TIZENEGYEDIK FEJEZET.
I. Az ország védelmi ügye s Frater György politikája. II. Ferdinand kir. és Frater György biztatásai, a nagyszombati országgyülés határozatai Eger védelme, Szarvaskő lerombolása a Perényi P. szabadon bocsátása érdekében. 1545. A király válasza. III. Szentpéteri részleges gyülés. IV. Perényivel egyesség köttetik Eger visszabocsátására. 1546. V. Perényi az egyezség daczára szabadon nem bocsátatik. A király Dobó Istvánt bizza meg Eger megvételére, ez nem sikerül. VI. Ujabb egyezkedés Perényivel. Perényi szabadon bocsátása s halála 1548. VII. Ujabb alku Perényi özvegyével. Eger kapui megnyilnak Thurzó Ferencz kamarai elnök s Dobó István előtt. 1548. jul. 20.
I. Az országos védelem ügye valóban mivel sem haladt előre. Ferdinand király Izabella királyné tanácsosaival, különösen Martinuzzival, a váradi béke, s ennek folytán az ország egységesitése érdekében állandóan összeköttetésben állott ugyan, de az ügy megoldása Martinuzzi diplomatikus vezetése folytán huzódott-halasztódott. Izabella királyné alatt álló országrész ugyanis, ha Ferdinand annak megszállására elég erővel nem fogna rendelkezni, mint csakugyan nem rendelkezett, a mint lábát kihuzza onnan a királyné, a török invasio rettenetes sorsának nézendett elébe; mig igy megóva volt attól, miután a török egész erővel ellenezvén a váradi békét, Izabella királynét országrésze s fiának a királyság megtartására biztatta és sürgette: fenyegetvén rögtöni megszállás s elfoglalással, ha Izabella elhagyná azt. Martinuzzi most már részben Frangepan püspök politikai nyomdokába lépett, sürgetve Ferdinandot oly segéderő megnyerésére a német birodalmi rendeknél; melylyel a török invasio megakadályozható legyen; addig pedig azt tanácsolta, hogy a váradi szerződés végrehajtása függőben hagyassék.
II. Ferdinand király azonban, folytonosan biztatta a rendeket a német birodalmi rendek s a császár hathatós segélyével. Martinuzzi is épen igy cselekedett Erdély átadásának kilátásba helyezésével; mindkettő késett s huzódott. Az 1545-ik évi febr. 2-án Nagyszombatban tartott országgyülésen a rendek, Nógrád és Hatvan török kézre jutása után, Egervára biztositását s erősitését immár halaszthatatlannak ismervén, az 53. és 54. tvczikkben, tehát törvényileg dekretálfák: hogy az egri püspökség jövedelme az illetéktelen birtoklók kezéből kivétessék, s a vár fentartására forditassék. Szarvaskővára pedig, mely mint tudjuk Horváth Ferencz kezénél volt, szintén törvényellenesen, romboltassék le, s ennek javai is az egri várra forditassanak. A rendek tudták azt, hogy az egri vár Perényi várnagya által önhatalmulag tartatik elfoglalva. Midőn tehát ezen állapot megszüntetésére törvényt hoztak, méltányosnak tartották azt is, hogy a szintén törvényellenes alakban fogva tartott Perényi érdekében is felszólaljanak. Az 55-ik tvczikkben tehát kimondatott: hogy Perényi Péter bocsátassék szabadon; az általa tett ajánlatok Egervára visszabocsátása ügyében fogadtassanak el; az ő hűségeért jótállanak a rendek, kik belátni nem képesek: hogy miért sujtatik folyton Perényi, a ki semmiesetre sem követett el többet s rosszabbat, mint azok a spanyol kapitányok, kik annyi romlást idéztek fel az országra, kik büntetlenül, s tán még jutalmazva távoztak.2) A király válaszában biztositotta a rendeket, hogy Egervára s az egri egyház sorsa szivén fekszik. Hogy eddig mit sem tehetett, oka az volt, mert Perényi erővel elfoglalván, visszabocsátani nem akarja. Reményli, hogy Perényivel rövid idő alatt meglesz az egyezség; akkor rögtön püspököt nevez ki, s gondoskodva lesz, ugy a vár, mint az egyház megvédéséről.3) Szarvaskő váráról teljesen hallgat a válasz, annak megoldását ez irányban a király, még nem is igérte. A rendek, midőn a vár lerombolását inditványozták, ugy látszik tudomásával birtak Horváth igényeiről a várhoz, s ez uton vélték Szarvaskő illetéktelen birtoklását megszüntetni.
III. A megyék nem sok megnyugvást nyerhettek az országgyülés határozataiból; folytatták részleges gyülekezéseikét önvédelmök érdekében. Heves, Borsod, Gömör, Torna, Hont, Nógrád, Bars, Zólyom, Sáros, Liptó, Szepes, Nyitra, Zemplén, Abaujvár1545. jul. 15-én Sajószentpéteren tartottak összejövetelt, hol a féktelen urak, különösen Bebek Ferencz ellen, a ki Izabella királyné pártjára állott át, s kezet fogott többi felvidéki hiveivel, - valóságos védelmi szövetségre léptek, fegyveres erő szervezését határozták, e végből külön megyei adóként minden lakos után 50 denárt ajánlottak fel, és támogatásra nemcsak a szomszédos, de még a dunántuli megyéket is felhivták.4)
IV. Ferdinand király a fogoly Perényivel, a vár átadása ügyében, mint már érintetett, tárgyalásokba bocsátkozott. Az 1545. évi nagyszombati országgyütés Penényi ügyében hozott czikkelye lesujtó volt a huzás-halasztásra, mely oly kirivóan tünt ki az eddigi eljárásból. A Perényi ellen emelt vádak a szokásos besugások s gyanusitások köréből tovább nem emelkedtek, a kivánt feltételeknek pedig eleget tett, szabad lábra azonban nem bocsátatott. Igaz, hogy ily helyzetben várnagyai sem engedelmeskedtek, s Varkoch, ura parancsa ellen megtagadta a vár átadását. Valószinü, hogy a család belegyezesével, mert Perényi börtönében tartatott még mindig. Az egyezség Perényivel 1546. évben különösen Varday Pál érsek s kir. helytartó sürgetése folytán, közte s a királyi megbizottak: Varday érsek, UjIaky Ferencz győri püspök, Márton veszprémi püspök, Thurzó Ferencz nyitrai püspök, Nádasdy Tamás, Báthory András, Battyáni Ferencz, Seredy Gáspár, Pataky Ferencz, Zekel Lukács, Bánffy István kezessége s együttes jótállása mellett, oly módon köttetett meg, hogy Perényi szabadon bocsátása s egyéb kötelézettségek mellett, Egervárát minden javadalma s jövedelmeivel, hadi s élelmi szereivel, öszszes tartozékaival ő felsége kezéhez visszaszolgáltatja, s 40 ezer db. aranyat fizet kárpótlásul.5) Perényi kötelezettségeit teljesitette, az átadási parancsot kiadta, neje Székely Klára, a 40 ezer db. aranyat lefizette.
V. Perényi azonban szabadon nem bocsátatott, hanem a király még 1546. év elején Dobó Istvánt bizta meg, hogy Egervárát fegyveres erövel foglalja el, s e végből segédkezésre Báthory Endre és Seredy Gáspár felvidéki főkapitány, s a marmarosi főispán utasitattak, hogy csapataikkal támogassák Dobót. Mily indokból küldetett Eger elfoglalására épen Dobó István, erre felvilágositó adattal nem birunk. Valószinü, hogy e küldetéshez Dobóéknak Perényi Péterrel fenforgó családi perök s innen keletkezett viszályok is hozzájárulhatott; mert ekként Dobóban egy igazi Perényi-ellenfél volt található. Dobó meg is indult Eger felé, s egészen Patak váráig haladt. Báthory azon időben czivódásban állott Seredyvel, s visszahuzódott a közreműködéstől. Igy történt azután, hogy Pataknál aug. hóban Dobó csak Seredy támogatására maradva, Perényi katonái által, kikhez még az akkor Ferdinand királytól elpártolt Bebek Ferencz is csatlakozott, megtámadtatván, megveretett, s a tized szedésre jött megbizottai elüzettek; és a győző sereg a vidéken nagy pusztitást vitt véghez. 6) 1547. febr. hóban ismét megjelent Dobó Tokajnál, hová akkor már Báthory is eljött, Bebek is kiengesztelődött a királylyal, és Eger felé indultak. Azonban Egervárát meg sem közelithették ez idő szerint sem. Ezen táborozás alatt az 1546. évre megszavazott adó bevételből Dobó István részére 100 lovas után lett volna az illeték fizetendő; de mint a kamarai számadás 7) mutatja, a felső részeken, Frater György, Bebek Ferencz, Perényi Péter szolgái s a kassaiak által intézett támadás folytán, Makay János kamara igazgató biztonságára 150 lovasról kellett gondoskodni, igy ennek költségére decz. 23-tól 1547. jan. 21-ig 147 frt fizettetett ki. Jan. 21-től Seredy Gáspár fizette Dobó költségeit, s marcz. 23-ig 150 lovas után fejenként havi 3 frt 50 denárt számitva, fizetett 1050 frtot. Marcz: 23-tól jul. 20-ig már csak l00 lovas után fizetett 1400 frtot. Dobó tehát, rendkivüli esetben rendelkezett 150 lovassal, különben 100 lovasa volt Egervára elfoglalási expeditiójára. Hogy ezzel sokra nem mehetett, mutatja az eredmény.
VI. Egervára erővel való elfoglalására irányzott ezen sikertelen kisérlet meggyőzte Ferdinand királyt, hogy csak egy ut vezethet oda, s ez az egyezség megtartása, melynek háta megett gondolta Egervárát kézre kerithetőnek. 1547-ik év végén tehát ujból felvétetett az egyezkedés Perényivel, mutatja gróf Salm Miklós 1547. szept. 20-án Perényihez irott levele 8) melyben érinti Salm: "hogy hallja betegeskedését (tehát Perényi akkor betegeskedni kezdett már, s baja, sulyos lehetett) jobb egészséget kiván neki. Ő felségétől tudósitatott, hogy ügye immár kedvezően fog elintéztetni; még két pont van tisztázandó. Dédes megtételére a pénzt tartsa készen, s vagy neki vagy Farkas Bernátnak küldje a 25 ezer frtot; s a mint ez megvan, jelenti ő felségének, és szabadon bocsátatik; mi ha 25 nap alatt meg nem történnék, mindent vissza fog adni." - Dédes vára János kir. által adományoztatott Perényinek. Ugy látszik; most a további birtoklás fejében alkudtak tőle 25 ezer frt vételárt, felhasználva kényszer helyzetét. Mi lett ezen egyezkedésből, többet nem tudunk. Perényi csak 1548. év elején bocsátatott ki börtönéből, hol sulyos beteg volt már; s kevés időre Reminiscere vasárnapon (márcz. 2-án) meg is halt. Halálát Farkas János Bécsből 9) ugyanazon márcz. 2-án jelenti Nádasdynak. A levélben bizonyos pénzről tétetik emlités, melylyel az iró nem tudja mit tegyen; de attól tart, hogy ha a regimentbeli urak megtudják, elveszik tőle. Vajjon nem az a pénz-e ez, melyről Salm levelében szó van, s melyet Farkas Bernátnak lett volna átadandó Perényi? Talán Salm, Bernátot irt János helyett; vagy János, Bernát testvére lehetett. Valószinű, hogy Perényi halála váratlanul következett be.
Perényi özvegyet, Székely Klárát s Gábor kiskoru fiut hagyott hátra. Másik fia Ferencz, a törökök által még mindig Konstantinápolyban tartatott. Ennek sorsáról bizonytalan hirek voltak forgalomban, melyekről későbben leszen szó.
VII. Perényi halála után, mintha csak ez kiengesztelte volna Ferdinandot részvétnyilatkozatot intézett az elhunyt özvegyéhez. Egyszersmind Szőllősy János kamarai tag utasitatott, hogy rögtön menjen Perényi özvegyéhez, a vár átadása iránt tanácskozni. Majd Bathory Endre főkapitány hivatott fel a vár átvételére. Egerbe is intéztetett felhivás a várnagyhoz, hogy ő felségéhez hű legyen. Azután, valószinűen a Szőllösyvel folytatott tárgyalásból folyólag, Ferdinand király Bornemissa Pál budai prépostot küldötte ki, hogy egyezkedjék az özvegygyel Egervára átadása iránt; e végből a prépost a 40 ezer aranyat is hozta magával, visszaadandó az özvegynek. 10) A kiskoru Gábor részére pedig az összes Perényi birtokok biztositása megigértetett, hogy Gábor nagykoruságáig azokban perrel sem lesz megtámadható. Varkoch várnagy részére, azon czim alatt, hogy hátralékos fizetései megtéritessenek, a nádudvari kerület tizede igértetett;a mi részére Hevesi Lőrincz egri kanonok s vicarius által a kerület lakóihoz intézett nyilt parancsban, hogy mindennemű tizedet Varkoch Tamásnak, vagy megbizottjának fizessenek, - tényleg át adatott. 11) Érdekes, hogy Bornemissa a kamarai számadás szerint, ezen utra költségül 120 frtot, szolgája pedig posztóra 28 frtot kapott. Az özvegy hozzájárulván ezen feltételekhez, intézkedett, hogy Varkoch most már nyissa fel Ferdinand emberei előtt Eger kapuit; a mi meg is történt. Dobó István Thurzó Ferencz kamarai elnökkel bevonult a várba jul. hóban; hová Zay Ferencz is megérkezvén lovasaival, Dobó István, jul. 20-án a várat összes tartozékaival számadás terhe mellett tényleg át is vette. 12) Gróf Salm Miklós országos főparancsnok, még jun. l 6-án intézkedett, hogy Balassa Menyhért, Seredy Gáspár, Bakics Péter kapitányok hadaikkal Eger alá jöjjenek, a vár esetleges támadására. Azonban erre már nem volt szükség. Majd gróf Salm országos főparancsnok is megérkezett, ki vár kezelését és a püspöki javak gondozását, a király nevében Dobó Istvánra ruházta; s ezzel az egri vár és Hevesmegye végleg Ferdinand király kormánya alá került. Dobó István mellé várnagy-társul Zay Ferencz bizatott meg az országos főparancsnok által.
1) Tört. eml. 2 k. 680. s következő lapokon.
2) U. o.
3) U. o.
4 ) Országos levéltárban. Nádasdy levelei.
5) Országos levéltárban kamarai jelentés.
6 ) Muzeumi ltár 1008.
7 )NRA. cs. 1753. sz. 44.
9 ) Okmánytár. 9. sz. E halálnap az országos levéltár belügyi aktái egyikén található feljegyezve.
10) Kamarai számadás, muzeumi levéltárban.
11) Muz. Itárban 1548. cs.
12) Lásd Dobó számadásokat a muzeumi levéltárban. 1548.