TIZENKETTEDIK FEJEZET.
I. Hevesmegye, Egervára, s az egri völgy topografiája ezen korban. II. Az egri völgy, Eger s környéke Heves és Borsod megyékben. III. A török terjeszkedés Hevesmegyében. IV. A pozsonyi országgyülés intézkedései 1546-ban. V. Hevesmegye adó összéirása 1746-ban. VI. Losonczy István és Antal. VII. Martinuzzi Hevesmegyében. VIII. Az egri püspökség javai idegen kezekben. IX. A nyitrai részleges gyülés. X. A törökkel kötött 5 évi béke s a nagyszombati országgyülés határozatai. 1547. Ugyan itt Sárosmegye Eger érdekében. XI. Martinuzzi és Hevesmegye
I. Mielőtt a dolgok ekként fejlődése folyamán tovább haladnánk, szükséges a beállott körülmények könnyebb megértésére, ugy Hevesmegye mint Egervára, és a város-s mint a feljegyzésben foglatatík Eger-völgye akkori topographiai s helyrajzi állását itt lényegébe megismertetni.
Hevesmegye régi területében változás a mohácsi vész után sem történt. Délnyugat és éjszakra határa ugyanaz volt, a mi ma. Keletfelé azonban a Tisza mentén, innen és tul a Tiszán a maihoz képest, nagyban változott. A tiszáninneni részek a Jászság felé ugyanazok voltak mint ma. A tiszántuli rész, mely Kis-Hevesnek is neveztetett, időnkben már pontosan meg nem határozható. A Jászság felé Vezekény, Peel, Szent-Miklós, Puszta-Csász az utolsó községek. A Tiszántúlhoz iratnak ugy az 1546. mint 1549. és 1552. évi megyei adó összeirásokban, melyek egész terjedelmökben ismertek előtünk: Kürth, Kőtelek, Kürü, majd Süly, Fokoru. Az 1552-ik évi adóösszeirásban ezeken kivül, mint tiszántuli járás alkatrészei soroltatnak még fel: Nagy-Iván, Ecsegh, Domaháza, Szőllős, Tiszabeő, Bura, Taksony, Derzs, Eörs, Eörvény, Abád, Bánhalma, Szögh, Szalók, Bala-Szent-Miklós, Bala-Szent-Tamás, Kerszigeth, Gyenda, Thurkeddy, Thurkevi, Fegyvernek, Roff, Szentgyörgy, Kunhegyes, Thomaj, Igar, Szakálas, Ványa, Egegh. Ezen községek némely része, a török hódoltság folytán, különösen a Kunság területén beállott változás után csatoltatott Hevesmegyéhez, mely később még a külső-szolnoki, s pestmegyei községekkel is gyarapodott. Dobó 1548-iki számadásaiban a kis-hevesi kerületben a következő községek jönnek elő: Nagy-Iván, Szent-Imre, Abáá, Tomaj, Hegyes, Bánhalma, Roff, Gyenda, Tiszabeő, Fegyvernek, Sakálas, Bala-Szent-Tamás, Turpásztó, Kenderes, Szőllős, Bala-Szent-Miklós, Füred, Turkevi, Turkeddi, és Hegyesbor, melyek a váradi püspök által - a feljegyzés szerint-elfoglalva tartattak.
II. Hevesmegye keleti határvonalát képezte, akkor mint most is részben az Eger-patakja. Az Eger-patakján tuli rész már Borsodmegyéhez tartozott. Igy az ugynevezett egri völgy két részre oszlott:. borsodi s hevesi részre. Borsodi rész volt a vizentuli, felső s alsó Tárkány, maga Egervára, Barát-utcza vagy Szent-Jakab-utcza, és Kovács-utcza területekkel, Szőlőske, Almagyar, Tihamér, Novaj, Ostoros, Kistálya stb. községekkel. A hevesmegyei rész Felnémet s ennek bár vizentul levő kiegészitő része, Czegléd, mely Borsodhoz nem tartozott. Továbbá Egervárosa (civitas) mely a mai városház s piacza környékén állott; Olasz-utcza, Szent-Miklós-piacz, Harangozó-utcza, Szabadhely, Ujváros, melyek a szorosan vett városon (civitas) kivül, mint önálló birákkal ellátott külvárosok, utczák, piaczok nevezete alatt, külön határolt területeket képeztek; továbbá Maklár, Nagytálya, községekből állott.
Borsodmegyének 1544-45. évi dicalis összeirásában olvassuk: "Sércz Karthausi barátok birtoka, alsó és félső Tárkány egri püspök birtoka, Almagyar egri káptalan birtoka, Baráth-utcza karthausi barátok birtoka, Tihamér egri káptalan birtoka, Kistálya, Novaj, Szomolya, Bogács, Bábolna, Noszvaj egri káptalan birtoka, Szihalom, Ostoros, Harsán, Papi, Pispeki egri püspök birtoka, mindezen helyeken Varkoch sem adminisztrálni, sem összeirni nem engedett, az illetményeket ő vette fel."
Borsodmegye 1546. évi dicalis összeirásában előfordul: "az egri Almagyar (Agria in Platea Almagyar) 4 1/2 portája van. Szőlőske 2 1/2 portával, Tihamér 27 1/2 portával bir." Baráth-utcza nem fordul elő. Kovács-utcza sincs e felvételben. A Barát-utcza szerintünk a servita-rend temploma környékén volt. A Kovács-utcza, a vár alatt, a vár kaputól balra a mostani szarvaskaszárnya felé, almagyari kapuig terjedt, mint ez későbbi okmánynyal igazoltatni fog. Az 1549. és 1552-iki összeirásban Almagyar 1 1/2 portával jön elö, Tihamér 26 portával. Ez év második felére történt adóösszeirásnál azonban, tehát az 1552. évi nagy egri ostrom után: "Szemere, Szihalom, Kistálya, Novaj, Ostoros, Tihamer, Almagyar, Barát utcza, Tárkány, Sző1őske, Noszvaj, Tard, Szomolya, mint elégett és elpnsztult falvak jegyeztetnek fel.
Czegléd bár vizentul, mint ilyen a mai hasonló nevü szőllő hegyrészen feküdt, mégis Hevesmegyéhez tartozott, a hevesi adóöszszeirásban szerepel Felnémet után. Mint egri püspök birtokának 11 1/2 portája volt, tehát elég tekintélyes község volt. Ennek abban találjuk magyarázatát, hogy e hely az akkori időkben igen nagy és népes községnek Felnémetnek volt mintegy kiegészitő része. Lelkésze is Felnémettel volt közös, tizedeit is ezzel közös helyen fizette, és a tized-lajstromban együtt iratnak elő. 1)
Tihamér káptalani birtok, a mai egri fekete-sas körül, az eger-kistályai ut mentén, a mostani kőporosi szőllők alatt, a két maklári külnegyed végén terült el. Ezen időben 26 portával birt, és igy szintén tekintélyes község volt.
Almagyar, káptalani birtok, a mostani szarvas-kaszárnya környékén, a sánczi negyed déli oldalán, igen csekély falu volt, mely; az 1552. évi nagy ostromnak áldozatául esvén, többé életre nem kelt, nevét csak a tőle nyert hegyoldalban őrzé meg. A tulajdonképeni város maga, időnkben (1546.) 31 portával birt.
A Harangozó-utcza az a.dóösszeirás szerint az őr-kanonoké volt, általa az egyház fentartása érdekében teendő kiadások pótlására.
A Harangozó-utcza szerintünk a mostani misericordianusok klastroma, és a fenmaradt török mecset környékén volt, hol a szent Demeter temploma és plebániája is állott.
Az Olasz-utcza városrész az ugynevezett Mária-utcza tájékán, vizen tul terült el. Tul ezen a Szent-Miklós városrész volt, a mai görög templom és felnémeti negyed helyén.
Ezen időben, sem az ugynevezett Szabadhely, mely a rózsa-utcza tájékán, sem az Ujváros városrész, mely a hatvan II-dik negyedben a régi templom körül volt, emlitve nincs.
Egervára környéke ilyen volt azon időben, melyről jelen elbeszélésünk szól.
Még Szarvaskőről kell megjegyeznünk, hogy Borsodmegye adó összeirásában az 1544-45-49 és 52-dik években elő nem fordul. Ebből következtetjük, hogy Horváth Ferencz, mint zálogbirtokat tartván folytonosan kezénél, még az országos segély is minden valószinüséggel általa szedetett be.
III. A török hatalom terjeszkedésének mérvéről Hevesmegyében ez időből adatunk nincs. Buda eleste után, a mint a törökök, az általok uralt területet saját közigazgatásnk értelmében rendszerezték, és a budai pasalikot kijelölték és megálapitották: mennyiben ölelték fel abban Hevesmegye részeit, nem tndjuk. Szokásos hóditási módszerük, és Hevesmegyének a részleges gyülésekben sürgetett védekezési törekvése, ugy Varkoch Tamásnak a törökök ellen feljegyzett hősies magatartása, mutatják: hogy a törökök erős támadásokat intéztek Hevesmegye ellen is. 1544-ben Hatvant elfoglalván, nemcsak Hevesmegye területe nagy részét, de még Egervárát is veszélyeztetett állást foglaltak el.
Nógrád és Hatvan positióból a török hóditás most már hatalmasabb arányokban tört előre. Az 1546. évi adóösszeirás mutatja, hogy a Mátra távolabbi lejtőjén fekvő Leleszt is feldulták.
Hatvan környékén valószinü a községek meghódolása. Részletesebb adataink itt ez időben történtekről nincs. Dobó Istvánnak 1548. jul. 20-ától felvett számadásai már világosabban jelzik a török szomszédságot, a miről azonban, alább leszen szó.
IV. A már többször érintett 1546. évi adóösszeirás 492 portát számolt ez évben Hevesmegyében. Az adó, az 1546. évben Pozsonyban jan. 25-ére összehivott országgyülés megajánlása szerint vettetett ki. E szerint minden porta vagy minden sessiós és census fizető jobbágy után, febr. 20-án 1 frt 20 dr, és aug. 10-én esedékes ismét 1 frt 20 dr volt beszedendő. Az egy telkes nemesek curiánként 50 denárt, a lelkészek minden pár után 1 denárt voltak fizetendők. A fizetés kötelezettsége az összeirás után 15-ik napra tüzetett. Ezután az alispán és szolgabirák exequalni tartoztak. A mi adóösszeirásunk az egész adóösszeget veszi fel porta után, tehát a török hódoltságra itt még tekintet nincs. A nemesek és lelkészek által fizetendő adóilleték beszedéséről adatunk nincs. A kamarai számadás sem emlékezvén erről, valószinünek véljük, hogy az nem is szedetett be.
Ezen ernlitett országgyülésen, a felsőtiszai megyék és e között Hevesmegye által is sürgettetett, hogy a 2-od foku biráskodás mely az ügyek hátrányára és a felek végtelen kárára elhanyagoIva volt, rendeltessék el. A 32-ik tvczikkben kimondatott tehát, hogy ha Ő felsége az egész itélőszéket nem küldheti, küldje ki személynökét és Lőcsén 40 napon át a protonotáriusok és a megyék táblabirái és esküdtjeivel lássanak másodfoku törvényszéket, az oda fölebbezett ügyekben. Hevesmegye tehát ez időben Lőcsén volt keresendő 2-od foku igazság-szolgáltatását. A jobbágyok sorsa is tanácskozás tárgyává tétetett az országgyülésen, mint az, szóban volt az előbbi országgyüléseken is. Sürgettetett a jobbágyok szabad költözködésének megengedése. Azonban, azon érvelésre, hogy a földesurak magok élnek majd vissza, és egyik a másik jobbágyját elcsalja; vagy erővel is elviszi, - jövőre halasztatott az intézkedés. Annyi mondatott ki törvényileg, hogy a törökök által elfoglalt területen levő jobbágyok, ne kényszerithetők az ott maradásra; de a földesur, az igy távoz ni akaró jobbágyot, más birtokán helyezheti el. Ha ezt tenni nem képes; vagy megtagadja, jobbágya szabadon mehet. A 40-ik tvczikkben Hont, Bars, Nógrád, Veszprém, Sümeg, Zala, Heves a törökök által fenyegetett megyék sürgetésére kimondatott, hogy részökre és védelmökre segély nyujtandó. Mehemet pasa hódolásra sürgette ekkor e megyéket; és fenyegető leveleivel zaklatta lakosait. A 45. tczikkben sürgettetet ismét Egervára ügye, hogy püspök neveztessék, a vár szereltessék fel, oda a védelem rendszerezése végett kapitány küldessék.
V. Ezen 1546-iki országgyülés rendelése szerint, a mennyire a törökök miatt lehetett, az adóösszeirás meg is történt Hevesmegyében; de Omany János dicator csak saját 45 frt 46 denárra menő sallariumára volt képes 38 porta uton beszedni a fenti összeget. A többi porták után mint a kamarai számadás mondja:,,marhák zálogolása és egyéb birságokkal a megyebeli birtokosok és Varkoch Tamás Egervára várnagya szedték fel a pénzt. Nevezetesen:Báthory Endre 16 porta után 19 frt 80 d.
Perényi Péter 264 porta után 317 frt 40 d.
Balassa Zsigmond 35 p. után 42 frt.
Losonczy István 121 p. után 145 ft 80 d.
Bebek Ferencz 6 p. után 7 ft 20 d.
Horváth Ferencz 1 p. után 1 ft 20 d."
Ezen igy felszedett összeget, a kamarai számadás hátráléknak irja elő.
A megyei összeirás szerint Báthory, Losonczy, Balassa, több községben nem is engedték meg a számolást.
Látjuk a megyei összeirásból, hogy Perényi Péter nevében Varkoch várnagy nemcsak a Perényi birtokokból, hanem a püspök s káptalan heves s borsodi birtokai után is, összesen 264 portát foglalt le. Utána Losonczy István, megyei birtokos jön legtöbb foglalt portával.
VI. A Losonczy-testvérek Antal és István, régi megyei birtokosok. Antal birtokát-mint elöadtuk-János király konfiskálta is. István, a későbbi temesi hős, Patha és Tarján ura, nőül vette az 1544-ben meghalálozott Országh László özvegyét Pekri Annát, kinek Kris-tóf kiskoru fia, s leányai Ilona, később Perényi Gábor s Borbála, később Török Ferencz neje, - maradtak.2) Losonczy István, mint Országh László kiskorui gyámja, ragadta magához a megyében óriási terjedelmü Országh-vagyont. Az elhunyt László testvéreinek gyermekeit a birtokból kiszoritotta, s az innen később beállott pörösködés részletei, annak idejében lesznek ismertetendők. A jelen idő fejetlensége folyamán, Losonczy István 121 portát foglalt le az eredeti összeirásban ismertetett községekből, és szedte be az országos adót. Utána Balassa Zsigmond borsodi főispán Kömlő 35 portáját, Horvát Ferencz szarvaskői várnagy Bakta 1 portáját foglalta le, mely község azon időben, mint Szarvaskővárának járuléka tekintetett.
VII. Érintettük, hogy Hevesmegye tiszántuli része, az összeirásban nem foglaltatik. Ennek az a magyarázata, hogy azon rész, a szomszédos Jászsággal, Kunsággal, Debreczennel, s Külső-Szolnok megyével, mint előbb János király, később Izabella királynénak hódolt rész, Martinuzzí kincstartó által kezeltetett; s midőn Hevesmegye 1540-ben meghódolt, a tiszántuli részek tovább is Martinuzzi kezelése alatt maradtak. Igy ezen rész, adó, tized s egyéb szolgálmányaira nézve, általában adminisztrativ tekintetben, Frater György alatt állott.
VIII. Az egri püspökségnek több megyében levő javadalmai s jövedelmei is, hasonlóan egyesek önkényes használata s élvezetében voltak. A borsodmegyei tizedeket s egyéb jövedelmeket, kivéve melyek Eger hatalmi körébe estek, Bebek Ferencz gömöri, Balassa Zsigmond borsodi főispánok; Zemplén egyrészét Perényi Péter tisztjei más részét Seredy Gáspár; Abaujmegyét Edenffy László Frater György tisztje, Báthory György, a Kassaiak, Homonnay; Bereg és Szabolcs egy részét Báthory Endre, Losonczy Antal; Sárosmegyét Verner György, Zaránd megyét Frater György foglalták le. 3)
IX. Emlitve volt az 1546. év jan. végén Pozsonyban tartott országgyülés 40-ik tvczikke, melyben Mehemet pasa fenyegetése ellen Hevesmegye részére is segély igértetik. Ezen tvczikk kifolyásának tekinthetö a Varday Pál érsek s helytartó összehivására 1547. jan. 24. Nyitrán tartott részleges gyülés, melyben a török támadás ellen három védekezési pont jelöltetett ki: Nyitra, Baad és Fülek. Itt kimondatott, hogy ha a törökök Eger felé intéznének támadást, Füleken összpontosulva, induljon Eger alá a védelmi erő.
X. E közben, már évekkel ezelőtt Ferdinand király által megkezdett békekisérlet a törökkel sikerre vezetett. 5 évre megköttetett a béke 1547. jun. 19-én 30 ezer arany évi adó fizetés kötelezettsége mellett. A békekötés 1547. decz. havában Nagy-Szombatban tartott országgyűlésen hirdettetett ki. A törökkel való viszony akként rendeztetett, hogy ki mit tényleg bir, marad a birtokban. Azon városok, falvak, jószágok, melyeket a sultán a király területén kiosztogatott katonáinak, de nem mentek át békés birtokba, maradnak a régi állapotban. Ez országgyülésen neveztetett ki gróf Salm Miklós országos katonai főhadparancsnokká, Báthory Endre országos főkapitánynyá, s kötelességévé tétetett: hogy Eger, Nyitra, vagy Sempten üssön állandó főhadiszállást. Gróf Salm Miklós későbben Egerben Szabadhelyen lakott állandóan, ott is halt meg, mint erről alább leszen szó. Ez országgyülésre érkező követek között, Sárosmegye követei nagy érdeklődést tanusitó utasitást hoztak magokkal Egervára iránt. Annak erős védelmi ponttá emelését sürgették: mert ha Eger elesik, nyitva az ut Lengyelországig, szólt az éleslátó utasitás. Ha az egri várat illetőleg nem lehetne a kivánt védelmi intézkedést végrehajtani, Miskolcz, vagy Sajó-Szentpéteren ohajtották az erősitett védelmi positiót szervezni.
XI. Ezután Eger s Hevesmegye sorsa közeledett a megoldáshoz; melyet Károly császár is sürgetett immár, ki a nyert informatiók után, a vele érintkezésben álló Frater Györgyöt még 1548. jun. 2-án kelt levelében hevesen meg is támadja, mint egyik okozóját a rendezetlen állapotnak. "Hogy az egri püspökséghez tartozó javakat
s magát a várat Ferdinand azért nem tudja visszaszerezni, mert azon lázadók, kik birják, tőle is nyernek biztositást s bátoritást; - ne tegyen tehát olyat, a mivel a gyanut neveli; s maga részéről ovakodjék az őt nem illető javakat tovább is hatalmában tartani." 4) Mint tudjuk, Hevesmegyének tiszántuli részéről, s az egri püspöknek abauji s zarándi általa elfoglalt javadalmairól van itt szó.
Az országos levéltár kincstári osztályában található regestum szerint az egri püspökség tizedeit ez időben a következő urak szedték fel:
Kis-hevesi kerület Frater György kincstartó. Debrő-völgye az egriek Kaza-völgye Bebek Ferencz. Varbó-völgye Bebek és Balassa Zsigmond Mohi Balassa Zsigmond Zemplén Perényi Péter neje Szikszó Seredy Gáspár Nagy-Mihály Edenffy László Továbbá Báthory György, a Homonnay testvérek és a kassaiak, a mennyit csak elfoglalhattak. Beregmegyét Báthory Endre, fizetése fejében foglalta le, Szabolcsmegyét szintén. Kállóvidékét Losonczy Antal, Nádudvart Battyán Orbán, Zarándmegyét Frater György és Pathothy Ferencz, Sárosmegyét, mennyire lehetett Werner György. Ily állapot volt az, melyről Károly császár fentebb megemlékezett. Ily helyzet várt Dobóra Egerbe érkeztekor.
1) Lásd Dobó számadásokat a nemz. muzeumban.
2) NRA. fasc. 15. n. 5. 6. 7. 8.
3) Okmánytár 10. sz. I. II.
4) Tört. tár. 1879. évf. 490. 1.