14. §.

Iróink vélekedései a várispánságokról és a megyékről.

Ámbár a megyék és várispánságok egymástól különböztek, amint azoknak itt előrebocsátott ismertetése is mutatja; mindamellett több iróink csak egyféle vármegyét vagyis katonai szerkezetü s a várispánsággal egyesitett vármegyét emlitenek s ismértetnek, melyet ők latinul comitatus-nak, magyarul vármegyé - nek neveznek, a másik megyéről vagyis a nemesi vagy polgári megyéről pedig mélyen hallgatnak, mintha az nem is létezett vagy a várispánsággal egészen egyesitve s azonositva lett volna.

Ily értelemben vették és ismértették a vármegyéket Kollár Ádám 1), Pray György 2), Engel keresztély 3), Fessler Aurel 4), Botka Tivadar 5), Fejér György 6), Palugyay Imre 7), Bartal György 8), Nagy T Iván 9), Jakab Elek 10), Villányi Szaniszló 11), Kerekgyártó Árpád 12) Pauler Gyula 13).

Némelyek ezen irók közűl csak röviden emlitik s ismértetik ezeket az egységes katonai vármegyéket, mások ellenben hosszasabban tárgyalják és vitatják e vármegyéknek egységét, elősorolván a várjobbágyság és a várnépség különböző osztályait és tisztségeit, mint a vármegye alkotó és kiegészitő részeit, melyekből azután szerintük csak későbben fejlődtek ki a polgári vagy politikai megyék. Némely történetiróink ide vonatkozólag csak annyit irnak, hogy sz. István király az országot vármegyékre osztotta: de hogy mily intézmény volt és kikböl vagy mikből alakult az a vármegye? arról mélyen hallgatnak; de alig szenved kétséget, hogy ezek is Kollár nézetét osztják s azokat az első alkotásu vármegyéknek tartják.

Némelyek fölemlitett iróink közül a nemeseket a várjobbágyoktól ugyan megkülönböztetik, sőt azok fölött ki is emelik; de azért csak úgy tekintik s emlitik, mintha ezek is a várispán alatt állottak s annak hatósága alatt a várjobbágyokkal egy vármegyét alkottak volna.

Ezektől eltérőleg más tudósaink s iróink a megyék dualismusát vitatják s azt tanitják, hogy eleinte, az Árpádok korszakában, a várispánságon kivűl voltak nemesi vagy polgári megyék is, melyek a várispánságoktól mind jogilag mind területileg különböztek. Legelső volt ezek között Kovachich M. György fáradhatatlan tudósunk, ki Kollárnak az egységes vármegyékről szóló tanát kifogásolta s a megyék kétféleségét vitatta, állitván: hogy a nemesek (servientes regales) és a várjobbágyok (jobagiones castri) két egy mástól megkülönböztetett osztályt képeztek s ezzel járó két területet vagy megyét alkottak: a nemesek nem állván a várispán hatósága alatt s a várispánságok határai nem egyezvén a megyék határaival l4). Egy másik értekezésében vagy röpiratában megczáfolta Kollárnak és Praynak azon téves állitását: hogy I. Lajos király megszüntetvén a nemesek között addig fennállott különbséget, ezeknek kiváltságait a várjobbágyokra is kiterjesztette, s ezeket a nemesi jog- és kiváltságok élvezetében amazokkal egyenlőkké tette 15). A mi nemcsak amaz irók tévedéseit tűnteti föl, hanem azt is mutatja, hogy még az emlitett király alatt is, mikor a várispánság már hanyatlásnak indult, a még fenmaradt várjobbágyság meg volt különböztetve a nemességtől.

Kelemen Imre jogtudósunk és pesti egyetemi jogtanár előrebocsátja ugyan, hogy sz. István király az országot vármegyékre osztotta s azokat polgári, birói, és katonai hatalommal felruházta; de alább, hol a királyi hadsereg elemeit vagy alkatrészeit elősorolja, azok között a nemeseket nagyon kiemeli, azt irván róluk: hogy közvetlenűl a király zászlója alatt harczoltak, s a várispán hatósága alól ki lévén véve, saját tisztviselőik által igazgattattak 16). Ha tehát a várispán hatósága alól ki voltak véve és saját tisztviselőik által igazgattattak a nemesek: akkor a várispánságtól megkülönböztetett helyhatósággal vagy megyeiséggel is birtak.

Ugyanezen értelemben nyilatkozik a nemesekről Szlemenics Pál jogtudósunk, pozsonyi akadémiai jogtanár is, ki Törvényeink története Árpádok alatt czimű értekezésében vagy akademiai felolvasásában világosan mondja: hogy a királyi vitéz szolgák az az a nemesek nem a várispánnak vagy, mint ő nevezi, a megyés grófnak, hanem egyenesen a királynak zászlója alatt vitézkedének, s a megyés grófnak hatósága alól birtokaikkal együtt kivéve lévén, valamint a főrendbeliek, úgy ők is közvetlenűl a király birói hatalma alatt állottak. 17)

Horváth Mihály nagynevü történetirónk szintén a megyék kétféleségét vitatja, midőn azt irja, hogy sz. István a nemességet egyedül a király és a nádor hatalma alá rendelte, s a várispánnak a nemesség fölött ekkor még semmi hatósága sem volt. Az igazgatás könnyitése végett sz. István király az országot néhány politikai kerületre, megyékre osztotta s azokat a közügyek elintézése végett időről időre meglátogatni magának s utadóinak kötelességévé tette. De a megyéket megkülönbözteti a vármegyéktől (mik alatt mi újabb és helyesebb terminologia vagy elnevezés szerint várispánságokat értünk) igy irván ide vonatkozólag: Lényegesen különbözött e politikai megyeintézettöl a hadijellemű vármegyei intézet, mit István számszerint hatvankettőt vagy hetvenkettőt alapitott. És megrója azokat a történetirókat, kik a vármegyei intézetet a megyeivel összetévesztették vagy összezavarták. "Nagy hibát követtek el-igy ir tovább-abban eddigi történetiróink, hogy a vármegyei intézetet a megyeivel összezavarván, azt már sz. István alatt olyannak ábrázolják, minő csak pár század múlva lett. A vármegyei intézethez a nemesség eleinte semmi tekintetben sem tartozott, mint az több törvények- s oklevelekből világosan kitűnik, még II. Endre alatt is csak pénz- és tizedügyekben volt a vármegye ispánjának a nemesség fölött hatósága. De sokáig a megyék határai sem egyeztek a vármegyékéivel." 18) Ugyanezt ismétli A Magyar Honvédelem Történeti Vázlata czimű akadémiai székfoglaló felolvasásában is, hol határozottan állitja, hogy a várispán hatósága sz. István király alatt, sőt az Árpádok egész korszaka alatt, egyedül csak a várjobbágyokra és szolgákra terjedt, s a nemesség fölött, mely egyenesen a nádor és kisebb ügyekben a megyei birák (judices megales) hatósága alatt állott, a várispánnak semmi hatalma sem volt. l9)

Lehóczky Tivadar szintén azon nézetet osztja, hogy a várispánság és a megye két különböző hatóságot jelentett, az első katonai, az utóbbi közigazgatási intézmény vala, amaz Comitatus, ez pedig provincia néven nevezteték 20).

Végre Pesty Frigyes jeles történettudósunk és fáradhatatlan irónk ki nagy szorgalommal és készültséggel nyomozta és tanúlmányozta a régi megyéket és várispánságokat, a megyék kérdéses dualismusát is alapos érveléssel vitatta. 21)

Az itt felhozott két nézet között ingadozik vagy ingadozni látszik Botka Tivadar, ki mint följebb említém, a vármegyék régi alkotmányáról irt és 1831-ben kiadott munkájában Kollár A. Ferencz tanát vallotta vagy legalább ahhoz hajlott; de későbben e nézetét valamennyire megváltoztatta s a megyék kétféleségét elfogadni látszott. Ugyanis Jogtörténeti Tanulmányok a Magyar vármegyék szervezetérő1 czímű értekezésében így ír; ... Reánk magyarokra nézve sokkal érdekesebb volna tisztába hozni: egy, vagy több nemű megye alkottatott-e kezdetkor? A nagy szorgalmu Kovachich Márton ugyanis, kinek annyi sok és becses jogtörténelmi munkát köszönünk, azt vitatta, hogy eredetileg két rendű megyei szerkezet létezett, úgymint katonai és polgári; mig ellenben a nagy tudományú Kollár A. Ferencz, ki a régi megyék alkotmányáról hazánkfiai között első értekezett, csupán csak egy rendű, azaz: vegyes polgári és katonai szervezetű megyék mellett nyilatkozik. Habár a megyei szerkezetről harmincznégy év előtt irt igénytelen munkámban én is az utóbbi felé hajoltam, de meg kell őszintén vallanom, hogy Kovachich részén is nyomós érvek á1lanak. Annyi azok szerint mindenesetre való, hogy, ha nem is voltak a megyei várak eredetileg kiszakítva a közmegyék határaiból, de a hozzájuk tartozott várjavakkal, melyek igen terjedelmesek valának, bizonyos zárt kört és a polgári javaktól elkülönözött katonai institutiót képeztek oly tulsulylyal, hogy attól az egész megye némi hadügyi szint kapott. Tovább folytatólag így ír: E katonai szervezetű megyékről Kollár, kit fentebb tisztelettel neveztem, bőven értekezett, de nyolczvankét esztendő előtt, mikor még a hazai jogtörténelem kútforrásai nagy részben el voltak csukva. Azóta a nézetek sokban tisztultak és jogtörténelmi tudásunk a hazában gyarapodott. Jelenben ugyan nékünk, kik nem vagyunk katonák, tán nem nagy hasznunkra van a tárgynak bővebb tanúlmányozása, de azért azt tudni mégis jó" 22). - Végre a vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről és hat közleményre terjedő tanúlmányában újra felhozza e kérdést s első közleményében Kollár és Kovachich tana között ismét ingadozni látszik 23); de mindamellett második közleményében megkülönbözteti a megyéket a várispánságoktól s e megkülönböztetésre vezérelveket vagy kriteriumokat is állít fel, melyeknél fogva a megyéket a várispánságoktól megkülönböztethetni 24).

Ime elősoroltam az eltérő nézetek-és vélekedéseket, melyek a felhozott kérdésre vonatkoznak. Most már vizsgáljuk azoknak érveit és sulyát, hogy t. i. a felhozott két nézet közül melyiket találjuk elfogadhatónak és történelmünkkel s történelmi felfogásunkkal megegyeztethetőnek?

E kérdésre itt eleve kijelentem, hogy én a második nézetet osztom, miszerint a várispánság ugyan földrajzilag a megye területén feküdt és legtöbbször annak nevéről is neveztetett; de mindamellett attól egészen elkülönitett részt alkotott, s a megye és várispánság két egymástól megkülönböztetett terület és intézmény volt.

Itt először azokat a történelmi adatokat s azokból kölcsönözött érveket hozom fel, melyek szerintem az én nézetemet igazolják vagy támogatják, és azután azokat az érveléseket és vélekedéseket fogom taglalni s észrevételeimmel kisérni, melyeket iróink az első nézet indokolására hoznak fel.

---

1) Amoenitates Historiae Jurisque Publ. Regni Hungariae. Vindobonae 1783. 67- 86. l.

2) Historia Regni Hung. Budae 1801. Nötitiae Praeviae 75-86. II..

3) Geschichte des Ungarischen Reichs. Wien 1834. I. 73. 1.

4) Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig 1815. I. 322. l.

5) Notitia Diplomatica Veteris Constitutionis Comitatuum. Pestini 1831. 10-16. és 83. l.

6) Codex Diplom. X. VII. 73-86. ll.

7) Megye-Rendszer. Pest 1844. I. 9-21. 11.

8) Commentar. ad Historiam Status Jurisque Publ. Hungariae. Pozson 1847. I. 273. 1.

9) Magyar Akadémiai Értesitő. Pest. 1865. V. 341. l.

10) Kolozsvár Története. Budán 1870. I. 220. l.

11) Győrmegye és Város anyagi miveltségtörténete. 48-49. ll.

12) A Miveltség története Magyarországban. Budapest 1880. I. 237. l.

13) Századok. 1882. XVI. 202-222. 11.

14) Notiv Comitatuum. Viennae 1814. Az egész kis munkában 3-78. lapig e kérdés van tárgyalva.

15) Tentamen, quo Jobagiones castri ceteris Regni Nobilibus per Ludovicum I. Hung. Regem non esse exaequatos contra communem opinionem demonstratum ibat Martinus Georg. Kovachich Claduiopoli 1814.

16) Praestantissimum Militiae Ordinem efficiebant Servientes regis, qui aliter etiam Equites aulici, Familiares regis, Banderium regium, Regia domus Regis Hungariae vocabantur ... cum obligatione sub ipsius regis vexillo immediate militandi ... a Jurisdictione Castri exemti, proprtus suos Judices Nobilium hodie quoque Szolga-Bíró dictur habere permittebantur. Historia Juris Hungarici Privati. Budae 1818. 44. l.

17) A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Budán 1845. VI. 92. l.

18)A Magyarok Története. Pápán 1842. I. 36. l.

19) A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Budán 1845. VI. 304. l.

20) Beregvármegye Monographiája. Ungvárottl 1881.I. 121.l.

2l) A Magyarországi Várispánságok Története. Budapest 1882. 117- 131. l.

22) Budapesti Szemle. Pest 1865. Uj folyam I. 307. és 309. l.

23) Századok. IV. 516. és 517. l.

24) Századok. V. 307. és 309. l.