismert tényeket megismételni a teljesség érdekében, de az esetek többségében a teljes forrásanyag bemutatására törekedtünk.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Fejér Megyei Levéltár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az István Király Múzeum könyvtára, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országos Levéltár, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár munkatársainak, továbbá barátaimnak - elsősorban Kégli Ferencnek, Komlósi Józsefnek és Tóth Györgynek -, kollégáimnak és családomnak a segítségükért, hiszen támogatásuk nélkül ez a munka nem készülhetett volna el.

Nem kevés köszönet illeti azokat is, akik lehetővé tették, hogy ez a könyv megjelenhessen.

I.1. Népesség, gazdasági élet

A 145 évig tartó török megszállás után Székesfehérvár csak nehezen, lassan lépett újra a fejlődés útjára. Az első évtizedekben alakult ki a város új lakossága; a törökkori magyar és rác lakossághoz csakhamar új telepesek csatlakoztak: kezdetben környékbeli magyarok, 1700 táján egyre jelentősebb német és morva csoportok.^[28] A német telepesek számarányuk tekintetében mindig kisebbségben maradtak, vagyoni helyzetük, polgárosultabb körülményeik azonban csaknem az egész XVIII. századon át vezető szerepet biztosított számukra a város ügyeinek intézésében.^[29]

A XVIII. század elején háromezerre becsült lakosság száma II. József alatt már 11 780 (1787), s a reformkor kezdetén eléri a húszezret is. (A lakosságszám 1846-ban a legmagasabb: 22 633.)^[30] A vármegye összlakossága a XIX. század harmincas éveiben "167 941 lélek".^[31]

1720 után indultak meg a nagy egyházi építkezések (ferencesek, karmeliták, jezsuiták), hogy aztán a következő ötven év szakadatlan építkezésben teljen el. (Mária Terézia uralkodásának első éveitől alakult ki az új városkép: új és erőteljesen átépített templomok, a jezsuita rendház tömbje stb.) A század második felében a polgári házak átalakításai is megkezdődtek. 1800-ban fejeződött be a püspöki palota építése. (Az új megyeház építkezései már a XIX. századra esnek.)

Fehérvár a XIX. században "a legjelentősebb városok csoportjának végén, illetve a középvárosok élén" foglalt helyet népessége, kézműves- és kereskedőrétege nagyságát és összetételét nézve.^[32] (A város sajátossága volt, hogy az ott élő nemesek aránya is igen magas volt: 13,4 %.)

A város a megyei törvényhatósághoz hasonlóan az országgyűlés munkáját nagy figyelemmel kísérte a reformkorban. Alapvetően három - a zsidók emancipációjáról, a kereskedelemről és a szabad királyi városokról alkotott - törvényjavaslat mozgatta meg a város társadalmát. A szabad királyi városokról folyó országgyűlési vitákban a város lakói a liberális ellenzék nézeteit képviselték. Támogatták a közteherviselést, a kereskedelmi útvonalak kiépítését, az országos hitelintézet felállítását.^[33]

A megye földbirtokainak nagy része az arisztokraták tulajdonában volt; a "Zichy, Batthyány, Eszterházy, Lamberg, Luzsénszky, Cziráky, Károlyi és Ürményi családok kiterjedt domíniumokkal rendelkeztek." Az előszállási uradalom, amelyet a zirci apátság kormányozott, és József nádor alcsúti birtoka emelkedett ki szervezettségével a többiek közül.

A reformországgyűléseken felvetődött kérdések nyomán a "lakosság 5,6 %-át kitevő nemesség soraiban polarizálódás következett be. A nagybirtokosok, elsősorban a Batthyány család tagjai és a középbirtokosok körében terjedtek a reformkor eszméi."^[34] Az "ellenzéki nemesség vezetői a középbirtokosok, a nemesi származású ügyvédek voltak, tömegerejüket pedig a társadalmi átalakulás szükségességét felismerő közbirtokosok adták." (Így Alapon Salamon Lajos és György, Rácalmáson Modrovich Ignác.) A konzervatív aulikusok "gr. Zichy Ödön - valójában Eugen (Jenő) - és gr. Cziráky János vezetésével tömörítették a társadalmi haladást ellenzők táborát."^[35] A harmincas és negyvenes évek tisztújításai és követválasztásai során többször összecsapott egymással a két tábor.

A hosszú békés időszak a város lassú kulturális felemelkedését is magával hozta. A XVIII. században a lakosság összetételének megfelelően két alsófokú iskola működött a városban: egy magyar és egy német. A város jezsuiták által alapított gimnáziumában, amely 1724-től folyamatosan működött, a század utolsó harmadában olyan kiváló tanárok munkálkodtak, mint Pray György, Baróti Szabó Dávid, Ányos Pál, Virág Benedek, Benyák Bernát. A kiemelkedő tanítványok sorát Fejér György történetíró, Horvát István történész nyitotta meg; a XIX. század elején Vörösmarty Mihály, Szalay László, Reguly Antal - hogy csak a legjelentősebbeket említsük - tanultak itt.

A magyar nyelv ápolása már a XVIII. század végén, a pálos rendiek alatt megkezdődött; a ciszterciták, akik 1813-ban vették át a gimnáziumot, már az alsóbb osztályokban is magyarul oktattak.

A vármegye területén az alsófokú oktatás a felekezetek irányítása alatt működött.^[36] (1770-től van adatunk görögkeleti, az 1840-es évekből izraelita felekezeti iskoláról is.)

A reformkorban a város is nagy gondot fordított az oktatásra; a tanítókat kinevezésük előtt "próbá"-nak vetették alá, foglalkoztak a leányok oktatásával stb.^[37]

A megyében a harmincas években "a népnevelésre irányuló mozgalom kiszélesedésére mozgósító és termékenyítő hatással vannak Vas és Veszprém megye átiratai" a nemzetnevelésről és a honi nyelv terjesztéséről, "Barkóczy László fehérvári püspök sürgető levelei és a Tolna megyei kisdedóvó példája."^[38]

A negyvenes években merül fel a nőnevelő intézet megalapításának gondolata is, amelynek megvalósítását Farkas Ferenc nagyprépost adománya tette lehetővé.^[39]

A sajtóban nagy teret kap a pápai református főiskola Fehérvárra helyezéséről szóló vita, amire azonban nem került sor, mivel a főiskola Pápán maradt.

Az egyházi élet, az iskolák, a városi és megyei közigazgatás, a polgárság igényei folytán már a XVIII. század első felében megindul a könyvkereskedelem, majd 1806-tól a nyomdászat is a városban.

Székesfehérváron is a könyvkötők foglalkoztak először a könyvek eladásával; elsőként Philip Jacob Aman († 1759) telepedett le a városban 1735-ben. A magisztrátus hivatalos megrendelésein kívül szélesebb körű városi és vidéki közönségnek, megyei tisztviselőknek: a megyei nótáriusnak, a vicispánnak, a városi jegyzőnek, az írnoknak stb. is dolgozott.^[40] Az 1742-ben készült vagyonleltár 3000 kötet könyvet regisztrált nála: legnagyobb számban latin nyelvű kiadványokat, kevesebb német és még kevesebb magyar nyelvű könyvet, de készletében volt szerb és cseh nyelvű kötet is.^[41] (1742 után felhagy a könyvkereskedelemmel.) Aman szerepét halála után Karl Polaschek vette át.

Az 1769-től Székesfehérváron dolgozó Adam Agustin Langnak sikerült monopolizálnia helyzetét. Trattner János bizományosaként könyvkereskedelemmel is foglalkozott a könyvkötészet mellett,^[42] sőt több 18. századi egyházi kiadványnak is kiadója volt.^[43] (1792-ben már három könyvkötő dolgozott a városban.)

1816-ban a soproni könyvárus Wiegand-testvérek kérelmezik Székesfehérvár városi tanácsánál könyvkereskedés felállítását, de azután elállnak szándékuktól.

Végül csak 1822-ben kerül sor az első önálló könyvkereskedés megnyitására: Rader Alajos könyvkötő, akit az egyházmegye papsága és a vármegyei tisztikar is ajánlott, kap engedélyt a helytartótanácstól.^[44] Emellett könyvkötői tevékenységét is folytatta, a város számára könyveket szerzett és kötött be, de papír és írószer árusításával is foglalkozott.^[45] (Kiadóként is találkozunk a nevével néhány kiadványon a 40-es években.)

A nyomda létrejöttére 1806-ig kellett várni: Szammer Mihály (†1806) veszprémi nyomdász "a székesfehérvári püspök támogatását élvezve - egy székesfehérvári nyomda telepítésében" kedvező lehetőséget látott. 1803-ban már készített "Székesfejérvár" impresszumú nyomtatványt, privilégiumát azonban csak három év múlva hirdették ki.^[46] Könyvnyomtató műhelyét özvegye, Wallner Klára indította el, majd egyik fia, Számmer Pál (1794-1843) vette át a nyomda vezetését 1818-ban s folytatta huszonöt éven át. (1843-tól az ő özvegye, Szász Borbála lett a nyomda vezetője.)

A székesfehérvári nyomda által készített művek jelentős hányada egyházi jellegű: a püspökség, az egyházmegye és a ciszterci rend számára készültek (schematismusok, miserendek, prédikáció-gyűjtemények stb.). Szép számban találkozunk vallásos tartalmú kiadványokkal, teológiai értekezésekkel.

Sok az alkalmi kiadvány is: egy-egy főispán, püspök ünnepélyes beiktatásakor elhangzott beszédek, köszöntő versek, egy-egy jelesebb személy halálakor, illetve temetésekor mondott beszédek, nagyobb ünnepeken elhangzott prédikációk stb. (A kiadó általában a püspökség, a zirci apátság, a városi magisztrátus, a vármegye vagy maga a szerző.) A gimnázium értesítői is minden évben a Szammer-nyomdában készültek.

Színháztörténeti értékűek a városban megjelent "Játékszini zsebkönyvek" és színdarabok is (Grillparzer, Pap Gábor, Bárány Boldizsár, Komlóssy Ferenc művei).

Országos jelentőségűvé emeli a nyomda munkáját, hogy Vörösmarty Bujdosók (1830), Csongor és Tünde (1831) című drámái, valamint Bajza József két röpirata^[47] szintén Székesfehérváron készült. (Bizonyára a cenzor személye is közrejátszott a nyomda kiválasztásában, hiszen Vörösmarty kedves tanára, Szabó Krizosztom volt ekkor a 'censor localis'.)^[48]

Kis számban ugyan, de megjelentek tudományos és szakkönyvek is: orvosi, földmérési, matematikai, nyelvészeti, történelmi tárgyúak.^[49] Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Számmer-nyomda kiadványai révén jelentős szerepet játszott a reformkorban Székesfehérvár és Fejér megye kulturális életében.^[50]

Röviden szólni kell az irodalompártolásról is, amely részben a könyvkultúrához kapcsolódik, részben jellemzi és minősíti az olvasóközönséget is.

Az irodalmat kedvelő, könyveket vásárló közönség a reformkorban is elsősorban az arisztokraták, a tisztviselők, a papok, a tanárok, az orvosok és az ügyvédek közül került ki, ők voltak azok, akik előfizetésükkel (prenumeráció) hozzájárultak ahhoz, hogy fontos magyar nyelvű művek megjelenhessenek.^[51]

1796-ban Gyöngyösi István "Költeményes maradványai"-ra például öt Fejér megyei előfizető jelentkezett.^[52]

1811-ből találunk adatokat arra, hogy a székesfehérvári kispapok Farkas Imre növendékpap buzdítására száz forintot gyűjtöttek össze Berzsenyi Dániel verseinek megjelentetésére.^[53]

A korabeli folyóiratok előfizetői között is számos Fejér megyei és székesfehérvári nevet találhatunk, így például a Tudományos Gyűjteményre 1828-ban Hamza György, a teológia első éves hallgatója, Horváth István Fejér megyei szolgabíró, Jankovich József királyi tanácsos, Kazai István táblabíró, Marich István Dénes, Majer József plébános, (ináncsi) Pap Mihály lovasberényi református prédikátor, Ürményi Ferenc és Maximilian, valamint a Fejérvári Királyi Gimnázium fizetett elő. Az előfizetők száma 1830-tól egyre nő: 1834-ben 23; 1837-ben is még 18, majd 1838-tól, a kaszinók megalakulása után, 5-6 előfizetőre esik vissza.

Ennek nyomán nem csodálkozhatunk azon, hogy Huszár Károly sárbogárdi táblabíró tervezett folyóirata^[54] kellő számú előfizető hiányában - csupán 19 érdeklődő akadt - sohasem indult meg.

Székesfehérvár városának és a vármegyének irodalom-pártolására is számos adatunk van a reformkorból.^[55]

A XVIII. században megtalálhatjuk már a színházi élet kezdeményeit Székesfehérváron; a jezsuita gimnáziumban, ahol iskoladrámákat adtak elő (1732 és 1771 között), "az előadás nyelve általában a latin volt, de néhány évben" magyarul és németül is játszottak.^[56]

1769-ben és 1774-ben Felix Berner (1738-1787) gyermektársulatának fellépései bírnak nagy jelentőséggel.^[57]

A századforduló táján Philip Brandt (1790, 1794), Alois Czibulka, Hoffmann, Gabriel Karner (1804) és Lorenz Gindl (1808) operatársulata vendégszerepelt.^[58]

1808-tól, közel tíz éven át működött - jóval szűkebb körű közönség előtt - a székesfehérvári papnövendékek "Színjátszó társasága", akik a magyar nyelv és a magyar nyelvű színházi kultúra ápolása érdekében mutattak be magyar és külföldi színműveket a farsang utolsó napjaiban.^[59]

A XIX. században Kultsár István társulata volt az első magyar nyelvű színtársulat a városban (1813 októberétől).

A szabad királyi város és a vármegye közös erőfeszítésének köszönhetően 1818-ban megalakult a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társulat, amely hét esztendeig állt fenn. Itt került először bemutatásra Kisfaludy Károly Ilka és A tatárok Magyarországon című színművei. (Színháztörténeti jelentőségét már többen méltatták.)^[60] 1825 után már csak a vándorszínészet állandó állomásait jelentik a Pelikán szála, illetve a Fekete Sas vendégfogadó színházterme.

Fontos szerepet játszottak a 40-es években társulattá szerveződött városi műkedvelők, valamint a megye színházi életének szerves részét alkotó kastélyszínházak is.

Végh Ignác (1763-?) verebi kastélyában 1807. július 7-én került sor egy német zenés színjáték előadására.^[61]

A martonvásári kastély színházterme is több színielőadásnak adott otthont Brunswick Ferenc gróf idejében, akinek 400 műből álló képgyűjteménye is volt.^[62]

A megye harmadik kastélyszínháza Csákváron működött, amelyet Esterházy Miklós (1775-1806) építtetett 1823-ban. Műkedvelő előadásain azonban csak franciául és németül játszottak.^[63]

Műkedvelő előadásokra a megye más helységeiben is (így például Bodajkon, Mohán) sor került a reformkorban, nemcsak családi körben, hanem nagyobb közönség előtt is.^[64] Van adatunk arról is, hogy 1843 januárjában Műkedvelő Társaság alakult Székesfehérváron.^[65]

A zenei élet kezdetei összekapcsolódtak az egyházi liturgia igényeivel; a város első ének- és zenekara a káptalan és a város közös fenntartásával alakult meg a XVIII. század közepén. Modern szimfonikus zenekarrá csak 1837-ben vált, Janny József vezetése alatt, igaz, műkedvelő zenészekkel kiegészítve. Előadásukban a fehérváriak meghallgathatták Beethoven oratóriumát (1838) és Mozart Requiemjét is (1842). (Más alkalommal is ismételten előadásra kerültek Beethoven, Cherubini, Haydn és Mozart zenés miséi a székesegyházban.)^[66] A színházi előadásokhoz is a város zenekara szolgáltatta a kíséretet.

Az egyesületi könyvtárak megalakulása előtt csak egyházi magánkönyvtárak léteztek a városban és a megyében. (Már 1725-ből van adatunk a város egyik polgárának könyveiről.)^[67]

A vizsgált korszakban az egyházi könyvtárakról van a legtöbb adatunk; a török uralom után a városban megtelepedő szerzetes közösségek lelkipásztori és népnevelő munkájában nélkülözhetetlen munkaeszköz volt a könyv."^[68]

A jezsuiták könyvtára a rend feloszlatásakor, 1773-ban 1610 művet tartalmazott 2334 kötetben.^[69]

A ferencesek könyvtáráról, mivel a rendet nem oszlatták fel, nem készült leltár; "a könyvtár működéséről a konvent azóta elpusztult Historia domusa őrzött meg egy értékes adatot: másoknak, különösen plébánosoknak adtak ki kölcsön könyveket, és azok mindig pontosan visszakerültek."^[70]

A karmeliták száz éves működésük során nem tudtak jelentősebb könyvtárat kialakítani, noha rendházukban "szines stukkókkal díszített, aranyozott faragású szekrényekkel ellátott - bár nem nagyméretű - könyvtár-helyiség"-gel is rendelkeztek, amely 1758-ban készült el. Az 1798-ban feloszlatását kérő rendnek 1799-ben 232 mű (303 kötetben) volt a birtokában. ("A megmaradt csekély számú könyv a csakhamar [1802-ben] megalakult szemináriumi könyvtár alapjául szolgált.")^[71]

A ma is meglévő püspöki könyvtár az 1777-ben alapított székesfehérvári egyházmegye könyvszerető vezetőinek hagyatékából gyarapodott. Elsőként a nagyműveltségű Sélyei Nagy Ignácot (1730-1788) kell említenünk, akinek "szerény könyvtára nem tűri az összehasonlítást kortárs főpapok ... könyvgyűjteményeivel."^[72]

A XIX. század második évtizedében készült el a könyvtár barokkos bútorzata s került a könyvanyag a végleges helyére; 1827-ből való az első katalógus.

Horváth János (1769-1835) püspök, a tudós társaság tiszteleti tagja, fiatal kora óta szerette a könyveket. Könyvgyűjteményében a "felvilágosodás és a nemzeti öntudatosodás eszméinek hatására a világi elem és a magyar nyelvűség hangsúlyosan jut" érvényre. (A teológián kívül a filozófia és a történelem érdekelte.) Gyűjtötte a magyar írók alkotásait és a nyelvújítással foglalkozó műveket, de a francia és a német szerzőket is. (Huszonöt külföldi folyóirat található a könyvtárában - közte a Hermes és a Revue des deux mondes is.) "Horváth János könyvtárából szívesen kölcsönzött is", hatása jelentős volt a környezetében élő papságra. Jeles könyvtára a hagyatékáról készült jegyzék szerint 3271 kötetből állott.^[73]

"Barkóczy László (1791-1847) személyében egy európai látókörű, igényes műveltségű, a reformkor gondolataival rokonszenvező, s főképp a korszerű népiskolai oktatás terén fáradozó főpap került" 1837-ben a püspöki székbe.^[74] Könyvtárát tudatosan fejlesztette; a fennmaradt számlák arra utalnak, hogy pesti és bécsi könyvkereskedőkkel tartott kapcsolatot. Könyvgyűjteménye "sokirányú szellemi érdeklődéséről tanuskodik": kora teológiai irodalma mellett sok benne a történelmi, természettudományi, orvosi és földrajzi témájú könyv. Nyelvi összetételét tekintve 537 latin, 534 német, 231 magyar és 138 francia nyelvű könyve volt.^[75]

Tizenegy évig működött a városban, amely díszpolgárává is választotta. Ez idő alatt jelentős szerepet játszott a nemesi kaszinó létrehozásában, s mint látni fogjuk, tevékenyen részt vett (elnökként) a székesfehérvári Gazdasági Egyesület és a Fejér Megyei Olvasótársaság munkájában is.

A XVIII. században keletkezett városi gyűjtemények "közül a jezsuita könyvtár volt a legrangosabb, szellemi kisugárzásában a legjelentősebb, a ferences téka pedig a leghosszabb életű. Eltűnésük a város könyvkultúrája szempontjából kétségkívül hátrányos hatású volt. Sokáig kellett még várni, míg a 19. század folyamán kialakult a ciszterci gimnázium értékes tanári szakkönyvtára."^[76]

A főgimnázium tanári könyvtáráról a XIX. század elejéről vannak adataink (már a ciszterci rend időszakából): ezek szerint "Dréta Antal, pásztói apát és zirci adminisztrátor, hogy a tanítás munkája igazán mélységes alapokon nyugodjék, gondoskodott hasznos könyvekről. Még 1813-ban megvette a székesfehérvári ház számára Paintner Mihály prépostnak és főigazgatónak mintegy 5000 könyvből álló jeles bibliotékáját."^[77]

Meg kell említenünk a korszak másik jelentős "szakkönyvtárát", a vármegyei levéltár könyvtárát is. "A levéltárosok munkájához szükséges történeti, jogi, igazgatási jellegű kézikönyveket tartalmazó gyűjteménynek Székesfehérvárott is léteznie kellett már az első levéltárosi állás megszervezésétől, a 18. század végétől kezdve." Ma már nagyon nehéz lenne rekonstruálni a régi vármegyei könyvtárat, de igen sok könyv található belőle az utód, a Fejér megyei Levéltár könyvtárában. ("A levéltár könyveiről nincsenek régi nyilvántartások, de az iratanyagban találhatunk régi könyvajándékokra, előfizetésekre vonatkozó adatokat.")^[78]

A városban nyilvános könyvtár nem volt korszakunkban. Történt ugyan kísérlet erre: 1818-ban Ybl József helyi kereskedő "azt kérte, hogy a cenzura által engedélyezett könyveket, tankönyveket bizonyos használati díjért az egész megye olvasó közönségének kölcsönözhesse. A fehérvári tanácsnak [nem] volt ellenvetése, de a helytartótanács nem adta meg a szükséges engedélyt."^[79]

A papnevelde könyvtáráról, amely a karmelita rendház könyvtárának "romjaira" épült, nem sokat tudunk. (A növendékpapság könyvtáráról a II. fejezetben szólunk.)

A Székesfehérváron megforduló reformkori utazók^[80] - már ha betértek ebbe a kisvárosba - a századforduló táján a Fehér Nyúlhoz (Zum Weissen Lampel) címzett vendégfogadóban nagy éttermet, biliárdszobát és tizenegy vendégszobát találhattak.^[81] Egy nemzedék múltával, az 1830-as években a Fekete Sas fogadó volt a fiatalok összejöveteli helye. Jó közönsége volt a Fehér Kereszt vendégfogadónak is. A XIX. század közepén a vendégfogadók közül Schieder szállója és a Fekete Sas voltak a legjobbak.^[82]

A Pelikán vendégfogadó "theátrum szálája" 1780 és 1837 között a színház szerepét töltötte be.^[83]

A kávéházak is megjelennek a városban a XIX. század elején. Vlagyimir Bronyevszkij 1810-ben így ír: "Ha belépsz a kávéházba, csodálkozol, milyen gyönyörű." A Casino kávéház 1810-től működik gróf Schmidegg házában, 1823-tól pedig a Pelikán kávéház is megnyílik. 1843-ban a tudósító már hat kávéházról számolhatott be, ahol biliárd és játékszoba is volt.^[84]

A társasélet fontos színterei voltak a XVIII. századtól kezdve a bálok. (Megrendezésük igen jó üzletnek bizonyult.)

"Álorcás" bálok rendezését kezdetben tiltotta a város; az első engedélyt Szluha Antal, majd Rauch János, a Fekete Sas vendéglőse 1803-ban, illetve 1804-ben kapta, farsang idején. (Gyermekbálokról 1823-tól vannak adatok.)

A jelesebb bálokat a Pelikán vendégfogadóban tartották: négyet a város csinosítására, az ötödiket a város és a vármegye betegháza javára. "Ez utóbbit az 'előkelő főrendű asszonyságok' rendezték. Mindegyiken csak meghívottak vehettek részt."

1834-ben Zuber Sándor ügyvéd, 1836-ban pedig Bezerédy Miklós táblabíró, a színház épületének akkori tulajdonosa kért engedélyt álarcosbál tartására.

"A táncterem létesítésére összeállt egyesület 1840 februárjában nyújtotta be a tanácsnak" az üggyel kapcsolatos feltételeit.^[85]

Bezerédy Miklósról és 1834 őszének helyi társaséletéről szemtanúnk is van: az akkor tizenkilenc esztendős Fiáth Ferenc, aki egy éves jogi gyakorlatát kezdte a városban - később a kaszinó állandó tagja lett - így emlékezik vissza:

"Nyílt házat tartott Bezerédy Miklós. Felesége Polimberger leány, igen csinos, erős mulatni szerető asszony, minden héten háromszor fogadott bennünket [patvaristákat]. Velencéről bejöttek ilyenkor a Meszlényi kisasszonyok; Casimir kisasszony szép és kellemes leánynak az összes fiatalság szívesen hódolt.

Ekkor Pest még messze esett Fejérvártól; az országút rossz volt, kellett 7-8 óra míg oda érhettünk.

De társasélet ott is alig volt élénkebb mint Fejérvárott; s azért (...) mi Fejérvárott jobban éreztük magunkat a meghitt ismerős körben, s csak ritkán mentünk Pestre."^[86]

A kor - Pestről jól ismert - szalonjainak egyike volt csak a fent említett Bezerédy-ház. A huszas-harmincas évek "a társas élet fellendülésének kora, hiszen magánházaknál, kaszinókban, színházban és hangversenyeken, ünnepélyeken és kirándulásokon, egyletekben és körökben az emberek oly hévvel keresik egymás társaságát, mint soha azelőtt."^[87]

Az egyesületek megalakítása Fejér megyében sem a XIX. században kezdődött. Eltekintve a vallásos mozgalmaktól (kongregációk) és a céhek szervezeteitől,^[88] a város első egyesületének az 1727 körül megalakult polgári lövészegyletet (Schütz-Companie) tekinthetjük. Tevékenységük szünetelt a századfordulón, de az egylet 1826 februárjában újjáalakult Lövöldöző Társaság néven; "rendszabásait" a városi tanács hagyta jóvá. 1827-től elsősorban szórakoztató jellegű tevékenysége miatt népszerű (bálokat rendez). 1837-től már csak minden második vasárnapon tartottak lövészgyakorlatokat, a közbeesőkön "muzsika és a közönség tetszésére mulatság" volt este nyolcig.^[89] A társaság társadalmi rangját mutatja, hogy az 1830-as években maga a polgármester a tanácsi biztos.

A kaszinók megalakulásáig újabb egyletek nem jöttek létre a megyében. (A Széchenyi István által 1827-ben alapított Pesti Casinonak azonban - szinte a kezdetektől fogva - több megyei és városi személyiség lett tagja.)

II.1. Előzmények

A város (és a vármegye) első olvasóegyletét a székesfehérvári kispapok alakították meg az 1820-as évek legelején. Bár "csak magánjellegű, baráti körben művelték a hazai nyelvet",^[90] tevékenységüket joggal nevezhetjük olvasóegyletnek. Már 1823-ban járatták a Szépliteraturai Ajándékot,^[91] s 1830-tól 1837-ig ott találjuk a "Fejérvári Tiszt. Nevendék Papság"-ot a Tudományos Gyűjtemény előfizetői között. (Ezeken kívül még két folyóiratot járattak ekkor, 1843-ban pedig négyet.)

Pontosabb adatokat és az olvasótársaság meglétét alátámasztó alapszabályokra történő utalást csak 1845-ből találunk:

"A pesti kispapok társaságának alapszabályai szerint szervezkedett s őket (...) levéllel kereste fel a színi előadásairól korábban már ismert székesfehérvári kispapok szemináriumában létesült Olvasó Társulat.^[92] Ez a társulat 1845-ben alakult, de csak annyit tudunk róla, hogy a pestieket tekintették példaképüknek, és hogy különböző lapokat járattak."^[93]

A kispapok egyesületének további életéről nem tudunk; nem tudjuk, csak következtethetünk arra, hogy a pesti "irodalmi iskola" nyomaiban haladhatott.^[94]

Vidéken a rácalmási, 1833-ban már működő - feltehetőleg akkor alakult - Egyesület a nemzeti erkölcsök terjesztésére és olvasó az első Fejér megyei olvasókör, amelyről - meglétén kívül - többet nem tudunk.^[95] (A szilas-balhási kaszinó, amely szintén ekkor jött létre, nem tartozik vizsgálódási körünkbe, mivel ekkor még Veszprém megyéhez tartozott.^[96] Ugyanebből az okból csak megemlítjük, hogy a mezőszentgyörgyi olvasótársaság működéséről 1828-tól kezdve vannak adatok.)^[97]

A székesfehérvári nemesi és polgári kaszinók, amelyekről majd részletesebben kívánunk szólni (a II. fejezet 3. és 4. alfejezetében), 1838-ban alakultak meg.

1840. május 31-én alakult meg a Fejér Megyei Olvasótársaság Székesfehérváron, majd két év múlva vidéki "fiókjai" is: Alapon, Baracskán, Bicskén, Csákváron, Rácalmáson és [Sár]Bogárdon; tevékenységét a III. fejezetben elemezzük.

Amikor a helytartótanács 1845 januárjában a vármegyéktől és városoktól bekéri a működő egyletek alapszabályait, amelyek rendkívül fontos forrásai témánknak, az alábbi egyletekről van tudomása a vármegyei közigazgatásnak.^[98] Modrovich Elek, a sármelléki járás egyik szolgabírája február 12-én az alábbiakat jelentette:

"Alsó-A l a p on létez egy Casinói Társasság, mellynek azomban tudomásunk szerént rendszabályai nincsenek: - továbbá ugyan Alsó Alapi pusztában jelenleg létesült Véd egyesületi társasság, melly társaságnak rendszabályait meg nem kaphatván, így bé sem mutathatjuk."

Mészöly Elek, a sármelléki járás másik szolgabírájának február 17-i jelentéséből arról értesülünk, hogy

"a czéheken és K á l o z on egy Olvasó Társasságon kívül más társulatok nem léteznek; - ami pedig a Kálozi Olvassó Társasságot illeti, ennek rendes alapszabályai nem lévén, azt nem mutathatjuk bé, czélja egyébb eránt ennek a társalgás és az elmének olvasás általi mívelése."

Vicenty Ferenc főszolgabíró ugyanekkor kelt jelentése a leghomályosabb, ezt írja:

"a Sármelléki járás fölső kerületében mindennemű közös irányu egyesületek keletkezése és azoknak rendszabályai eránt nyomozódván, de még mind ekkoráig illyenek fölállását ezen kerületben sehol [!?] sem tapasztaltuk. Vagyon ugyan M ó o r Mező Városában Casinói társaság, annak szabályai vagynak, mellyek egyenessen azon Társasság fent állására ki terjesztettve vagynak."

Rejtély azonban, hogy egyrészt ezekről az egyesületekről semmi nyom nem maradt napjainkra; másrészt pedig az 1845-ben még bizonyára létező olvasótársasági fiókokról szó sem esik. (Feledékenység volna vagy szándékos elhallgatás?)

Már az 1848. évi forradalmi események után - májusban? - alakult meg az egyetlen paraszti olvasókör Sárbogárdon, amelyet Sallai Pál, helybeli református tanító szervezett felvilágosító céllal. A Két garasos olvasó-kör valóban a tagok csekély hozzájárulásából fedezte az olvasnivalót: "két garas mellett három százan hallgatják a közköltségen szerzett népi lapok és könyvek tanait lakó helységemben" - írja a Pesti Divatlapban megjelent cikkében a tanító. Sallai ki is fejti, mit ért népi lapokon és könyveken: elsősorban a Vas Gereben szerkesztette Nép Barátja c. politikai hetilapot, valamint Táncsics Munkások Ujsága c. lapját. A vármegyében élő Boross Mihály (1815-99) és Fekete János (1817-77) röplapjai mellett népszerű történelmi és természettani könyvek olvasását is fontosnak tartja Sallai, a református tanító, a "népnövelés" érdekében.^[99]

Az utóbbi néhány évben gyarapszik azoknak a műveknek a száma, amelyek Fejér megye reformkori olvasáskultúrájával (is) foglalkoznak. Ez annál inkább örvendetes, mivel több megye és város - felismerve ennek az adósság-törlesztésnek szükségességét - már felvázolta, feldolgozta olvasóköreinek, kaszinóinak, könyvtárainak történetét.^[100]

A Fejér megyében folyó kutatások is újabb adatokat és dokumentumokat hoztak felszínre, amelyek birtokában végre tisztázódott, hogy Székesfehérvárott 1838-ban két olvasó- és társalkodó egyesület - korabeli elnevezéssel kaszinó - is létrejött: április 24-én alakult meg a nemesi Fejérvári Casino^[101], május 13-án pedig a polgári Székes-Fejérvári Casino^[102] tartotta meg alakuló közgyűlését. (Az 1988-ban megjelent A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig című adattár 1837-es adata téves.)

A Széchenyi István által 1827-ben megalapított Pesti Casinónak szinte a kezdetektől volt már Fejér megyei tagja, amint arról már szóltunk, mégpedig nemcsak az arisztokrácia, hanem a köznemesség és az értelmiség köréből is.

A székesfehérvári nemesi kaszinó megalakításának az előzményei 1834 decemberéig nyúlnak vissza^[103], amikor a városi tanácson

"...Bezerédy Miklós Tábla bíró ur személyesen megjelenvén elüladá, hogy egy casinonak aláírás mellett leendő felállítása többektül óhajtatik és a végül a Tanácstól mint helybeli Elöljáróságtól engedelmet kér.

A célban vett Casinónak mint a hazának több főbb városaiban kösz haszonnal szépen divatozó itt is óhajtható intézet felállításától a Városra is jótékony befolyása reménytetvén - az ellen kifogás nintsen. A felsőbbi parantsolatok folytában még is Tts. Bezerédy Miklós Tábla Bíró ur felszóllittatott, hogy mielőbb a Casino felnyittatnék - annak rendszabásai [alapszabályai] a tanátsnak bémutattnának."^[104]

Bezerédy Miklósról és 1834 őszének helyi társaséletéről már szóltunk az előző fejezetben; úgy tűnik, hogy a kor szokásos szalonjainak egyike kíván itt egy magasabb minőségbe átlépni és kaszinóvá alakulni, de ekkor ez még nem történik meg. Közel három és fél esztendőnek kell eltelnie a magalakulásig - a késedelem okát nem ismerjük, csak sejtjük, hogy a Wesselényi Miklós elleni per és az országgyűlési ifjak perbefogásának eseményei is közrejátszhattak ebben.

Végül 1838. áprilisában alakult meg a városháza melletti Bezerédy-házban (a mai Városház tér 2. szám alatt) a Fejérvári Casino.^[105]

A fennmaradt meghívók is megerősítik az április 7-i időpontot, továbbá azt is közlik, hogy a kaszinó "tökéletesen elkészülve a folyó évi Kis-Asszony hava augusztus elsejétől kezdve a tagok használatára megnyitódott."^[106]

Milyennek látta a kortárs az egyesület helyiségeit? Tarczy Lajos professzor, a pápai református főiskola tanára így írt a látottakról:

"Csak az imént jövénk meg a casinóból, mellynél pompásabbat - a pestit s kolozsvárit kivéve - én még nem láttam. ... Nekem valóban fájt, hogy a fehérvári casinó olvasótermében egypár magyar folyóiratot s hírlapot nem találtam: de inkább darab időre ezt nélkülözze a casino, mint holmi szennyes szobákban porlepte s füstös székeken olvasgassa a Jelenkoron kezdve le egész a Hírnökig magyar újságait. Ám legyenek a magános házak - ha másként nem lehet - ilyenek: de az egyesületi laknak aljasnak, vagy mindennapinak lenni nem szabad."^[107]

Más - szerencsésebb - városokban fennmaradt a kaszinó(k) teljes vagy részleges iratanyaga: jegyzőkönyvek, tagnévsorok, könyv- és folyóiratkatalógusok, kölcsönzési nyilvántartások, sőt maga a könyv- és hírlapanyag is. A nemesi kaszinó esetében csak egy kevés levéltári anyag, a korabeli sajtó néhány közleménye és hat ún. casino-könyv nyújt fogódzót a kaszinó tevékenységének megismeréséhez.^[108]

A rendelkezésre álló évkönyvek - a hézagok ellenére - lehetővé teszik azt is, hogy folyamatában vizsgálhassuk az intézmény taglétszámának, a benne résztvevők foglalkozás szerinti összetételének, választott tisztségviselőinek, pénzügyeinek alakulását, és abból további következtetéseket vonhassunk le.

Az 1838 decemberében kiadott első évkönyv magas, kilencszázas példányszámban látott napvilágot: feltehetőleg nemcsak a tagság, hanem az országban már működő kaszinók számára is készült, ezenkívül - feltételezésünk szerint - tagtoborzó és tájékoztató szerepet is szántak neki összeállítói.^[109] Felépítése, sőt tartalmi jegyei is a Pesti (Nemzeti) Casinóét követik; a részvényesek (tagok) betűrendes névsora után - ahol a foglalkozás is szerepel - a tárgyévben elhunytak, az igazgatók és a választmány névsora következik. Ezután az alapszabályok, a rendeletek, majd az igazgatók, a választmány és a pénztáros feladatai és kötelmei, végül pedig a számadás: a bevételek és a kiadások tételes felsorolása olvasható.

A nemesi kaszinó alapszabálya így fogalmazta meg céljait: "jó ízlést, mívelt társalkodást, egyesek értelem- és erkölcsbeni gyarapultát, s ez által egyszersmind a köz-értelmesség kifejlődését ápoló, lelket s testet ébresztő intézet." Tagjainak "feddhetetlen magaviseletű, s jó hírű férfiaknak kell lenni"-ük. (A rendeletekből az is kiderül, hogy fiatalkorú vagy diák még vendég sem lehetett.)

A részvénydíjak három egymás utáni esztendőre szóltak évi tíz ezüst forint befizetésével. Ez a viszonylag magas összeg már eleve leszűkítette a lehetséges résztvevők körét, jóllehet megfelelő alapot teremtett a működéshez; összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a székesfehérvári polgári kaszinó 3, a pápai 2, a pápai nemesi 5, a győri olvasótársaság 5, a veszprémi olvasótársaság 6 pengő forintban állapította meg az éves tagdíjat.^[110] A fél év után belépők csak 5, az ún. foglalkozók (huzamosabb ideig vendégeskedők) három hónapra 3 forintot fizettek. "A város kebelében szolgálatban, vagy nyugalomban lévő katonatisztek kivételképpen fél-évenként tehetik le részvénydíjokat, csak ennyi időre hatván rájok az aláírási kötelezés."

A tagok száma az alakulás évében 240 volt; ez a szám 1840-ig lassan emelkedett (1839: 258, 1840: 269), de később - a Fejér megyei Olvasótársaság megalakulása után - erősen visszaesett: 1842-ben már csak 182, egy év múlva 190, majd 1845/46-ban 165-re csökkent a létszám. (További adatokkal nem rendelkezünk.)

A részvénydíjak befizetésével is gondok voltak. Bár mindig akadtak - főleg az első esztendőben -, akik előre, több évre is rendezték tagdíjukat, de sokan elmaradtak vele évekre visszamenőleg is. (1839 és 1846 között számuk igen magas: 68-81 között mozog.)

A kaszinó szervezeti életét az alapszabályok és a rendeletek ismertetik. Meghatározó szerepe volt a közgyűlésnek, amely évente két alkalommal - "Szent Györgyi és Dömötöri Fejérvári vásárok vasárnapjain reggeli 9-cedfél órakor változhatatlanul" -, vagyis áprilisban és októberben ült össze. Az eseményre a kaszinóban kifüggesztett hirdetményen kívül a pozsonyi Hírnökben és a pesti Jelenkorban megjelent hirdetések is felhívták a figyelmet. (Az esetleges rendkívüli közgyűlésre levélben szándékozták meghívni az érdekelteket.)

A tisztújításkor, melyre a tavaszi közgyűlésen került sor, három igazgatót és huszonnégy tagú választmányt - köztük egy (1840-től két) jegyzőt, pénztárost és 1845-től ügyészt is választottak. A folyamatosság érdekében a következő esztendőkben csak egy igazgató és tíz választmányi tag újraválasztását tervezték, a jegyzőket és a pénztárost a teljes három esztendős ciklusra jelölték, az ügyészt kettőre. Az alapszabálynak ez a pontja csak részben teljesült a gyakorlatban.

Minden választás titkosan történt; a különféle döntéseket többségi vélemény alapján hozták. (Az ülések és általában az egyesület valamennyi jegyzőkönyve az írószobában mindenki számára hozzáférhető és olvasható volt.) A közgyűlés beszámoltatta az igazgatókat és a választmányt, előzetesen egy bizottság ellenőrizte az éves pénztári számadást, és átnézték a választottság jegyzőkönyveit.

A közgyűlésnek kellett a tagfelvételről döntenie mint feljebbviteli fórumnak, ha a jelentkezőt a választmány elutasította; kétharmados többség esetén a döntés végleges volt. Hasonlóképpen jártak el a kizárásnál is: ez esetben a kizárást indítványozók - legalább 15 fő - a szavazásban nem vehettek részt.

Az igazgatók számos feladatot elláttak: minden hónap végén választmányi ülést hívtak össze; ott a pénzkezeléssel megbízott "rendelkező igazgató" beszámolt a havi kiadásokról; felügyelte a pénztárost, sürgős esetben húsz ezüst forintig rendelkezhetett a pénztárral. Feladata volt továbbá a személyzet felvétele és irányítása, az éves költségvetés elkészítése, a leltár pontos vezetése, a tagdíj-hátralékosok felszólítása, a rendbontók figyelmeztetése (szükség esetén eltanácsolása), de "semmi nagyobb változást a választottság helybenhagyta nélkül" nem tehettek!

A választmány döntött tehát minden fontos kérdésben - de ehhez legalább a választmány felének jelen kellett lennie. Feladatai közé tartozott a rendszeres ülésezés, a havi elszámolások tüzetes ellenőrzése, a "pénztár erejéhez képest a szükséges intézkedések" megtétele, az intézmény gyarapodásának elősegítése és szükség esetén az igazgatók távollétében azok helyettesítése.

A pénztáros a rendelkező igazgató utalványozása nélkül csak az alkalmazottak (komornyik, ruhatáros) havi bérét fizethette ki; havi és éves elszámolást készített, a tagdíj-hátralékosokat jelentette az igazgatónak, s természetesen jótállt a pénztár minden hiányáért.

Az ügyész eljárt a kaszinó peres ügyeiben, s az esetleg távollévő jegyzőt az üléseken helyettesítette. Tisztét két esztendőnként újították meg.

A kaszinó helyiségeiről már képet alkothattunk Tarczy Lajos beszámolója alapján, de a részletekről keveset tudunk. Amennyire a Rendeletből kiderül, bizonyára négy szobából állt: a tekéző (biliárd-) és a nagyobb játszó szobából, ahol a dohányzás is megengedett volt, az írószobából és az olvasószobából: ez utóbbiban "szerény és kíméllő csend"-nek kellett lennie: senki "hangos értekezés vagy zajos magaviselete által mások figyelmét ne háborgassa."

Az olvasószoba - mint maga a kaszinó - reggel nyolctól este tizenegyig volt nyitva. Kölcsönzés nem volt: az alapszabály kimondta, hogy sem könyveket, sem újságokat, "valamint földképeket, irományokat onnét akármi szín alatt elvinni nem szabad." A vagyontárgyakról három példányban "lelettár" készült: egyik példánya a levéltárban az egyik jegyzőnél, a másik a rendelkező igazgatónál, a harmadik a komornyiknál. Ezekbe "azonnal minden szerzemények árukkal együtt" bekerültek. Mivel ezek jelenlegi ismereteink szerint nem maradtak fenn, keveset tudunk a könyvtár anyagáról.

A folyóiratok és hírlapok viszonylag magas számára viszont következtetni tudunk a rendelkezésre álló számadásokból:^[111]

Igaz, hogy 1839-ben a vendég Tarczy professzor jó néhány magyar hírlapot hiányolt (akkor az alapítás nehézségeire tekintettel elnézőleg), de úgy tűnik, hogy a helyzet 1845-ben sem volt sokkal jobb, mert az újabb látogató, Telegdi Kovács László, debreceni ügyvéd így ír:

"Elég kényelmesen vannak a szűk szobák bútorozva, de hírlapja igen kevés; sem [Pesti] Divatlap, sem Életképek nem volt; könyvek annál kevésbé."^[112]

Visszatérve a kaszinó kiadásait részletesen bemutató számadásokhoz: meglepetést okoz, hogy külön könyvgyarapításról nincs adat, noha az alapszabály és a rendeletek több helyen is szólnak erről. Lehetséges, hogy a kor szokásainak megfelelően a tagok saját könyvtáruk egy részét bocsátották az olvasószoba rendelkezésére letétként? További rejtély számunkra a "különbféle árjegyzékekre" fordított, viszonylag magas összeg, amely az utolsó ismert évben, 1845/46-ban eléri az összes költség 18 %-át (435 ft 14 kr), míg a házbérre 14, az alkalmazottak fizetésére 20, tüzelőre 7,2, hírlapokra csak 6,9 % jut. Nem tudjuk, mit takar ez az elnevezés.

Előzőleg már szó esett a tagság létszámának alakulásáról, de összetételéről még nem. A kaszinóban ott találjuk "a városnak és a vármegyének minden számottevő egyéniségét"^[113] - de a szomszédos Veszprém vármegyéből is jó néhányat (pl. Villax Ferdinánd zirci apátot, Hosszú Márton és Szalay Imre kanonokokat). A tagság zömét a földbirtokos és hivatalnok nemesség teszi ki - köztük ügyvédek, orvosok, gazdatisztek, katonák -, de jelentős a megyei arisztokrácia részaránya is. A polgárok és az egyházi személyek, közel azonos számban, a teljes időszakot vizsgálva csak 15 %-ot tesznek ki. Szembetűnő, hogy a választmányt és az igazgatókat tekintve is nagyjából ez az arány: az ötvenhat személyből öt polgár, két egyházi személy, három arisztokrata, a többiek valamennyien vármegyei és városi hivatalt viselnek. (Ld. a Függelékeket.)

A kaszinó tagsága nemcsak társadalmi helyzetét, hanem politikai nézeteit tekintve is sokszínű, hiszen a liberális reformerektől a legkonzervatívabb kormánypártiig megtalálható minden árnyalat köztük, még a főnemesség közül is (pl. Batthyány Kázmért és Cziráky Antal országbírót tekintve), sőt a vizsgált időszakon belül is változnak a nézetek és mozognak jobbra vagy középre, mint Fiáth Ferenc esetében.

A nemesi kaszinó számos tagja más egyesületek, csoportok munkájában is részt vett. A már említett polgári kaszinónak is többen voltak tagjai, elsősorban az ügyvédek, orvosok, kereskedők, de a városi magisztrátus több tisztségviselőjét is megtaláljuk a névsorban. (Haader Pál polgármester például 1839 első félévében a polgári kaszinónak is igazgatója volt.) Összesen hetvenhárman voltak tagjai mind a kettőnek.

Az 1840 nyarán alapított Fejér megyei Olvasótársaságnak mindjárt az indulás évében 67 közös részvényese lett (a vizsgált időszakban 99 összesen); jól felszerelt, közel ötezer kötetes könyvtára jó néhány tagot véglegesen elhódított a nemesi kaszinótól feltételezésünk szerint. (Huszonnyolcan viszont mind a három egyesületbe beiratkoztak, a legaktívabb polgárok és köznemesek.)

Az 1839-ben alakult városi Szépítő Bizottságnak, amely fő céljául "a város jobb állapotba helyezését és jövedelmének többítésé"-t tűzte ki, szinte valamennyi tagja a kaszinói életnek is aktív részese volt.^[114]

1842 áprilisában alakult meg a hazai ipart támogató Honi gyapjú szöveteket viselő egyesület, a tolnai és a komáromi után harmadikként a Dunántúlon.^[115] Ennek támogatói is megtalálhatók a kaszinóban.

Szintén 1842-ben jött létre a megye déli részén, Alsó-Alapon a Lóversenyző Társaság (másképpen Lovardai Egyesület), amely első versenyét október 4-én rendezte meg. Így Alap "a környékbeli nemesek gyülhelye lett s itt vitatták meg a politikai és hazafias kérdéseket, a közügyeket, s így készültek a megyegyűlésekre".^[116] A nemesi kaszinó nyolc tagja is megtalálható a 28 tagú társaságban, így Aichmajer József, Csapody Pál, Fiáth Ferenc, ifj. Pázmándy Dénes, Ritter József, Salamon Elek és Zsigmond, valamint gróf Zichy Aladár. (A többiek között ott látjuk a Fejér megyei Olvasótársaság tagjait is.)

Utoljára maradt annak vizsgálata, meddig állt fenn a nemesi kaszinó.

Egy későbbi adatunk 1847 novemberéből származik; Szuper Károly színész naplójában ezt írta: "Fiáth igazgató felhivatta ma az előadás alatt a helyben levő casinoba igazgatónkat, Chiabait [Csabai Pált]" és felajánlotta, hogy a kaszinó segít a színtársulatnak a bérletek értékesítésében.^[117]

A nemesi kaszinónak az 1848/49-es tevékenységéről nem sokat tudunk. (A fennmaradt dokumentumokat a polgári kaszinóról szóló következő alfejezetben ismertetjük.) Megszűnése (szünetelése) csak az 1848/49-es forradalom leverése után következett be.^[118]

A nemesi kaszinó 1838. áprilisában alakult meg; egy hónap múlva a polgárok is megalakították a maguk egyesületét. Ez az osztályalapon szerveződő társaskör mindenképpen különbözni akart az előbbitől, mint ahogy számos helyen, például Nagykőrösön, Pápán, Szegeden és Veszprémben is.^[119] Míg az említett helyeken a meglévő kaszinóból évek múlva váltak csak ki a polgárság képviselői, Fehérváron mindez a kezdetekkor megtörtént.

A polgári kaszinó megalakulásáról mind levéltári, mind pedig nyomtatott források rendelkezésre állnak.^[120] Így tudjuk, hogy a polgárok "nem hiú vetélkedés vágyától izgatva, hanem e hasznos Intézet belső becsétől ihletve" indítványozták "egyetértőleg Szabad Királyi városunk kebelében egy Casino létre hozatát."

A polgárság képviselői (Halbauer József, Fridrichkeit Márton, Harsányi Imre választott polgárok, valamint Paunátz János és Kokályi Imre polgárok) "tervök sikerének eszközölhetése végett 1838-ki Május 5-én ... előlegesen megkeresték a Városi Tek. Tanácsot", és bejelentve, hogy "évenkénti 3 ezüst Ft részvény lefizetése mellett itt egy polgári casino egyesület létesülni kíván", arra engedélyt kértek. A kérelmezők azt a választ kapták, hogy előbb az alakítandó egyesületnek az alapszabályait és az "aláírt részvényesek neveit" mutassák be.

A kért alapszabályt és a tagnévsort május 12-én be is mutatták a tanácsnak, "mellyek is felolvastatván, minthogy a tisztes mulatási czél ellen kifogás nem volna, helyben hagyattak."

Egyetlen, de nem jelentéktelen kifogás merült fel a tanács részéről, ez pedig az egyesület elnevezése volt:

"- de ezen Casino egyesületnek Polgári eszméjében - az előbb már bejelentett és létesült e városban más Casinói egyesületnek számos polgárok is részvényesei, abbul a polgárok ki nem záratnak, de különben is a haza rendei között inkább távoztattni óhajtó elkülönözés elkerülése tekintetébül a Tanáts meg nem egyezhet és ezen újabbi Casinói egyesületnek gondjává tétetik, hogy más és rendbeli elkülönözésre nem mutató czimről gondoskodjon."

A hivatalos, "rendbeli elkülönözésre nem mutató cím" a Székes-Fejérvári Casino lett; ez szerepel az évente megjelent casinó-könyv címlapján is.^[121] Feltehetőleg lépten-nyomon összetévesztették a Fejérvári Casinóval, hiszen annak közgyűlési hirdetései is "Székes-Fejérvári Casino" címmel jelentek meg a Hírnökben és a Jelenkorban. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy amikor 1845-ben a Helytartótanács körlevélben bekérte a városban működő egyesületek alapszabályait, a magisztrátus a nemesiét "1ső Casino Alapszabálya", a polgáriét "Székes-Fejérvári II Casino Szabályai" fejléccel küldte meg.)^[122]

A polgárság azonban nem nyugodott ebbe bele, hanem egy év múlva, 1839. március 4-én három képviselőjük azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy az egyesület felvehesse a "polgári" címet; ezt a kérelmet azonban - hivatkozva múlt évi határozatukra - elutasították.^[123]

A tanács 1838. május 12-én engedélyezte a kaszinó megalakítását, sőt jelenlevő tanácsnokai, majd "a Városi tisztviselőség közül-is többen mint részvényesek, nevök aláírásával" beléptek az egyesületbe.^[124] Másnap, május 13-án közgyűlésre került sor a városi "curiának polgári termében, hová a már eddig aláírt tagok meghivatván: az aláírási ív bézáratott; a szabályok a rendeletek bővebben kifejtve megerősíttettek; megválasztatott az első fél évi Igazgatóság s Választmány; végre Május 29-ke mint a Casino ünnepélyes megnyitásának ideje kitűzetett."

A kaszinó első helyisége Majer Sebestyén polgár házában, (a mai Fő utca 10-ben), a későbbi Clama-házban volt.^[125] Itt került sor a megnyitóra, amelyen a városi zenekar este 8-tól 10-ig "czélszerűen választott darabokkal mulatta az Intézetben s a szomszédos sétányon megjelent vendégeket."

A polgári kaszinó további működéséről nagyon keveset tudunk; mindössze három esztendejéről tudósítanak kaszinókönyvek: 1838-ról, 1839-ről és 1841-ről. Jóval kevesebb példány készült belőlük az első két évben, mint a nemesi kaszinóéból, mindössze 300 darab (1841-ben már csak 250). A polgári kaszinókönyv felépítése nagyjából megegyezik a nemesiével, de - sajnálatunkra - nem közli a bevételeket és a kiadásokat, így erről semmit nem tudunk. Fontos viszont, hogy leszögezi: "A részvényesek nevei betürend szerint, polgári állapotjok kijelelésével fognak szerkeztetni minden czimzet nélkül". Így végül is a tagság társadalmi összetételéről, tevékenységéről - az alapszabály és a rendeletek nyomán - képet alkothatunk, néhány utalásból pedig a könyvtár jellegére is következtethetünk.

A polgári kaszinó alapszabálya (ld. Függelék) felépítésében, tartalmában hasonlít a nemesiéhez, de néhány alapvető különbség is felfedezhető benne.

Az alapszabály leszögezi, hogy "A casino mivelt és miveltségre törekedő férfiaknak Egyesülete", amelynek minden "jó magaviseletű honpolgár tagja lehet", és hangsúlyozza, hogy egyik tag sem követelhet előjogot és kiváltságot magának.

A másik kaszinóhoz hasonlóan három esztendőre alakult; a részvénydíj viszont sokkal kevesebb, mindössze 3 ezüst forint volt évente. (Az év közben belépőknek is a teljes díjat kellett megfizetniük, míg a városban állomásozó katonatisztek négyhavonta fizethették be tagdíjukat.)

A nemesi kaszinóval ellentétben, amely tagjait az egész megyéből toborozta, elsősorban városi egyesület volt.

A szervezeti életben alig van különbség a két egyesület között: itt is évi két alkalommal - "Szent-György, és Demeter nap utáni 1ső vasárnap reggeli 10 órakor" - került sor a közgyűlésre; a későbbi kezdés valószínűleg a "kettős" tagok érdekében történt. A tisztújításra viszont félévenként került sor, hogy "a' Casino ügyvitelében több Tagok is részesüljenek"; a jegyzőt és a pénztárnokot - 1841-től az ügyvédet is - évente választották újjá. (A nemesi kaszinóban hangsúlyos folyamatossággal szemben a polgárok a rotációt részesítették előnyben a vezető testületekben.)^[126] Lényeges vonása a titkos szavazás hangsúlyozása, a közfelkiáltás kizárása. (A nemesi kaszinóban csak kétes esetekben éltek a titkos szavazással.) A közgyűlés három igazgatót, tizenöt tagú választmányt, két jegyzőt, egy pénztárost - 1841-től egy ügyvédet is - választott.

A kaszinó "állandó fenntartása, szabály szerinti kormányzása és a közgyűlési határozatok végrehajtása" a vezetőség feladata volt, amely minden hónap első vasárnapján délelőtt 10-kor, szükség esetén máskor is, ülésezett; ezen mindenki egyenlő szavazattal rendelkezett, az ülések elnökét titkosan választották.

Az igazgatók számos feladatot láttak el: az általános teendőkön kívül a rögtöni orvoslást igénylő panaszok kivizsgálása és elintézése, rendkívüli utalványozás (10 forintig) stb. tartozott kötelmeik közé. Különösen fontos feladatuk volt, hogy az "egyesület könyvtára', irományai és bútorai jó karban tartásokra felügyeljenek", "az elhatározott hírlapok és könyvek megszerzése rájok bizatván, azoknak pontos megjelenésekre" ügyeljenek. Ezenkívül rendkívüli közgyűlést is összehívhattak - annak tárgyát előre közölve -, de a választmány beleegyezése nélkül semmi nevezetesebb változtatást nem tehettek.

A választmány döntött minden fontos kérdésben, bár itt is megszorításokkal éltek: határozatot csak a választmány legalább kilenc tagjának részvételével lehetett hozni, a tagfelvételhez pedig tizenkettőjük jelenlétét írták elő. Ők sem tehettek "semmi sarkalatos és önkényes változtatásokat", kötelesek voltak a legmagasabb fórum - a közgyűlés - határozataihoz igazodni. A "választottság" feladata volt a részvényesek számát "a' meghatározott szabály szerint jeles és mívelt férfiakkal" növelni; a választmány az üléseken minden "czélirányos tárgyat, melly az Intézet' gyarapodását és virágzását előmozdítja, nemkülönben minden észrevett hibák' s hiányoknak, vagy ... egyéb akadályoknak elhárítását, valamint pénzkiadásokat, a' költségeknek és számadásoknak szoros megvizsgálását munkába veszi", a többség véleménye szerint dönti el. Tagjai az igazgatóknak "a' jó rend' fen[n]tartásában segédül szolgál"-nak.

Az ügyvéd feladata volt a késedelmes tagdíjfizetők felszólítása, majd - a választmány felkérésére - a tartozás behajtása, törvényi úton.

A pénztáros csak az utalványozással megbízott igazgató aláírásával fizethetett; számadásait havonta, illetve évente kellett elkészítenie. Jelentette a hátralékosok neveit az igazgatónak, s természetesen minden hiányért felelt.

A tagfelvétel egyszerű volt: a jelentkező a választmány bármely tagjával közölhette belépési szándékát és a következő havi ülésen a választmány kétharmados többséggel döntött a felvételről. (Elutasítás esetén itt is a közgyűlés mondta ki a végső szót, mint a nemesi kaszinóban.) A kizárás a közgyűlés jogköre volt: itt sem szavazhattak a javaslattevők.

A polgári kaszinó sajátossága az is, hogy rendelkezik az egyesület megszűnéséről is, amikor kimondja, hogy ebben az esetben "a' Casino' javai az elaggott polgárok intézetéhöz esnek." (Rendeletek 11. pontja.)

A polgári egyesület helyiségeiről nagyon keveset tudunk. A "Rendeletek" első pontja kimondja, hogy a "Casino' teremei kora reggeltől késő estvig kellő világítással nyitvák, a' könyvtár, hírlapok 's minden egyéb kényelmek használhatók leendenek."

A könyvtár rendelkezett olvasó szobával, ahol a dohányzás "tilalmaztatván, szerény és kéméllő csend" kívántatott meg. A könyveket és hírlapokat a kaszinóból kivinni, kölcsönözni nem lehetett. Fontos adalék a könyvtárról kialakítható képhez, hogy a polgári kaszinónak volt kötet-katalógusa ("jegyzék"-féléje), mégpedig két példányban: a jegyzőnél, illetve az egyik igazgatónál. Az állomány a vásárlásokon kívül egyéni letétekkel is gyarapodott; ez utóbbiakat "ideigleni haszonvételre béadottak"-nak nevezték.^[127] A leltár - "lelettár" - vezetése itt is az egyik igazgató tiszte volt.

A fejezet elején említettük, hogy a megnyitáskor Majer Sebestyén házában működött a kaszinó; Majer 1841-ben eladta házát Clama Antalnak, s ebben az esztendőben már a neve sem szerepelt az egyesület tagnévsorában.^[128] Ekkor tehát a polgári kaszinó feltehetőleg a Fekete Sas épületében - a mai Ady Endre utca 7-ben - működött tovább megszűnéséig.^[129]

A tagok száma már a megalakulás évében magas volt: 236 fő; ez a létszám lassan emelkedett: 1839-ben 252, a második három éves ciklus kezdő évében pedig 256 volt.^[130] (További adatsorokkal egyelőre nem rendelkezünk.) A Fejér megyei Olvasótársaság megalakulása sem okozott olyan mérvű létszámcsökkenést itt, mint a nemesi kaszinóban 1842-ben, mindössze nyolcan léptek át 1841-ben az olvasótársaságba.^[131] (Ne feledjük: az olvasótársaságot a megyei köznemesség hozta létre Madarász László és József vezetésével!)

Annál jelentősebb viszont az a változás, amelyet a tag-létszám alakulása nem mutat meg, s amelynek okát sem ismerjük pontosan: kilépett a polgári kaszinóból 1840-ben 72 fő - elsősorban polgárok, köztük az alapító Fridrichkeit Márton, Majer Sebestyén, Paunátz János stb. -, de katonatisztek, papok és nemesek is. (A már említett néhány tag az olvasótársaságba, további nyolc polgár a Gazdasági Egyesületbe lép be; nyolcan már a nemesi kaszinóban is tagok voltak és a polgári tagságot megszüntették.) A zöm tehát semmiféle általunk ismert egyesületbe nem lép be. Mi lehet ennek az oka? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a nemesi kaszinóból "átigazolt" és az újonnan belépett tagok személyében kereshető az ok, hiszen egyébként 1841-ben 90 főre rúg azoknak a száma, akik 1839-ben még nem voltak tagjai az egyesületnek, s van közöttük huszonöt polgár is. Elsősorban a nemesi kaszinó igazgatója, Ürményi József alnádor neve szembeötlő, de ott van Bajzáth György királyi tanácsos, Fiáth Ferenc alispán, Jankovits József királyi tanácsos, Farkas Imre apát-kanonok és Petrik Ignác fejérvári kanonok is, hogy csak az ismertebbeket említsük. Ez a névsor is sejteti, hogy a polgárság jelentős része már nem érezte magáénak ekkor a kaszinót; ez már nem az az egyesület volt, amelyet 1838 tavaszán megalakítottak.

A tagság összetétele természetesen alapvetően más, mint a nemesi kaszinóé: mind a választmányt, mind a tagság egészét tekintve meghatározó többségét a polgárság adja - legalábbis az általunk ismert három évben. (Arisztokrata tagja nem volt.)

1838-ban a polgárság az egyesület 2/3-át teszi ki (150 fő - ide értve a kereskedőket, iparosokat és a városi magisztrátus tisztségviselőit is.)^[132] A többi foglalkozási (társadalmi) csoport részaránya 10 % alatt van: katonatiszt 22, vármegyei tisztviselők (nemesek) és táblabírók 19, egyházi személyek, zömmel az alsó papságból 12, ügyvéd 10, uradalmi tisztviselő 9. Ezenkívül 3 haszonbérlő, 3 sebész és 2 tanító alkotja a tagságot.^[133]

1839-ben az arány nem változik: polgár (+ városi tisztviselő) 160, katonatiszt 19, egyházi személy 14, vármegyei tisztviselő + táblabíró 22, uradalmi alkalmazott 12, ügyvéd 11, haszonbérlő 6, sebész ill. orvos 5, tanító 3.

A fent említett, 1841-ben bekövetkezett jelentős változás mind a polgárság létszámában, mind arányában érezteti hatását, mivel ekkor már csak 51 %-os a részarányuk. Az általunk ismert utolsó év adatai így festenek: polgár (+ városi tisztviselő) 132, katonatiszt 33, vármegyei tiszt-viselő + táblabíró 31, egyházi személy (3 magasrangú) 16, uradalmi tiszt 16, ügyvéd 15, tanító 6, orvos-állatorvos 4, haszonbérlő 1, mérnök 1.^[134]

Meg kell jegyeznünk, hogy a két kaszinó közötti mozgás kétirányú volt: nemcsak a polgáriból léptek át a nemesibe, hanem a nemesiből is (három katonatiszt, egy ügyvéd és egy szolgabíró) a polgáriba. Egyébként a kaszinókönyvek hiányai miatt nehéz pontos képet nyernünk az átlépésekről.

A kettős tagságot is nehéz megállapítani, mivel csak 1838-39-ben vannak párhuzamosan adataink; e két évben nyolcvanan voltak mindkét egyesületben tagok. (Arányuk nagyjából megfelelt a polgári kaszinó összetételének.)

A Fejér megyei Olvasótársaságba is beiratkozott kaszinótagok száma negyvenkettő volt.

"1840. december 20-án a kaszinó tagjai felvetették a Székesfehérvári Gazdasági Egyesület megalapításának gondolatát. A szervező bizottság 1841. március 15-re hívta egybe a gazdasági egyesület közgyűlését, amelyen a méhészet, a gyümölcsfanemesítés és a dohánytermesztés fellendítését tűzték ki célul. Céljaik megvalósítására 200, egyenként 10 ezüstforint értékű részvényt bocsátottak ki. A részvényesek között egyházi személyeket, gazdatiszteket, városi tisztségviselőket, földbirtokosokat találunk." Szinte valamennyien a polgári kaszinónak is tagjai; csupán a védnök, Barkóczy László püspök és a választmányi tag Gindly Rudolf táblabíró nem.^[135]

A polgári kaszinó további működéséről már csak egy-egy folyóiratcikk tudósít. A Regélőben egy - feltehetőleg helybéli tudósító - ironikusan jegyzi meg 1843-ban:

"Casino kettő: nemesi és polgári. Nem férnének meg ezek együtt ...a l'aise [baj nélkül] mikép már tanácsoltatott, 's Veszprémben sikerült is?"^[136]

A harmadik ciklus - 1844/45-1846/47 - elején a nemesi kaszinó kapcsán már idézett Telegdi Kovács László sem mulasztja el emiatt a fehérváriakat megcsipkedni az Életképekben:

"Fehérvárott ... két - uri és polgári - casino létezik, mert hiszen minden kis városban szokás, hogy a' különben is kisszámú nadrágos ember egymás mellett meg nem fér, hanem hogy minélelébb egy casino se legyen, két három casinót alakitnak."^[137]

A cikkíró - lévén debreceni - bizonyára nem tudhatta, milyen ellentétek feszülnek a két egyesület között, akiket még 1848. március 15-e sem békít össze. Ekkor ugyanis - vagy már előbb - a nemesi és polgári kaszinók több városunkban egyesültek: így történt Pápán, Debrecenben stb. A két kaszinó között általunk feltételezett ellentétek a szabadságharc alatt is megvoltak.

1849. január 9-én a várost megszálló császári csapatok mind a két kaszinót betiltották; az eseményt a városi tanács jegyzőkönyve így rögzítette:

"A bezáratni rendelt Cassinóknak, jelessen a' takarék-pénztár épületében lévőnek kulcsát Baur György tanácsnok, a' fekete sasnál lévőnek kulcsát pedig Niczky János Tan. urak azon jelentés mellett hogy mind a' két cassinot bezáratta, bemutaták."^[138]

A várost sarcoló császáriak azonban egy hónap elteltével már engedélyezték a nemesi kaszinó működését azzal a feltétellel, hogy "a casinoi ülést tartván jegyzőkönyvileg jelentessék ki, ... ott politicai értekezések nem fognak megengedtetni". (Ezt a megszorítást a polgári kaszinó alapszabálya is tartalmazta, de számukra a társaskör zárva maradt, míg Aschner József, a nemesi kaszinó akkori igazgatója megkapta a kulcsokat február 10-én.)^[139]

Ezzel szemben a polgári kaszinó ismételt megnyitására csak akkor kerülhetett sor, amikor a császáriak elhagyni kényszerültek Székesfehérvárt, vagyis 1849. április 26-án.^[140]

A világosi fegyverletétel előtt azonban néhány nappal ismét bevonultak a császári csapatok, és augusztus 2-án Falkenhayn katonai parancsnok falragaszokon közli Fehérvár lakosaival, hogy "Mindennemű gyűlések, casinoi, olvasói vagy más egyéb egyleti összejövetelek ezennel eltiltatnak, s bezárottnak nyilváníttatnak."^[141]

Az olvasótársaság a létrejöttét elsősorban annak köszönhette, hogy - amint Madarász József megfogalmazta^[142] - olyan társaskörre volt szüksége a kormánypárttal szembenálló liberális köznemességnek, ahol a vármegyei közgyűléseken kívül is rendszeresen találkozhattak, kicserélhették nézeteiket, megállapodhattak a követendő célokban, taktikában.^[143] A társaskör emellett még a "belműveltség" megszerzését is fontosnak ítélte, hiszen a politikai küzdelmekben csak a művelt, jól felkészült, szónokilag is iskolázott férfiaknak volt esélyük a sikerre. Ezért volt lényeges az olvasótársaság könyvtáralapítása is, hiszen a könyvek, újságok és folyóiratok révén tájékozódhatott a tagság, ezáltal formálódtak politikai nézetei. Az is nyilvánvaló volt számukra, hogy a városban működő nemesi kaszinó nem felelt, nem felelhetett meg ennek a célkitűzésnek: új egyesületet kellett alapítaniuk. Több ponton is alapvető különbségek figyelhetők meg a nemesi kaszinóhoz viszonyítva: a demokratizmus, mely még a nők előtt is szélesre tárta a kaput, a nyitottság ("a társaság titkot nem ösmervén - bár melly gyűlésein akár nem tag is halgatólag megjelenhet"), az egész megyére kiterjedő céltudatos szervezési tevékenység, a tagság viszonylag homogén jellege.

Bár kezdettől fogva arra törekedett az olvasótársaság, hogy az akkori három (bicskei, csákvári és sármelléki) járásban alközpontokat, "kültárakat" hozzanak létre, működésének mégsem a könyvtári tevékenység volt a legfontosabb része. Hiányzik belőle az a szakmai megalapozottság és körültekintés, ami például az 1839-ben alapított Győri Olvasótársaságot jellemezte, amelynek évkönyve a Kőszegi Olvasótársaságéval együtt a könyvtár állományában is megtalálható volt.^[144]

Nyilvánvaló az is, hogy az alapítók politikai nézetei mellett a többi tag műveltsége, nyelvtudása, könyvtári tapasztalata is meghatározó szerepet játszott az olvasótársaság és a könyvtár arculatának kialakításában. (Nem is szólva az egyéni érdeklődésről és a szerteágazó rokoni kapcsolatokról.)

Fontosnak tartjuk, hogy az alapítók egyike, Madarász József ifj. Pázmándy Dénessel együtt 1834-ben alapító tagja volt az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesületének, "amelyet az országgyűlési követeket elkísérő jurátusok alakítottak Wesselényi, Kölcsey, Beöthy Ödön és Deák Ferenc biztatására".^[145] Madarász patvaristaként szorgalmas olvasója volt a Somogyi Olvasótársaság könyvtárának is.^[146] Édesapjának, Madarász Gedeonnak, az akkor Cecén lakó és gazdálkodó nemesembernek a könyveit éppúgy gyakran forgatta, mint a kecskeméti Sátory nagybátyjától örökölteket, sőt maga is írt verset, prózát, egyfelvonásos színdarabot egyaránt.^[147]

Követhető példa is szép számmal akadt: feltételezzük, hogy az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesülete - elsősorban liberális és demokratikus szellemisége miatt - mély nyomokat hagyott Madarász Józsefben; a Somogyi Olvasó Társaság pedig szintén hatott rá.^[148] (Lásd még a 153. számú jegyzetet is).

Az olvasótársaság 1840. május 31-én alakult meg Székesfehérváron.^[149] "Alapszabályait megnézve, a tanács úgy döntött, hogy mivel 'a társaság czélja kéziratok és könyvek szerzése', valamint hogy 'fő könyvtárát és gyűléseit itt tartani akarja', be kell a nádornak jelenteni. A könyvtár és az olvasókör ettől kezdve működött a városban."^[150] A társaság június elsejével kezdte meg működését Rosty Zsigmond Uri utca 14. (ma Jókai u. 10.) számú házának emeleti négy szobájában, de a könyvtár megnyitására csak november elején került sor.^[151] Ez idő alatt rendezték be a helyiségeket és gyűjtötték össze a tagoktól a könyvtár gerincét alkotó jelentős mennyiségű könyvanyagot, amely 1842-ben már 2269 műből (4680 kötetből) állott.^[152]

Az évkönyvekben is közölt nyomtatott alapszabályokon kívül ismerjük az egyik gyűjtőíven fennmaradt alapszabály kéziratos változatát is, amely felvázolja az egyesület működését. (Feltehetőleg Madarász József műve, hiszen ő használja következetesen a "Fehér" megye és a "Székes-Fehérvár" formát.)

A 'Fehér megyei Olvasó-Társaság' hat esztendőre alakult. Célja "a honi nyelv, s minden nemes ipar [törekvés] elősegítése, és a honi törvényekkel egyező kéziratok s nyomtatványok köz erőveli megszerzése által egyeseknek alkalom-adás mívelődhetésre."

Tagjai két kategóriát alkottak: a rendelkezők, akik 8 és az olvasók, akik 4 ezüst forintot fizettek évente. (Az első esztendőben csak az előbbiek lehettek választmányi tagok.)^[153] A tagfelvételről a rendelkezőkből és a választmányból alakított bizottság döntött. A tagságot év közben nem lehetett megszüntetni, bár 1841-től lehetővé tették, hogy a segédlelkészek, gyakornokok, kereskedőlegények és "általában minden katonák" fél évre is beiratkozhassanak.

A kizárásról a vádlók és a vétkes által is jóváhagyott héttagú "bíróság" (jury) döntött.

A tagok száma már a megalakulás évében 179 volt.^[154] Ez a szám a következő évben 294, majd 305, a negyedik esztendőben pedig már 332.^[155] (Az utolsó két évről nincs adatunk.) Összehasonlításul: a Veszprémi Olvasótársaság megalakulásakor, 1841-ben 86, 1842-ben 102 taggal rendelkezett; a Győri Olvasótársaság létrejöttekor, 1839-ben 68, 1840-ben 134, 1844-ben pedig 227 taggal bírt.^[156]

A tagság összetételét vizsgálva szembeötlő a nemesség és a főnemesek túlsúlya; pontos statisztikai adatok közlése viszont nehéz, mivel közel nyolcvan esetben nem állapítható meg, csak feltételezhető, hogy gazdálkodó köznemesről van szó, mivel a névsorból hiányzik a foglalkozás megjelölése. (Így például a Salamon-, Horváth-, Mészöly-, Fiáth-, Kenessey-, Szücs-, Tóth-, Hollósy-, Molnár- stb. család tagjai feltehetőleg gazdálkodtak.) A már említett 80 nem azonosított személy mellett, akik többségükben köznemesek voltak, 88 vármegyei, illetve királyi hivatalnokot és táblabírát számoltunk össze. Az uradalmi tisztviselők (ügyészek, számtartók, írnokok) 30-an vannak, 30-at tesz ki az egyházi személyek száma, akik többségükben katolikusok. Köztük van Barkóczy László püspök, maga is könyvgyűjtő és literátus férfiú. Nem jelentéktelen a nők aránya sem: 29-en tagjai a társaságnak, családtagok, feleségek. (Veszprémben 1841-ben 7, 1842-ben már csak 5 nőtagja van az olvasótársaságnak.) Alig kevesebben vannak az ügyvédek (28) és a városi tiszt-viselők (27). A főnemesek közül 12 (a hölgyeket is beleszámítva 17) iratkozott be a társaságba. Viszonylag kis számban képviselteti magát az értelmiség: 7 orvos, 3 mérnök és 3 tanító van a tagok között. Meglepően kevés - legalábbis a kaszinókkal összevetve - a katonák száma: mindössze 3.

Mint már említettük, az egyesület a megye - sőt a szomszédos Veszprém vármegye - számos településéről verbuválta tagjait (már amennyire ez megállapítható, illetve feltételezhető a családnevek alapján^[157]): így Alapról a Salamonok és a Horváthok, Sárbogárdról a Mészölyök, Kálozról a Zichyek, Abáról a Fiáthok, Baracskáról a Kenesseyek, Kajászóról a Hollósyak, Csőszről a Molnárok, Rácalmásról a Lehóczkyak, Kovachich Kandid, Mezőszentgyörgyről Karátsony Antal és Lázár, Veszprémből Bezerédy Miklós kanonok, Gr[a]manetz Gábor stb.

Az egyesület évente két alkalommal tartotta meg közgyűlését - ugyanúgy mint a kaszinók - "Sz. György és Dömötör napi vásárok vasárnapján, reggeli 10 órakor" Székesfehérvárott. A nemesi kaszinóhoz hasonlóan a sajtóban hirdetésekkel is emlékeztették a tagokat az eseményre, közölve a tárgyalandó napirendet is.^[158]

Kezdetben csak a rendelkező tagoknak volt szavazati joga, de az 1841/42. évben már módosították ezt a szabályt: ezen túl a rendelkezők két szavazattal bírtak. A döntéseket szótöbbséggel hozták, titkos szavazással. A közgyűlések nyilvánosak voltak, azon bárki részt vehetett, sőt a jegyzőkönyvekbe is betekinthetett.

A választmány kezdetben 25 tagból állott: 3 elnökből és 22 tanácsnokból. Ez utóbbiak közül kerültek ki a tisztségviselők is: két jegyző, egy (1842-től három) ügyvéd, egy "pénzőr", három pénztárnok (1840-ben volt két ún. pénzszedő is). Az 1842/43. egyesületi évben, amikor a kültárak megkezdték munkájukat, a központi pénztárnokon kívül öt helyi pénztárost is választottak, a választmányi tagok száma pedig 37-re emelkedett.

Legnagyobb meglepetésünkre az első két évkönyvben nincs nyoma könyvtárosnak a vezetőségben, noha Madarász József emlékirata, naplója szerint "csőszibeli Márkus István" volt az első könyvtárosa az egyesületnek. Madarász ugyanakkor megfeledkezik Czigány Györgyről, aki 1842/43-ban volt köz-ponti könyvtárnok, de említi Fekete Jánost, aki 1843/44-ben töltötte be ezt a tisztséget.^[159] A harmadik évtől kezdve azután egy központi és hat fiókkönyvtárost választottak.

1843/44-ben a tisztségviselők "hivatalnokok" megjelöléssel szerepelnek tizenöten; a "tanácsnokok" huszonegyen, az elnökök továbbra is hárman vannak. A szabályok nem korlátozták a tisztségviselők újbóli megválasztását, amint azt a polgári kaszinónál láttuk, de ritkán fordult elő, hogy valakit háromszor egymás után megválasztottak volna ugyanarra a tisztségre. A választmány havonta tartotta üléseit, de határozatot csak akkor hozhatott, ha legalább hét tagja jelen volt.

A könyvtár használatát az alapszabály igen röviden szabályozta, a részletek kidolgozását a választmányra bízták. Így azt, amit a könyvtárról tudunk, az alap-szabályból, a pénztári számadásokból, a fennmaradt néhány dokumentumból és könyvekből, valamint az állomány nyomtatott katalógusából tudjuk, illetve ezekből következtettünk rá.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az olvasótársaság kezdettől fogva hálózatban gondolkodott: "A fő könyvtár Sz.Fehérváron leend, - kültár pedig mind azon helyen s környéken, hová ilyent a Választmány szükségesnek látand" - olvasható már az 1840. évi szabályokban. Két évvel később már a hat "kültár" helyét is közli az évkönyv: Alap, Csákvár, Baracska, Bicske, [Sár]Bogárd és Rácalmás.

A könyvtár törzsanyagát alkotó, a tagoktól "kölcsönzött könyvekről részletes, a könyvek állapotát is feltüntető jegyzéket készítettek, s ezeket sorszámmal látták el. Három jegyzék került elő: a 6., a 15. és 16. sorszámú. Az egyik a Mérey László kamarástól kölcsönzött 782 kötetet, a másik a Madarász Józseftől kölcsönzött 81 kötetet, a harmadik pedig a Madarász Gedeontól kölcsönzött 82 kötet könyvet tartalmazza 1840. június 1., illetve 1840. augusztus 15-i dátummal."^[160]

További letétekről is vannak közvetett bizonyítékaink; a könyvtár fennmaradt anyagának - amelyben a fenti három tulajdonos könyveinek is megtalálható néhány darabja - vizsgálata során ugyanis kitűnik, hogy a könyvtáros a letétek sorszámát és a könyvjegyzék sorszámát is feltüntette a könyv utolsó oldalán. (Ezáltal már a könyv kézbevételekor tudni lehetett, kié az adott mű, s a tag esetleges kilépésekor vagy a könyvtár felszámolása esetén gyorsan visszakereshető volt a letét.) Mivel ezáltal további letétek sorszámaihoz jutottunk (s a könyvekben található possessor-bejegyzések is útbaigazítanak^[161]), megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy

• a könyvtár anyagának zöme letétekből származott;
• a letétek java az 1840 novemberi megnyitó előtt került be a könyvtárba, de a később belépő tagok jóvoltából is kerültek még be könyvek az állományba;
• némelyikük közel ötszáz címet tartalmazott (vagy még többet is).^[162]

Név szerint bizonyosnak látszik - s ezt a possessor-bejegyzések is megerősítik -, hogy a 17. szám alatt Kovachich Kandid (minimum 24 db), a 18. szám alatt Soós Imre (minimum 97 db), a 26. szám alatt Fekete János (minimum 117 db) könyve került be az állományba. (Feltevés csupán, hogy a 25. szám alatt szereplő orvosi könyvek Kövesy Ferenc városi orvostól származnak. Ugyanígy csak feltevés, hogy a nem azonosított letétek tulajdonosai között ott kellett lennie a Karácsony-testvéreknek, a Salamon-család tagjainak, Barkóczy László püspöknek, Madarász Lászlónak, esetleg a könyvgyűjtő Batthyány Kázmérnak is.)

A katalógus ismeretében - elsősorban a latin nyelvű anyagot tekintve - szembeötlő a régi, XVII-XVIII. századi orvosi, természettudományi és a teológiai művek nagy száma. Ebből is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a beadott "letétek" egyszerre, nagyobb tömegben kerültek a könyvtár állományába. (Így már érthető, miért kellett közel fél esztendőt várni a könyvtár megnyitására.)

A már említett jelentős mennyiségű letéten kívül, melyekben folyóiratok, hírlapok és kéziratok is voltak, fontos szerepet játszott a vásárlás is. Az évkönyvek adatai szerint az első három esztendőben könyv-, folyóirat- és hírlapbeszerzésre 1920 forintot fordítottak összesen:

Ezek a viszonylag magas összegek arról tanúskodnak, hogy rendszeres állománygyarapítás folyt. (A kiadások szembeötlő ingadozása a hitelbe vett könyvek árának kiegyenlítésére utal, nem a tárgyévben beszerzett anyag árára.)^[163]

A gyarapodás mértékére csak következtethetünk: a győri olvasótársaság hasonló (5-600 forintos) ráfordítással évente 300-350 művet szerzett be.^[164] Körülbelül ilyen mértékben gyarapították a Fejér megyei Olvasótársaság könyvállományát is.

A fennmaradt könyvanyag alapján hat vásárlásra következtetünk^[165]; 1840 és 1842 nyara között két, 1842 ősze és 1844 között négy alkalommal vásárol(hat)tak könyvet az olvasótársaság számára.

A 23. számot viselik (7,10,26,37,72,81,132,134. tételszámokkal):

A 27. számon mindössze a Kliegl-könyv található (1842) két kötetben (25. számmal).

A 28. számú jegyzéken (100 és 125) Brassai Samu: Bank-ismeret 1. és 2. füzet (1842), valamint (?) Fleury: Két elmélkedés...(1806) szerepel.

A 29. számú jegyzékről csak két tétel (21, 63): Vandrák: A philosophiai ethika (1842) és Albertini: Lelki énekek (1842) maradt meg.

A 32. számú jegyzéken csak német nyelvű művek vannak (12, 53):

Eisendecher: Bürgerrecht im alten Rom     (1824)

Büsch: Sämtliche Schriften über Banken...   (1824)

A 35. számú jegyzéken megint csak egy cím maradt fenn (12): a Lipcsében kiadott Vierteljahrschrift aus und für Ungarn 1843. évi három füzete.

A fenti adatok alapján úgy véljük, hogy az egyesület egy-egy évben egy-két alkalommal vásárolt nagyobb mennyiségű könyvet; egy vásárlás - főleg kezdetben - a száz kötetet is meghaladta (amint az a 23. és 28. "jegyzéken" látható).

A beszerzett könyvek megjelenési éve azt mutatja, hogy kezdetben főleg a retrospektív - elsősorban a témát, semmint a frisseséget előnyben részesítő - gyarapítás volt fontos számukra. A későbbiekben, egy-két kivételtől eltekintve, a frissebb irodalom beszerzése került előtérbe.

Az olvasótársaság a megvásárolt műveket a címlapjukon tulajdonbélyegzővel látta el. A bélyegző fémből készült, mérete 58x24 mm, formája ovális.

FEHÉR MEGYEI
OLVASÓ TÁRSASÁG

Hogyan szerezték be a kiválasztott műveket? A már idézett olvasótársasági iratanyagban fennmaradt két levél, amelyeket Carl Geibel (1806-1884) pesti könyvkereskedő írt 1844 áprilisban és májusában. Ezek azt bizonyítják, hogy a könyveket ő, illetve ő is szállította. (Legalábbis 1842-től, hiszen csak 1841 decemberében kapott engedélyt és 1842 márciusában nyitotta meg üzletét Pesten.) Azt is tudjuk, hogy Geibel vidékre is kiterjesztette tevékenységét: személyesen "beutazta a vidék népesebb s intelligensebb városait, hogy az ott tengő könyvkötőket s kereskedőket commitenseinek [ügyfeleinek] összetoborozza".^[166]

Székesfehérváron ekkoriban mindössze egy könyvkereskedő működött, Rader Alajos (1788-18??), aki 1822-ben kapott erre helytartótanácsi engedélyt. Eredeti mesterségét, a könyvkötést is folytatta. Könyvesboltjáról nem sokat tudunk, tudjuk viszont, hogy a m. kir. egyetem kiadványait csak ő kapta meg terjesztésre a városban,^[167] hogy idegen nyelvű könyveket is tartott raktáron, és hogy a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratot több évig három példányban fizette elő - feltehetőleg eladás céljából. Amikor Geibel megnyitotta pesti üzletét, Rader "könyveit Geib[e]l Károly pesti könyvárostól hozta", vagyis ezek szerint ő volt Geibel bizományosa Székesfehérváron.^[168]

A gyarapítás módjáról csak feltevéseink, illetve közvetett bizonyítékaink vannak. Feltételezzük, hogy rendszeresen használták Heckenast Gusztáv Bibliographiai Értesítő című füzetét, amely 1840-től havonta közölte a megjelent könyv- és periodika anyagot, 1841-től pedig a "Régebbi honi literaturá"-t is hozta. Az olvasótársaság katalógusa és az Értesítő összevetése során számos műről feltételezhető, hogy ily módon szereztek tudomást azok megjelenéséről. Az olvasótársaság nyomtatott katalógusában több könyvkereskedői és kölcsönkönyvtári katalógus is szerepel (a letétekből került az állományba), ami arra utal, hogy a tagok maguk is tervszerűen gyűjtöttek könyvet és ezt a "tudományukat" is "bevitték" az olvasótársaságba.^[169]

Az állomány elhelyezésére, a raktározás módjára is a fennmaradt könyvek utolsó lapján található, betű(k)ből és számokból álló "jelzetek" utalnak, amelyből a betű(k) talán a szekrényt, a szám pedig a sorrendet határozta meg. (Mindössze egy könyvön maradt meg a könyv gerincén egy címke, amelyen feltüntették a számot, így csak feltevésről beszélhetünk.^[170]

A betűk A-tól Z-ig terjednek, s általában b vagy k kiegészítést is kaptak. (Ez utóbbiak feltehetőleg a főkönyvtár és kültárak anyagát különböztették meg.)

A betűk nem mutatnak egyértelmű tartalmi megkülönböztetésre, mivel az azonos 'jelzetű' könyvek egy-egy csoportjában mindig található oda nem illő tétel.^[171] El kell tehát vetnünk a szakrendi elhelyezés meglétét; tény azonban az, hogy törekedtek a tárgyukban hasonló könyvek egy csoportban tartására.^[172] Sajnos, sok könyvben egyáltalán nem maradt ilyen jelölés, ennélfogva óvatosan kell bánnunk a feltevésekkel.

Ismerve a korabeli magánkönyvtárak berendezéseit, úgy véljük, hogy a nagyalakú hírlapokat, térképeket a könyvtár-szoba asztalán helyezhették el.

A könyvtár állománya elsősorban könyvekből, folyóiratokból, hírlapokból állt, de megtalálható volt benne néhány térkép és kézirat is. (Ez utóbbiakról többségükben inkább csak sejtjük, hogy kéziratról van szó, mint például Mignet Franzia revolutio című művéről, amely csak 1844-45-ben jelent meg magyarul nyomtatásban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.)^[173]

Az állomány feltárását és az olvasók tájékoztatását a már többször is említett katalógus biztosította, amelynek alapján valamelyest rekonstruálható az olvasótársaság könyvtára.

A 72 oldalas katalógus a veszprémi és a győri olvasótársaságéval ellentétben nem szakrendi, hanem nyelvi felosztást, s azon belül betűrendet alkalmaz az alábbiak szerint:

Itt kell megemlítenünk a nyelvi besorolás következetlenségeit, illetve felületességeit is, hiszen több német könyv is bekerült a "diák könyvek" csoportjába latin címe miatt; így például M.C. Landorp: Des Heiligen Römischen Reichs Acta publica v.a. 1608 bis 1691. (III.611), J.F. Maldoner: Synopsis militaris, Oder...(III.634), Kaspar Neumann: Praelectiones chemicae... Oder gründlicher Unterricht der Chemie (III.697) vagy J.J. Woyt: Gazophylacium medico-physicum, Oder Schatzkammer...(III.1055) című műve. Azt viszont természetesnek tartjuk, hogy a kétnyelvű művek - mint például a svéd-latin nyelvű Wilkina saga (III.1035) vagy a latin szótárak - ebbe a csoportba kerültek.^[174]

Mennyiségét tekintve a német nyelvű irodalom a legnagyobb (48,3 %), viszont a latin nyelvű címek száma a legtöbb (darabra csak 29,9 %). A magyar nyelvű anyag csak az állomány egyötödét teszi ki (19,1 %), a többi, az idegen nyelvű művek aránya 2,7 %. (Itt a francia könyvek vannak többségben, ezen kívül néhány olasz, 1 angol, 1 szlavón nyelvtan és egy arab kézirat szerepel.)

A betűrendet meglehetős nagyvonalúsággal kezelte a katalógus összeállítója, mivel a besorolás hol a szerző, hol a cím alapján történt. (Mentségére szolgáljon, hogy a mű szerzője sokszor nem is szerepel a könyvön, illetve tipográfiailag a cím volt a hangsúlyos.) A katalógus 3. oldalán például így következnek az adatok:

        Acsády Ignác magányos Magyar törvény

        Alföldi Levelek. Gr. Dessewffy Emiltől

        Álokoskodási módok Bentham után

Az adatok sokszor hiányosak, hiszen egy műről csak annyit közölt a katalógus készítője, amennyi kézírással elfért egy sorban. Emiatt a cím kihagyásokkal, rövidítve, olykor csonkán szerepel, a szedő "jóvoltából" időnként hibásan is.^[175]

A katalógus olyan sietősen készült, hogy hibák tömkelegével kellett megjelennie. A betűrend "gyarlóságai" mellett eltörpülnek a szerzői nevek írásában található hibák. (Feltételezésünk szerint a katalógus diktálás után készült, amely aztán számos félrehallást okozott.)^[176] További hibák a kézirat félreolvasása révén kerültek a nyomtatott katalógusba.^[177] (Nagyon megnehezíti a tételek azonosítását az is, hogy sokszor csupán a szerző keresztnevét adja meg a katalogizáló.^[178] A téves névalakok feloldására, valamint a cím alatt leírt szerzős művek azonosítására tett kísérletek többnyire reménytelennek bizonyultak.)

A periodikumok esetében néha nincs jelezve az évszám, mint a Budapesti Szemle, az Ismertető stb. leírásában.

Nehezíti a művek azonosítását az is, hogy a katalógus soha sem közli a mű megjelenési évét és a többkötetes műveket sem jelzi. Esetenként megadja a példányszámot ([Budapesti] Árvízkönyv 3 példányban 15 db, Jósika Miklós Regényei 4 példány), máskor csak következtetni lehet a darabszámból (például a különböző színdaraboknál).^[179]

Szólnunk kell röviden arról is, hogy hol és miért éppen Halle városában készült ez a katalógus, hiszen az olvasótársaság évkönyvei helyben nyomattak (kivéve az 1842/43. évit, mert az Pesten készült Beimel József nyomdájában - valószínűleg Számmer Pál halála miatt).

Már utaltunk arra, hogy a könyvállományban néhány tiltott mű is szerepelt, így logikusnak tetszik, hogy megkerülve a helyi cenzort külföldön nyomtatták ki a katalógust. Sajátos egybeesés - és a véletlen ki is zárható -, hogy Carl Geibel szülővárosa Halle volt, és Halléban már a XVIII. században jelentek meg magyar nyelvű művek. A Fejér Megyei Olvasótársaság katalógusa annak a Heynemann Eduárdnak a nyomdájában látott napvilágot - feltehetőleg 1842 végén vagy 1843 elején -, ahol kinyomtatták Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében (Lipcsében, Wiegand Ottónál, 1843), Auguste de Gerando: Néhány észrevétel... (Uo. 1843, név nélkül) és Fényes Elek: Magyarország hátramaradása ügyében (Lipcsében, Ottónál, 1844) című munkáit is.^[180] Lukácsy Sándor 1963-ban mindössze Irinyi József: Német-, franczia- és angolországi úti jegyzetek című kétkötetes művét említi ismert hallei nyomtatványként.)^[181]

Mivel ez a nyomda német nyelvű könyveket is készített, fel sem merülhet, hogy fiktív impresszumról van szó. A közvetítő a nyomdához csakis Carl Geibel lehetett, aki minden tavasszal részt vett - néha személyesen is - a lipcsei húsvéti könyvvásáron.^[182]

A katalógus lezárásának és kinyomtatásának idejét 1842 végére vagy 1843 elejére tesszük, mivel a katalógusba már nem került be Brassai Samu Bankismeret c. munkája (Kolozsvár, 1842), amelyet az Athenaeum 1842. november 29-én ismertetett. Ugyanígy kimaradtak - természetesen - a Henszlmann Imre szerkesztésében Lipcsében kiadott Vierteljahrschrift 1843. évi számai is. (Mindkét dokumentumon megtalálható az olvasótársaság tulajdon-bélyegzője.)

Az Athenaeumban, illetve Heckenast Bibliographiai Értesítőjében ismertetett könyvek alapján még pontosabban meghatározható a katalógus lezárásának időpontja: 1842 nyara.

Már a kezdet kezdetén határoztak mind az újságok, folyóiratok, mind a könyvek háromhavonkénti cseréjéről, illetve köröztetéséről, hangsúlyozva, hogy - elsősorban az újságok esetében - "a főtárból a kültárakba s innét sorba, de változtatott renddel kivihetők" az újabbakkal "felváltott elébbi szám"-ok. (Egy-egy havi újság egy könyvnek felelt meg.) A szabályok mind a helybenolvasást, mind a kölcsönzést lehetővé tették a tagoknak.

A könyvek terjedelmétől függően szabályozták a kölcsönzési napok számát és ezt a könyvek címlapjára is bejegyezték tintával. A határidők 15 naptól 80 napig terjedtek - legalábbis a fennmaradt könyvanyagban ezek szerepelnek.^[183]

Rendkívül szigorúan bántak a késedelmes olvasókkal: napi 20 krajcárban szabták meg a késedelmi díjat (60 kr = 1 ft)! Ez rendkívül magasnak számított, hiszen pl. Veszprémben csak 1 krajcár volt a "büntetés". Még ennél is szigorúbban büntették a "lánckölcsönzést": aki a társaság könyvét másnak kölcsönadja, "első ízben 5 forint fizetését, - a másodikban 20 forintét megintéssel, - a harmadikban pedig a társak közüli kitörlésnek büntetését szenvedi a Jury által megmarasztalt vétkes". A szigorúságot nemcsak az állomány védelme indokolta (általában egy-egy mű csak egy példányban állt rendelkezésre), hanem az alapszabály első pontjának "rugalmas" kezelése is. Leszögezték ugyan, hogy "törvényekkel egyező kéziratok s nyomtatványok" megszerzése a céljuk, de ennek ellenére számos tiltott mű szerepelt az állományban. (Ha bármelyik illetéktelen kézbe jut, az az olvasótársaság feloszlatásával járhatott volna.)^[184] "Szennyezés esetében a bemocskolt vagy elrontott könyv egész árának s a megszerzési aránylagos költségnek megtérítését" kérték a tagtól. (A könyv elvesztését fel sem tételezték, nem szerepel a szabályzatban!)

Nem könnyű röviden jellemezni ezt a több mint 2500 tételes könyvanyagot. Amiben alapvetően különbözik ez az anyag a győri vagy a veszprémi olvasóegyletétől, az a könyvtár tematikai, nyelvi sokszínűsége és a XVII-XVIII. századi könyvanyag bősége.^[185] A latin és az olasz nyelvű könyvek alkotják a könyvtár legrégebbi rétegét; a német, francia és a magyar a legfrissebb: a XVIII. század végi és XIX. századi művek dominálóak.^[186]

Míg a fenti megyék olvasótársaságai elsősorban a kortárs szép- és szakirodalomból építették fel állományukat, addig Székesfehérváron a már jelentős (köznemesi, értelmiségi, papi és főnemesi könyvkultúrát tükröző) letéti anyag továbbépítésével folyt a gyarapítás. A gyűjteményt enciklopedikus volta mellett bizonyára esetlegesség is jellemezte, de elmondható róla, hogy alapvetően minden igényt - még a szűkebb szakmai (orvosi, természettudományi, teológiai stb.) igényeket is kielégítette. (Ez utóbbi jelleg talán valamennyi korabeli egyesületi könyvtártól megkülönbözteti.)

A könyvtár sokoldalúsága széleskörű világirodalmi, politikai, történelmi, közjogi, államelméleti, gazdasági, földrajzi és természettudományos tájékozódást tett lehetővé olvasói számára, biztosítva a mindennapok praktikus ismereteihez való hozzáférést is.

Ez a gyűjtemény közvetve rávilágít arra, hogy az olvasótársaság tagjai olvastak latinul, németül, franciául (néhányan bizonyára angolul és olaszul is), és ez a nyelvtudás eleve európai látókört, alapos műveltséget tételez fel, ami egyben alapja is a széleskörű tájékozódásnak. Nyilvánvalóan voltak köztük különbségek életkorban, iskolázottságban stb., de a legaktívabbak - feltételezhetően az alapítók és a rendelkező tagok - a korabeli átlagon felüli műveltséggel rendelkeztek. A könyvanyag alaposabb vizsgálata arról is tanúskodik, hogy a letétek egykori gazdái könyvszerető, könyvgyűjtő- és olvasó emberek voltak nemzedékekre visszamenőleg, s nem kevés közülük külföldi egyetemet is megjárt, vagy legalábbis Európát beutazó férfiú volt.^[187]

Madarász József például így ír könyveiről és olvasmányairól:

"Saátor [nagy]bátyámtól csinos könyvtárt örökölvén, az ebben és atyám könyvtárában lelt munkáknak olvasásában telt el legtöbb időm.

Többször átolvastam a világtörténelmet, hazám történetét, a nevezetesebb országoknak, és főkép hazámnak alkotmányát, az ezt illető törvényeket. (...)

Hazám e korbeli iróinak és nagy költőinek, Vörösmarty, Bajza, Garay költeményeinek olvasása nem csak legkedvesb foglalkozásom volt, hanem minden szebb, kivált szabadságra törő műveiket tudtam is mind."^[188]

Somogy megyében töltött patvarista évéről szólva pedig ezt írta:

"Gyakornokságom alatt ismételve átolvasgattam hazámnak, és a műveltebb világrészeknek történetét s kezdtem megérteni a franczia forradalom által kivívott eszméknek hatását.

Ezek, és a rég multból a görög és római köztársaságok törhetlen, jellemes férfiainak élete, hazájokért való önfeláldozása, a közelébb multból pedig Svájcz és az észak-amerikai köztársaság függetlenségének kivivása foglaltak el, s érlelték meg bennem az emberi haladás nagy feladatát."^[189]

Úgy gondoljuk, hogy ez a fajta szemlélet nemcsak Madarász Józsefre volt jellemző, hanem sokan kortársai közül is így vélekedhettek. (A könyvállomány vizsgálata során ki is mutatható, hogy a Madarász József által említett művek az olvasótársaság könyvtárában is megvoltak.)

A szépirodalom az állomány jelentős részét alkotja, elsősorban a magyar és a német nyelvű anyagban, de a negyedik csoportban is mintegy felét teszi ki a címeknek.

A világirodalom szinte egésze megtalálható, mind a klasszikus, mind a népszerű művek, beleértve a korszak divatos "érzelmes román"-jait, az ifjúsági irodalmat és a kifejezetten nőknek szóló sorozatokat is.

A hazai szépirodalomból Pázmánytól kezdve a "kortárs" literaturáig szinte mindenki képviselve van:^[190] a ma is számontartott XVIII. és XIX. századi klasszikusok és a már elfeledett, akkoriban azonban népszerű szerzők egyaránt.

Az olvasótársaság tagjai gyűjteményes kötetekben olvashatták Ányos Pál, Baróti Szabó Dávid, Batsányi, Csokonai, Fazekas Mihály, Jósika Miklós, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Kuthy Lajos, Szentjóbi Szabó László, Szigligeti Ede, Vitkovits Mihály és Vörösmarty munkáit. Több művel szerepel Dugonics András, Gvadányi József, Gyöngyösi István, Pálóczi Horváth Ádám, Virág Benedek, továbbá Bajza József, Eötvös József, Fáy András, Horváth Cyrill, Kisfaludy Sándor, Kölcsey Ferenc, Madarász József, Nagy Ignác, Szigligeti Ede, Vajda Péter. (Bezerédy Amália, Kisfaludy Sándor, Palochay Tivadar, Petőcz Mihály, Pulszky Ferenc - és még néhány németül is író hazai szerző - írásai németül is megvoltak.)

Az ifjúsági irodalomból Campe: Ifjabbik Robinzonját, Lengyel György: Papirostükör c. meséit, P.J.: Ujesztendei ajándék c. könyvét lehet kiemelni. A női olvasók számára kiadott Rózsaszínű könyvtár (I.2), az Uj rózsaszínű könyvtár (I.390 - 5 db) és a Pandora. Románok gyűjteménye (I.274) című sorozatok, illetve azok egyes kötetei is szerepeltek az állományban.

Az almanachokban, antológiákban,^[191] folyóiratokban megjelenő szépirodalmi anyag mellett ki kell emelnünk a színdarabok magas számát. Szinte hiánytalanul megvolt az Eredeti játékszín - és természetesen a Külföldi játékszín - valamennyi kötete, de a XVIII. század végén megjelent Budai magyar theatrum köteteivel is találkozunk (I.34, 177).^[192]

A világirodalom klasszikusai sem hiányoztak az állományból. A görög és római szépírók (Aiszkhülosz, Aiszóposz, Anakreon, Apuleius, Cato, Catullus, Cicero, Héliodórosz, Homérosz, Horatius, Lukianosz, Martialis, Ovidius, Phaedrus, Propertius, Sallustius, Seneca, Terentius, Theokritosz és Vergilius) művei mellett a történetírók is szép számmal vannak képviselve eredetiben és németül (Hérodotosz, Strabón, illetve Ammianus Marcellinus, Florus Lucius Annaeus, Josephus Flavius, Julius Caesar^[193], Livius, Plinius secundus, Pomponius Mela, Tacitus, Valerius Maximus, Xenophon - ez utóbbinak Kürosz c. műve franciául.)

A német (osztrák és svájci) irodalom nagyjai közül Goethe, Lessing, Schiller mellett a rendkívül népszerű s termékeny Kotzebue és Iffland színműveit, Campe, August Lafontaine és Wieland prózáját olvashatták magyarul a tagok. A XVIII. és XIX. századi szerzők számos művét eredetiben is kézbe vehették (így Kotzebue-t 213, Goethét 40, Schillert 31, Klopstockot 30, A. Lafontainet 27, C.J. Webert 26, Langbeint 17, Zschokkét 14, Moses Mendelssohnt 12 kötetben^[194], valamint Julia Berger, Alois Blumauer, Bornschein, Börne, Bronikovski, Buchholz, Clauren [C.G. Heun], Cramer, Dusch, Fessler, Gellert, Salamon Gessner, Geway, Gleich, Karl Gutzkow, Hauff, Heine, F.W. Hermann, Kind, K. Lappe, Laun [F.A.Schulze], Lenau, Lessing, Lichtwer, Mahlmann, Maltitz, Marsano, Musäus, F.Nork [S. Kohn], G.K. Pfeffel, Caroline Pichler, Pückler-Muskau, G.W. Rabener, F.Raimund, F.G. Schilling, Chr. Schubart, E.C.F. Schulze, J.G. Seume, H. Steffens, M.A. Thümmel, Van der Velde, Vulpius, F.W. Waiblinger, Chr. Weisse, J.I. Weitzel és Wieland műveit.) Megvolt az 'Etuibibliothek [deutscher Classiker?]'- sorozat negyvenöt kötete is.

A francia literatúrát Jean de La Fontaine meséi, Boileau, Dumas, Florian, Hugo, Moliere és Voltaire munkái, Montesquieu elmélkedése (A rómaiak nagyságának, és elenyészésének okairól. 1803) képviselte magyar nyelven.

Eredetiben - némelyikhez német fordításban is - Balzac (5), Barthélemy, E. Barrault, J.-N. Bouilly, Madame Cottin, Marquise de Deffand, T. Gautier, Th.S. Gueulette (1683-1766), Mme Sophie Gay (1776-1852), Fénelon, Victor Hugo, Madame de Genlis, Paul de Kock, A. Lamartine, J.-F. Marmontel (Bélisaire), A. Gaudichot-Masson, J.-F. Regnard, J.J. Rousseau (8), George Sand (2), Scribe, E.Souvestre és C.-F. Volney (Les ruines) műveihez juthattak az olvasók.

Az angol irodalom nagyjai sem hiányoztak a magyar nyelvű anyagból (A. Radcliff, Sheridan, Shakespeare, Walter Scott). A németül is tudók elolvashatták E. Bulwer népszerű regényeit (34!), Maria Edgeworth elbeszéléseit, Milton Elveszett paradicsomát, a tiltott könyvek listáján szereplő - korában hallatlanul népszerű - Thomas Moore költői munkáit, (talán Swift Gulliverjét), Walter Scott összes műveit (106 db!) és Shakespeare összes drámáit (6) is. Az amerikai szerzőket csak J.F. Cooper képviselte öt regénnyel. Angolul csak egy Scott-regény, az Anne of Geyerstein (I-III), John Barclay kulcsregénye (Argenis) pedig latinul és német fordításban volt meg.

A többi európai irodalmat az olasz (Alfieri, Federici, Goldoni, Machiavelli, A. Nota és Torquato Tasso), a spanyol (Cervantes, B. Gracian, Anton Guevara, F.G. Quevedo y Villegas) és a dán (Ludvig Holberg: Klimius Miklós) képviseli.

Megvolt az Ezeregyéjszaka - feltehetőleg valamennyi füzete - Vörösmarty fordításában (I.79: 20 db), a német nyelvű anyagban pedig megtaláljuk a nagy indiai klasszikus, Kálidásza Sakontaláját is (feltehetőleg Forster átültetésében).

Igen nehéz a rendkívül bőséges szakirodalmi anyag akár jelzésszerű elemzése is, annyira szerteágazó és gazdag. (Konkrétabban csak meglévő, létező állomány elemezhető; jelen esetben csak rekonstruálni próbáljuk az állományt.)

Megtalálható volt néhány fontos enciklopédia: Közhasznú ismeretek tára I-XII., egy német Conversation's Lexicon, számos szaklexikon (például L'Advocat historiai dictionariuma, J. Hübner Staats-Zeitung- und Conversations lexikona, Korabinszky Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarnja, G.H. Zinken Allgemeines ökonomisches Lexiconja, Bod Péter és Horányi Elek életrajzi lexikona stb.).

A teológia és az egyháztörténet irodalma a latin nyelvű anyagban a legjelentősebb.

A vallással kapcsolatos irodalom - beleértve a teológiát, egyházjogot, egyháztörténetet is - igen jelentős, s a tagságot alkotó egyházi személyek és "civilek" felekezeti megoszlását is tükrözi, vagyis mind a katolikus, mind a protestáns irodalom képviselve van, tudományos és vitairat szinten is.

A magyar nyelvű anyagban például a korszak fontos kérdéseiről, az egyházi tulajdonról, a vegyesházasságról, a vallási türelemről, a reformáció évfordulójáról stb. olvashattak a tagok, de volt protestáns katekizmus és zsoltároskönyv is.

A német szakirodalomban S.Storchenau tizenkét kötetes Philosophie der Religionja, valamint Der Glaube des Christen c. műve és Chr. Stang Luther-életrajza emelhető ki a magyar protestánsok helyzetével foglalkozó művek mellett.

A latin nyelvű könyvek zöme Nagyszombatban lát(hat)ott napvilágot. A szentírások, szentírás-magyarázatok, az egyházatyák művei mellett sok egyháztörténeti, kánonjogi és teológiai könyvet találunk. Kiemelésre érdemes az 1639-es amsterdami biblia^[195], a német jezsuita, Jacob Gretser (1562-1625) tizenhét kötetes Opera omniaja (Ratisbonae, 1734-1741).

Nagy számban találkozhatunk az egyházi vezetők életét, az egyházmegyék, a szerzetesrendek, a missziók történetét feldolgozó művekkel is.

A filozófia és etika kérdései is szép számban vannak képviselve, Arisztotelésszel kezdődően.

A nevelés elméleti kérdései nemigen képviseltetik magukat - kivéve a magyar nyelvű részben Borsos Márton (I. 46), Lovász Imre (I. 353), Zollikofer írásai (I. 394); természetesen megtalálható a Ratio Educationis. A pszichológia kérdései már magyarul is olvashatók voltak (valószínűleg Pálóczi Horvát Ádámtól).

Az állam- és jogtudományok területéről - ide sorolnám a politikát is - a magyar törvényeken és a különböző országgyűlések anyagain túl - a "klasszikusok"-on kívül - megtalálható a korszak minden fontos elméleti munkája.^[196]

A modern politikai és nemzettudat kialakításában oly fontos politikai irodalomhoz a tagok hiánytalanul hozzájuthattak és így elolvashatták Széchenyi István szinte valamennyi könyvét (kettőt németül is), Wesselényi (Balitéletekről), Kossuth, Dessewffy Emil, Eötvös József, Fáy András, Záborszky Alajos, Zsoldos Ignác stb. műveit.

Európai kitekintésre e téren is volt módjuk, hiszen (talán) szerepelt az állományban Beccaria híres könyve (Dei delitti delle pene) németül, Tocqueville munkájának első két része (A demokrácia Amerikában), valamint Heeren (Geschichte des europäischen Staatensysthems - 1 db; Ideen über die Politik - 3 db), K.H. Pölitz (Die europäischen Verfassungen seit dem Jahre 1789 bis auf die neueste Zeit - 4 db) művei is.

A jogi anyagban valóban minden fontos mű megtalálható: törvénygyűjtemények (nem csak hazaiak!), törvények, jogi tankönyvek^[197], jogtörténeti művek^[198], a perrendtartás és a jog gyakorlati kérdései is. (Tematikailag is gazdag ez a terület: a nemzeti kérdéstől a nemesség történelmi szerepéig, a vallási türelemtől a jobbágykérdésig sok mindenről találhatunk irodalmat.)^[199]

Az ipar és kereskedelem kérdéseivel foglalkozó művek sem hiányoztak: kezdve Berzeviczy Gergely De commercio Hungariae (1797) c. könyvével (2 db), az országgyűlés elé terjesztett "Merkantilische Bemerkungen und Vorstellungen in Bezug auf das Königreich Ungarn"-nal^[200], folytatva Ignaz Sonnleithner A kereskedéstudomány tanító könyvével^[201] és Horváth Mihály Az ipar és kereskedés története Magyarországban-jával^[202] (1840). A pénzügyi kérdéseket tárgyaló művek is jelen vannak.

Igen gazdag - nagyságát tekintve a szépirodalommal vetekszik - a történeti irodalom: felöleli a magyar és a világtörténelmet szinte valamennyi nyelven.

Az ókor, a népvándorlás kora, Bizánc, a középkor és az egyes országok újkori története mellett igen sok forráskiadvány is rendelkezésre állt, a régiektől kezdve a XIX. századiakig.^[203]

Kiemelt helyet foglal el természetesen a magyar történelem, de jelentős az oszmán-török birodalomról, Cseh- és Lengyelországról, a Habsburg-birodalomról, továbbá a francia forradalomról és a napóleoni háborúk koráról szóló irodalom is. (Néhány művel a "res militaria" is képviselve van.)^[204]

Itt csak néhányat sorolunk fel: Archenholz: Annalen der brittischen Geschichte; Everett: Geschichte von Amerika; Fessler: Geschichte der Ungarn; Gibbon: Geschichte des römischen Reiches; Girtanner: Französische Revolution; Iselin: Das alte Rom; Milot: Universal-Historie; K.Rotteck: Allgemeine Geschichte vom Anfang der historischen Kenntnis bis auf unsere Zeit (8 db); Thiers: Geschichte der französischen Revolution.

A magyar történetírók közül Anonymust, Kézai Simont, Oláh Miklóst, Bél Mátyást és Pray Györgyöt emelném ki (ez utóbbinak szinte valamennyi műve megvan), de megtaláljuk Benczúr József, Cornides Dániel, Desericzky Imre, Fasching Ferenc, Kaprinay István, Katanchich Mátyás, Katona István, Kazy Ferenc, Kéry Ferenc, Kovachich Márton György, Otrokocsi Foris Ferenc, Palma Károly Ferenc, Schmitth Miklós, Timon Sámuel stb. munkáit is.

Imponáló mennyiségben fordulnak elő az életrajzok és életrajzgyűjtemények a történelem nagy alakjairól: így Szkander bégről, Lorenzo de Mediciről, II. Józsefről, Nagy Frigyesről, Nagy Péterről; a magyar történelem nagyjairól (Mausoleum regum hungariae), igen sok mű szólt Napóleonról (például Norvins Histoire de Napoleonja 16 db!) és a kor jelentős személyiségeiről (pl. Blanchard: Neuer Plutarch; Dizmann: Berühmteste Staatsmänner unserer Zeit; Joseph Hormayr: Österreichischer Plutarch stb.), vagy a történelem hírhedt alakjairól.^[205]

Jelentősnek mondható a memoár-irodalom - Retz bíboros (1613-79), Talleyrand (1754-1838) emlékiratai -, de az olvasók kézbe vehették a tudósok életrajzait (Bibliotheca Septentrionis eruditi... Lipsiae, 1699.) is.

A történelmi segédtudományok (diplomatika, geneológia, numizmatika) körébe sorolható műveket is szép számmal találunk.^[206]

A kor jelentősebb lovagrendjeiről, kitüntetéseiről számos könyv volt az állományban.

Sok statisztikai és földrajzi tárgyú mű is megtalálható volt az olvasótársaság könyvtárában. A magyarok közül Fényes Elek, Magda Pál, Schwartner Márton, Vályi András, a külföldiek közül Galetti (Allgemeine Weltkunde, 22 db), Geographisches Lesebuch (42 db), Meyer's Universum...(12 db) Müller (Neueste allgemeine Geographie, 5 db) és a Handwörterbuch Weltall (79 db) c. munkák emelhetők ki fontos szakkönyvekként.

Ezeken kívül számos útleírás és útirajz (a kor legnépszerűbb műfaja volt!) szerepel az állományban, közel százhúsz cím három-négyszáz kötetben, elsősorban németül^[207], köztük a legolvasottabb magyar szerzők művei (Bölöni Farkas: Utazás Éjszakamerikában; Hrabovszky Dávid: Utazási rajzok némethonban; Szemere: Utazás külföldön; Tessedik: Utazás Franciaországba) és természetesen térképek, atlaszok és útikalauzok. (A régebbi irodalomból megvolt H. Schedel Liber chronicarum, Honterus János Rudimenta cosmographica és S. Münster Cosmographia universalis c. műve.)

Igen gazdag a természettudományos - matematika, fizika, kémia-alkémia, mineralógia, botanika, zoológia - irodalom, melyet elég nehéz a mai fogalmaink szerint besorolni.

Az orvostudományi és gyógyszerészeti könyvek meglepő mennyiségben, szinte a teljes orvostörténetet felölelve voltak jelen.

Fellelhetjük az arab (Averroes, Avicenna, Ibn Butlan, al-Zahravi), a görög (Aszklepiadész, Galénosz, Hippokrátész), a középkori (Helfritiusz) és az újkori orvostudomány valamennyi jelentős és jelentéktelen alakjának műveit: így a XVI. századból Prospero Borgarucci és Vesalius anatómiai műveit, a XVII. századból a híres leideni professzor, Boerhaave több munkáját, az angol Sydenham és Harvey, a francia Hecquet, a német Leonard Fuchs, a svájci Zwingerek (Zuingerus), a XVIII. századból a svájci A. Haller, az osztrák Plenck, a német Hufeland, Struve stb. könyveit. (Igen sok munka nem azonosítható, mert a katalógusban hiányzik a szerző neve.)

A XIX. század külföldi és magyar orvosainak könyvei, disszertációi mellett jelentős számban voltak képviselve a könyvtár állományában az életvitellel, a táplálkozással, a gyógyfürdőkkel, a védőoltással, a mérgezésekkel, a hasonszenvi gyógymóddal stb. foglalkozó könyvek.

Jelentős a "házi- és mezei gazdaság" irodalma is. A katalógusban több fontos hazai és külföldi szerző neve bukkan fel: Balásházy János, Blaskovics János, Csekonics József, Mitterpacher Lajos (Elementa rei rusticae), Pankl Máté (Oeconomia ruralis), Pethe Ferenc, Rumy Károly, Schams Ferenc, illetve Beatson, Burger, Huth, Kail, Leinböck, L. Liger, Thaer, Wiegand stb. (Több fontos mezőgazdasági szakfolyóiratot is találunk a periodikák között.)

A kor néhány fontos állatorvosi könyve is megtalálható - elsősorban magyarul, Tolnay Sándor fordításában.

A korszak műszaki irodalma sem hiányzik, elsősorban németül persze, de van latin (Architectura civilis), olasz (Descrizzione e dissigni delle Carrozze, IV. 18) és német építészeti könyv is. Az építészet mellett az útépítésről, a folyószabályozásról, az üveggyártásról és az élelmiszer-gyártásról találunk irodalmat. (Itt említjük meg, hogy bizonyára megvolt a Prechtl szerkesztette Jahrbücher des k.k. Polytechnischen Instituts in Wien néhány kötete is.)

Nem hiányoztak a művészetekkel foglalkozó könyvek sem; elsősorban zenei könyveket látunk a gyűjteményben - mint a Magyar Apolló -, de akad külföldi múzeumokat bemutató, rajzolással, művészet-esztétikával foglalkozó munka is.

Az irodalomtudomány - pontosabban a "res litteraria" körébe tartozó könyvek közül - ide sorolhatjuk Weszprémi István Succinta medicorum Hungariae c. művét is - Buday Ézsaiás Régi tudós világ históriája (I.295) és J.J. Eschenburg Handbuch der klassischen Literatur (1802) (II. 127) c. könyve emelhető ki.^[208] Ide sorolhatjuk Bod Péter Magyar Athenasát, Horányi Elek már említett könyvét, Schiller és Jean Paul [Richter] életrajzát.

Végezetül a nyelvtudományi és a nyelvtanulást segítő művekről is szólnunk kell.

Megvolt Szenci Molnár Albert^[209], Pápay Páriz Ferenc szótára, Calepinus művei, Comenius Janua linguaruma, Frisius híres Deutsch-lateinisches Wörterbuchja, Guillaume Budé Lexicon graeco-latinuma, F.Wagner Universae phraseologiája; a katalógusban megtaláljuk Alvarez, Melanchton, Cellarius (Grammatica latina), Posselius (Syntaxis graeca) művei. (A frissebb irodalmat Márton József szótárai képviselik.)

A keleti nyelvek iránti érdeklődést mutatja I. Simon: Lexicon [manuale] hebraicum et chaldaicuma (III. 903), Mercer (?): Grammatica hebraea et chaldaeaja (III. 385) J.G. Oertel Harmonia linguaruma Orientis és Occidentise, a Radices linguae hebraicae c. mű, továbbá Besse János török nyelvtana (I. 370).

Volt francia-olasz és olasz-spanyol^[210] szótáruk; rendelkeztek német, spanyol, szlavón nyelvtannal és angol nyelvkönyvvel is.

A gazdag nyelvészeti anyagból még csak két magyar (és Fejér megyei!) szerző: Pázmándy Sámuel: Schediasmata című "délibábos" nyelvészeti munkáját és Sajnovits János: Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című, a finnugor nyelvhasonlítás első jelentős alkotását emeljük ki.

A szórakozással, szabadidő eltöltésével foglalkozó irodalmat sem kellett nélkülözniük a tagoknak; a sakkal és különböző kártyajátékokkal foglalkozó könyveken kívül a "mívelt társalgás"-ról, levelezésről, sőt a virágnyelvről is találhatott olvasnivalót az érdeklődő.

A kéziratokról - a katalógus utolsó tételeként szereplő arab kéziraton, Kossuth és Stuller kéziratos lapján és a már említett Mignet-művön kívül - nem sokat tudunk.^[211]

A naprakész irodalmi és politikai tájékozottságot leginkább a hírlapok és a folyóiratok biztosították. A nyomtatott katalógust vizsgálva azonban meg kell állapítanunk, hogy a folyóiratanyag nagy része régi évfolyamokból állt (illetve évszám-megjelölés híján nem tudni, mikori periodikákról van szó). Mindössze a következő három kiadvány esetében állíthatjuk bizonyosan, hogy előfizette őket az olvasótársaság: Budapesti Szemle, Gazdasági Tudósítások, Tudománytár. Nem tudjuk azt sem, hogy milyen egységet értsünk darabszám alatt, bár az alapszabály szerint kölcsönzéskor az újságok egy havi számai egy könyvnek feleltek meg.

Ennek ellenére megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy 10-15 hírlap- és folyóiratféleségnél nem lehetett több a könyvtárba járó kurrens periodikumok száma^[212] (külön kategóriának tekintettük az almanachokat, kalendáriumokat és az egyéb periodikumokat).

A magyar nyelvű folyóiratok közül az alábbiakat olvashatták az egyesület tagjai:^[213]

Meglepetésünkre nem szerepel a katalógusban néhány fontos hírlap: így a Jelenkor, a Hírnök (noha társlapja, a Századunk igen), a Világ (1841-ben indult) és a Pesti Hírlap. Valóban nem jártak, vagy csak kimaradtak volna a jegyzékből?^[214]

A reformkorban megjelent fontosabb almanachok azonban szép számmal megtalálhatók az állományban. Majdnem teljes az Aurora (1824, 1827-36, 1838), megvan a Kovácsóczy Mihály szerkesztette Nefelejts és Árpádia (Honi történetek zsebkönyve), a Garay János szerkesztette Hajnal első darabja 1837-ből, az Emlény 1837-42, a Remény (zsebkönyv) 1841, melyet Szentiváni Mihály adott ki Kolozsváron, és végül a Vajda Péter szerkesztette Nemzeti Almanach 1841-42 (4 db, bizonyára 2-2 példányban).

Nem hiányoznak az állományból a népszerű kalendáriumok sem: a Magyar Hazai Vándor 1833, 1834, 1838 és 1839. évi és a Közhasznú Honi Vezér két (1841. és 1842. évi?) kötete.

Az egyéb periodikus kiadványok közül feltétlenül említést érdemelnek a különféle egyesületek évkönyvei, jelentései (Gazdasági Egyesület, Győri Olvasótársaság, Kőszegi Olvasó Egyesület, Pesti - később - Nemzeti Casinó, Székesfejérvári Casinó, Somogyi Lótenyésztő Társaság), a budai és pesti nemzeti játékszini zsebkönyvek és a Magyar Tudóstársaság két jelentése is.

A német nyelvű időszaki kiadványok azonosítása még nehezebbnek bizonyul, mivel a katalógusban egyiknél sem találunk évszámot és sokuknál rövidített cím szerepel. Számuk húsz körül mozog.^[215] (Külön kategóriának tekintettük pl. a Mailáth János által kiadott Iris zsebkönyvet 1841- és 1842-ből.) Közülük csak három jelent meg Magyarországon.

Természetesen ebben az anyagrészben is találunk almanachokat, kalendáriumokat és zsebkönyveket (például: Genealogisches Taschenbuch der Souveränen und fürstlichen Familien. Hg. v. Th. Wedekindt, Pesther Stadt- und Landbote. Ein allgemeiner Geschäftskalender 1833, Vaterländischer Pilger 1833., 1839., Taschenbuch der Reisen. Hg.v. Sommer. Prag), évkönyvet (Jahrbuch für 1834) és egyéb periodikus kiadványt (pl. Militärschematismus für Österreich, stb.).

A latin nyelvű anyagban csupán három schematismus található, közte feltehetőleg a székesfehérvári püspökség rendszeresen megjelenő schematismusa is.

A már többször idézett 1844-es Geibel-levél azt is bizonyítja, hogy ekkor már az egyesületnek anyagi gondjai is voltak, hiszen sokáig adósak maradtak a megrendelt és leszállított sorozatok, többkötetes művek és folyóiratok árával. Ezek a gondok az olvasótársaság "kifáradását" jelzik, amiben egyéb okok is közrejátszhattak: a politikai erőviszonyok megváltozása, az alapító Madarász-testvérek távolléte^[216] és más, számunkra ismeretlen tényezők.

A Fejér megyei Olvasótársaság a hatodik esztendő végén, 1846-ban szűnt meg, pontosabban nem alakult újra az alapszabály előírása szerint (1840.20. pontja). Arra, hogy az újraalakulás szándéka megvolt, utal az a körülmény, hogy a könyvtár anyaga együtt maradt és feltehetőleg a kültárakból is visszakerült a központba. A letétek nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, hanem továbbra is a Rosty-házban, a társaság egykori helyiségeiben tárolták a könyveket évi 200 váltó forint bérleti díj ellenében. Minderről a fennmaradt "Bizonyítvány" tanúskodik, melyet érdemes teljes egészében idézni:

"Alulirottak jo lélekkel bizonyithatjuk, hogy tekintetes idösb Rosty Sigmond ur Uri utszában levő lakházának emeletében 4 szobát 1846k Dömötör napkor mint a' fejérmegyei olvasó társaság első alakulásának kiteltekor, annak jövőrei újra alakulásáig 200 az az kétszáz váltóforintért engedett és adott által.

Költ Székesfejérvárott Novemb 3ik napján 1847.

        Salamon György
        Fekete János
        Kenessey Sándor

Alol irt jo lelekkel allithatom, hogy magam is egyik voltam, ki Salamon György urat arra kértem, hogy T. Rosty Zsigmond Urral egyez[z]en meg idön tul is, a'mig tudni illik a társaság ujjabban alakulhatna, a ' szállás iránt, hogy a ' könyvek biztos helyen legyenek.

Sz: Fejérváron 3ik November 1847

        Kenessey Ferenc
        Tábla Biró"^[217]

Egyértelműnek látszik tehát, hogy egy évvel az "olvasótársaság első alakulásának kitelte" után az egykori tagoknak feltett szándéka volt az egyesület újjászervezése. Tisztában voltak vele, hogy milyen jelentős könyvtáruk van, amelynek tárolásáért továbbra is fizettek - a bért keveslő - Rosty Zsigmondnak.

Az újraalakulásra azonban már nem került sor, és a könyvtár sem maradhatott a Rosty-házban. Nem sokkal később a vármegyei levéltárba kerülhetett a gyűjtemény, s csak majd száz évvel később, 1944 őszén hallatott magáról a szinte hiánytalanul^[218] megőrzött állomány: "A Fejér megyei Levéltárban van egy ötezer kötetes könyvtár, amit a Fejérmegyei Olvasó Társulat alapított (...) és amit megszűnése után kezelés végett a levéltárnak adott."^[219]

Újabb húsz esztendő elmúltával Könczöl Imre megtalálta az egyesület néhány iratát és nyomtatott katalógusát, kutatásairól publikációjában is beszámolt, de a könyvtárról magáról semmit sem tudott.

Dolgozatunkban a meglévő kevés adat alapján próbáltunk árnyaltabb képet rajzolni a korszak egyik fontos intézményéről, a kaszinóról Székesfehérváron. Itt formálódott ki a kor haladó eszméire reagáló, Széchenyi István reformgondolatait megvalósítani kívánó, a magyar művelődést szorgalmazó és új minőségű közösséget alkotó, az új típusú, aktív, politizáló magyar állampolgár.

A székesfehérvári kaszinókról kevés dokumentum maradt fenn. Ezek alapján úgy látszik, hogy a kaszinó volt a városi egyesületek központja és hajtóereje.

Meggyőződésünk, hogy a polgári kaszinóba tömörült kereskedők és iparosok számára a közéletnek is fontos iskolája volt ez az intézmény.

A Fejér Megyei Olvasótársaság (amelynek a legnagyobb teret szenteltük dolgozatunkban, és amely névválasztásával is elkülönül a kaszinóktól)^[220] jelentősége túlmutat az alapítók által megfogalmazott politikai célokon.

Nyilvánvaló, hogy a használók zöme nemcsak a politika eszközének, hanem a művelődés, az olvasás egyedüli, ha nem is teljesen nyilvános intézményének tekintette az egyesületet. (Ne felejtsük el, ekkor még nincs sem a megyében, sem a városban nyilvános könyvtár.) Vidéki "kültárai" közel vitték az olvasmányokat a mezővárosok lakóihoz, akik addig nem jutottak változatos és rendszeres olvasmányokhoz.

A könyvtáralapítás nemcsak a fiataloknak a politikai pályára való felkészülését szolgálta, hanem a művelődést, a tájékozódást és a szórakozást is. Emellett a mindennapokhoz is segítséget nyújtott (például a gazdálkodáshoz, a házi teendőkhöz, az egészségvédelemhez, a nyelvtanuláshoz, az utazáshoz stb.). Gazdag szépirodalmi anyaga mind a színházkedvelőknek, mind a regények kedvelőinek - beleértve a népszerű kortárs és klasszikus irodalmat is - az igényeit kielégíthette. Az olvasmányok tekintetében gondoltak a fiatalok és a nőolvasók érdeklődésére is.

A könyvtár szakkönyvei, még ha bizonyos rétegeiben elavult tudományos irodalmat is tartalmaztak, a tagság speciális szakmai igényeit is kielégíthették.

A tagság összetétele (a liberális, sőt radikális köznemesek mellett az arisztokrácia, a papság és a polgárság képviselői is jelen vannak) arra utal, hogy a zöm valóban az olvasásra szövetkezett, amikor belépett a társaságba.^[221]

A fennmaradt három könyvjegyzék és a fennmaradt könyvtár-töredék vizsgálatából leszűrhető, hogy a köznemesi könyvtárakban elsősorban a folytonosság, a hagyományőrzés dominál. Az "idősebb nemzedék" (Madarász Gedeon vagy Soós Imre) könyvtárában többnyire magyar nyelvű irodalom található s mellette néhány latin nyelvű klasszikus. A fiatalabbak gyűjteményeiben már a frissebb német (kevés francia) nyelvű irodalom is jelentkezik a kortárs magyar irodalom mellett.^[222]

Az értelmiségi rétegek feltételezhető könyvgyűjteményei nagyobbak és jelentősebbek, mint gondoltuk; némely esetben - mint például a kémiai-alkémiai, botanikai vagy orvos-tudományi könyveket^[223] tekintve - egészen speciális gyűjteményekről lehet szó. (A Karácsony-testvérek és mások gyűjtési, irodalom-regisztrálási módszeréről már szóltunk: feltételezzük, hogy mások is hasonló módszerekkel éltek.)

A könyvtár anyagának rekonstrukciója során^[224] megállapítható, hogy bár az idegen nyelvű könyvek tetemes része Magyarországról származhatott,^[225] a kiadványok jó részének megjelenési helye Itáliától Németalföldig, Párizstól Breslauig és Gdanskig, illetve Pétervárig terjed(hetet)t. A német nyelvű anyagban is sok bécsi, brünni, prágai, zágrábi nyomtatvány található, és persze számos lipcsei is. (Szembetűnően magas az Otto Wiegand által kiadott művek száma.) Az is megállapítható, hogy a XVII. század elejétől kezdve vannak nyomtatványok^[226] a társaság könyvtárában, s igen jelentős a XVIII. századi irodalom aránya is.

Nem zárható ki, hogy a tagok (vagy rokonaik, elődeik) külföldi tanulmányaik során juthattak könyveikhez (alaposabb kutatás nélkül is több Fejér megyeit találtunk a göttingai egyetem hallgatói között^[227]). Ennek módszeres vizsgálata fontos adatokat szolgáltatna a kor szellemi mozgalmainak megismeréséhez.

A jövőben újabb adatokkal szolgálhat a magánkönyvtárak vizsgálata is (elsősorban a hagyatéki, árverési iratanyagok, illetve a megye könyvtárai régi könyvanyagának possessor-bejegyzései). Erre dolgozatunkban nem tettünk kísérletet.

*

A Fejér megyei könyvkultúra fejlődésében fontos állomást jelentett a Fejér Megyei Olvasótársaság könyvtára; a legnagyobb és legjelentősebb egyesületi gyűjtemény jött létre 1840-ben Székesfehérváron, szinte egyidőben a győri és a veszprémi olvasótársasággal.

A vármegye kulturális élete sokat veszített azzal, hogy a könyvtár, illetve a társaság nem maradt fenn tovább, hiszen (eltekintve az 1850-ben újra alakuló városi kaszinótól) csak a kiegyezés évétől kezdődően jöttek létre - jóval szerényebb anyaggal - egyesületi könyvtárak^[228] a városban. Az első nyilvános könyvtár megalapítására csak a kilencvenes években került sor.^[229]

IV.1 Források

A Fejérvári Casino részvényeseinek névsora, alapszabályai és rendeletei. Székes-Fejérvárott, Számmer ny.

(1.év) 1838. [1838.] 52 p.

(2.év) 1839. [1839.] 57,3 p.

(3.év) 1840. [1840.] 58 p.

(5.év) 1842. [1843.] 52 p.

(6.év) 1843. [1843.] 51,1 p.

8/9.év 1845 és 1846. [1846.?] 52 p.

Székes-Fejérvári Casino részvényeseinek névsora betürendel; annak szabályai s egyéb rendeletei. Székes-Fejérvárott, Számmer ny.

(1.év) 1838. [1839.] 36 p.

(2.év) 1839. [1840.] 35 p.

(4.év) 1841. [1842.] 36 p.

Fejér Megyei Olvasó-Társaság évkönyve.

(1.év) 1840. Székes-Fejérvár, Számmer ny. [1840.] 24 p.

(2.év) 1841/2. Székes-Fejérvár, Számmer ny. [1842.] 34 p.

(3.év) 1842/3. Pest, Beimel József ny. [1843.] 36 p.

(4.év) 1843/4. Székes-Fejérvár, Számmer ny. [1844.] 34 p.

Fejérmegyei olvasó társaság könyvtárában lévő könyvek.[Katalógus.] Hálában, Heynemann Eduárd betüivel, [1843.] 72 p.

A Fejér Megyei Olvasótársaság iratai. (Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, Székesfehérvár. R 380.)

1. [Alapszabály. + Aláírók.] [1840.] 1 lev. 39x26 cm.

2. Méltóságos Mérey László Kamarás Urtól kölcsönzött 782 darab könyvek jegyzéke. Székes Fejérváron 1840ki 6ik hav 1ső napján. 7 lev. 40x26 cm.

3. Tekintetes Madarász Josef urtól a' Fehér Megyei Olvasó társaságnak kölcsönzött könyvek jegyzéke. Szfehérvárott 1840i 8ik hav 25én. 1 lev. 45x28 cm.

4. Tekintetes Madarász Gedeon urtól kölcsönzött könyvek jegyzéke. Szfehérvárott 1840.aug.25én. 2 lev. 37x23 cm.

5. Carl Geibel magyar nyelvű levele Udvardy Cserna Károlynak, az olvasótársaság egyik elnökének. Pest, 1844. ápr.4. 2 lev. 28x22 cm.

6. Carl Geibel német nyelvű levele Udvardy Cserna Károlynak. Pest 1844. máj.3o. 2 lev. 23x14 cm.

7. Bizonyítvány [az olvasótársaság könyvtárának elhelyezéséért kifizetett bérről]. Sz.Fejérvár 1847.nov.3. 1 lev. 40x25 cm.

BAÁN János: A magyar növendékpapság irodalmi egyleteinek rövid vázlata. Emlékkönyv. Kiad. a budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája fennállásának ötvenedik évében. = Munkálatok XLIV. 1881. 181-217.p.

BÁCSKAI Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Bp. Akadémiai K., 1988. 231 p.

BALLAGI Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp. 1888. VIII, 847 p.

BARTA János: Mezőgazdasági irodalmunk a XVIII. században. Bp. Akadémiai K., 1973. 128 p., 4 t. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sor.; 67)

BAYER József: A nemzeti játékszín története. Bp. 1887. 1-2. köt.

BERLÁSZ Jenő: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. = Irodalom és felvilágosodás. Bp. Akadémiai K., 1974. 283-332.p.

BIRTALAN Győző: Európai orvoslás az újkorban. Bp. 1988. 146 p. (Orvostörténeti közlemények. Suppl. 15-16.)

BISZTRAY Gyula: A prenumeráció. Egy fejezet a magyar könyv-kiadás és olvasóközönség történetéből. = B.Gy.: Könyvek között egy életen át. Bp. Szépirodalmi K., 1976. 44-79.p.

BODOLAY Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp. Akadémiai K., 1963. 809 p.

BOLDISAR Kálmán: A Debreceni Casino százéves története 1833-1933. Debrecen, Debreceni Casino, 1933. 48 p.

BREZNAY Imre: Az Egri Kaszinó százéves története 1833-1933. Eger, Egri ny.rt., 1934. 345 p.

CENNER Mihály: Magyar színészet Székesfehérvárott és Fejér megyében. (1.r. 1813-1874). Székesfehérvár, 1972. 174 p.

DANN, Otto: Die Lesegesellschaften des 18. Jahrhundert und der gesellschaftliche Aufbruch des deutschen Bürgertums. = Buch und Leser. Hg. Herbert G. Göpfert. Hamburg, Hauswedell, 1977. 160-193.p.

DANN, Otto: Lesegesellschaften im 18. Jahrhundert. Ein Forschungsbericht. = Internationales Archiv für Sozialgeschichte der deutschen Literatur, 1989. 2.H. [45]-53.p.

DEME Zoltán: Verseghy könyvtára. Bp. Akadémiai K., 1985. 103 p. (Irodalomtörténeti füzetek 113)

DEZSÉNYI Béla: Használtak-e a kaszinók a könyv- és lap-kiadásnak? = Magyar Könyvszemle, 1942. 423-426.p.

DORMUTH Árpád: Székesfehérvár kulturális élete a XIX. században. = Székesfehérvári Szemle, 1936. 1/2.sz. 13-27.p.

A Dunántúl településtörténete II. (1767-1848.) A Pécsi Településtörténeti Konferencia anyaga. Pécs, MTA Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottsága, 1977. 1-2.köt.

DÜLMEN, Richard von: Die Gesellschaft der Aufklärer. Zur bürgerlichen Emanzipation und aufklärischen Kultur in Deutschland. Frankfurt/M., Fischer Taschenbuch Verl., 1986. 205 p.

EPERJESSY Géza: A szabad királyi városok kézművesipara a reformkori Magyarországon. Bp. Akadémiai K., 1988. 427 p.

ERDŐS Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848-1849. = Fejér megyei történeti évkönyv 12. Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár. 1978. 7-152.p.

FÁBRI Anna: Az irodalom magánélete: irodalmi szalonok és társaskörök Pesten. Bp. Magvető, 1987. 749 p.

Fejér vármegye. Szerk. Schneider Miklós, Juhász Viktor. Bp. A Magyar Városok Monográfiája K., 1937. 152-180.p.

FEJŐS Imre: Az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesületének könyvtára. = Magyar Könyvszemle, 1961. 319-321.p.

FÉNYES Elek: Magyarország s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, Trattner-Károlyi, 1836-1840. 1-6.köt.

FIÁTH Ferenc: Életem és élményeim. Bp. Tettey, 1878. 1-2. köt.

FRIED István: A magyarországi német nyelvű sajtó kutatásának kérdései. = Magyar Könyvszemle, 1983. 89-101.p.

FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. Akadémiai K., 1978. 290 p. (Irodalomtörténeti könyvtár 33)

FÜLÖP Géza: A magyarországi városi könyvtárak az első világ-háborúig. = 150 éves a Mogyoróssy Könyvtár. [Békéscsaba] Békés Megyei Könyvtár, 1987. 15-23.p.

FÜLÖP Géza: A vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a 18. 19. század fordulóján. (A Skublics-család zalaszentbalázsi könyvtára). = Magyar Könyvszemle, 1974. [249]-261.p.

FÜZES Miklós: Batthány Kázmér. Bp. Gondolat; Baranya Megyei Levéltár, 1990. 213,3 p. (Magyar história. Életrajzok)

GÁRDONYI Albert: Régi pesti könyvkereskedők. Bp., 1930. 115 p. (Az OSZK kiadványai; 2)

GLOSZ József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. = Wosinsky Mór Megyei Múzeum évkönyve XVI. Szekszárd, 1991. 149 p.

GYURIS György: Dugonics könyvtára. Katalógus. Szeged, 1972. (A Somogyi-könyvtár kiadványai; 14)

H.B.: Szózat a 'Casinók' ügyében. = Társalkodó. (9) 1840. 16.sz. febr.22. 64.p.

HALÁSZ Anna, H.: A Zempléni Kaszinó könyvtára (1831-1850). = Borsodi Levéltári évkönyv 5. Miskolc, 1985. 271-281.p.

HUDI József: A Veszprémi Olvasótársaság története: 1841-1844. /Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez. = Veszprém megyei Múzeumok közlem. 18. 1986. Veszprém, 1987. 451-473.p.

JESINGER, Alois: Wiener Lekturkabinette. Wien, Verlag Berthold & Stempel, 1928. 141 p.

KÁLLAY István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai. Székesfehérvár, Fejér m. Levéltár, 1988. 757 p.

KANYAR József: "Múzsáknak szentelt kies tartomány". Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből (XVIII-XX. sz.) Kaposvár, Somogy megyei Levéltár, 1983. 327 p., 3t. (Somogyi almanach; 36-40)

KAPOSSY Lucián: Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. 364 p.

KÁROLY János: Fejér vármegye története. Székesfehérvár, 1896-1904. Csitáry ny. 1-5. köt.

KERÉNYI Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében. = Székesfehérvár évszázadai 4. 1688-1848. Székesfehérvár, 1979. 119-132. p.

KEVEHÁZI, Katalin: Aufarbeitung und Publikation von ungarischen Bücherverzeichnissen aus der Zeit von 16. bis 18. Jahrhundert. = Wolfenbütteler Notizen zur Buchgeschichte (10) 1985. 68-77. p.

KILIÁN István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században. = Fejér megyei történeti évkönyv 10. Székesfehérvár, 1976. [201]-305. p.

KIS Elemérné: Ivanics kölcsönkönyvtára. = Az OSZK évkönyve 1965-66. Bp. 1967. 458-473. p.

Klasszika és romantika között. Szerk. Kulin Ferenc, Margócsy István. Bp. Szépirodalmi K., 1990. 251 p.

KÓKAY György: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Bp. Akadémiai K., 1983. 234 p.

KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 2.kiad. Bp. Akadémiai K., 1983. 757 p.

K[ovács Pál]: Győri olvasó-egyesület. (Győr télhó' 25kén). = Társalkodó (9) 1840. 8.sz. jan. 25. 32. p.

KOVÁCS I. Gábor: Kis magyar kalendáriumtörténet 1880-ig. A magyar kalendáriumok történeti és művelődésszociológiai vizsgálata. Bp. Akadémiai K., 1989. 241 p.

KÖNCZÖL Imre: Egy reformkori könyvtár. = Könyvtáros, 1963. 526-528. p.

Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében (1.). Az államalapítástól 1849-ig. Összeáll. Kovács Máté. Bp. Gondolat, 1963. 758 p. (Nemzeti könyvtár)

KÖVY Zsolt: A 150 éve alapított Pápai Kaszinó története. = Veszprém megyei honismereti tanulmányok 12. Veszprém, 1986. 53-73. p.

KULCSÁR Adorján: Olvasóközönségünk 1800 táján. Bp. 1943. 89.p.

Kulturális egyesületek Székesfehérváron: 1698-1949. ([Irták:] Erdős Ferenc [et al.]) Székesfehérvár, Megyei Műv. Központ - Magyar Népművelők Egyesülete Fejér megyei szervezete, [1987]. 64 p.

LANCKORONSKA, Maria - RÜMANN, Arthur: Geschichte der deutschen Taschenbücher und Almanache. München, Heimeran, 1954. 215 p., 68 T., 8 p.

LAUSCHMANN Gyula: A Vörösmarty-kör negyven éve. Székesfehérvár, Csitáry ny., 1907. 9-76. p.

Die Leihbibliothek der Goethe-Zeit: Exemplarische Kataloge zwischen 1790 und 1830. Hg. von Georg Jäger [et al.] Hildesheim, Gerstenberg Vlg., 1979. 515 p.

Lesegesellschaften und bürgerliche Emanzipation. Hg. Otto Dann. München, Beck, 1981. 279 p.

LUKÁCSY Sándor: "Nyomatott Hálában..." = Könyvtáros, 1963. 667-668. p.

MADARÁSZ József: Emlékirataim 1831-1881. Bp. Franklin ny., 1883. 528 p.

MAGYAR Zsuzsa[nna]: Egy 18. századi könyvkötő Székesfehérvárott. Philipp Jacob Aman. = Fejér Megyei Könyvtáros, 1974. 1. sz. 35-41. p.

MAGYAR Zsuzsanna, Arany[né]: Az első székesfehérvári könyvkereskedés felállításának előzményei. = Fejér Megyei Könyvtáros, 1981. 1. sz. 62-65. p.

MAGYAR Zsuzsanna: A könyvkötészet és a könyvkereskedelem kezdetei a 18. századi Székesfehérvárott. = A Dunántúl településtörténete 1. (1686-1768) Szerk. Farkas Gábor. Veszprém, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, 1976. 287-302. p.

MAGYAR Zsuzsanna, Arany[né]: A régi nyomdászat története Fejér megyében. = [A] Számmer nyomdától a Vörösmarty Nyomdáig. A nyomdászat 180 esztendeje Fejér megyében. Székesfehérvár, Vörösmarty nyomda, 1988. 13-26. p.

Magyar színháztörténet I. 1790-1873. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. Akadémiai K., 1990. 539 p., ill.

A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig. Szerk. Pór Edit. 1.r. Vidéki egyletek és körök. Bp. Művelődéskutató Intézet, 1988. 1-3. köt.

MARTINO, Alberto: Die deutsche Leihbibliothek. Geschichte einer literarischen Institution (1756-1914). Wiesbaden, O. Harrassowitz, 1990. 1170 p. (Beiträge zum Buch- und Bibliothekswesen; 29)

MILSTEIN, Barney M.: Eight eighteen century reading societies. A sociological contribution to the history of German literature. Berne - Frankfurt/M., Lang, 1972. 311 p.

MURÁNYI Lajos: Adalékok a székesfehérvári könyvkereskedelem és nyomdászat történetéhez. = Fejér megyei Könyvtáros, 1973. 2. sz. 30-37. p.

OLIVIER-MARTIN, Yves: Histoire du roman populaire en France. Paris, Michel, 1980. 301 p.

ORMROD, John: Bürgerliche Organisation und Lektüre in den literarischgeselligen Vereinen der Restaurationsepoche. = Zur Sozialgeschichte der deutschen Literatur von der Aufklärung bis zur Jahrhundertwende. Tübingen, Niemeyer, 1985. 123-149. p. 152. p.

PAVERCSIK Ilona: Johann Gerhard Mauss és a pesti könyv-kereskedelem színvonala a 18. század közepén. 1-2.r. = Magyar Könyvszemle, 1990. 1/2. sz. 14-31., 3/4. sz. 113-127. p.

PÉTERFFY Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770-1830. = Fejér megyei történeti évkönyv 10. Székesfehérvár, 1976. 151-200. p.

PINTÉR Márta Zsuzsanna: A budapesti Egyetemi Könyvtár jezsuita könyvjegyzékeinek drámakötetei. = Magyar Könyvszemle, 1990. 3/4. sz. 139-147. p.

PRÜSENER, Marlies: Lesegesellschaften im achtzehnten Jahrhundert. Ein Beitrag zur Lesergeschichte. = Archiv für Geschichte des Buchwesens XIII. (1972.) 369-594. col.

RÁCZ István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Bp. Akadémiai K., 1988. 274 p.

RÁDY Zoltánné: Rottenbiller Lipót, Pest város főpolgármesterének könyvgyűjteménye 1849-ben. = Magyar Könyvszemle, 1988. 2/3. sz. [156]-168. p.

SASHEGYI Oszkár: Német felvilágosodás és magyar cenzúra 1800-1830. Bp. Dunántúl Pécsi egyetemi könyvkiadó és Ny.R.T., 1938. 105 p. (Minerva-könyvtár; 130)

SCHÖN, Erich: Der Verlust der Sinnlichkeit oder Die Verwandlungen des Lesers. Mentalitätswandel um 1800. Stuttgart, Klett-Cotta, 1987. 445 p. (Sprache und Geschichte; 12)

SÉDA Ernő: A központi növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájának története. Bp. 1874. XII,374 p.

SENNOWITZ Adolf: Geibel Károly Pesten. = Magyar Könyvkereskedők évkönyve 11. Bp. 1901. V-LXVI. p.

STAUD Géza: Magyar kastélyszínházak. Bp. Színháztud. Int. - Orsz.Színháztört.Múzeum, 1963-1964. 1-3. köt.

STAUD, Géza: Adelstheater in Ungarn. (18. und 19. Jahrhundert.) Wien: Verl. d. ÖAdW, 1977. 393 p., 12 Taf. (Theatergeschichte Österreichs; 10/2)

SULYOK János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához. = Székesfehérvár évszázadai 4. 1688-1848. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1979. 152-170. p.

SZARVASI Margit: Magánkönyvtárak a XVIII. században. Bp. 1939. 131 p.

TAKÁCS Ferenc: Két flamingó. Madarász László (1811-1909), Madarász József (1814-1915). Bp. Magvető, 1982. 443 p.

[TARCZY Lajos] NAGY T[itusz]: Honi Utazás levéltöredékekben. = Athenaeum, 1839. 20. sz. márc.10. 308-309. h.

[TELEGDI KOVÁCS László] CSATÁRY Ottó: Uti emlékek 2. Fejérvár. = Életképek, 1845. 8. sz. febr.22. 243-246. p.

TIBOLDY: Székes-Fejérvár a'mint van. = Regélő, 1843. 10. sz. febr.2. 300-306. p.

[TÓTH György István] T.GY.I.: A Fejér megyei Olvasótársaság. (Egy készülő dolgozat jegyzetlapjaiból.) 1-2.r. = Fejér megyei Könyvtáros, 1972. 1. sz. 50-54.p., 2.sz. 35-38. p.

TÓTH Gy[örgy] I[stván]: A székesfehérvári Számmer nyomda alapítási éve. = Fejér megyei Könyvtáros, 1972. 4. sz. 38-41. p.

TÓTH György: Vörösmarty Mihály Fojni kezdetű verse megírásának indítékai. = Fejér megyei Könyvtáros, 1976. 1. sz. 62-65. p.

VADÁSZ Géza: A Benyák-ügy. Adatok Székesfehérvár felvilágosodáskori történetéhez. = Irodalomtörténeti közlemények, 1984. 649-666. p.

VIRÁGH Ferenc: A művelődés helyzete a reformkori Dél-Alföldön. = 150 éves a Mogyoróssy Könyvtár. [Békéscsaba] Békés Megyei Könyvtár, 1987. 3-14. p.

VÖRÖS Károly: Egy győri nemes könyvtára a forradalom előtt. (Adalék reformkori általános műveltségünk történetéhez). = Magyar Könyvszemle, 1955. [72]-87. p.

WALDAPFEL József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780-1830. Bp. MTA, 1935. 368 p.

WÉBER Antal: A magyar regény kezdetei. (Fejezetek a magyar regény történetéből.) Bp. Akadémiai K., 1959. 237 p.

ZIESSOW, Karl-Heinz: Ländliche Lesekultur. Das Kirchspiel Menslage und seine Lesegesellschaften 1790-1840. Cloppenburg, Museumsdorf, 1988. 1-2.T. (Materialien zur Volkskultur nordwestliches Niedersachsen; 12-13)

Bibliographia litterarum hungariae oeconomicarum. 1-3. tom. (1505-1867.) Bp. 1934-1956.

Bibliotheca Geographica. Hrsg. von Wilhelm Engelmann. Leipzig, 1857.

Biographisches Lexikon der hervorragender Ärzte aller Zeiten und Völker. Hrsg. von August Hirsch. 1-6.Bd. Wien-Leipzig, 1884-1888.

Biographie universelle, ancienne et moderne. Paris, 1811-1828. 1-52.vols.

Bodor Antal: Magyarország helyismereti könyvészete 1527-1940. Bp. 1944.

Borsos István: A pápai evang. reform. főiskola könyvtárának katalógusa és rövid története. Pápa, 1901.

Brunet, J.C.: Manuel du libraire et de l'amateur de livres. 3. éd. 1-4. tom. Bruxelles, 1821. + Suppl. 1-3. tom. Paris, 1834.

A Debreceni Református Kollégium nagykönyvtárának katalógusai. XVI. Orvostudomány. Debrecen, 1972.

A Debreceni Református Kollégium nagykönyvtárának katalógusai. XX. Földrajz. Debrecen, 1986.

Deutsches Literatur-Lexikon. Begr. von W.Kosch. 3. Aufl. Bern-München, 1968-.

Dünnhaupt, Gerhard: Personalbibliographien zu den Drucken des Barock. 2.verb., verm.Aufl. Stuttgart, 1990-1991. 1-5.T. (Abele - Spee)

Az egri érsek-megyei könyvtár szakszerű czímjegyzéke. Összeáll. Michalek Manó. 1-2.köt. Eger, 1883.

Ersch, J.S.: Bibliographisches Handbuch der philologischen Literatur der Deutschen seit der Mitte des 18. Jahrhundert bis auf die neueste Zeit. 1-2.Bd. Leipzig, 1812-1813.

Futaky, István - Schwamm, Kristin: Die Ungarn betreffenden Beiträge in den Göttingische Gelehrten Anzeigen 1739-1839. Bp. 1987.

György Lajos: A magyar regény előzményei. Bp. 1943.

Havass Rezső: Magyar földrajzi könyvtár. Bp. 1893.

Heinsius, W.: Allgemeines Bücher-Lexikon. 1-9.Bd. 1700-1841. Leipzig, 1812-1849.

Hirschberg, Leopold: Der Taschengoedecke. 1-2.Bd. München, 1970.

Horvát István Mindennapija az az Minden napra szolgáló Jegyző könyve 1805-1809. Szerk. Temesi Alfréd, Szauder Józsefné. Bp. 1967.

Jezerniczky Margit: Francia nyelvű nyomtatványok Magyarországon. Szeged, 1933.

Jöcher, C.G.: Allgemeines Gelehrten-Lexicon. 1-4.Bd. Leipzig, 1750-1751.

Kádár Jolán, Pukánszkyné: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Bp. 1914. (Német philologiai dolgozatok; 12)

Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története 1812-1847. Bp. 1923. (Német philologiai dolgozatok; 29)

Kirchner, Theodor: Das deutsche Zeitschriftenwesen. 1-2.T. Wiesbaden, 1958-1962.

Kóssa Gyula: Magyar állatorvosi könyvészet. Bp. 1904.

A magyar sajtó története I. 1705-1849. Szerk. Kókay György. Bp. 1979.

Magyar történeti bibliográfia 1825-1867. Szerk. I.Tóth Zoltán. Bp. 1950. 1-3.köt.

Magyarország bibliographiája 1712-1800. 1-8. Bp. 1884-1991.

Magyarország orvosi bibliográfiája 1472-1899. Összeáll. Győry Tibor. Bp. 1900.

A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent, valamint a külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Összeáll. V. Busa Margit. I. 1-2.köt.: 1705-1849. Bp. 1986.

A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája. XVIII-XIX.század. Bp. 1961.

A Nemzeti Casino könyvtárának katalógusa. Szerk. Pákh Albert. Pest, 1852.

Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete. 1.köt. Veszprém, 1808. (Magyar Minerva; 4)

Poggendorf, J.C.: Biographisch-literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften. 3.Bd. 1-2.Abt. Leipzig, 1898.

Quérard, J.M.: La France littéraire. 1-10. tom. Paris, 1827-1839.

Raabe, M.: Leser und Lektüre im 18. Jahrhundert. Die Ausleihbücher der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel 1714-1799. 1-4.Bd. München, 1989.

Régi könyveink és kézirataink katalógusai. A szegedi piaristák könyvtára. Szerk. Varga András. Szeged, 1986. 108 p.

Schweiger, F.L.A.: Handbuch der classischen Bibliographie. 1-2.Tl. Leipzig, 1830-1834.

Seidler, A. - Seidler, W.: Das Zeitschriftenwesen im Donauraum zwischen 1740 und 1809. Wien-Köln-Graz, 1988.

Spányi Balázsné: Régi és ritka könyveink. A könyvtár 1800 előtt megjelent könyveinek jegyzéke. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára. Bp., 1988. 81 p.

Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 1-3.r. Bp. 1963-1964.

Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadság-harcig. 1-2.köt. Bp. 1925.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14.köt. Bp. 1891-1914.

A Szüry-gyűjtemény katalógusa. Szerk. Klinda Mária. Bp. 1987.

Thieme, H.P.: Guide bibliographique de la littérature francaise de 1800 ... 1906. Paris, 1907.

Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban 1864-1865. Bp. 1887.

Wilke, J.: Literarische Zeitschriften des 18.Jahrhunderts. 1-2.Bd. Stuttgart, 1978.

Zolnai Klára: Magyarországi olasz nyomtatványok 1699-1918. Bp. 1932.

I.

TAGNÉVSOROK

1. Ambrózy Ferenc, vármegyei tiszti alügyész
     1845-46 jegyző

2. Aschner József, vármegyei r. sebész
     1845-46 igazgató

3. Batthyány István, ifj. gr.
     1838

4. Baur György, városi tanácsnok
     1838-40, 1842, 1846

5. Baur József, táblabíró
     1842-46

6. Bezerédy Miklós, táblabíró
     1840 igazgató

7. Bóné István, ügyvéd
     1842-43, 1845-46

8. Boros Imre, városi tanácsnok és kapitány
     1838-40

9. Csapó József, vármegyei 2. aljegyző
     1838 jegyző

10. Cserna Károly, vármegyei tiszti alügyész
     1838-39

11. Cziráky János gr., m. kir. kancellária titoknoka
     1842-43

12. Detrich Zsigmond, uradalmi ügyész
     1842-46

13. Eischl János, városi 1. aljegyző
     1838-46; 1839-43 jegyző

14. Eklér György Mihály, vármegyei al-adószedő
     1843, 1845-46

15. Eklér József, táblabíró
     1838-42

16. Farkas Ferenc, székesfehérvári nagyprépost
     1838-40

17. Fekete András, cs. kir. kapitány
     1845-46

18. Fiáth Ferenc, vármegyei 2. alispán
     1842-43 igazgató

19. Funtek Imre, táblabíró
     1842-46; 1842-43 jegyző

20. Gilly János, városi urbárium rendtartója
     1841 igazgató

21. Gindly Antal, táblabíró
     1838-46

22. Haader Pál, polgármester
     1842-46, 1838-40 igazgató

23. Hamvasy Imre, ügyvéd, a takarékpénztár könyvvezetője
     1842-46

24. Hering[h] Ignác, ügyvéd
     1842-46

25. Horhy Mihály, táblabíró
     1838-40

26. Horváth István, táblabíró
     1838-46

27. Horváth Lajos, ügyvéd
     1839-46

28. Horváth Mihály, vármegyei aljegyző
     1842-43

29. Huszár Péter, vármegyei főügyész
     1842 igazgató

30. Kandó József, vármegyei 1. alispán
     1845-46

31. Karácsony Antal, táblabíró
     1838-40

32. Karácsony Lázár, ügyvéd
     1839-40, 1840 jegyző

33. Katona András, választott polgár, városi szószóló
     1845-46

34. Kiss Antal, orvos-tanár
     1840

35. Kiss Sándor, táblabíró
     1838-43, 1846

36. Korizmics Antal, a hittudomány tanítója, kanonok
     1838-46

37. Marich István Dávid, Torna vm. főispánja
     1838-46

38. Molnár Sándor, cs. kir. hadi biztos
     1846

39. Nagy Antal, Eörsi, ügyvéd
     1845-46 ügyész

40. Nagy Ignác, vármegyei főadószedő
     1838-46

41. Niczky János, városi tanácsnok és helybíró
     1845

42. Petrás Károly, vármegyei al-adószedő
     1842-43, 1845 igazgató

43. Pribék Vilmos, táblabíró, választott polgár
     1838-46

44. Rieder József, vármegyei 1. mérnök
     1845

45. Ruszwurm János, polgár
     1838-46 pénztáros

46. Say István, városi bíró
     1838-40

47. Say József, gyógyszertáros
     1838, 1840-43

48. Stáhly György, vármegyei rendes főorvos
     1838-39

49. Strádl János, választott polgár
     1845, 1843 igazgató

50. Szücs Péter, vármegyei aljegyző
     1845-46

51. Ürményi József, 1. alispán
     1838-46 igazgató

52. Ybl Miklós, választott polgár (1780-1861)
     1838-40

53. Zalay Károly
     1845-46

54. Zichy Edmund gr.
     1838 igazgató

55. Zuber Pál, táblabíró
     1838-46

56. Zuber Sándor, vármegyei al-adószedő
     1838-40

Igazgatók

1838 I.félév Boros Imre Sz.Fejérvári városi tanácsnok és kapitány
             Fleischer János polgár
             Say István Sz.Fejérvári városi bíró

1838 II.félév Harsányi Imre vál. polgár
             Horváth György [Sz.Fejérvári városi tanácsnok]
             Say Ferenc Sz.Fejérvári városi fő-orvos

1839 I.félév Eklér György Mihály Fejér várm. al-adószedő
             Haader Pál Sz.Fejérvári városi polgármester
             Linzer Károly polgár

1839 II.félév Aschner József Fejér várm. rendes sebésze
             Hübner János polgár
             Niczky János Sz.Fejérvári városi tanácsnok

1841     Orsetti József vál. polgár
             Say István Sz.Fejérvári városi bíró
             Tschida János vál. polgár

Jegyzők

1838     König József Sz.Fejérvári városi b. aljegyző
             Szakoltzay József Sz.Fejérvári városi írnok

1839     Horváth György Sz.Fejérvári városi írnok és pertárnok
             Nagy János Sz.Fejérvári városi írnok

1841     Heller István városi írnok
             Tóth Mihály ügyész

Pénztáros

1838      Ybl Károly polgár

1839      Ybl Károly polgár

1841      Linzer Károly polgár

Ügyvéd

1841      Eischl János városi 1-ső aljegyző

Elnökök

Jegyzők

Ügyészek

Pénzőr

Pénzszedők

Pénztárnokok

Könyvtárnokok

Költség/Kiadások

Fizetetlen járandóság

Pénztárban találtatott

            Pénztár állapotja

1.
[A Fejér Megyei Olvasótársaság alapszabálya 1840]

Belmiveltség irott vagy nyomtatott tudomány közlése által lévén leg könnyübben el érhető - ez elvböl alakult 6.évekre a' Fehér megyei Olvasó-társaság.

Czélja - a'törvényekkel egyezö kéziratok 's nyomtatványok köz eröveli meg szerzése által egyeseknek alkalmat adni mivelödhetésre. -

Tagjai kétfélék: rendelkezök és olvasók.

Rendelkezök: az alapitók 's üdöközben közibük be vettek évenként 8.forintokat fizetök - kik közül alakitandó a'Választmány. -

    Olvasók: évenként 4.forintokat fizetök. -

Minden tag - bár mely irást vagy nyomtatvánt - kivévén az első Gyülés rendelése alá hagyott ujságokat - akár az Olvasó-szobában használhat, akár elvihet magával lakára, a'helybeli vagy bevitel után a' Középponti Tárnoktol a' Gyülés által meghatározandó üdöre nyugtatvány mellett, pontós - épen visza állitás, és azon becsület szavi kötelezés alatt, hogy lakábol másnak nem adja,- ellenkezö esetben, ha határozott napra nincs visza állitva a'kivitel helyére - a határ üdö eltelte utáni minden napra 20. Xrok fizetését,- piszkolás esetében a'bemocskolt vagy elrontott könyvnek egész- megszerzésének idomzott árának meg téritését,- a'másnak adás vétkében pedig elsö izben 5.forintok fizetését 's meg intetést,- másodizben a' társok közüli ki törlésnek büntetését szenvedi a'rendes gyülés által meg marasztalt vétkes.-

Kitörlött azon évben többé tag nem lehet, 's kétszer kitörlött 6.évekig.

Gyülések: kétfélék - Rendesek - mellyeket a'gyülés,- Rendkivüliek mellyeket az Elnök tüz ki,- mellyek Szfehérváron tartatnak hól a' fö könyvtár is leend.-

gyülésen a'jelen valók végeznek.-

minden tárgy titkos szavazással intéztetik el.-

mindég csak jelenlévök szavazhatnak.-

Szó töbség határozván - szavak egyenlöségében az elnök mond végzést az egyenlök közül.-

Szavazási kérdések egyszerü "Igen" vagy "Nem"re vezetendök a'vita alatt.-

Minden egyes rendelkezö tag inditványi joggal 's egy határozó szóval bir közgyülésben, Olvasók csak vitázó szóval. - a' társoság titkot nem ösmervén - bár melly gyülésein az Nem tag is halgatólag meg jelenhet. -

A'Választmány áll az Elnök-alelnök, Jegyzök, pénzör, Ügyvéd 's Tárnokból 's az elsö gyülés által elhatározandó számú 's választandó tagokból. -

csak egy évre választatik. -

Választmányi ülésben - melynek minden havban legaláb egyszer kell tartatni - kiegészitésre ....... határozó szó szükséges. - Minden választmányi tag edgy elhatározó - 's más a társasági tag csak vitázó szóval bir Választmányi ülésben.

Választmány fö felügyelése alatt üdöközben minden. - a' fizetések ezüstben - 's minden 1évre elöre történvén a' pénztár tiszta helyzetére felügyel. - A' Meg rendeltek meg szerzéséröl gondoskodik. - A' Meg szerzettek ép karban tartásokra, és üdön túl kint levönek Tárnokok általi beszedéseire ügyel. - 's Jegyzö könyve a' rendes gyülésekre beadandó. -

Pénzör beszedi 's kiadja Választmányi utasitás következésében a'pénzt, 's honapos számadásait a'Választmánynak minden havban, - féléves számadását pedig minden Rendes gyülésre beadja. -

Ügyvéd a' gyülés általi elmarasztalásokat követeli. -

Tárnokok közül egynek rendes lakhelye SzFehérvár - kinek közvetlen számadása alatt a Könyvtár, 's kitöl a'kint lévö Tárnokok kirendelendö modon irásokat és könyveket veendenek ki 3.havakra.

Egy tag is tag létéröl, vagy akarmi elválalt kötelezésröl le nem mondhat üdöje elött.

Eltelvén a' 6.évek, minden tagok' meghivásával - melly esetre az Olvasók is ketten egy határozó szóval birándanak, a' megjelentek által leend elhatározandó a' Társaság továb fenállása vagy megszünése. -

[Külzeten: 1ső szám]

2.

Méltoságos Mérey László Kamarás Urtol kölcsönzött 782 darab könyvek jegyzéke

Szám darab

Megjegyeztetett általam Karácsony Lázár Jegyző.

Hogy az it elől számlált könyveket a Fejér Megyei olvasótársaság számára azon feltétel alat kölcsönöztük 's valoságal által vettük, hogy azon karban mellyben kézhez vettük szives köszönettel fél évi visszakivánás után vissza adni a társaságot ezennel kötelezzük, bizonyitjuk.

                Szekes Fejerváron 1840ki 6ik hav 1ső napján

                Fiáth Ferencz mint Társasági Választott Tag
                Csapó József választott tag
                Karácsony Lázár vál.tag
                Salamon Lajos vál.tag
                Madarász László v.tag
                Karácsony Antal választott tag

* pag 3a

102. 4. die vichtigsten schicksale der Evangelischen Kirche in Ungarn.

e'kép valositodik

1. die vichtigsten schicksale der Evangelischen Kirche in Ung.

1. Jesuiten in frankreich

2. Ewrets America

[Külzeten: 6.]

3.

15. Tekintetes Madarász Jo'sef urtol a' Fehér Megyei Olvasó társaságnak
kölcsönzött könyvek jegyzéke.

szám darab.

        E' könyveket azon feltéttel kölcsönöztük a'Fehér
        Megyei Olvasó társaságnak, hogy ez fél évi fel-
        mondás után az áltvételi karban visza adni köte-
        les legyen, melyre is az Olvasó társaságot ezennel
        kötelezzük    Szfehérvárott 1840a 8ik hav.25én

                        Madarász László választott tag
                        Kovachich Kandid választott tag
                        Horváth László választott tag
                        Salamon Lajos választottsági tag
                        Varga Lajos választottsági tag
                        Karácsony Antal vál.tag
                        Karácsony Lázár vál. tag 's jegyző

4.

16. Tekintetes Madarász Gedeon urtol kölcsönzött könyvek jegyzéke.

szám darab

        E' könyveket azon feltéttel kölcsönöztük a'Fehér
        Megyei Olvasó társaság számára, hogy ez fél évi
        felmondás után az átvételi karban visza adni köte-
        les legyen; mire is az Olvasó társaságot ezennel
        kötelezzük    Szfehérvárott 1840a 8ik hav.25én

                                Varga Lajos választottsági tag
                                Horváth László választott tag
                                Salamon Lajos választott tag
                                Kovachich Kandid v.tag
                                Madarász László vtag
                                Karácsony Antal vál.tag
                                Karácsony Lázár vál.tag 's egyes.jegyző

5.

Carl Geibel magyar nyelvű levele Udvardy Cserna Károlynak

Tekintetes Nemes
Nemzetes Udvardi Cserna Károly Ur'
a fehérmegyei olvasó társaság
egyik elnökének
Sz: Fehérvárott

        Mélyen tisztelt
                kegyes Ur!

E hónap 2dik énhozzám irt kegyes leveléböl: és a' benne tárgyazatt kérdésből megösmerem Uraságodat mind a' mindenkitöl olly emberségesnek mondott férjfit, 's elöre is Uraságod barátságos figyelemért hálámat mondok.

Ámbár én Madarász urat többször azon, neki a' tek: olvasótársaságtól általadott 168 forintok fizetésére emlékeztettem, eddig még egy krajczárt sem kaphattam töle; 's azért nem is reménylem többé, hogy ez Urtól valamit nyerhessek. - Ö megigérte nekem 1843 elején tiszteletszóra, hogy Decemberig, vagy legfőbb e' f: év Januáriusig a tek: olvasó-társaság az egész szamadást eligazítandja; - de ezen igéret sem telyesítetett. -

Az egész idézésem - a'hogy ezt a küldött árjegyzék bizonyitandja -

tészen.                                     f: 660. 37.

Erre kaptam Jan: 12én . f 200.-

és Mártius 4en                 200.-  400

Maradt tehát meg                     f 260. 37.

Énnekem most a Lipsiai húsvét-vásárra tetemes fizetéseket kell tennem; - ezennel tehat Uraságodat alázatosan megkérném, hogy az emlitett:

        260 f 37 xr. p.p.

az első közvetlen alkalmatosság /:Pittl:/ által /: de semmi közbenjáro által:/ nekem beküldeni ne terheltessék. -

Az olvasó társaság által vett sok munkáktól folytatások, - e kivül nem kevés érdekes hazai újságok nálam készen vannak; megkérem tehat Uraságodat engemet e'felöl tudositani, valljon ezeket beküldenem szabad. -

A legnagyobb tisztelettel maradtam

Tisztelt Uraságodnak

                legalázatosabb szolgája.

Pest April: 4.1844.

                                        Geibel Károly

[Kézírással alul: "Érkezett April 5. 844."]

6.

Carl Geibel német nyelvű levele Udvardy Cserna Károlynak

Tekintetes Nemes Nemzetes
Udvardy Cserna Károly Urnak
Fehér megyei Olvasó társaság elnökének

        Sz: Fehérvárott

        Hochwohlgeborener!
        Hochgeehrter Herr!

Nochmals muss ich leider auf Ihre gütige Zuschrift vom 28ten dieses Monats erwiedern, dass ich noch immer keine Zahlung erhalten habe. -

Herr v. Kovachich war vor circa 4 Wochen bei mir, versprach mir die durch Herrn v. Madarász unbegreiflicher Weise zurückbehaltenen 168 ft C.M. zu bringen, doch habe ich bis diesem Augenblick keinen Kreutzer erhalten, und allen Aus[s]ichten nach wird dieses gegen alles Recht und alle Billigkeit zurückgehaltene Geld nicht zu bekommen sein, da der Herr von Madarász diese 168 ft C M einen Herrn Baron v. Kempelen gegeben haben soll, der auch kein Bedenken getragen hat, das ihm anvertraute Geld zurückzubehalten oder auf andre Art auszugeben.

Es ist mir unbegreiflich, wie solche Herren, die doch einen richtigen Begriff von Ehre haben sollten, anvertraute Gelder zurückhalten können.

Natürlich kann ich mich wegen der Zahlung nur an die löbliche Lesegesellschaft und vorzüglich an Ew. Hochwohl-geboren, als einen so allgemein geachteten Herrn halten, da ich ja nur der löbl. Lese[gese]llschaft, nicht aber Herrn v. Madarász Credit gab. -

Indem ich also bitte, mir endlich umgehend den noch schuld-igen Rest

                von                ft 260. 37 x C.M.

zukommen zu lassen, da ich jetzt selbst sehr viele Zahlungen zu leisten habe, werde ich im Kurzen alle Fortsetzungen der gelieferten Werke einsenden, bitte jedoch, mich vorher zu benachrichtigen, ob ich auf die Zahlung dieser Fortsetzungen im Laufe des Jahres 1844 schicken kann, da diese ebenfalls nahe an 100 ft C.M. betragen werden.

Indem ich also nochmals um endliche Ausgleichung der Rechnung bitte, habe ich die Ehre mit aller Hochachtung zu zeichnen

        Ew. Hochwohlgeborene,

                                unterthänigere,

                                        Carl Geibel

Pest 30 Mai 1844

[Megjegyzés a külzeten:  "Érkezett Junius 3. 844.

                                Válaszolt. Julius 3. 844."]

7.

Székes Fejérvár Szabad királyi városa

a' folyó 1845k évi Január 7ről 1095. szám alatt kőlt

k.k. rendelet folytában kebelében létező közös irányú eggyesületek
eránt mélly alázattal jelentést tesz

[1]80.

Fenséges császári királyi Austriai örökös Főherczeg Nádor Ispán Ur!
Kegyelmes Urunk!
Nagy Méltóságú magyar királyi Helytartó Tanáts!
Kegyes és Nagy jó voltú Urak!

A folyó hó 7ről 1095 szám alatt költ k.k.rendelet folytában Városunk kebelében keletkezett, és létező közös irányú egyesületek eránt mély alázatossággal e' következő jelentést tesszük.

Mindenek elött nyilvánitjuk, hogy városunk kebelében ollyan társulat, melly a' törvényes rendel meg nem fér, 's mellynek eredményei által a' közjó vagy a' magánosok vagyona veszélyeztetik, hivatalos tudtunkal nem létez.

Van városunkban két Casinó mindegyik az 1837k [!] évben keletkezett, jelenleg mindeggyik tagjainak száma 100on túl, alapszabálaikat az ./. és://: alatt ide mellékeljük.

Van egy gazdasági eggyesület alakúlt 200 részvénre az 1840i [1841!] évben, alapszabálait a':///: alatt ide csatoljuk.

Van egy földmivelő társaság, tagjai 500on túl, keletkezett az 1840k évben alapszabálait a' 4/: alatt foglaltatnak.

Végre a' lefolyt országgyülés alatt Pozsonban keletkezett véd egyletnek egy osztálya, a' folyó hóban városunkban is megalakította magát, tagja van ekkorig 400, alapszabálait az 5/: alatt ide mellékeljük.

Az 1840k évben alakúlt Fejér megyei Olvasó társaságnak, mellynek egy osztálya városunkban is létez, keletkezését, és alapszabálait még az 1840 Junius 26án 1412 szám alatt Fenségednek alázattal béjelentettük. Egyéberánt mindezen [válla]latoknak Igazgatójuk és Választmányok van és [társu]latok tárgyai körül tanácskoznak. Többnyire kegyelmébe, kegyes és nagy jó voltiba ajánlottak mély tisztelettel vagyunk.

Császári királyi Főherczegségednek
's a' Nagy Méltóságú magyar Királyi Helytartó Tanátsnak

Székes Fejérvárott Január 17én 1845

                                        alázatos szol[gái]

                                        Miskey Ferentz [...]
                                        Sáy István [...]
                                        Bokosi [...]
                                        Baur György
                                        Haäder Pál
                                        Niczky János hely[ettesbiró]
                                        Hamvy János
                                        Kapy Jósef
                                        Orsonits György

7/1. (melléklet)

A Fejérvári Casino alapszabálya (1844)

1sö Casino

Alapszabályai

1ször A' Casino jó izlést, miveltt társalkodást, egyesek értelem és erkölcsbeni gyarapultát, 's ez által egyszersmind a' közértelmesség kifejlödését ápoló, lelket és testet ébresztö intézet.

2or Részeseinek feddhetetlen magaviseletü, 's jó hirü férfiaknak kell lenni.

3or Minden részvényes 1844ik évi Aprilis 24töl kezdve három egymásutáni évekre, esztendönként 10 ezüst forint részvény dijnak mindenkor ugyan Aprilis 24re leendö lefizetésére köteles. Ha pedig valaki késöbben, de még is az év elsö felében lépne bé az egyesületbe; akkor azon esztendei egész, külömben csak félévi részvény dijt fizet.

4er Minden részvényesnek van joga Fejér vármegyében nem lakó magyar hazafit, külföldit, tudost, vagy müvészt a' rendszabásokban meghatározott mód szerint bevezetni kik a' Casinonak minden javaival élnek, és kényelmeiben részesülnek, kivévén azt: hogy az ülésekben szavazatuk, valamint mást bevezethetési joguk nincsen.

5ör Átalyános intézkedések végett évenként kétszer közülés tartatik ugymint Sz:Györgyi és Dömötöri Fejérvári vásárok vasárnapjain, reggeli 9-czed fél orakor változhatatlanul, - melly idöhatárra a' Casinoban kiteendő jegyen kivül a' részvényesek mindenkor egy hónappal elöre a' Jelenkor és Hirnök hirlapok által emlékeztetnek. Rendkivüli esetben tartandó ülésekröl pedig meg hivó levelek által fognak a' tagok tudositatni, mellyekben azóknak tárgyai is kijelelendök.

6or Minden ülés maga választja elnökét, kinek foglalatossági köre azon üléssel meg szünik.- Ennek választása valamint minden más választások titkos szavazás által történnek, kikiáltásnak helye semmi esetben nem lévén.- Az ülésekben mindenkor a többség határoz, melly kétes esetekben titkos szavazás által következö rendel tüntetik ki: az elnök a'tárgyat felvilágositván, és a'fenforgó kérdést a'mennyire lehet "igen" vagy "nem"meli felelhetésre egyszerüsitvén minden tag a'voksoló szekrény mellett álló Jegyzö kezéböl egy golyót vészen által és azt a'szavazó edény "igen" vagy "nem"szavakkal jegyzett felébe tetszése szerint veti; azon esetben ha a szavazatok egy formán oszlanának, az Elnök szavazata határoz. Ha azomban több ágokra oszolna a'kérdés, öszve ül valamely mellék szobában egy e'végre semmi egyesületi hivatalt nem viselö három tagbol álló biztosság, ez minden ott általmenö részvényesek kinyilatkozását feljegyzi 's végre a'többség akaratját a'közönségnek elöadja, melly azt véghatározatnak tekinti.

7szer Ugyanazon közgyülésnek tárgyai: Általában a'Casino fentartására, 's emelésére szükséges intézvények,- különösen:

a) A' jórendre 's illendöségre való felügyelést, továbbá a' közülés határozatai végrehajtását cselédjeire felvigyázást, és pénzutasitványi kezeléseket az Igazgatokra 's választottsági tagokra bizza - azoknak mindenekröl pontos jelentéseiket bevárván.

b) Minden évben egy kiküldöttséget nevez ki az egyik igazgató mellé melly a' pénztároknak esztendei számadását meg vizsgálja,- mellyröl hasonlolag jelentést vár.

c) A' választottsági ülések jegyzökönyvét megvizsgálja

d) A' választottsági ülések által meg nem választott, és az egyesületben leendö felvétetését ezen az úton is meg késértö személy iránt két harmada szótöbbséggel határoz.

e) Ha a'jelen ülésben felveendö tárgyakra az idö rövidsége miatt intézkedés nem tétethetnék, az ülés folytatásának határ idejét azonnal meg rendeli

f) Szent György napi vásárkor tartandó ülés választ 3. Igazgatot 24 választottsági tagot, ezek közül mind a'két Jegyzö, a'pénztárnok és ügyész többiekkel egyenlö szavazattal birnak. Minthogy pedig az egyesület jótékony szellemének fentartása 's intézkedési következtességinek tekintetéböl szükséges hogy az igazgatok, 's választmányi tagok hivatalaikbol mindnyájan egyszerre ki ne lépjenek: ennél fogva a'következendö években a'választás olly formán történendik, miszerint a'közülés elöször a'volt három igazgató közül kettöt, a' 24 választottsági tagok közül pedig a'Jegyzök és pénztárnok az egész aláirási három év alatt választás alá nem esvén - tizennégyet újra választ, az ekképpen támodott hiányt a'határozott számig az egész közönségböl, az imént kilépteket is innét ki nem zárván potolja.

g) Azon esetben, ha az igazgatok közül az év elsö felében valamellyik meghalna ennek helyébe Igazgatót az elsö nagy gyülés fog választani; Pénztárnok halomása esetében pedig arrol azonnal a'választottsági ülés tartozik gondoskodni.

8or Az egyesület közvélekedés és kivánatok kitudása 's tökélyetessebb intézkedések tekintetéböl tart javallat- és panasz könyveket, mellyek közül amabba az egyesület emelésére czélzó inditványok jegyeztetnek, emebbe pedig a'Cassino szolgálatában lévök iránti vagy szabályok meg nem tartásában tapasztaltt meg nem elégedések jelelteknek fel, mindkettöben honi nyelven, 's névaláirással. Mellyekböl hogy a'névtelen 's honfi által idegen nyelven irtt panaszok vagy javallatok valamellyik Igazgató által kitöröltetnek önként következik.

9er Az ülések 's átalyában az egyesület minden Jegyzö könyvei az Irószobában tartatnak, mindenki által olvashatandók.

10er Az olvasó szobában szerény, és kéméllő csend kivántatván ennek fentartását minden tag egymás iránti tiszteletböl is kötelességének tartandja, ugyanazért igyekeznie fog, hogy hangos értekezési vagy zajos maga viselete által mások figyelmét ne háborgassa.

11er Ujságokba, könyvekbe semmi jegyzések ne tétessenek,- ha azomban valaki magának jegyzeteket kiván tenni, iró eszközök szolgálatjára lesznek; a'miket valamint föld képeket, irományokat, vagy a'Casinonak bár melly más tulajdonát, onnét akármi szin alatt elvinni nem szabad.

12er A'Casino cselédjeinek elég, és rendes fizetések járván, a'tagok minden ajándékozási alkalmatlanságtol mentek, annyival is inkább minthogy azokat senki saját dolgában a'Casinon kivül nem küldözheti.

13szor Személyes felszolitások, 's unszolások eltávoztatása tekintetéböl, egy bizonyos szembe tünö hely lészen kitüzve aláirások számára a'Casino teremében.

14szer Dohányozni egyedül a'Rendeletek szerint meg határozott szobákban lehet.

15ször Semmi fajta ebet az intézet szobáiba hozni, 's be-ereszteni nem szabad.

16szor Minden szerencse játék /:hazard:/ ugy politicai czélboli öszve jövetelek és tanácskozások tiltvák; lotteriazas sem tartathatik, ugy szinte arra pénz sem gyüjtethetik.

17szer Ha valamellyik részvényes, Igazgató által történt figyelmeztetés után is az illendö maga viselet azon elvei ellen vétkeznék, mellyek mellett lehet csak ezen társaságnak tagja: ezen esetben ellene a'köz ülésre leg alább 15 tag által alá irtt inditvány tétetvén, két harmada szótöbbséggel a'társaságból kirekesztetik, 's többé soha tag nem lehet - az inditványozoknak ekkori nem szavazhatása, magábol a'dolog természetéböl folyván.

7/2. (melléklet)

A Székes-Fejérvári Casino alapszabálya (1841)

Székes-Fejérvári II Casino Szabályai.

   I A casino mivelt, és miveltségre törekedö férfiaknak Egyesülete, a'mellynek minden jó maga viseletü Honpolgár tagja lehet kik közül egy részes sem követelhet elöjogot és kiváltságot, hanem annak kényelmeiben egyaránt részesülhet.

  II Ezen egyesület tagjai ujolag három egymás után következö években az az 1841diki Junius 1töl 1844iki Majus 31ig évenként Junius 1ig eleve három ezüst fkat fizetnek, az Egyesület pénztárába, melly idö alatt a'Részvényesnek vissza lépni nem szabad. Az üdöközben belépök azon évi egész részvényt tartoznak lefizetni.

  III Köz Gyülés évenként kétszer u.m. Sz: György és Demeter napi vásár utáni elsö vasárnap reggeli 10 orakor fog tartatni, amellyet minden tag bizonyosnak tudván, magát' ahoz alkalmazza hol minden Részvényesnek ülése és Szava lészen.

  IV Minden ülés maga választandja Elnökét, kinek foglalatossági köre, azon üléssel megszünik.- Minden választás titkos szavazás utján történend; egyenlöen esnének a szavazatok, akkor a'vetélkedök ujonni szavazat alá jönnek, a' kikiáltásnak semmi esetre helye nem leend.

   V A Köz-gyülésnek tárgyai az igazgatok, Választottsági Tagok, Jegyzök, Ügyvéd és Pénztárnok megválasztása, az Egyesület további fenntartása, elrendelése iránti végzések hozása, és mint lehet tökéletesebb elrendezése, a'Választotság Jegyzökönyve, és a' pénztárnok számadásának megvisgálása, szoval mind az, mi az Egyesületet közelebbröl érdekelheti.

  VI Ülésbeli tárgyak feletti vitatkozások alkalmával a' többség határoz, mi ha nyilván ki nem derülne, szavazással döntetik el: a' tárgy az elnök által világosan elöterjesztetvén minden Tag egy e Czélra készitett golyót veszen kezébe, és azt a'szavazó edénynek - Igen. vagy Nem szavakkal jegyzett részébe veti; azon esetre ha a'jelenlevök az Elnökön kivül páros számmal lennének, az elnöknek egy Golyó adatik, ellenkezö esetben pedig kettö. A közgyülésben költ határozatok a'meg nem jelent Tagokat is kötelezik.

   7er A Casino állandó fentartása, szabály szerénti kormányozása, és a' Köz-Gyülési határozatok végrehajtása 3 Igazgató, 15 Választottsági Tagok, 2 Jegyzö, 1 Ügyvéd és 1 Pénztárnokra bizatik.- Ezen választottság minden hó 1ső vasárnapján délelötti 10 orakor vagy szükség esetében máskor is ülést tart, és annak minden tagjai egyenlö szavazattal birván Elnökjét mindég maga közül titkos szavazással megválasztja. Ezen Ülésekben az eligazitandó tárgyak iránt végzések hozatnak, és uj tagok felvetetnek.

   8. Az Olvasó szobában "Javalat" könyv lészen, hová minden tag nevének aláirásával a'Casino elöhaladtát tárgyazó javallatát, nézeteit, a' szabályok iránti észrevételeit vagy panaszait beirhatja. Ezek a' választotság Üléseiben felvétetvén irántok határozás tétetik.

   9 Hogy a'Casino Ügyvitelében több tagok is részesüljenek, az igazgatok és Választotsági Tagok minden fél évi, a' Jegyzök, Ügyvéd és a' pénztárnok pedig minden évi Közgyülésben az intézet állapotjárol számot adván hivatalaikbol kilépnek, 's helyettek mások választatnak - azonban a' kilépett tagok még másodszor is megvalaszthatok, de ezentul legalább fél évet minden hivatal viselés nélkül tölteniek kell.

  10 A választmány minden foglalatosságait a' megállapitott szabályok, és a'Köz-Gyülés határozataihoz szabni tartozik, mellyekröl a Jegyzö Könyv az olvaso szobában mindenkor megtekinthetö lészen.

  11. Valamelly végzés hozasára a' választottság tagjai közül legalább kilentznek, szintugy mikor uj tagok felvételéröl van szavazás 12 tagnak jelen kell lenni, melly határozott számnak a' meg nem jelenés által történhetö hiánya a' jelen levök közül felszolitando Részvényesek által fog kipotoltatni.- A végzések tellyesittésekre az igazgatok és Jegyzök ügyelni fognak.

  12. Ha valaki a'Casino tagja kiván lenni, szándékát a' választotság akármellyik tagjának kijelentheti - ez öt az egész évre járandó részvény dijjal megjelenve a' választotság legközelebbi ülésében elöterjeszti, hol a'nélkül: hogy a' bejelentett személy felett értekezés történnék, felvétele eránt titkos szavazás tartatik, 's tellyes két harmad szavazattal megválasztatik, akkor az elöterjesztö választmányi tag az alab[!] szabály szerénti bévett uj tag részéröl a' nála lévö egész évi részvény dijt az illetö Pénztárnoknál nyomban leteendi, és a' megválasztott tagot ezekröl tudosittani fogja.

  13. Egyedül részvényesnek van joga Székes-Fejérváron nem lakó magyar hon polgárt, külföldit, tudost, vagy müvészt 8 egymasután következö napra mint vendéget bévezetni, kik a'Casinonak minden javaival élnek, és kényelmeiben részesülnek, 's kikért a' bévezetök kezeskedni tartoznak, ha pedig az' ollyan vendég tovabba is oda járulni kivánna, az igazgatok hatalmaban leszen a'legközelebbi választotsági Ü[l]ésig bejáró jegyet adni, a'választotsági Ülés pedig ezen engédelmet a belépti naptol fogva két honapra kiterjesztheti. - Az itt tanyázó katona tisztek bizonytalan maradhatásuk tekintetéböl, ha tagok kivánnának lenni 4. honaponként, az esendö dij lefizetése mellett bévétettnek, az itt nem tanyázó katona tisztek pedig minden idö szorittás nélkül az egyesület vendégeinek tekéntetnek.

  14. Minden szerencse /:hazard/ játékok, ugy a' Politikai czélbol való öszve jövetelek, és tanácskozások tiltvák.

  15 Ha valamelly Részvényes az illendö maga viselet azon elvei ellen vétkeznék, mellyek szerént lehet egyedül csak tagja ezen egyesületnek, kitiltása végett a Közgyülésben inditvány tétethetik, mellyet legalább 15 aláiró adand bé, igy iránta szavazás tétetvén két harmad szó többséggel a' részvényesek név sorábol ki hagyatik és többé az Egyesület tagja nem lehet, az inditványozók azonban nem szavazhatnak.

[Országos Levéltár. C53 Dept.Publ.Pol. 1845. 70.fond. 4. 4223/845.]

ALBERTINI, [Johann Baptist v. (1769-1831)]

Lelki énekek. [Geistliche Lieder.] - - után. Pápán, 1842. A megreformált főiskola bet. XX, 345 p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársasg

Kölcsönzés: 15 napra

Jelzet: eb 7

Szám: 29:63

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

BARCLAY, John (1582-1621)

[Ioannis Barclaii Argenis. H.n. é.n.] 637 p. + index.

Címlapja hiányzik.

Possessor: Madarász László, Madarász Gedeon

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: A:K:21

Szám: 16:2[2]

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

BARCLAY, John (1582-1621)

Johann Barclays Argenis. Ein politischer Roman. Mit bey-gefügten Erklärungen aus der Geschichte seiner Zeit. Aus dem Lateinischen übers. Augsburg, in der Veithischen Handlung. 1770. Bd.1-2. 602,2 p. - Egybekötve

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: Dk.28

Szám: 26:117

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

BIBLIA

Biblia sacra sive testamentum vetus. Ab Io. Tremellio et Fr. Ivnio ex hebrae Latine redditum, et testamentum novum, a Theod. Beza e Graeca Latinum versu. Amsterdami. Apud Guiliel: Ianssonium Blaeuw, 1639. 507 p.

Possessor: Josephus Madarász, [Madarász Gedeon]

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: D.k.19

Szám: 16:62

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

BRASSAI [Sámuel] Samu (1800-1897)

Bankismeret. Kolozsvártt, 1842. Özv. Barráné és Stein. 1-2. füzet. 5 lev., 359 p. - Két darabban, címlapnegyed a második füzetben.

Possessor: Fejér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 15-15 napra

Jelzet: bb 18; bb 24

Szám: 28:100; 28:125

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[BREZANÓCZY [Ádám] Adamus (1751-1832)

Explanatio juris naturae. Posonii, typ. Francisci Augustini Patzko. 1795.] 350,2 p.

Címlap hiányzik.

Possessor: [Madarász Gedeon]

Kölcsönzés: -

Jelzet: JJb 15

Szám: 16:43

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[BUDAY] BUDAI É[z]saiás (1766-1841)

Régi tudós világ históriája, melybenn a könyvnyomtatás feltalálásáig élt minden-féle tudósoknak, főképpen pedig, a görög és deák íróknak élete, munkái, érdemei, és a tudományoknak akkori állapotja rendbeszedve, előadódnak. Debreczenbenn, nyomt. Szigethy Mihály. MDCCCII. 690, 18 p.

Possessor: [Soós Imre]

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: bb 59

Szám: 18:79

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

BÜSCH, Johann Georg (1728-1800)

- -'s Sämmtliche Schriften über Banken und Münzwesen. Hamburg, Perthes u. Besser, 1824. 768,2 p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: -

Jelzet: EE.k. 23

Szám: 32:53

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[COLLIBUS, Hippolitus a] GERHARD, Johann Werner (1561-1612)

Fürstliche Tischreden: das ist, von allerhand politischen, nachdenklichen Fragen, Handeln und Geschichten nützliche Bedencken ... vermehret und ... continuirt durch M.G. Draudium. Basel, M. Wagner. [1642]-1645. Bd.1. 24,539 p.; Bd.2. 24,418,17 p. - Első kötet címlapja hiányzik.

Possessor: Joh.Xstiani Ludovici de Haas, 1725. [Soós Imre]

Kölcsönzés: -

Jelzet: C.k. 2

Szám: 18:65

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

DAVILA, [Enrico Caterino] Heinrich Katharina (1576-1631)

- -'s Geschichte der bürgerlichen Kriege von Frankreich. Aus dem Italienischen übers. v. Bernhard Reith. Wien, 1817. Bey Mich. Lechner. 1-2.T. XII,391 p.; 400 p., 3-4.T. 348 p.; 476 p., 5.T. 484 p. - Három kötetbe kötve.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 40-40 napra

Jelzet: AAb 19, 20, 21

Szám: 23:10

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Delectus poetarum. Pars prima. Sales poetici proverbiales et jocosi, ad condimentum honestae conversationis, recreationem, et eruditionem simul studiosae juventutis collecti a Josepho Gatti Florentino. Ed. secunda auct. et emend. per Stephanum Lánghy. Budae, typ. Typogr. Regiae Univers. Hungaricae, 1825. 172, 338 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 50 napra

Jelzet: NN.b. 7

Szám: 14:2

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[DRIESCH] DRIESCHIUS, Gerardus Cornelius (XVII.sz. vége)

Historia magnae legationis caesariae quam fortunatissimis Caroli VI. auspiciis augustum imperantis post biennalis belli confectionem suscepit ... comes Damianus Hugo Virmondtius, maximi caesaris primis nuper ad Possarovicium caduceator, eiusdemque magnus postea ad Portam orador. Viennae Austriae, 1721. Typ. Andr. Heyinger. [16],749,2 p.

Possessor: [Mérey László]

Kölcsönzés: 80 napra

Jelzet: M.b. 4

Szám: 6:623

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

DUGONICS András (1740-1818)

A tudákosság másadik könyve, mellyben foglaltatik a föld-mérés /geometria/, mellyet köz-haszonra irt - -. Pesten, 1784, I.Landerer Mihály. 4,188 p., 5 t.

Possessor: Soós Imre

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: f.b. 21

Szám: 18:73

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[DURAND] DÚRAND, Dávid (1680-1763)

Az első embernek el-esése és az ezt követő mind szomorú, mind örvendetes dolgok hét énekekbe foglaltattva. Ford. Göböl Gáspár. Pesten, 1789. Trattner Mátyás bet. 212,2 p.

Possessor: Saátor Péter [Madarász Gedeon]

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: -

Szám: 16:20

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

EISENDECHER, W.

Ueber die Entstehung, Entwickelung und Ausbildung des Bürgerrechtes im alten Rom. Mit einer Vorrede von A.H.L. Heeren. Hamburg, bey Friedrich Perthes, 1829. 268 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: Kk.k 27

Szám: 32:12

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Enchiridion juris utrisque breviter et perspicue explanans definitionibus, distinctionibus, et quaestionibus infinitis omnes tit. decretalium et institutionum imperialium. Ed. novissima correctior, et triente auctior. Tyrnaviae, Typ. Academicis, per Fridericum Gall. 1724. 118 p.

Possessor: Gabriel Starigh

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: Dk 17

Szám: 17:24

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

ESCHENBURG, Johann Joachim (1743-1820)

Handbuch der klassischen Literatur enthaltend I. Archälogie. II. Kunde der Klassiker. III. Mythologie. IV. Griechische Alterthümer. V. Römische Alterthümer. 4. verb. u. verm. Ausg. Berlin u. Stettin, bei Friedrich Nikolai, 1801. 618, 1 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 70 napra

Jelzet: Pp.b 2

Szám: 7:123

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

FLEURY, [Claude] Klaudius (1640-1716)

Két elmélkedés - - apát úr egyházi históriájából.A székes fejérvári püspök megyében lévő nagy érdemű tisztelendő papságnak ajánlya Virág Benedek. Budán, 1806. A. Kir. M. Universitás bet. IX, 180 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 25 napra

Jelzet: -

Szám: 28[:?]

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[FRISIUS, Iohannes Tigurinus

Dictionariolum puerorum latino-germanicum. H.é.n.] 1145 p.

Címlapja hiányzik.

Possessor: Stephanus Kecskes, Neusoli [Madarász Gedeon]

Kölcsönzés: -

Jelzet: II:27

Szám: 16:35

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[GABELHOFER Gyula (1753-94)]

Beiträge, Beleuchtungen und rechtliche Urkunden zu Trencks Lebensgeschichte. Wahrheitsburg bei den Gebrüdern Ehrlich u. Redlich 1793. 393,3 p.

Possessor: Fekete János

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: C.b. 19

Szám: 26:101

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[GAUBIO] GAUBIUS, H[ieronymus] D[avid] (1705-1780)

Institutiones pathologiae medicinalis. Ed. altera. Leidae Batavorum, Apud Samuelem et Johannem Luchtmans, 1763. (20),497 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 60 napra

Jelzet: -

Szám: 25:433

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

[GAUDICHOT-MASSON, August-Michel-Benoit] RAYMOND, Michel (1800-1883)

Daniel le lapidaire, ou les contes de l'atelier. Bruxelles, Louis Hauman et Comp. libraires, 1832. Tome 1. VII, 387,1 p. Tome 2. 4,387 p. Egybekötve.

Possessor: -

Kölcsönzés: 15 napra

Jelzet: gg.k 41

Szám: 23:132

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[GAUDICHOT-MASSON, August-Michel-Benoit] RAYMOND, Michel (1800-1883)

Le puritain de Seine-et-Marne. Bruxelles, Louis Hauman et Ce, éditeurs. 1832. 207,3 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 15 napra

Jelzet: gg.k 41

Szám: 23:132

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[GLÜCKSWERTH Mihály (1765-1844)]

Merkantilische Bemerkungen und Vorstellungen in Bezug auf das Königreich Ungarn mit den angränzenden Oesterreichischen Staaten betrachtet. Einer Hochlöblichen in Kommerzwesen angeordneten Reichstags Deputation durch den Hungarischen Handelsstand der Pressburger, Pester, Ofner und Raaber Handelsleute im Monat Juny 1802. unterthänigst eingereichet. Pressburg, bey Johann Michael Landerer, 1802. 216 p.

Possessor: [Soós Imre]

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: O.b.18

Szám: 18:34

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

IMRE [János] Joannes (1790-1832)

Amicum foedus rationis cum experientia seu Philosophia crisi recentissima deducta per - -. Pestini, 1827. Typ. Mathiae Trattner. Pars 3. 476 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: A.k 4

Szám: 7:118

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

IULIUS CAESAR, [Gaius] Caius (i.1.100-44)

C. Iulii Caesaris opera ad optimas editiones collata Studiis Societatis Bipontinae. Ed. accurata. Biponti, ex Typ. Societatis, 1782. 1-2.vol. 259; 373 p. Egybekötve.

Possessor: Borcsiczky György

Kölcsönzés: 50 napra

Jelzet: N(R?)k 9

Szám: 11.58

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

KLEIN, Lud[wig] Gottfr[ied] (17??-1756)

Interpres clinicus sive de morborum indole, exitu in sanitatem... Prefatio... Albert de Haller. Francofurti - Lipsiae 1759. Impensis Jo.Frid. Fleischeri. 8 lev.,334 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 50 napra

Jelzet: -

Szám: 25:452

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

Kliegl könyv. (Szerk. Garay János) 1-2. köt. Pest, 1842. Landerer és Heckenast. [2]382; [2]322 p. - Egybekötve.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: -

Szám: 27:25

Lelőhely: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

KOLB, Gregorius (XVIII.sz.)

Series romanorum imperatorum. Cum reflexionibus historicis contra Joannis Hübneri, Erdmanni Uhsen et Hyppolyti a Lapide Fabulas. In Lucem edita authore - -. Ed. tertia. Augustae Vindelicorum, sumptib. Georgii Schlüter et Martini Happach, 1727. 8 lev., 497[24] p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 80 napra

Jelzet: K.b.15

Szám: 7:15

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

KOVACSÓCZY Mihály (1801-1846)

Jerusálemi sz. János lovagrendje története. Eredetétől napjainkig. Kassán 1837. Ny. Werfer Károly. 218,21 p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: g.b 11

Szám: 23:81

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Magyar álmanak MDCCXCVI-ik esztendőre, melly 366 napból álló és e folyó században a 24-ik szökő esztendő. D[ecsi] D[ecsy] S[amuel] által. Bétsben, ny. Taubel Krestely Gottlieb és tsai. 36,LVIII,292,X,5 p.

Possessor: Soós Imre

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: J.b.28

Szám: 18:86

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Magyar Apollo avagy útmutatás a general-bass játszásának, a harmonia ösmeretére s a hangszerzésre vezető alapos rendszabásainak megtanulására. 206 metszett kotta példákkal, kiadta Bartay András. Pesten, 1835. Heckenast Gusztáv tul. XII, 4, 120 p. 47 t.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: b.k.18

Szám: 23:7

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

MÁRTON István (1760-1831)

Keresztyén morális kis katekhismus a Helvétziai Vallástételekkel megegyezőleg a Magános Olvasóknak... készitette s kiadta - -. Bétsben, 1817. Pichler Antal. XXXII,33-126 p.

Possessor: Nagy Désire

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: gg.b.22

Szám: 16:17

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Maximae juris celebriores, deductae ex jure canonico, civili, glossa: Illustratae exemplis, rationibus, limitationibus, in usum juri utrique addictorum. Tyrnaviae, typ. Academicis, S.Jesu. 1742. 243 p.

Possessor: Kovachich Kándid

Kölcsönzés: 30 napra

Jelzet: Cik 17

Szám: 17:21

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Neue Reise nach Cayenne. Oder zuverlässige Nachrichten von der französischen Guiana jetzigen Deportationsort der Franzosen. Nach eigen auf drei Reisen gesammelten Beobachtungen. Aus dem Tagebuche eines französischen Bürgers mit Anmerkungen von M.*G.* Mit einer Landkarte von Guiana. Brünn, bei Joseph Georg Traszler, 1799. VII,110,(2) p. 1 térk.

Possessor: Soós Imre

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: Z.k 21

Szám: 18:97

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

NEUMANN, Kaspar (1683-1737)

Praelectiones chemicae seu chemia medico-pharmacevtica experimentalis et rationalis, Oder Gründlicher Unterricht der Chemie,... hrsg. von Johann Christian Zimmermann. Berlin, Johann Andreas Rüdiger. 1740. (30),1872,(63) p. 1 t.

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: -

Szám: 25:246

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

QUATREMERE-DISJONVAL, (Denis-Bernard 1754-1830)

Neueste Entdeckungen über die Natur der Spinnen und vorzüglich über deren Verhältniss mit den Veränderungen in der Atmosphäre, in wie fern sie nämlich die Beschaffenheit der Witterung voraus anzeigen. Aus dem französischen der zweyten Ausgabe frey übers. 2. Aufl. Berlin u. Leipzig, 1801. 148 p.

Possessor: [Soós Imre]

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: G.b.18

Szám: 18:82

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

ROBERTSON, [William] Wilhelm (1721-1793)

Wilhelm Robertson's Geschichte der Regierung Kaiser Carls des Fünften nebst einem Abrisse des Wachsthums u. Fortgangs des gesellschaftlichen Lebens in Europa bis auf den Anfang des sechszehnten Jahrhunderts. Aus dem Englischen übers. v. Julius August Remer. Wien, 1819. Bey Mich. Lechner. (3 db-ban.) 1.Bd. 1-2.T. XVI,319(1);340 p. 2.Bd. 3-4.T. VIII,359(1);364 p. 3.Bd. 5.T. [2],443(1) p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 70 napra

Jelzet: Aab 10,11,12

Szám: 23:72

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

RÜDER, F[riedrich A[ugust] (1762-1856)

Genealogisch-geschichtlich-statistisches Jahrbuch für das Jahr 1834. Leipzig, bei Karl Franz Köhler. 1834. 186,2 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: -

Szám: 20:144

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Sacrosanctum Concilium Tridentinum. Additis declaratio-nibus cardinalium concilii interpretum, ex ultima recognitione Joannis Gallemart et citationibus Joannis Sotealli et Horatii Lucii....Ed.reformata... Coloniae Ag-rippinae, apud Franciscum Metternich, 1712. 651 p. + index.

Hozzákötve:

MÜLLER, Conrad: Telescopium Biblicum... Francofurti, 1716. Beuerlein. (18),86,1 p.

Possessor: [Mérey László]

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: EE.k.22

Szám: 6:256

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

SCHMITTH [Miklós] Nicolaus (1707-1767)

Imperatores ottomanici a capta Constantinopoli, cum epi-tome principum turcarum. Tyrnaviae, typ. Academicis Soc. Jesu. [Ed. altera.] Tomus primus. 1760. 448 p. + index

Possessor: Fekete [János]

Kölcsönzés: -

Jelzet: Zb 3

Szám: 9:5

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[SINTENIS, Christian Friedrich] (1750-1820)

Hallónak boldog estvéje. [Hallo's glücklicher Abend.] Ford. G[elei] J[ózsef]. 1-2. szakasz. Pozsonyban, 1788. Wéber Simon Péter. [4]365; 433 p.

Possessor: Soós Imre

Kölcsönzés: 20-20 napra

Jelzet: a.b.41,42

Szám: 18.63

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

(SONNLEITHNER, Ignaz von 1770-1831)

A kereskedéstudomány tanitó könyve. [Átdolg., ford.:] Katona Elek. Bétsben, Benko Antal bet. 1838. 179 p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 25 napra

Jelzet: bk 13

Szám: 23:26

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

STRUVE [Christian August] Kerestely Ágoston (1767-1807)

A gyenge élet meg-hoszszabbításának, és a gyógyithatatlan nyavalyák húzásának a mestersége. Ford.,... megbőv. Kováts Mihály. 1-2. köt. Pesten, 1802. Trattner Mátyás bet. XXXII, 372; XII, 288 p.

Possessor: Ludovicus Domokos [Madarász Gedeon]

Kölcsönzés: 20-20 napra

Jelzet: Jb 6

Szám: Külső A: No 9

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

SZENCI MOLNÁR Albert (1574-1634?)

Dictionarium quadrilingve latino-ungarico-graeco-germani-cum... in quarta Editione locupletatum, ... ab autoribus Alberto Molnár Szenciensi et Iohanne Christophoro Beer / Norib. Noribergae, sumpt. Martini Endteri, anno MDCCVIII.

[2.Pars] Ungarico-latino-germanicum. 2,956 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: II 15

Szám: 7:129

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

A szolgálat Regulamentuma a Magyar Felkelő Nemesség Gyalogságának számára a Felséges Császári Királyi Örökös Fő Herczegnek és Nádor Ispánynak Kegyelmes Rendelésébűl. Pesten, 1809. Hartleben Konrád Adolf. 71,1 p. 4 t.

Possessor: -

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: ab 34

Szám: 11:69

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[SZUBORICS János] (1807-1882)

A Szabad s Királyi városok és Polgárainak ország törvényes igazai Magyar Hazánkban. Magyar-óvárott, 1839. Czéh Sándor. 112 p.

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés: 25 napra

Jelzet: g.k.7

Szám: 23:37

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

TASSO, Torquato (1544-1595)

La Gerusalemme liberata. In Bassano, a spese Remondini di Venezia, 1779.

Possessor: -

Kölcsönzés: 50 napra

Jelzet: C.k.7

Szám: 8:15

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[TRABUCCO], TRABUCCHI, Alois Paul (1744-1782)

Dissertatio de mechanismo et usu respirationis. Viennae, Typ. Joan.Thom. de Trattnern, 1768. [2],149,(1) p.

Hozzákötve:

LAURENT, Josephus Nicolaus

Specimen medicum, exhibens synopsin reptilium emendatam cum experimentis circa venene et antidota reptilium austriacorum ... Viennae, Typis Joan Thomae nob. de Trattnern, (1768.) 214,[5] p., 5 t.

Possessor: -

Kölcsönzés: 50 napra

Jelzet:

Szám: 25:489

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

TRITHEMIUS, Johannes (XVI. század)

Stenographia. ... Ed. Wolf. Ernesto Heidel. Norimbergae, apud Joh. Fridericum rvdigerum, 1721. 364,3 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 80 napra

Jelzet: Pb 10

Szám: 7:3

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Die Universal-Historie, Von Anfang der Welt biss auf das Jahr CHRISTI MDCCXVIII. der lernenden Jugend zum besten In vier Chronologischen GENERALTABELLEN abgefasset. LEIPZIG, Gedr. bey Andreas Zeidlern, Im Jahr 1718. 4 lev.

Possessor: -

Kölcsönzés: -

Jelzet: I 1

Szám: 7:136

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

VANDRÁK András (1807-1884)

A philosophiai ethika elemei. Vezérfonalul szerkeszté - -. Lőcsén, Werthmüller János, 1842. 123,3 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 15 napra

Jelzet: g.k.3

Szám: 29:21

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

[VERSEGHY Ferenc] (1757-1822)

Az Emberi Nemzetnek történetei, mellyeket a Magyar Nemességnek hasznos mulatságára öszveszedett eggy Emberszerető Hazafi. Budánn, A Magy. Kir. Universitas. 2. köt. 1810. 263 p.

Possessor: -

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: ab

Szám: I179

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

Vierteljahrschrift aus und für Ungarn. Hrsg. E[merich] Henszlmann. Leipzig, Georg Wigand.

1843. Erstes Vierteljahrsheft. 159,1 p.

1843. 2. Bd. Erste Hälfte. 208 p.

1843. 2. Bd. Zweite Hälfte. 199,1. Egybekötve

Possessor: Fehér Megyei Olvasótársaság, Dr. Fanta Adolf

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: Kk.h.16, JJb 1-2

Szám: 35.12

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

WAGNER, [Ferenc] Franciscus (1675-1738)

Universae phraseologia latinae corpus. Ratisbonae, sumpt. E.F. Bader, 1740. 815,92,100 p.

Possessor: Ladislao Madarász, Josephi Al(...) Miskey,

  Josephus Salamon

Kölcsönzés: 40 napra

Jelzet: C.N.15

Szám: 15:27

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

ZOLIKOFFER, [Georg Joachim] (1730-1788)

Az erkölcsi nevelésről. Által tette Sándor Jósef. Kassán, 1796. Ellinger János Jósef ny. 188 p.

Possessor: J. Boronkay, Vásonyi Ersébet

Kölcsönzés: 20 napra

Jelzet: gb.24

Szám: 16:46

Lelőhely: Fejér Megyei Levéltár

A könyv megjelenése után került elő

LENCSÉS József Antal: A' tisztelkedés mestersége,

Pesten, 1832. Hartleben. 214, 14 p. 17 cm

Possessor: Fehér megyei Olvasótársaság

Kölcsönzés:

Jelzet:

Szám:

Lelőhely: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár

2. Magyar Zsuzsa: Egy 18. századi könyvkötő Székesfehérvárott. Philipp Jacob Aman. = Fejér m.kvt. 1974. 1.sz. 35-41. p., Magyar Zsuzsanna: A könyvkötészet és könyv-kereskedelem kezdetei a 18. századi Székesfehérvárott. = A Dunántúl településtörténete 1. 1686-1768. Veszprém, 1976. 287-303. p. (VEAB értesítő 2) ^[VISSZA]

3. Arany Magyar Zsuzsa: Az első székesfehérvári könyvkereskedés felállításának előzményei. = Fejér m.kvt. 1981. 1.sz. 62-65. p. ^[VISSZA]

4. Tóth Gy[örgy] I[stván]: Vörösmarty Mihály Fojni kezdetű verse megírásának indítékai. = Fejér m.kvt. 1976. 1.sz. 41-42. p. ^[VISSZA]

11. Csapó Kálmán: Székes-Fehérvár története. Székesfehérvár, 1861. 106. p.: "casinoja azonban a különböző körülmények mostohasága miatt már kétszer megbukott". ^[VISSZA]

19. Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp. 1963. - A pesti egyetemen a 1790-es években még diáktársaival együtt verselő gróf Cziráky János, később országbíró, a reformországgyűlések idején elítélőleg nyilatkozott minden diákegyesületről. Bizonyára tudta, miért. ^[VISSZA]