HARMINCZNEGYEDIK FEJEZET.
I. Rákóczy Zsigmond egri várkapitánynyá kineveztetik, utasitása. 1588. II. Radeczy püspök halála. Cherődi János püspök, III. A vár ez időbeli bevételei, a megye állása azon időben. A katonai fizetések, s különbség a magyar s német katona között. Az akkori árak, a katonai berendezés és szükséglet. IV. Rákóczy nősülése, családi a vagyoni viszonyai, leköszönése, bárói rangra emeltetése, a debrői birtokot Hevesmegyében megszerzi. V. A megye belállapota. Sasvár szolnoki bég viselt dolgai, veresége. Rákóczy Zsigmond s a végvárak szikszói győzelme 1588. VI. Prépostváry Bálint főkapitánysága. A törökök győzelme Eger alatt 1592-ben. Balázs diák lstván s társai foglyul esnek. Az elesettek feje, orra, füle, mint győzelmi jelvény.
I. Emlitettük már, hogy az 1587. évi országgyülés sürgető feIiratának Egervára kapitányságára nézve végre megjött a sikere, s a vitéz ifju Rákóczy Zsigmond volt szendrői várkapitány, ki vidékét az itt portyázó törököktől megtisztitotta, 1588. év május 14-én neveztetett ki Ernest főherczeg által "vitézi érdemei" elismeréseűl egri várkapitánynyá, az egri püspökség kormányzójává, s Heves-Borsodvármegyék főispánjává.
Az egri várkapitánysághoz a szarvaskői vár is kötve levén, Eger és Szarvaskővárak feletti őrködés volt ekként reáruházva, s e czélból a püspökség javai, s a jász-kun korona-birtokok jelöltettek meg első sorban, mint melyek bevételei ide szolgálnak, mely birtokok épségben tartása Rákóczy kiváló gondjává s kötelességévé tétetett.
Az utasitás mindezeket részletesen sorolja fel.
A várkapitányra, mint főispánra, a Heveshez csatolt megyék jurisdiktiója is kötve lévén, az utasitás kiemeli: hogy a fennálló privilegiumok, nemesi kiváltságok, ugy Egervárosa kiváltsága is épségben, sértetlenül maradjon.
Egervárosa önkormányzati joga biztositására.épen a mult 1587-ik évben történt kiváló intézkedés, midőn Radeczy püspök halála után, a város kérelmére 1587. decz. 22-én kelt királyi leirattal, maga Rudolf hagyta jóvá a féltett városi jogokat. 1)
"Egyházi ügyekben, - szól tovább az utasitás-melyek a püspököt s káptalant illetik, a főkapitány nem avatkozik, s ezeket ezen jogaikban védi s biztositja. A népet törvénytelen követelésekkel nem zaklatja. A püspöki birtokok jobbágyai, földesuroknak a püspököt ismerendik el, ki azonban a jövederlmek kezelésébe nem avatkozik. Saját püspöki szőlőjét azonban szabadon müveltetheti, s igy ez a vár kezelésébe nem vonandó. A püspök Heves- és Borsodmegye főispáni tisztét nem viseli, átengedi a várkapitánynak, ki mint ilyen gyakorolja a főispáni jogokat, s teljesiti a teendőket a püspöki, jobbágyok feletti földesuri joggal együtt. Őrködik, hogy Egerben, külvárosaiban s az egri völgyön, a vallási állapot rosszabbá ne legyen, ezt javitani igyekezzék; ennek folytán a községi lelkészi illetékre nézve a püspöknek tartatik fenn a jog, hogy a tizedböl esendő lelkészi quarták felett rendelkezhessék; ugy azonban, hogy a meglevő állapot épségben hagyatván; hol uj lelkészi állomás lesz betöltendő, a püspök intézkedik lelkész küldésről, s a járandóság átutalásáról. Az iskolámester, a püspöki ügyész, 4 várkáplán, két alispán, hevesi és borsodi, harangozó s egyházőr illetményei a püspöki javakból tovább is kiutaltatnak."
Az utasitás szerint a püspöki s káptalani tized és minden egyházi illeték s bevétel, Rákóczy főkapitány rendelkezésére bocsátatott. A más megyékben levő birtokok bérleti árai meghatározandók voltak, hogy az ottani végvárakhoz csatoltatván, kellő elszámolás történhessék, s azokból a káptalani illetékek s quarták, külön megállapitathassanak. Kiköttetett, hogy a váczi püspököt s egri káptalant illető tized-bérletek, a püspöknek illetőleg egri káptalannak pontosan kifizettessék.
Rákóczy Zsigmond tartozik-szól az utasitás-a várban s városban 500 lovast s 200 magyar gyalogost tartani, oly beosztással, hogy 150-150 fő legyen egy-egy parancsnok, s 200 ismét külön parancsnok alatt. Ezen felül egy zászlóalj német gyalogost fog ott tartani, mely 250 emberből áll. Ezen őrség rendes szemléje s felűlvizsgálata felett ő felsége intézkedik.
Azután a vár épitkezései, erőditése, élelmi s hadi felszerelésére adatik részletes s terjedelmes utasitás, hűséges s kitartó gondjára bizva béke s ostrom idejében a várat. 2)
A Rákóczy-féle várszámadásokban, az utasitásnak a káptalani quarták, s a várbeli "katholikus iskola-igazgató, harangozó" stb: illetéke kiszolgáltatására vonatkozó rendelkezései pontosan benfoglaltatnak.
II. Rákóczy főkapitányságát Radeczy István püspök nem érhette meg, s 1587. jul. 15-éig járó püspöki illetékét, már végrendeleti végrehajtói vették kézhez. 3) Radeczy püspök királyi helytartói tisztét haláláig viselte, s mint helytartó, külön dijazásban részesült. Mint egri püspök, évnegyedenként 800 frtot kapott "nyugdij" czimen. Igy nyugtázza önmaga a felvett összeget. 4) Ez időben tehát 3200 frtra menő kárpótlási összeget kapott a püspök a kincstártól.
Rákóczy idejében vácált az egri püspöki szék, s csak 1596. évi jun. 17-én neveztetett ki Chereödi János volt váczi püspök, de ez is egy év mulva elhalt. Radeczy püspök halálával a püspökhelyettesi tisztet az egri káptalan nagyprépostja Naprágyi Demeter viselte, ki később erdélyi püspökké lett.
A német várkapitányok s főispánok majd két évtizedre terjedő uralma után Hevesmegyében, kedvező benyomást tehetett a vitéz s még ifju Rákóczy Zsigmond Egerbe érkezése, hová sereglett most már nemcsak Heves, Borsod, Pest, Csongrád, de Gömör s Nógrád fészkeikből kiszoritott nemessége is, részben katonai szolgálatot teljesitendő. Itt volt most tényleg a felvidéki hadviselés központja, melynek czéljaira, az egri püspöki s káptalani tized-illeték mellett a váczi püspöki tized, ezen felül a Jászkunok 1428 frt, Szeged 500, Kecskemét 320, Debreczen 500 frtra menő censusa is szolgált.
Jelen korszakunk végéhez közeledve, mely Eger elestével záródik, helyén valónak véljük, még egyszer áttekinteni a megye képét, ugy a mint azt az 1589/90-ik évben Rákóczy Zsigmond várkapitány és főispán idejében találjuk. Egervára elestével, mindezen állapotok ugyis örökre eltünnek szemeink elől. Ez alkalommal egyszersmind, ugy a megye gazdasági és társadalmi viszonyait, mint, a vár kezelési ügyeit tekintve, Dobó István idejével a korszakot tisztán földeritő összehasonlitásokat is tehetünk.
Rákóczy számadási könyvében 5) a tizedbevételek lajstromábam ez idöben, Heves és K. Szolnok vármegyék következő községeit találjuk feljegyezve, tizedkerületenként.
A kis h e v esi kerületben Fegyvernek, Szakállos, Taxon, Bura, Szajolpüspöki, Bala, Turpásztó, Cheith, Szent-Tamás, Bala Szent-Miklós, Tiszabő, Gyenda, Kunhegyes, Banhalma, Kenderes, Hegyesbor, Tomaj, Tisza Szalók, Ábád, Ders, Szőllős, Igar, Füred. Ezen községekből bevétetett tizedbuza szemben 354 fertály, tavaszi 179, továbbá 83 kereszt buza, és 52 tavaszi. Kereszténypénz 4 frt. 2 kr.
Nagy hevesi kerületben. Poroszló, Tepély, Kömlő, Köre, Bessenyő, Átány, Beő, Szent Miklós, Pély, Heves-Iván, Csász, Alatka, Boczonád, Felső és Alsó Erdőtelek, Vezekény, Kürth, Szent Iván, Fokorn, Szög, Kürü, Kőtelek, Süly, Cserőköz, Százberek, Alattyán, Mizse, Achy. Összes bevétele volt 835 kereszt buza, 59 kereszt tavaszi, 240 csomóban buza, 249 buza tavaszi. Keresztény pénz 3 frt. 12 d.
Patai kerületben. Karácsond, Gyöngyös, Ecséd, Halmaj, Visznek, Fancsal, Hort, Csány, Zsadány, Visonta, Nagyut, Erk, Méra, Gyöngyöspüspöki, Patha, Vámos-Györk, Tarján, Atkár, Szücsi, Ugra, Adács, Nagy Réde, Oroszi. Összes tizedbevétele 965 kereszt buza, 128 tavaszi. Csomókban 53 buza, 20 tavaszi. Keresztény pénz 18 d.
Debrői kerületben. Szalók, Kál, Sirok-Allya, Zaila, Szék, Szent Erzsébet, Várasszó, Lelesz, Szent-Domonkos, Bekölcze, Szucs, Csehy, Bocs, Báthor, Debrő, Verpeléth, Tótfalu, Pázmád, öszszes tizedbevétele 494 kereszt buza, tavaszi 33 kereszt. Keresztény pénz 86 denár.
A pásztói kerületben. Pétervására, Kövesd, Istenmezeje, Barla, Bodony, Derecske, Recsk, Mindszent, Ivány, Zuha, Maczonka, Ujfalu, Bátony, Apcz, Parád, Hasznos. Összes tizedbevétele 287 kereszt őszi, 11 kereszt tavaszi. Volt tehát 1590-ik évben Heves és K. Szolnok megyékben 108 tizedfizető község összeirva, mig az előbbi 70-es évtizedben 119 község állott még és igy 11 községgel már is kevesebb. A megyében a 80-as évtized hadi zaja és az ínség milyen lehetett, látjuk abból, hogy egy fertály buza ára 70 denárra emelkedett. Az állandó hadi zaj lévén ez időben uralkodó, a megye gazdasági viszonya is rendkivül megváltozott. A katonai élet és forgalom élénk szinét látjuk itt, végzetes következményei előképével. Az egri vár állandó központja a zajos katona életnek. A magyar és német őrség versenyez vitézségben és durva kihágásokban egymással.
Az 1589/90-ik évben mintegy 370 magyar lovas volt a várban a következő csapatfőnökök vagy hadnagyok alatt:
Balázs diák István Sarközy Mihály Barczay János Velez Gáspár Kovács János Aracsay Péter Monaky Péter Pándy György Dersffy Gáspár Halmi Gábor Némethi Lukács
Zakall Mátyas Paczolth András Horváth Gáspár Korlath Kristóf Bessenyey Boldizsár Chiko Mihály Kobzos György Geöry Márton Nyary Sándor Karácsony György Ngos Balassa Ferencz Zay András Káthay Mihály Bory Pál Thököly Vincze Nagy Ferencz Segney Miklós Szentmariai Mihály Segney Jób Balo Gergely Fodróczy György Aszalay Bálint Szegedy István Nagy Péter Ugray Sándor Békeny János Zoltán Ferencz Zeky Pál Sápy Gáspár Tarcsy Farkas Vas János Gemes Albert Zerdahelyi János Farkas Tamás Kovács Mátyás Posgay Gáspár. Isak István Kovács Ambrus Sárközy Gáspár Kis András Vizázy György Székely Tamás Tippán János Zászlótartho Mátyás Pasztohy György Terenyey Albert
Ezek Balázs Diák István és Balassa Ferencz kapitánysága alatt állottak.
Pethő István kapitánysága alatt állott ezenfelül 312 magyar lovas még hasonló csapatvezetőkkel, és magának Rákóczynak külön 66 lovasa volt. Magyar gyalogos mintegy 200 volt.
Német katonaság volt a várban mintegy 250 gyalogos és 70 vasas lovas. A német gyalogosok Grottha István kapitány vezetése alatt 11142 frt. készpénzbe kerültek egy évben; fejenként tehát havi 4 frtba. E dij azonban havi élelmezési részletekben, hus, kenyér, sör stb kiszolgáltatásával fedeztetett. A német lovasok szintén csapatotonként voltak szervezve, s dijuk is ekként külön-külön megállapitva, igy:
Naygepán Márton 4 lovassál volt szerződtetve évi 384 frtért
Sonlemen Arnold 2 lovassal 153 frtért,
Peter János egy egész évre 76 frt 80 denárért, volt fogadva stb, tehát havi dijuk 6-7 frtra ment. Ezek az élelmi szereket, buzát, bort, árpát, sört; az itt folyó árakon a vár készletéből vásárolták. A magyar lovasok csapatonként szegődtetve, dijuk pénzben s terménybeli illetékben különböző volt. Igy:
Balázs Deák István kapott 8 lovasa után készpénzben egy évre 210 frtot, egy lovas után tehát 26 frt 25 denárt. Ezen felül minden lovasra 20 fertály buzát, 20 fertály árpát, 15, köböl bort. 20 fertály buza 70 denárjával kitesz 14 frtot, 20 fertály árpa 30 denárral
6 frtot, s 15 köböl bor 15 frtot; igy egy lovas mintegy 71 frtba került, vagyis havi 6 frtba.
Monoky Péter 6 lovassal már kevesebb illetékben részesült. Kapott ugyanis készpénzben 120 frtot, fejenként 30 fertály buzát, ugyanannyi árpát, s 15 köböl bort. A fentebbi érték szerint egy-egy lovas évi 50, illetve havi 4 frt 30 denárban részesült.
Halmi Gábornak 8 lovas után készpénz márcsak 144 frt fizetetett egy évre s a terménybeli illetékkel fejenként alig részesült 4 frtban. Kátay Mihály 25 lovas után 500 frt készpénzt s fejenként az ismert illetékben részesülvén, lovasaira havi 4 frt 30 denár esik.
Pethő István kapitánysága alatti lovasság, fejenként 3 frt havi dijt kapott; de fejenként, segélyképen buza illetményben is részesültek, ugy hogy ezzel szintén 4 frt 30-50 denárra ment havi illetékök.
A magyar lovasok többi részének dijazása is ennyire ment átlagosan, a terménybeli pótlékkal, ha a buza árát 70; az árpáét 30 denárban számoljuk. 6)
A magyar gyalogoknak 2 frt készpénz mellett, mintegy 24 véka buza adatott fejenként, a mi havi 3 frt 40 denárnak felel meg.
Az 1596. évi 20-ik tvczikk a lovas havi diját 5 frtra, a gyalogosét 3 frtra szabja, indokolva az élelmi szer megdrágulásával.
A bor, sör, buza s kenyéren kivül még sertés osztatott ki a vár magyar s német őrsége között; de ez már esedékes pénzbeli dijuk fejében. A sertés különféle minőségü különféle árban adatott, mely árak 3-5 frt között váltakoztak.
A lovas, maga szerezte be lovát; erre most sem találunk a számadásban intézkedést, vagy közvetitést. Egy ló ára ez időben 4-30 frt között váltakozott. Szegedy Pétertől egy Iovat 16 frért vettek. Más vételt találunk 4 frtért, van 25 frtos is. A várbeli őrség maga szerezte be ruházatát s fegyverzetét is. A vár részére e czélból posztó raktár állott fenn, s ebből nyerték dijuk fejében a kellő posztó menynyiséget. Kék s vörös szinü posztó szerepel léginkább ily katonai szükségletre. Igy volt raktározva lándzsa is, melyből darabja 30 denáron adatott. Puska azonban s lőpor a vár tulajdona volt, s igy, adatott az őrségnek használatra.
A német gyalogkatonák havi élelmezést kapván, egy kenyér ára 2 denár volt. "435 frtért 21750 kenyér adatott ki." "Sör 1875 köböl 562 frtért;" tehát egy köböl 30 denárba, egy pint 2 denárba került. Jutányosabb ital volt a bornál, melyből 1023 köböl 1227 frtért számoltatott el, tehát köble 1 frtnál drágábban, pintje 8 krért adatott. A. bor ára akkor általában 1 frt volt köble. De az ó-bor,1 frt.50 denárért is kelt, s ebből az látszik, hogy az ó-bor értéke már akkor "; többre becsültetett mint előbb. Kassára 550 köböl bor adatott el 1250 frtért, tehát majd 2 frtért köble; s pintje majd 12 krért. Ugyancsak oda Kappan Andrásnak 83 köblöt 160 frtért vettek meg. A vár részére ezen időben nagy borvásárlásokat is látunk. A vételi árak ezek: Egerben Szilágyi Györgytől 53 1/2 k. bort 83 frt 84 dénárért. Zy Ferencztől 18 k. 28 frtért; Nagy Tályán 214 köblöt 142 frtért, Gyöngyösön 500 köblöt 500 frtért, Makláron 58 köblöt 50 frtért vásároltak. Tehát a minőség szerint különféle árakon. Egy köbölben itt is 15 pint számolandó.
A bor korcsmai ára pintje 8-10 dénár volt. Miután a korcsmai kimérés a vár javára gyakoroltatott, a termelők kényszeritve voltak ide adni el boraikat.
Mint ezen adatokból kitünik, a század vége felé a gazdasági viszonyok nagyban változtak a Dobó korabeliektől. A vár védelmi berendezése is módosult, s hasonlithatlanul többe került most már rnint Dobó idejében. Különösen a német katonaság vett igénybe bőségesebb ellátást; mert mig a magyar lovasság átlag havi 4 frt 50 denárba jött fejenként, a német lovas 6-7 frtot kapott. A német gyalog átlag 4 frtot, a magyar 3 frt 40 denárt vett igénybe. Ezért is hangzott fel a panasz az országgyüléseken, hogy a német katonaság annyi költségbe jő, hogy azért kétszer annyi magyar katona volna kiállitható. Ennék oka kétségkivül, a termény ára emelkedésében is keresendő, mely a Dobó korabelitől, midőn egy fertály búza 33 denár s árpa 15 denár volt, több mint kétszeresre emelkedett.
IV. Rákóczy Zsigmond alig két évet töltött Egerben, 1590-ben nőül vette Mágóchy András özvegyét Alaghy Juditot, kinek két; kiskoru fia maradt. A Mágóchy testvérek javai ezen kiskoruakra szállván, Rákóczy Zsigmond, mint a kiskoruak gyámja is, a vár védelmi gondja mellett, óriási birtokok kezelésével is volt elfoglalva. Nem csoda, ha a folyon pénzhiánynyal küzdő vár kapitányságától menekülni sietett. 1590. márcz 12-én keserüen panaszos levélben jelenti Erneszt főherczegnek, hogy magyar s német katonáit fizetni képtelen állása compromittált, s ez okból benyujtja lemondását. 7) Rudolf király, hogy további maradásra birja Rákóczyt, ez év nov 3-án kelt leiratával mint Heves-Borsod főispánja s Egervára főkapitányának adományozta Munkács várát hozzá tartozó falvaival, melyet még Mágóchy Gáspár vett meg a kincstártól 125550 frtért, de melynek csak egy részét fizette le Mágóchy; kifizetetlen részét most Rákóczy elégitvén ki. 8) De ennek daczára sem maradt Egerben. Vitézi érdemei s nagy szolgálatainak méltatásául Rudolf király 1598-ik évben György, Zsigmond és Pál gyermekeivel együtt, bárói ranggal, az ország zászlósai sorába emelte. 9) A Rákóczy háznak megalapitója át Zsigmond volt, ki a már eddig is terjedelmes javak mellett, vagyonságát folyton növelni igyekezett. Igy 1602-ik évben Perényi Gábor hagyatékából a kincstártól 46200 frtért Onodot, Debrőt tartozékaival, Dédest, Sajó-Szent-Pétert, Kisfaludot, Ondot, Megyászót, Zombort vette meg. 10) Szerencset pedig Ungnád özvegyétől 1603-ban 39 ezer frtért szerezte meg. 11) Igy lettek Hevesmegyében Debrő és tartozékai urává a Rákóczyak.
V. Visszatérve most már az események időszerinti elsorolására, a megyebeli állapotokra nézve azt találjuk, hogy a meg-megujitott magyar-török béke daczára, a szolnoki s hatvani török várak s Eger vára között a hadi láb, különösen a 80-as évtizedtől vált állandóvá.
Attól függött minden, vajjon, harcziasabb vagy kevésbé harczias bég állott-e a hatvani vagy szolnoki török, sandzsák élén.
Az apróbb kihivások és összeütközések napi renden voltak. Nagyobb s tömegesebb fellépés a hatvani török erő részéről Jászberény megszállása s erőddé (Palánk) alakítása után azonban, mely 1567-ben történt; tudtunkkal a hetvenes tizedben nem fordult elő. Az 1568-ban kötött béke a tömegesebb rohamokat egyelőre megszüntette. Az 1575-ben megujitott béke is látszólag türhető viszonyokat hozott létre.
Szolnok felől azonban, a hires, állitólag magyar származásu s igy renegát Sasvár bég idejétől, a ki merész kirohanásai s rabló portyázásaival állandó rettegésben tartotta a vidéket, már oly türhetetlené vált a helyzet, hogy a nyolczvanas évized elején, ennek utját állandó a felvidék tiszáninneni végvárai Eger, Diósgyőr, Onod, Tokaj, Kassa folytonos érintkezésbe léptek egymással, hogy Sasvár fenyegető rohamait megfékezzék. Erre, nevezett Sasvár 1579-ik év nyarán nagy sikkerrel vezetett portyázása adott hatalmas lökést, mely alkalommal teméntelen élelmi szert zsákmányolt össze, s a zemplémi csapatok vezérei részint levágattak, részint foglyul estek.
Sasvár a következő év nyarán ujból megkisérlette portyázasát, mintegy 2000 harczosával. Diósgyőr várnagya Geszti Ferencz idején értesült a tervről, s felhivta Kolonics egri s Báthory György várkapitányokat, hogy kellö erövel lest vessenek a merész portyázóknak. Kolonics 400 lovas s ugyanannyi gyaloggal, Báthory 200 lovassal je1ent meg a jeles Geszti Ferenc által ügyesen tervezett meglepetés szinhelyére, Nádudvar határában, hol jul. 19-én oly hevesen támadták meg a nem számitó törököket, hogy maga Sasvár is gyalog rnenekülhetett Szolnok falai alá. Mintegy 300 törököt vágtak le, 400 pedig foglyul köztük Mustafa pasa asztalnoka Ali bég, kit a győző kapitányok Geszti Ferencznek ajándékoztak a mi nem megvetendő ajándék volt, mert nevezett bég váltságdija fejében, Geszti 11 ezer aranyat kapott.
A harczias Sasvár e kudarcz folytán felingerülve, boszun törte fejét, és a következő évben, különösen az egriekre forditotta figyelmét, hogy rajtok elégtételt vegyen. Onod és Diósgyőr között tetemes haderővel jelent meg, és pusztitotta községeket, nevezetesen Mohit elhamvasztotta. Ez 1582. év husvét elötti időben történt. Az onodi, diósgyőri és egri kapitányok most Kassáról is sürgettek segélyt, honnan Szerényi Mihály kassai magyar, és Raibicius Albert német kapitányok vezetése alatt magyar és német csapatok, épen kellő időben érkeztek Mohihoz, és összeköttetésbe lépve az egri, onodi és diósgyöri csapatokkal, Sasvárt Ónodnál ujból, kegyetlenül elverték. Az egriek között különösen Borbély András hadnagy tünt ki, rettenthetetlen vitézkedésével. Kezdetben Sasvár harczosai előnyben voltak, ugy, hogy az egri várba már rémhirek érkeztek vesztett csatáról, de különösen Borbély András hősi rohama, eldöntötte az ütközetet, és a győző csapat visszaérkezésére épen húsvét napján kettős lett az öröm az egri várban. Pethö kronikája szerint, 1560 török veszett volna ott, és l8 zászló került a győzők kezébe.
A szolnoki bég Sasvárral történt eme mérközések elött 1580 év april 6-án, az egri vár őrsége Hatvan ellen intézett egy merész rohamot, melynek külvárosában ez időszerint igen sok gazdag török kereskedő lakott. Magát az erődöt, a váratlan roham daczára, nem sikerült bevenniök, mindössze a külvárosban ejtett nagy zsákmánynyal tértek vissza Eger falai alá.
Az 1580-ik évtized végén, daczára a még mindig fennálló török s magyar békének, daczára a béke fejében fizetett évi adóösszegeknek, ugy országazerte, mint a megyében is, a török-magyar összeütközések még élesebbek voltak mint valaha. Valamint magyar részről a végvárak szövetkezve, kombinált támadásokat intéztek a török végvárak ellen; ugy ezek is mindig nagyobb tömegekben léptek fel, és egész hadjáratszerü alakot öltött a végvárak egymás elleni küzdelme. Ily végvárak harcza volt 1588. okt. 8-án 12) a szikszói csata, melyben török részről a füleki, széchényi és a Dunántulról a fehérvári várőrség, magával ragadva az apróbb őrségek csapatait, -és magyar részről az ónodi, szendrői, diósgyőri és egri várőrség vett részt, s mely a magyar fegyverek győzelmi dicsőségével végződött. Ez időben néhány hóval előbb neveztetett ki Rákóczy Zsigmond egri várkapitánynyá, és az ő legfényesebb fegyverténye volt a szikszói győzelem. A füleki és széchényi bégek ugyanis egyesülve a Fehérvár felől jövő török csapatokkal ugy a szolnoki, és jászberényivel, Kassa felé irányozták hóditó tervöket, és több mint ötezer harczossal a Sajón keresztül Szikszót rohanták meg, mely védtelen levén, könnyü zsákmányul esett egész vidékével Szendrő Ónod, Diósgyőr magyar vitézei a korán értesült és időben érkezett egriekkel, kiket Rákóczy Zsigmond várkapitány Balázs deák István kapitánytársával vezetett, Szikszó alatt érték el a szikszói pinczék és éléskamrák tartalmán dorbézoló török csapatokat. Idejött a vitéz Homonnay István zempléni főispán is fegyvereseivel. A csata kezdetben változó szerencsével folyt. Homonnay a küzdelem hevében elszakadva embereitől és lovát vesztve, török fogságba esett, és ezek a drága zsákmánynyal rögtön utnak indultak Fülek felé. Utközben pár magyar lovassal találkoztak, és ezek segélyével Homonnay kivágta magát őrei keze közül. A vissztérő Homonnay egyenesen a harczba rohant, és két napi iszonyu vérengzés után a török csapatok hanyat-homlok rohantak visszafelé Fülek, Széchény, Jászberény erödei alá. A harcztér Rákóczy Zsigmond és társai kezében maradt, hol Tardy György krónikás szerint, ki nyomban Liszkán három énekben irta le a szikszói győzelmet, 13) l500-ná1 több török hulla halmoztatott össze garmadába, és 13 török zászló esett diadaljelvényül a győzők kezébe. A halottak között maradt a széchényi bég, a füleki és fehérvári bégek pedig sulyos sebekkel rakva menekedhettek el. A mieink közül Szendrő hadnagyai Zsoldos Ferencz és Sőri Pál estek foglyul. Halott és sebesült több 300 volt. A győzelem örömére Zemplénmegye 50 frtot, 4 hordó bort, 25 köböl őszi, 30 köböl tavaszi buzát, és 150 tyukot küldött Rákóczynak ajándékul. 14)
VI. Rákóczy Zsigmond 1591-ben távozott el Egerből, és helyét Prépostváry Bálint foglalta el Az uj kapitány hire hallatára, a Rákóczy által megfékezett török végvárak, a szolnoki, hatvani füleki, gyulai és jenői bégek idejét látták, hogy az egri őrségen most boszut állandó, támadást intézzenek ellene. Evégből 1592 -ik év julius végén Puszta-Szikszónál volt a találkozó, hol a további teendők felett határozni csoportosultak csapataikkal. Prépostváry jónak látta be nem várni a támadást, és nagy hirtelenséggel megrohanta a szikszói dombokon tanyázó török haderőt. A támadás szerencsétlen véget ért. Prépostváry gyalogjai egy dombon körülfogva, miután a megadásra szóló felhivást elutasitották, taraczkok és seregbontókkal halomra lövettek. Prépostváry Bálint várkapitány Károlyi Mihályhoz czimzett levelében az év aug.7-én irja, hogy: "226 testet temettettem eI, kik az harczon elvesztenek, az diadal a pogáné, de ük is igön bankódnak, sok fő nép esött el közülök. Sasvár pasának (szolnoki bég volt, annak is az feje az itt való kapuban vagyon." 15) Az egri föemberek közül fogságba esett Balázs deák István kapitány, Segney Miklós a ki meg is sebesült, Fáy András, Bory Pál hadnagyok és Hetyei Pál egri kanonok. Ezek kiváltására megtétettek a kellő lépések. 16) Prépostváry ezen foglyok ügyében azzal vigasztalja magát levelében, hogy ők is fogtak el egy török főembert, még nem tudták meg, hogy a jenői bég maga e, vagy valamelyik pasa fia "Ha igy volna, ez megszabaditaná nem csak Balázs deák Istvánt," kiált fel örömmel Petheő krónikája szerint Balázs deák Istvánt Pálffy Miklós váltotta ki Hassan koppányi bégért.
Prepostváry idézett soraiban feltünik a dicsekvés, hogy Sasvár bég fijának a feje, a várkapuban van kifüggesztve. Ezen időben a hullák fejeit a harcz közepette s annak lezajlása után, hacsak hozzá juthattak, kölcsönösen levagdosták, s győzelmi jelvényül ugy a magyar, mint török sereg vitte magával, s a hazatérő harczosok, a vár ajtaira, vagy falakra szögezték ki. Az 1588-iki szikszói csatából, mint Tardy György krónikás irja, Egerbe 120 fejet hoztak a visszatérő vitézek. Ónod, Szendrő s Diós-Győrbe szintén aránylagosan vitték a török fejeket. A kassai vitézeknek negyven fej jutott. A törökök néha csak a hullák orrát és füleit szedték le, s ezek mennyisége szerint hirdették hősi dicsőségöket, s állapiták meg igényöket, timár vagy ziamet adományozásra. Az orrok és fejeknél azonban, mindig nagyobb becsü volt az élő fogoly. Azért a legkegyetlenebb öszeütközéséknél is, nagy figyelemmel voltak mindig, hogy ha lehet, foglyul ejtsék az ellent, mert ennek váltságára egész vagyont képviselt sokszor. A hullák ekkénti megcsonkitásáról Dobó idejéből még adatunk nincs; ugy látszik, e barbár elfajulás késöbb a 70-es évtizedben vert gyökeret.
1) Schmidt Episc. Agr. III. k.
2) NRA. 761. cs. 21. sz.
3) Okmánytárban 29. sz. a.
4) Okmánytárban,U. 0.
5) Lásd muzeumi ltárban.
6) Militibus germanis peditibus per defalcat 23 frt 80 d. data qur. 34 pro 100 fl. 80 d. qur. 126. Hungaris militibus per defalcat. stip. pro 26 fl. 60 d. data qur. 38 etc. Tehát egy quartál 70 denár. Tavaszi 250 quartal: 78 frt 82 d, ismét 4 ftr 66 denárért 14 fertály stb, tehát átlag 30 denár fertálya. E magas ár kétségkivül az előző inséges évek következményének is rovandó fel. Mint már érintettük, 1586-ban ezen inséges évek folytan engedtetett meg Ungnád Kristóf várkapitánynak, hogy Szent-Mariát zálogba tehesse.
7) Orsz. Itár tört. eml. B. 1590. cs.
8) NRA. cs. 612. sz. 25.
9) Not. hist. com. Zempl. 98-99 l.
10) NRA. cs. 824. sz. 31
11) U. o.
12) Chronica Leibitzeriana Wagnernál
13) Századok 1871. évf 104 -126.l.
14) Not., hist. com. Zempl. 9l. l.
15) Károlyi csal. lt. 3. k. 269 l.
16) Petheő kronikája.
