HARMINCZÖTÖDIK FEJEZET
I. A 17 éves török háboru kezdete. A felvidéki hadvezérlet támadó hadviselése. Rimaszombat, Fülek, Szecheny, Bujak, Hajnácskő, Nógrád várak visszavétele. II. Hatvan sikertelen ostroma 1594-ben. Jászberény felszabadul. Itt a hátrahagyott török felszerelés leltározása. III. Hatvan ujabb ostroma 1596-ban. A postagalamb használata a hatvani törököknél. Hatvan bevétetik sept. 3-án. A német katonák vérengzése Hatvanban. IV. Mahomet Hatvan fölmentésére siet. Késedelme. Eger ostromára indul. Az egykoruak előadása az ostrom idejéről. A magyar hadvezérlet mulasztása. V. Nyáry Pál egri várkapitány. A vár akkori állása. VI. A vár körülzárolása a törökök által. Baljóslat terjedése. Az ostromló ütegek elrendezése. Egyes rohamok. A vallon katonák iszákossága folytán a külső pár elesik. VII. A belső vár ostroma. Aláaknázás. A segély-sereg feletti tanácskozás Szerencsen. Zsigmond erdélyi fejedelem segélyre indul. Nyárynak segélyt sürgető küldötte Mocsáry Gergely Miksa főherczegnél. A rimaszombati czéltalan táborozás. VIII. Elcsüggedés a várban. Az őrség egy része a megadás felett tanácskozik. Besenyey György az árulók élén. Egykoruak előadása a vár elestének mozzanatáról. A törökök boszuja a német a vallon katonákon. IX. Miksa főherczeg rimaszombati időzése. A vár elestét itt veszi hirül. Vonulása a Sajó mellé. Innen Keresztes mezejére indul az egyesült sereg. X. Mohamet Keresztes mezejére küldi serege egy részét. Itt a két tábor állásfoglalása. A harcz kifejlődése. Az okt. 26-iki ütközet szerencsétlen vége. XI. Illésházy véleménye a keresztesi ütközetről. Borsodmegye dicatorának feljegyzése a keresztesi csatáról.
I. A török-magyar összeütközés most már állandó volt a megye területén. Mindkét részen, ugy a magyar mint töröknél kiengesztelhetetlen harczias hangulat uralkodott; kivált midőn Sinán pasa ragadta magához a nagyvezéri hatalmat, a magyar végvárakban is fellobbant a harczi düh; daczára, hogy, 1592-ben a szokásos 30 ezer frtos adón kivül még fényes ajándékokkal, egyéb kedveskedésekkél is szolgáltak Konstantinápolyban. Ezzel kezdetét vette a 15 évig szakadatlanul tartó török háboru, melynek folyamán a magyar fegyverek sok szép s fényes győzelme mellett, Eger pótolhatatlan elvesztése következett be.
1593-ban Sinan pasa 160 ezer emberrel tört be az országba, de a nagy támadás megkezdését a jövő évre halasztotta. A magyar hadvezérlet két irányban indította meg a támadó hadjáratot, Komárom és Kassa felől. A dunántuli hadmüvelet élén Pálffy Miklós és Hardek Ferdinand kapitány állottak; Kassa felől a felvidéki hadak főkapitánya Teufenbach Kristóf a kassai, onodi, győri s egri végvárak kapitányaival egyetértőleg vezérelték a hadi müveletet.
A Kassa felől működő felvidéki hadvezérlet sürgetésére, a felvidéki rendek 1593-ik év september 23-án Tarczalon tanácskoztak a védelmi s egyszersmind a támadó hadjárat folytatása felett. A rendek álta1ános felkelést határoztak, ugy hogy minden porta után egy gyalogos volt a nemesség mellé kiállitandó. A felvidéki szabad városok 200 gyalog s a szükséges fuvarok kiállitására kötelezték magokat. Egerbe összesen 500 lovas s gyalog erő küldése határoztatott, s ezek dijazására a dikákból 5000 frt utalványoztatott Prépostváry kapitány részére. Az igy kiállitandó felkelés két táborra, tiszántuli s inneni osztatott. 1) E tanácskozmányon a nógrád-gömörmegyei vidék, s török uralta várai Fülek, Szecheny, Buják, Hajnácskő kulcsául ismertetett fel Rimaszombat mellett a Rima partján a törökök által emelt erösség, hol egykor Bebek, Mágóchy s mások foglyul estek, s mely szikszói csaták alkalmával, a futó török hadnak menedékeül szolgált. A hadjárat sikeres folytathatására nélkülözhetetlennek tünt fel ezen erőd elfoglalása, melyben 400-ra menő török őrség foglalt helyet ez időben is. Az elhatározást hamar követte a tett, s Báthory István országbiró vezetése alatt a tiszántuli felkelőhad, Dobó Ferencz, Homonnay István, Rákóczy Zsigmond csapataikkal nov. 15-én már ostrom alá fogták az erődöt, s néhány napi vivás után elfoglalták. A siker további müködésre ösztönözte az ostromló hadat, s onnan egyenesen Fülek alá mentek, hol tekintélyes 1300 főre menő török haderő volt ugyanannyi martalóczczal, s több száz főre rugó asszony-gyermek néppel. Fülek kezdetben keményen állott ellen, de végre is engedni voltak kénytelenek. Az ostromlott török erő késznek nyilatkozott Rákóczy Zsigmonddal egyezkedni a vár átadása felett, kit még szendröi kapitánysága idejéből, mint lovagias embert ismertek. Az egyezség megtörtént, szabad elvonulás feltétele mellett Széchénybe. Igy került magyar kézre váratlanul Fülekvára. Innen az ostromló had Hatvant akarta megtámadni; de jobban meggondolták a dolgot, s a vert csapat után menve, mely Fülekről Széchénybe vonult, Széchény várát vették ostrom alá; s nagyon helyesen,mert a megfélemlitett futó had, Szécsény várának oly gyengeségére vált, hogy ez csakhamar megadta magát. Most már a többi nógrád s gömörmegyei várakban is erőt vett a félelem, s Bujak, Hajnácskő, Hollókő, Dregely és Palánk őrségei egymásután menekültek, s hagyták el állomásaikat. Ha Pálffy idejében érkezik, még Nógrádvára is már ekkor megvivható lett volna. Igy a beállott téli idő miatt megszüntették a további támadást, s Nógrád bevétele a jövő 1594. évre halasztatott, mikor is Pálffy nem késett a felvidéki harczok sikerét márczius hóban Nógrád megvételével megkoronázni.
II. A gömör-nógrádi hadjáratot 1593-ban s 1594-ben dicsőségesen befejező végvárak kapitányai, a kassai, tokaji, ónodi, szendrői, dóosgyőri s egri vitézekkel, s a felvidéki felkelő nemességgel 1594. év tavaszán, Teufenbach felvidéki főkapitánynyal egyetérve, most már Hatvan ostroma s megvételére Jászberény s Hatvan között gyülekeztek. A dunántuli hadvezérlet akkor Esztergom megvételére készült, s e körül táborozott Teufenbach Napragyi Demeter egri kanonokot s Dengelegi Miklóst idejében küldötte Mátyás főherczeghez, a dunántuli sereg fővezéréhez, hogy Buda hátvéde Hatvan megvivásához küldjön segélycsapatokat. Mátyás főherczeg elégnek vélte e czélból a mintegy négy zászlóalj német hadosztályt inditani utnak Hatvan felé. Itt voltak Báthory István országbiró, Dobó Ferencz, Rákóczy Zsigmond, Homonnay István, s az öreg vitéz Forgách Simon, kire bizták közakarattal az összes csapatok vezérletét. Hassán budai pasa értesülve a magyar hadak mozgalmáról, mintegy 30 ezer főnyi sereggel indult utnak a hatvaniak segélyére, Jászberény felé; hol a Zagyván átkelve Turának tartott, hogy a magyar sereget oldalt támadva, zavarja el Hatvan alól. Forgách Simon megragadva az alkalmas pillanatot, ügyesen felállitott ütegeivel szintén oldalt támadva, oly erővel rohanta meg a török sereget Tura mellett, hogy ez nagyobb száma daczára, hanyat-homlok rohant Pest felé. Mintegy 3000 török maradt a csatatéren, 17 ágyu s 25 zászlóval. A vesztett csata hirére a jászberényi török őrség felgyujtotta a palánkot, és Szolnokba menekült. Teufenbach Figedy János és Ugri Sándor hadnagyokat küldötte megszállására. Jászberény ezzel vissza került a magyarok kezébe. A szepesi kamarától nyomban megérkeztek a kincstári kiküldöttek Kereszturi Gáspár és Horpácsi Gergely személyében, hogy az erőd felszereléseit s a hátrahagyott török holmikat, a kincstár javára leltározzák. Ezek voltak: 12 tararczk, 10 szakállas ágyú, 255 folyó, s mintegy 22 köböl buza, mely az elhamvadt romok aIól szedetett ki. A kiküldött leltározók összeirták ez alkalommal Jászberény határában, a Zagyva és Tarna vizén emelt s részben átépitett török malmokat is, melyek száma ez időben ötre ment. A Szolnokba menekült török malomtulajdonosok nem késtek a magyar kincstári foglalás ellen nyomban tiltakozni, s jövedelmét a maguk részére követelni, tüzzel-vassal pusztitás fenyegetése mellett. 2) E közben a szolnoki várőrség, temérdek kocsikon nagy gabona szállitmányt inditott utnak a Dunántul felé, a szorongatott esztergomi török őrség segélyére. Erről a Hatvant ostromló had értesülvén, Balogh Ferenczet küldötték ki megfelelő csapattal, ki üzőbe véve a szállitmányt, mindenestől elfogta.
A Hatvant ostromló had azonban sikertelenül fáradozott az erőd bevételére. Az erőd őrsége vitézül viselte magát, s végre is abba hagyni kényszerültek az ostromot; miután Mátyás föherczeg is a dunántuli nagy tábort, Győrnek a törökök által történt elfoglalása után feloszlatá; s ennek folytán várni lehetett, hogy az innen szoritott budai török haderő felszabadulva, nagy erővel fog ujból Hatvan segélyére előtörni. Teufenbach főkapitány Kassára vonult vissza, a sereg is eloszlott.
III. Az 1595-ik év elején a dunántúli tábor Mátyás főherczeg vezetése alatt ismét meginditá támadó hadjáratát, s Esztergom és Visegrádot elfoglalva, Buda felé törekedtek. Mátyás főherczeg azonban elhagyva a fővezényletet Bécsbe tért vissza. Helyére Miksa főherczeg jött, tele harczias vágyakkal. A hadi tanács csakhamar tisztába jött azzal, hogy mig Buda hátvéde Hatvan áll, nehéz annak megvételére müködni. Határozatba ment, hogy a tábor Eger felé vezettessék, s onnan előbb Hatvan elfoglalása kisértessék meg. E végből a Tiszán átkelt a sereg, s utközben az a csábitó hir érkezett, hogy Szolnok és Szentmiklós oly gyengén van ellátva őrséggel, hogy az könnyen elfoglalható. A közeledő sereg hirére, Balaszentmiklós őrsége csakugyan megfutott, Gyula és Szolnokra menekült, s ez erőd a mieink kezébe esett; de Szolnok nem várt védelmet fejtett ki, ugy hogy tekintve az őszi időjárást is, mely akadályozta a csapatok müködését, az ostromot abba hagyni kellett. Az uj év megnyiltával Miksa főherczeg, Pálffy dunántuli főkapitánynyal ismét felvette az elejtett tervet, Hatvan mielőbbi megvételére, hogy Buda ellen a nagy támadási művelet megkezdhető legyen, s a háttérben Hatvan ne akadályoztassa a hadi müveletet. Megindultak tehát Hatvannak, előbb azonban Váczot foglalták el, s innen a Hatvan alatt folyó Zagyva partjához érve, tábort ütöttek 1596. aug. 14-én. 3)
A hatvani sandzsák élén akkor az ifju de hőslelkű Arszlan bég, a hires Sarali bégnek fia állott, kinek édes anyja, a vidéken ismert Fatime is ott lakott. Az erősségben 1500 főre menő őrség volt, melynek mindegyikét Arszlán vezérök szelleme hatotta. Át, utolsó csepp vérig védelmezni Hatvan falait. A hősi védelemnek önfeláldozó ritka példáját kell Arszlán vitézei emlékére Hatvan megvételénél feljegyeznünk.
Az erősség maga a Zagyva partján állott, tölgyfa oszlopok közé hányt, rőzsékkel befont magas s kiszögellésekel ellátott földsánczból, melyet a Zagyvától vezetett vizárok vett körül, belől az őrség részére állitott épületek s egyéb felszerelésekkel. Maga a város, hol a törökkel vegyes keresztény nép lakott, e földsánczon kivül feküdt. E palánknak nevezett földsáncz, a Zagyva által is védve, kitünő erősséget képezett. (Lásd Hatvan s vidékének rajzát a túl lapon.) Miksa főherczeg, Svarczenberg, Pálffy és Teufenbach német s magyar csapataikkal Vácz felől, Rákóczy Zsigmond s Dersffy Várad kapitánya s más felkelő had a felvidékről érkeztek Hatvan alá, az egri várőrség egy részével Nyáry Pál vezetése alatt.
A törökök nem is sejtették a készülődést, s közülök vagy 200 a szomszédos községekben nyomtatással foglalkozva, kint is maradt, Rákóczy azt tanácslá, hogy a törököket egy csapat lovas előrebocsátásával csalnák ki a várból s ekkor megrohanva elvernék, s könnyebben sikerülne a vár bevétele. De a többi vezérék nem állottak erre, hanem a rendszeres ostromot határozták el. Körülzárolták tehát a várost, s három részről, a pásztói a pesti s a rácz kapu felől, mely keletnek feküdt, erősen lőni kezdették. A hatvani várnak ez időben, ezen három kapuja volt. A pásztói kapunál Teufenbach és Graiz Rudolf slesziai s felső magyarországi sereggel állottak. A keleti vagyis rácz kapunál Kinszky cseh és morva katonákkal, a pesti kapunál Terzky Vilmos svéd és Pálffy magyar gyalogokkal vezették az ostromot. Mindjárt kezdetben a pásztói kapunál sikeres kitörést tettek a törökök, s az ostromlók közül sokat levágtak, köztük Graiz Rudolf osztrák nemest, és Cataneo olasz épitészt. Némelyek azon tervet ajánlották, hogy emeljenek oly magas ostrom sánczokat, hogy azok a védfalakat tulhaladják; de az sok idő s munkába került volna: tehát a falak árkaiból a viz levezetését s betömését vették foganatba, a Zagyva árkának más irányba huzásával. A vizet igy sem voltak képesek teljesen elvezetni az árkokból.
Ennek oka részben az is volt, mert ezen időben volt nagy esőzés, megárasztotta a Zagyva medrét, s a vár árka szinig telt meg vizzel. Nem volt tehát más teendő. mint bőrrel bevont pontonokat helyezni az árok vizére, s ezen át megkisérleni a falhoz juthatást. Különösen a pesti kapunál alkalmazták ezen eszközöket; mig a rácz kapunál, az árokig terjedő sánczot huztak, s ettől földalatti aknát vezettek a sáncz faláig. A faltörő ágyukat pedig, az átellenben levő szőlődombra helyezték, honnan nagy sikerrel működtek a falak rombolása és réstörésre.
Az őrség kezdetben mulatva nézte a komoly ostrom készülődést. Aug. 25-én az erőd mecsetjében egy dervis, szokott imáját végezve, gunyos üdvözléssel fordult az ütegek felé. Egy jól irányzott lövés, a mecset tornyát a dervissel együtt a mélységbe dobta le.
A törökök látva a komoly ostromzárolást, galambokat bocsátottak Budára, szárnyaik alá kötve az ostromról s a helyzetről felvilágositást adó leveleiket. 4)
A budai pasa kitartásra biztatta a béget, kilátásba helyezve, hogy maga a császár fog segitségére jönni. A törökök csakugyan makacsul védekeztek, daczára hogy négy ezernél több golyó lövetett a várba. Az erőd őrségének fanatizálója Arszlan bég anyja, a már emlitett Fatime volt, ki hallani sem akart a megadásról, s az erre felhivó leveleket válasz nélkül hagyták.
Sept. 3-án déltájban kezdetett meg három részről a roham. Midőn Terzki és Pálffy katonái a bécsi kapunál közeledtek a falakhoz, a pontonok egy része alámerült és sokan elvesztek, részint már a falakon harczolva részint vizbe merülve. A pásztói kapunál sem sikerült a roham. Kevesen érkeztek oda, s ezeket leverte az ellen, mig a többiek segélyökre jöhettek volna. Igy a pásztói s pesti kapunál vezetett roham nem sikerülvén, a ráczkapunál könnyű győzelmet vehettek az ostromlókon a törökök. Teufenbach már akkor sebesülten feküdt sátorában, Stampf német kapitány pedig a rácz kapunál esett el.
Ezen kudarczczal végződő roham után a főherczeg nem kedvetlenedett el; sőt rögtön ujabb s nagyobb erővel végrehajtandó rohamra indult, addig, mig az ellen jobban össze nem szedi magát; sietve azért is, mert hirül jött, hogy Hatvan felmentésére utban van maga a török császár.
Az árok vizére alkalmazott hajó-hid ujabb felszerelése s renbe hozatala után ugyanis, a pesti kapunál Pálffy és Terzki által fellelkesitett csapat uj rohamot intézett a már nyugalomra vonult, s ezt nem is sejtő őrségre. A pontonokon átsietve a falakra másztak, kibontott zászlóikkal csakhamar elfoglalták, majd a falakról a városba rohanva üzték az ellent; mire a pásztói s rácz kapuknál is sikerült a roham. A minden felől tóduló katonaság a városban iszonyu vérontással mészárolja a menekülő védőket, a béget a köréje csoportosult katonáival leölik, a bég anyja kincsei kulcsa felajánlásával sem képes az öldöklést lecsillapitani; ugy hogy az összes őrség nejeikkel s gyermekeikkel együtt felkonczoltatott. A nők előbb meggyalázva hullottak el, testeik felhasogattattak, s az anyák méheí kivágattattak. Az igy megcsonkitott hullák három napig hevertek az utczákon, mig végre eltakarittattak.
Hatvan ekként három heti ostrom után, sept. 3-án vétetett be. 5) A török őrség és városbeliek kegyetlen legyilkoltatásáról, egy formán emlékezik meg valamennyi egykoru és késöbbi iró, Istvánffy ugy mint Ortelius. Különösen a vallon katonák tüntek ki a gyalázatos kegyetlenségben. "A férfiak és nők hulláiról a bőrt lehuzták, és magoknak öveket készitettek belőle" - irja Ortelius.
Mikor már nem volt kit gyilkolni, a győztes had a tűz oltásához fogott, hogy a legyilkolt gazdag török kereskedők vagyonát megmentsék, mint dus hadi zsákmányt. Ezen állati kegyetlenséget 40 nap mulva Eger falai között boszulták meg a törökök.
A palánkozott sánczokat romboltatta le még Miksa főherceg és azzal Szerényi Mihály volt kassai, és később füleki kapitanyt pár száz őrséggel ott hagyva, Vácznak vonult vissza, ott várta be, hogy a török császár megindult hadával merre veszi utját.
X. Már Hatvan ostroma idejében vette hirét a vezérlet, hogy III. Mahomet sultán maga személyesen óriás táborával indult az országba és immár Szegedről Eger és Hatvan felé közeledik. Kétségkivül Hatvan ostromáról értesülvén, sietett idejében segélyére lenni a szorongatott őrségnek. Azonban erre már megkésett, és igy a szolnoki, budai, győri ide rendelt csapatokkal Szolnoknál egyesülve, most már egyenesen Eger felé ment.
Egervára ostromáról és megvételéről, az egykoruak, különösen az időt tekintve, különböző adatokat hagytak hátra. Istvánffy és OrteLius előadásai nagy időközre térnek el. Ortelius szerint Mohamet 150 ezer emberrel tört Egerre; sept. 18, 19, 20-án körülzárolta, és az áruló német és vallon katonák okt. 4-én nyitották ki a kapukat, hogy a feladási feltételek folytán a kezesek kölcsönösen kicseréltessenek; mikor a janicsárok berohanták, és elfoglalták a várat. Istvánffy szerint sept. 27-én vette kezdetét az ostrom, és okt. 14-én nyitották fel a vár kapuit átadás végett. Az ostromló had szerinte 2 százezer volt. Petheő az ostrom megkezdését sept. 22-ére, és a vár átadását okt. 15- ére teszi. Leibitzer krónikájában az ostrom kezdete sept. 21., és a vár feladása okt. 13-ára tétetik. Szamosközy szerint sept. 11-én a török tábor már Eger alatt volt. A táborban időző Illésházy csak a város feladása idejét mondja okt. 4-ére. Thurzó György, a ki szintén Miksa táborában volt, nejéhez a hamvai táborból irott levelében, a vár átadását okt. 13-ára mondja. Naplójában 6) a. vár megszállása szept. 20, az elővár (varos) bevétele okt. 4; a vár török kézre jutásának napja okt. 13-ára jegyeztetett.
lstvánffy, lllésházy és Thurzó előadásai a vár feladási napját illetőleg leginkább megegyeznek, és ez okt. hó 14-ére tehető. Ortelius valószinüleg abban téved, hogy a város feladását, mely okt. 4-én történt, összetéveszti a vár később történt feladásával, a mit igazol a keresztesi csata. ideje is, mely a vár feladása után, néhány napra történt, midőn még az egész török tábor Eger alatt tanyázott. A keresztesi csata okt. 22-én vette kezdetét, és nem valószinü, hogy a csata és a vár feladása között 18 napi időköz lett volna.
Mohamet óriási hadseregével aug. végén indult meg Belgrádból, Szegednél vette hirét Hatvan elestének. Innen Eger felé vette most már utját, habár a magyar hadvezérlet előtt kétes volt, hogy a sultán nem Bécs ellen fog-e fordulni? és Miksa főherczeg ezért sietett a hatvani táborból Váczra, és onnan Esztergomba, ott állást foglalandó. Midőn a török tábor a Tiszán átkelve Eger felé mozdult, még akkor is gyanuval kisérték, hogy talán visszafordulhat még; és e bizonytalanság és kétkedés idézte elő a magyar hadvezérlet azon ingatag mozdulatait, melyek Eger ostroma alatt a felmentést halogatva, a vár bukására közreműködtek. Nem lehet más okát találnunk azon menthetetlen halogatásnak, melyet Miksa főherczeg Esztergomtól Rimaszombatig, és onnan Keresztesig tartó katonai séta utjával elkövetett, mint azt, hogy utolsó perczig tartott attól, hogy még Eger alól is, egyszerre Bécs felé indulhat a sultán, és igy seregét ez esetre érintetlennek kivánta fentartani.
V. Egerben 1594. okt. 1-étől a várkapitány bedeghi Nyáry Pál előbb szendrői, s Fülek visszavétele után füleki kapitány volt. 7) Innen tétetett át Egerbe.
Egy Egerben 1596. év aug. 17-én, tehát közvetlen az ostrom előtt, Kapy János illetékének kifizetésére szóló rendeletét, mint tudtunkra utolsót, egész terjedelemben itt közöljük: "Mi Niáry Pál Bedeghy, Borsod, Heves és Külső Zolnok warmegiöknek feö Ispania, az felséges Romai Csiazarnak parancsnoka es Eger várának feőkapitania. Adiuk tuttara az mi jeovende bor dézmasinknak Homona és Nagy Mihal jarasaba leweoknek, hogy az vitézlő Kapy János uramnak marattunk volt adosok az elmult esztendőn 95 esztendeobeli zolgalattiaba záz harminczhett frttal. Azert rendelenk eo kegyelmének az Homonna es Nagy Mihal Iarasaban szazharminchet frt ára bort justo pretio az mint akkor a bor fog iarni. Annak okaert hadink és parancsioljuk, hogv Kapy Janos uramat elegietiek ki vala. Kinek bizonsagara attuk pecsetes levelunket. Datum Agriae 17. augusti anno dni 96 Idem qui supra. (P. h.) 8)
Az állandó várőrség ekkor ezer főből állott, melyhez Miksa főherczeg Hatvan bevétele után, gróf Thurn Jakab vezérlete alatt 2500 főnyi morva katonaságot küldött, több ágyu és egyéb hadi szerelvényekkel. Nyáry Pál értesülvén a sultan közeledéséről, küldötteivel az épen Váczon pihenő Miksa főherczegtől, az őrség szaporitását sürgette meg, mire Trczka Vilmos és Kinszky János német tisztekkel még 500 gyalog, és ugyanannyi vallon nemzetiségű lovas érkezett a várba. Igy őrsége most már 4500 főre ment. Ezekkel ment Cogorani épitész is a várba, ki az erődök épitésénél már müködött, és igy annak belsejét teljesen ismerte. A várban voltak még: Barczay János, Fodróczy György, Bekeny János, Segney Job lovas hadnagyok. A várból nők és gyermekek és más felesleges személyek kiutasitattak.
A vár akkori kinézését, Szamosközy már emlitett historiájában igy irja le: Egervára hegyoldalon fekszik, a leghiresebb püspökség székhelye, két oldalról azonban a hegyfelől könnyen, akár lovassággal is megközelithető. A vár egészen kőből épült, kőfallal körülkeritve és kiszögellő erődökkel felszerelve, országos költségen dél és kelet felől rendkivülileg megerősitve volt. A belső vár a város felett, a külső vár ettől külön választva, a hegy oldalban feküdt. Amaz sokkal erősebb volt, egy kiváló szép tornyos templom mellett négyszögű kövekből épült püspöki palota, és más szép épületekkel bőveIkedett. A külső vár a német katonaság részére emelt házakkal volt megrakva. A város nyugatra terjedt, és a legközelebbi években emelt kőfallal köritetett.
VI. Mahomet serege Szegedről Szolnok felé, onnan Hevesnek ment Eger alá. Claffer pasa már 11-ikén mutatkozott Makláron.
Egy csapat Hatvanba ment, melynek közeledtével Szerényi Mihály elvonult Hatvanból, és azt a törökök nyomban megszállották. Néhány napra, lassan érkezett meg a főhad, és 21-én Maklárról Tályán át Felnémetig, Czegléden át Szöllöskéig, teljesen körülrajzotta a várat és a várost, melynek kapitányait ünnepélyesen felhivták, szabad elmenetel biztositása mellett a feladásra. Ez természetesen visszautasitatott.
Egy vészjósló balhit volt elterjedve ez időben a várban, hogy Nyáry Pál Egerbe vonulásával a hatvani táborból, a vár kapujában a zászló összetört, Nyáry harczi lova pedig, az istállóba vitetve összerogyott. Rosz előjelnek vétetett ez megemlékezve a voIt szolnoki várkapitány szerencsétlen esetéről.
A török ostromzár kezdetén a várbeliek kirohanást tettek; de szerenesétlen véget ért; mert többen Segney Jób, Bekeny János sebesülve tértek vissza.
A faltörő ütegek ekként voltak felosztva: egy üteg az almagyari kapu felett, hol most a maklári temető van, dolgozott e kapura; a másik üteg a mai rózsa-utcza végén, hol az Ungnádféle épület állott akkor, ennek falai közül hányta romboló lövegeit a városra, és várra; a harmadik a király székéről, a mai dézsmaszéknek nevezett dombról; a negyedik az almagyari hegyről, a mostani Martonffyféle szőlő tetejéről közvetlen a vár falakat törette és készitette a roham-réseket. A várost nagy terjedelménél fogva védelmezni nem lehetett, és az őrség okt. 4-én a romba döntött és elhamvadt házakat elhagyva, éjjel felvonult a várba. A törökök már akkor a temetői dombról összelőtt almagyari kapun rohantak be a városba, és nagy diadal-üvöltéssel szállották meg. Erre rögtön a városba vonszolt ütegekkel, közvetlen a falak alatt, különösen a hires Dobó-bástya töretéséhez fogtak, és rövid időre már rohamot is megkisérlettek, a mi azonban teljes kudarczczal, mintegy ezer ember veszteséggel végződött. Keletről a szőlőhegyek felől, maga Ibrahim nagyvezér intézett most rohamot a falakra. Innen a várba belátni és az egészet áttekinteni lehetett, ugy hogy a védcsapatokat is könnyen czélba vehették. A védők szerencsétlensége még az volt, hogy a kőfalak úgy emeltettek, hogy azokon alkalmas lőrések nem is voltak, és az ágyúk igy kitéve állottak az ellen golyói rombolásának, és midőn az ostromlók a falakhoz közeledtek, a falakon egész testöket az ellen golyóinak kitéve, teljesithették a védelmet.
Ibrahim a kedvező helyzetet látva, csapatát rohamra készité elő. Előbb a szöglet-bástya árka a régi Bolykyféle erődnél, betömetett gallyakkal és földdel; majd aknát vágtak a fal alá, és felrobbantották azt. Az igy támadt résen, Ibrahim katonái feIrohantak; de a magyar és német védők erősen szembe állva visszaverték; mire a mieink neki bátorodva a résen kirohantak, sokat levágva három zászlót foglaltak el.
A törökök most az Ungnádféle szöglet bástyára kisérlettek meg hasonló rohamot, de eredmény nélkül. Az előbbi bástyarésen másnap uj rohamra törtek elő Ibrahim vitézei, de ismét siker nélkül.
Az itt működő vallonok követet küldöttek most Nyáryhoz, hogy adjon nekik bort a győzelem örömére áldomásul. Nyáry engedett a kérésnek, és egy hordóval szállitatott az állomásra; mire ezek neki esve az ivásnak, gúnyos felkiáltásokkal az almagyari tetőn tévő törökök felé üritgették az edények tartalmát. A törökök bámulva szemlélték az átellenes dombról a mértéktelen dőzsölést, és visszakiáltottak: hogy vigyázzanak nehogy csömört kapjanak a mulatságtól, gunyolódástól, a mi csakhamar bekövetkezett. Az állomáson levő puskapor és kén ugyanis, mely az árokba. hányt rőzsék felgyujtására tartatott készletben, tüzet kapott, meggyuladt és az állomáson dőzsölő csapat egy részét légbe röpiti, a többiek széjjel futnak. Ezt látva a törökök, egész erővel a résre rohannak, és benyomulnak azon, könnyü szerrel üzve el az ott maradottakat. A belső várból rohanva siettek a szerencsétlenség szinhelyére segélyül, Thurn, Terzki, Fodoróczy lelkesitik a harczosokat. De most már a janicsárok is mindig nagyobb tömegben nyomultak be, ugyhogy az ellenállás lehetetlennek mutatkozott, kivált midőn Fodoróczy, Horvát György, Aszalay Bálint, Danch Pál, Zoltán Ferencz, Karapan Gáspár, Bonnemissa Mátyás, Gimes György és több mások halva maradtak, ugyhogy az ostrom 15-ik napjára, okt. 5-én a külső várat is feladni kellett. Ezen siker az ostromlókban lelkesedést, a védőkben csüggedést keltett és már a megadás gondolata kezdett tért foglalni a tömeg kedélyében. Barczay János előtt, ki sebesülten feküdt, küldöttség tolmácsolá ezt. Barczay megütközve utasitá el a meggyalázó tervet, és halállal fenyegeté, ki ezt tovább is sürgetni merészelné.
VII. Tehát a külső vár elfoglaltatott, ez oldalról a belső vár további ostroma, mely széles és mély árokkal, és hatalmas védőfallal övedzve volt, nehéznek tűnt fel Ibrahim előtt. Azért az éjszaki részhez fordult, és a király székétől kezdett működni, és egyik részét ő, másik részét, mely a városhoz közelebb esik Czikala pasával lövette, és a Zarkandy-féle bástya alá aknázva, felrobbantották. Az igy nyert, résen most nagy rohamot intéztek; de a védők erélyesen visszaverték. Rendkivüli heves támadás volt ez itt, és a törökök egymásután 7 zászlót tűztek ki már a falakra; a védők ugyanazokat egymásután lelövöldözték. Reggeltől estig tartott a vérengző küzdelem. A nyugati részen a város felől Ciaffer pasa vezette ugyanakkor a rohamot, mely szintén nagy pusztitást idézett elő a várbeliekben. Ciaffer aknákat ásatott a falak alá, és az uj kapunál Ievő őrök, hallották a falak mögött az aknakészitők kopogásait. Erre Stella épitész az ide vezető pinczékbe szállott le embereivel, és figyelmes kutatás után felfedezte a kivülről jövő akna irányát, melynek ellenébe most annak ártalmatlanná tételére ellenakna vágásához fogott. Sikerült is megtalálni egyik ponton a lerakott agyu port, de az abban a pillanatban felrobbant, és Stellát embereivel romjai alá temette. Itt vesztek el Stella mellett Balo Gergely, Posgay Gáspár, Ziny István és mások. A falak azonban sértetlenek maradtak. Igy folyt az ostrom, a déli, éjszaki és nyugati bástyák ellen is. A felrobbantott falak résein és lajtorjákon rohanó ellent, mindennemű fegyverrel és védelmi eszközzel, égő kénnel, szurokkal, tüzes fáklyákkal fogadták és visszaűzni igyekeztek.
Mig a várban igy folyt a küzdelem, Teufenbach felvidéki kapitány okt. 4-ére Szerencsre hivta össze a felvidéki urakat s nemeseket, hogy portánként négy felfegyverzett gyalogot állitsanak ki Eger felmentésére. Sokáig tanakodtak, ki legyen a megyei felkelő hadnak vezére. Először Báthory, majd Forgách, végre Rákóczynak ajánlották fel a vezérséget; de mindenik elutasította magától, sikertelennek itélvén ennyi erővel a kisérletet. Miksához fordultak tehát levéllel s küldöttséggel, hogy küldjön segélyt. Ők magok Keresztes mezején gyülekeztek.
Ezelőtt már Zsigmond erdélyi fejedelem, látva a török fenyegető mozgalmát, magára nézve is veszélyt észlelve, seregével megindult és Miksát követség utján értesitette, hogy a török ellen siet segélyére.
Ez időben érkezett Nyáry Pál küldötte is Mocsáry Gergely Egerből Miksáhaz, segélyt sürgetendő. A haditanács itt összeült, s a 10 ezer főre becsült sereg Váczról Füleknek Rimaszombat felé, mozgósitatott. Zsigmond fejedelem, Teufenbach és Pálffy felhivattak a gyors indulásra. Pálffy Buda alatt a török marhák összeszedésével töltötte idejét, 180 darabot hurczoltak össze. Teufenbach főkapitány 5-6 ezer emberrel, Egertől mintegy 4 mértföldnyíre időzött. Ha idejében cselekszenek, három oldalról támadva, felmenthették volna a szorongatott Egervárát.
Miksa Rimászombathoz ért, midőn az egri várból Nyáry egy borotvált fejű török ruhában öltöztetett rácz ember által, ki igy sikeresen keresztül hatolt a török táboron, ismét segélyt sürgető levelet küldött, melyben megismertété egyszersmind a fenyegető helyzetet: hogy a város s a külső vár már török kézben van. Miksa Trassoldo Gyulát utasitotta, hogy a Terzkiféle 800 emberből álló magyar s német légióval siessen Eger alá. A rácz küldöncz vállalkozott Rimaszombat felől a Mátra vidékén átvezetni a csapatot. Két mértföldnyire a vártól hallotta meg a csapat, hogy a vár már az ellen kezében van.
VIII. A fentebb leirt nagy rohamok után ugyanis, nem szünt meg a török vezérlet még erélyesebben hajtani az ostromot, ugy hogy a katonaság kivülről semmi biztatást nem nyerve, csüggedni kezdett, előbb csak kevesen, majd többen a megadás felett tanácskozni kezdettek. Különösen a vallon katonaságot szállotta meg a gyávaság szelleme, s elhatározták, hogy tömegesen fognak a várból kitörni s igy menekülni. A megadás felett tanácskozók élén Paczona Mátyás és Gyöngyösy Máté kanonokok, Bessenyey György, Körössy Mihály, Aczél Balázs, Balogh Mihály állották, kik okt. 13-án Nyáryhoz mentek tolmácsolandó a kivánságot, hogy bocsátkozzék a vár átadása felett tárgyalásba. Nyáry, ugy kapitánytársa Barcsay is elutasitották a küldöttséget e gyáva tervezettel. A tanácskozók tehát most maguk ragadták meg a kezdeményezést s elhatározták, hogy Bessenyey, ki a gyülekezeteken vezérszerepet játszott, s tud jól beszélni, menjen a törökhöz küldöttségbe. De ezt megelőzte már Balogh Mihály, ki a törökök állomásáról érkezve, a szolnoki és pesti bégek levelét hozta, hogy a szabad elmenetel feltétele melletti átadás örömmel fogadtatik a törökök által. Erre Terzki, Kinszki, Bessenyey György, a két kanonok, Kardos Pál, Borbély Ferencz s mások küldöttségbe rnentek Mahomethez okt. 14-én, hogy az egyezséget tartalmazó diplomát átvegyék; melyIyel midőn visszatérőben a kapun átjönni akartak, egyszerre minden oldalról berohannák a janicsárók, s a várban rabláshoz s öldökléshez látnak, ugy hogy hiába való volt a császári diplomára való hivatkozás, a törökök mindent leöltek s elpnsztitottak, mi utjokban akadt: Nyáry, Kinszky, Terzka, Thurn, Barcsay, Bekény s mások török fogságba estek s elhurczoltattak.
Ezen árulás véghezvitelét az egykoruak, Istvánffy, Ortelius, eltérőleg irják le. Ortelius ugy beszéli el, hogy az alkudozók kinyitották a vár kapuját, a tuszok kicserélése közben, a nyitott kapun berohantak a janicsárok s az általános öldöklés ezzel kezdetét vette; kardra hányva nyomban a vár őrségét. Istvánffy szerint az össze esküvők Nyári, Terzki, Kinszki és Thurn vezéreiket kötözve adtak át a törököknek. Az tény, hogy ezek mindnyája foglyul esett. Abban mindkét iró megegyezik, hogy a törökök különösen az áruló német s vallon katonákon töltötték boszujokat, legtöbbjét felkonczolták, a Hatvanban elkövetett istentelenség visszatorlásául. A vár be vételének napjában, mely okt. 14-ike, Ortelius kivételével, a többiek megegyeznek.
Istvánffy elbeszélésével az árulásról merőben ellenkezik gróf Illésházy István, ki Miksa táborában volt, s azt irja: 9) hogy "a török sept. 22-én szállotta meg Egret. Főkapitány Nyáry Pál vala, mellette egy cseh ur Kerska (ez Kinszki) és gróf Thurn 1500 bolonnal (vallon), magyar csak 1000 volt, azoknak is legnagyobb része az alsóvár (város) megvételekor okt. 4-én elveszett. Megrettene az idegen nemzet a várban, pártot ütének, rátámadának kapitányukra, szót adtak a töröknek, hogy magokat hitre megadják. Ez alatt be is bocsáták a törököt a résen, azonban Kerskát a cseh hadnagyot, két káptalan pappal és Bessenyey hadnagyot kiküldték a császárhoz, hogy alkudozzanak. De a törökök már nem alkudtak, látván ugy is kezökben a vár. A eseh urat a császár fogva tartotta, Bessenyeit a két pappal visszabocsátá a várba, hol a törökök a fegyvereket már elszedték, a fő népet foglyul tevék, a vallon s németeket mind levágták, a magyarokat csak rabbá tevék, mert Hatvanban a vallonok s németek gyilkolták a török asszonynépet, gyermekeket, s török holttesteket megnyuzták."
IX. Miksa Rimaszombatban értesült a vár elestéről, honnan Genyő felé vonult, egyesülendő az erdélyi fejedelem seregével, mely Vámosnál történt meg a Sajó mellett okt. hó 18-án, hová megérkezett Teuffenbach is. Itt szemlét tartottak az egyesült sereg felett, mely százezerre becsültetett, de tulajdonképen 40 ezer volt. Az erdélyi sereg 5 ezer gyalog s ugyanannyi lovas, s 40 kisebb ágyuból állott. A felső magyarországi sereg is ugyanannyi főt s 35 ágyut számlált. Miksa serege állott 5 ezer német lovas, 7 ezer gyalogos, 3 ezer magyar lovas s 4 ezer gyalogosból, 22 mezei ágyuval.
Mit tehetett volna e tekintélyes sereg, ha idéjében, még Eger állott, támadja meg az ostromlókat. Mindez megfoghatatlan könynyelműséggel mulasztatott el. Ugy látszik a fővezérlet, Egérvára elvesztése után nyugodtá lett, hogy most már Bécs ellen nem fog indulni a török tábor, és megengedte magának, hogy a keresztesi mezőkön, egy czéltalan de annál siralmasabb kimenetelű ütközetre hivja ki a törököket. E végből tehát elhatároztatott, hogy Keresztes alá vonuljon a sereg, és ott megszállva az átjárót, az ellent harczba kényszériteni fogják. Prepostváry Bálint, ki nem volt jelen csuzos bántalmai miatt, küldöttje utján azon véleménynek adott kifejezést: hogy a hely közel van Egerhez, és itt nem lesz czélszerü az összeütközés. Kikémlendő lenne a császár szándéka, és ha Egerből elmegy, a még romban levő vár sikeresebben volna megtámadható.
X. Keresztes, sikon fekszik, éjszakról magas dombokkal övédzve többi része nyilt sikra terjed. A hegyekből 25 lábnyi széles patakocska folyt át a falu nyugati részén, mely a falu alatt terjedelmes gázlót képezett. A mint Mohamet értesült Miksa közeledéséről Keresztes felé, öt ezer embert Eger falai között hagyva, ő maga egész seregével Maklár és Kövesd között ütött tábort, honnan Chiaffer pasát 40 ezer lovassal előre küldötte. Ez Keresztesnél átkelve a gázlón 43 ágyu fedezete alatt állást foglalt. Homonnay István előőrsi csapatába míhamar beleütközött a török lovasság, majd az utána jövő sereg is megérkezett, és rögtön, kifejlett az ütközet, melyben a törököket a gázlón átűzték, ugy hogy ha az éj be nem áll, még fényesebbé lett volna a nap diadala. Másnap okt. 24-én Zsigmond fejedelem. űzőbe akarta venni a törököket a gázlón tul, de Miksa komolyan megfontolva a helyzetet visszahivta a csapatokat. A török császár látva a visszavonulást, támadásra határozta el magát, és 5 ezer embert átküldve a gázlón, megtámadtatta a mieinket, követvén övéit a támadásban egész táborával. Miksa a sereg zömével, a dombokra támaszkodva, jobbra foglalt állást, Teuffenbach a keresztesi templomnál helyezkedett el a gázló mellett, Zsigmond serege pedig a balszárnyon nyujtotta el lovas-és gyalogos vitézeit. Görögország beglerbégje Teuffenbachnak a templomnál lévő hadosztályát támadta meg, de nagy vereséggel vettetett vissza a támadás. Kétszáz magyar vitéz áldozott itt hősi halálával diadalnak. Okt. 26-án folytattatott a támadás. Mohamet maga, szembe a meinknek ütötte fel sátorát, oly közel; hogy csak a patak választá el egymástól. Az első harczélben Sinan kis Ázsia kormányzója állott janicsáraival, kinek jobb szárnyát a tatár lovasság fedezte. Másod sorban Ibrahim állott, kinek jobb szárnyán Chiaffet és Czikala pasák helyezkedtek el, balján pedig Hason pasa, és a görög beglerbég. Ezzel szemben, arczélben Zsigmond serege, jobbján a szász, frank, vallon és magyar lovas és gyalog csapatok, oldalt különféle lovasság, az utolsó rendben Pálffy és Teufebach felkelői állitattak fel. Ibrahim nagyvezér kezdette meg a támadást, majd mozgásba és harczba jött a két ellenséges tábor zöme is. A mieink oly szerencsésen harczoltak, hogy a gázlón inneni egész török tábor immár hatalmukba jutott, és a törökök hanyat-homlok rohantak vissza. A nap hanyatlóban volt már, és megelégelhették volna a nap dicsőségét. De nem állhattak ellen, hogy a táborukból elfutott törökök üldözéséhez lássanak. Ez alkalommal az elfoglalt tábor dus zsákmánya volt a bekövetkezett szerencsétlenség oka. Az üldöző had a tábori zsákmány kiüritéséhez látott, melybe annyira belemerült, hogy az üldözötteknek idejök maradt magokat összeszedve, megrohanni a zsákmányon osztozkodókat, és iszonyu vérengzéssel széjjelszórni őket. Maga Miksa az éj sötétében, Harsányon keresztül Miskolcznak menekülve ért Kassára. Zsigmond erdélyi fejedelem, Báthory Istvánnal Diósgyőrbe futott, onnan Erdélybe tért vissza. Keresztesrnezejét István szerint mintegy 30 ezer hulla boritá, ebből huszezer török, tizezer magyar volt, köztök annyi jelese a magyar hadaknak, mint Bory Mihály nógrádi, Vidfy Vid drégelyi várnagyok, Forgács Sebestény, Pálffy János, Eszterházy Márton, Telegdy János, Dóczy Farkas, Apponyi Gergely, Borbély András, Lázár István, Erneszt és Auguszt holsteini herczegek, Gablman Miklós, Mansfeld hadi iró, ki ép ily minőségben jött Miksa táborába, hol halálát lelte. 10)
IX. E felmentő seregről, mely most a szerencsétlen keresztesi csatát vivta, Illésházi azt irja: "hogy az erdélyi fejedelem sürgette erősen Miksa főherczeget, hogy Egret megsegéljék; Pálffy Miklós is mindent elkövetett e czélból. Az alföldi generalis Tiefenbach (Teufenbach) minden nap küldhetett volna segitséget, noha a várból kérték, de gondviseletlensége miatt semmit nem külde."
Illésházy szerint a keresztesi csatában 44 ezer ember, s több mint száz ágyu vett részt. Báthory Zsigmond népe ebben 8000 volt, a vármegyék népe vagyis felkelő had, Ormondy János és Bosnyák András vezetése alatt 10 ezerre ment. A török császár okt. 24-én indult Keresztes mezejére, a keresztény tábor ellen, csak lassan haladt azon hitben, hogy a magyar had majd elfut. Ez nem történt.
Erre 25-én a Keresztes vize mellett felállitá a császár táborát, tul a vizen volt a magyar tábor. A császár hada a Sáron az átkelést megkisérlé, de a mieink ez nap vitézül visszaverték.
Okt. 26-án, mely szombati nap volt, a keresztény had, jó reggel a patak melletti tábort elhagyta, s hátra huzódva csatarendbe állott, négyszögeket formálva, három rendben. Minden rendben, szárnyra osztva volt 500 puskás, egy csoport gyalog, azok előtt a taraczkok. A három rend, egy-egy holdnyi hosszra állott egymástól, és beosztva 27 ezer ember volt. A vármegyék népe a táborban maradt tartalékul. Tiltva volt, hogy bárki a Sáron (a Csincsén) át menjen. A török had egy része reggel rögtön átkelt a Sáron, és megkezdődött az ütközet. A mieink erősen lőtték a vizen átkelt hadat, megtámadták és estére visszanyomták oly erővel, hogy a tilalom daczára. az üldözést a vizen tul is folytatták, hol a törökök által elhagyott sátrakra rohanva, császárt és népét oly zavarba hozták, ezek mindent elhagyva elfutottak; mikor is egy csoport török tört elő a zsákmányon dobzódó keresztényekre, és most ezek futottak el esze-veszetten, ugyhogy Miksa főherczeg az erdélyi fejedelemmel Diós-Győr felé szaladt, holott senki sem üzte vagy vágta őket. Nyáry Pál a fogoly egri kapitány, több fogoly társával itt menekült meg. A zürzavar Illésházy szerint oly nagy volt, hogy mindkét tábor esztelenül szaladt széjjel török s magyar. A császár Szolnokba menekül, s azt hitték hogy a csatát elvesztették. Konstantinápolyba az a hir ment, hogy maga a császár is elveszett. Csak harmadnap okt. 28-án tisztázódott a helyzet s a törökök visszatérve összeszedték pódgyászaikat s elhagyott ágyuikat Egerbe czipelték. Igy beszéli el ezt Illesházy.
Borsodmegye 1598. évi adóösszeírásában, Diweny Pál adórovó Eger s Keresztes vidékén levő községekre, melyek Pelbart Vincze szolgabiró járásához tartoztak, a következö jegyzetet irta: "Ezen faluk, birtokokok és városok, melyek a negyedik járáshoz tartoztak, a törökök s tatárok által teljesen feldulattak. Ugyanis 1596. évben a törökök s tatárok császára Eger bevétele után a járásban ütötte fel táborát. Hasonlóképen Miksa főherczeg, az erdélyi fejedelemmel itt táborozott, hol Keresztes mezején okt. 26-án folyt le a nagy ütközet. 11)
Egervára parancsnokául Mohamet az anatoliai beglerbéget nevezte ki.
Eger eleste s a szerencsétlen keresztesi csata hirére, a közeli várak hadnagyai Cserépvárárából Bessenyei Mihály, Szarvavaskőből Gáll János, Sirokból Kóka Benedek és Helmeczy János, őrségeikkel elfutottak, s e várak is török kézre jutottak. 12) Ekképen esett el Egervára, s vele Hevesmegye is. Eger eIestének hire mély benyomást tett mindenfelé. Az 1597. február hóban Pozsonyban tartott országgyülésen a rendek szigoru vizsgálatot s azt követelték, hogy mindazok, kiket Eger föladásáért felelősség terhel, megbüntettessenek.
Ugyanezen országgyülésen a 38. §-ban elhatároztatott, hogy az egri káptalan, mig Eger visszafoglaltatnék, székhelyét mint hiteles hely Kassára tegye, Kassaváros joga és szabadsága épségben maradásával. Ezen törvényczikkben kimondatott, hogy a káptalan most már tizedeit s negyedeit maga szedheti be; mert eddig kincstárilag volt kezelve, Verancz püspök idejétől. Pecsétje ezuttal ismét elveszett s megengedtetett, hogy ujat csináltathasson, kisebb alakut mint az eddigi volt. A kassai követek, mint az jelentésökből kitünik, a káptalan ide helyezése ellen felszólaltak, de hasztalanul. 13) Mint magok mondják, később elállottak az óvástól, nehogy rosszabb következzék be. A megye székhelye Egervára ekként török kézre jutván, közigazgatási s törvénykezési apparátusával vándorutra kelni kényszerült. Hol ütötte fel székhelyét? s egyéb változott viszonyainak ismertetése második kötetünk lapjain fog helyet foglalni.
1) Kovachich Vestig. ad suppl. Com. III. k. 301. l.
2) Gyárfás István Jász-Kunok tört. V. k. 15I. l.
3) Lásd Szamosközy Istvánnál.
4) Lásd Szamosközy elbeszélését. Tehát postagalambok már ekkor használatban voltak a törököknél
5) Lásd: Szamosközynél. Mon. Hung. Hist. 30. k. II. pótfüzet. Thurzó György diáriumában is (nemz. muzeum ltárában) ekként van feljegyezve, Petheő kronikája is e napot jegyzi fel.
6) Nemz. muz. 357 quart. l.
7) Chronica Leibitz. Wagnernél.
8) Nemzeti muz. ltárban 1596. évi cs.
9) Magy. tört. eml. 7. k. 30-37. I.
10) Szalay IV. 405.p.
11) Borsodmegye adó össz. orsz. ltárban.
12) Istvánffy 452. l.
13) Orsz. gyül. eml. 8. k. 230. l.
