HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE

IRTA SZEDERKÉNYI NÁNDOR

III. kötet


HUSZONHARMADIK FEJEZET.



I. Caraffa levele a megyéhez. Szolnokvára visszavétele 1685. okt. 19-én. A megszálló sereg által Turvárosának okozott kár. II. Közmunka-követelés Szendrő, Ónod, Ajnácskő várakhoz. III. A Szolnokot megszálló német tábornokok Hevesmegye szolgabiráit letartóztatják. A megye Caprara főhadi generalishoz folyamodik ez ügyben. A megye siralmas állapota. IV. A megyében általános felkelés hirdettetik. 1686. Buda bevételére irányzott hadi terv. A hadak élelmezése. Közmunka kirendelés. A nádor leirata Pest-Solt-Pilis vármegyék érdekében. A szepesi kamara hirdetése, kincstári birtokok eladására. V. Buda ostroma. Hadi intézkedés Egervára körül. Az ottani falvak lakosai elhurozolkodásra utasitatnak. VI. Megyei jegyzőkönyv Buda bevételéről. Buda bevétele után a hadak élelmezése feletti tanácskozás. Koháry István a megyei hadak parancsnoka. VII: A törököktől visszakerült, és egyébként uratlan birtokok feletti viszály. Az acquistica commissio. Szolnok, Hatvan, Kis-Heves visszavétele folytán a török illetékek és adók kérdése. VIII. Az 1687-iki országgyülés.



I. Az 1685-iki év, a királyiakra szerencsét, de a népre a szenvedések és megpróbáltatások ujabb és terhesebb napjait hozta meg. Elég lesz ez irányban a hirhedt Caraffának 1685. február 26-án Beszterezebányán a kettős megye közönséghez intézett fenyegető levelét bemutatni, mely vetekedik a török pasák e nembeli modorával.



"Tudtára legyen Heves és K. - Szolnok vármegyei lakosoknak, - szól a felhivó, hogy ő fgének sok számu hadai rendeltetvén ide, hogy a háborukkal tellyes haza ellenségeitől megoltalmaztassék, magával hozza az igazság, hogy azon hadaknak ugyanazon országból legyen tápláléka." Meghagyja tehát, hogy a kivetett élést szállitsák be. "Életetekre, fejetekre értvén azon fölvetést, éjjel-nappal hozzátok föl, mert ha csak 15 nap alatt fel nem hoztok is, az egész német, horvath hadat magunk mellé vevén, reátok megyünk, lakó helyeiteket tuzzel vassal megemésztettyük, elpusztitattyuk. Mi isten előtt protestálunk mentyük magunkat, ha a veszedelmet magatokra várjátok."

Az 1685. év Hevesmegyére nézve azon örvendetes eseménynyel zárodott, hogy török hódoltságának a Tisza vidékén sarkpontja Szolnokvára 133. évi török urlom után, ez év okt. 19-én Merssy, Heister és Petneházy csapatai által körülzárolva, a királyiak kezébe került Szolnok vára 1552-ben, az akkori magyar védelem gyáva viselkedése folytán jutott a törökök kezébe. Ugyanazon módon, tehát köhnyü szerrel foglalták most vissza Leopold király vezérei. Gróf Caprara főhadvezérnek az alsó Tiszához Gyöngyösön át vonult serege Menssy Gáspár és Heister Dónát tábornokokkal élén, okt. hó 16-án egyesült Pethneházy Dávidnak 3000 főre becsült magyar csapatával, és pár nap alatt Szolnok várát ostrom alá vették. 2) Ezen sereg részére Gyöngyös városa, mint ez az okt. hó 25-én tartott megyei közgyülésen jelentetett, 11 ezer kenyérrészletet szállitott már, és még szállitandó volt 80 ezer dbot. 3)

A fent érintett egyesült sereg okt. 19-én már egészen körül zárolta Szolnokot. A sereg vonulásával Heves és Jászberényből, idejében elment az ott tanyázó török helyőrség. A körülzároló sereg vezérei most tisztességes megadásra hivták fel a szolnoki törököket, kik meggondolásra kért 24 órai határidó alatt, a Tisza hidján keresztül a várból kiosontak, felgyujtván magok után a várost és a tiszai hidat. Az ostromlók a tuz láttára berohantak az elhagyott várba, és csolnakokon siettek a menekülők üldözésére. Az üldözés folyamán, a törökszent-miklósi török őrség is elfutott, majd tovább Szarvas alá haladva, ezt is sikerült kézbe keriteni.

Szolnok várának látképe 1552-ben

Ezen hadjáratnak siralmas képét tünteti fel, Turvárosa előljárói Nemes Polgár János és nemes Kökény Györgynek, az ott okozott károkról adott vallomásai. "In anno 1685. ő felsége Merssy Generálra bizatott hadaknak legelső városunkra való jövetelekor esett karaink lajstromát, Veber Daniel comissariusságában már Szolnokba bemutatván, több 22 ezer frt kárnál volt. Azon hadak méneseinket a templom keritésére behajtván, ott szorongattatott. Kinek minemü kivántatott, minden pénz nélkül vitték. Szivünk kesérüségére csak egy napra is levágtak ötven jármos ökröt. Mikor a hadak kimentek, kinek egy, kinek négy ökrét, házábeli élelmével megrakták és elvitték. Egész télen át vizimalmunkon öröltek, a mi ökreinken szállitották Szolnokba a lisztet, számtaIanott is veszett. Az onodiak a Tisza mellett Egerbe száznégy tallér adót vivő emberünket elfogták, s a pénz oda veszett. Ma is commendans urunk szolgálattya alól ökrünk, szekerünk és emberünk ki nem szakad." 4)

Szolnok alá ágyut szállító magyarok

II. Mig ezek ekként történtek, nézzük a terület egy részében, a török hódoltságtól megmenekedett vármegyének ezen 1685. évi okt. hó 25-én tartott közgyülésén folyó ügyeit.

Ekkor tárgyaltatott báró Gvaddaghin szendrői kapitány felhivása, hogy katonai végrehajtás terhe alatt Szendrő vára kijavitásához, közmunkát küIdjön. A válasz az volt, hogy csak nem régen szolgáltatott át a megye Ragályi János szendrői alkapitánynak közmunka váltság fejében 500 frtot. De most Ónod is ő felsége hatalma alá visszakerülvén, a megye közmunka kötelezettsége is ide lesz teljesitendő, miután az ónodi kapitány Semsey András felhivása, és ez érdemben gróf Csáky felvidéki kapitány megkeresése is megérkezett. Ugyanakkor érkezett az ajnácskői várkapitány Vecsey Sándornak félhivása is, hogy nem, hivatalos kötelezettségből, hanem hazaszeretetből, testvéreik, rokonaik jól felfogott érdekei védelmére küldjenek Ajnácskő erősségének javitására, közmunkásokat. Erre is csak az volt a válasz, hogy az ónodi várhoz utalt törvényes kötelezettség veszi igénybe a megye közmunka erejét. Ugyanazon okt. 25-iki közgyülésben tárgyaltatott a nádor felhivása, hogy a személyes felkelésre tegye meg a megye az előkészületeket. A nádorhoz felirat intéztetett, hogy mig Eger, Hatvan és Sirok várainak kapui el nem záratnak, a hódolt nemesség itt a személyes felkelést, a török iga nyomása alatt nem teljesitheti.

Gróf Caprara teljhatalmu tábornok, Kassa alatti táborából okt. 13-án kelt levelével hagyta meg a megyének, hogy készpénzzel fizetendő marha és egyéb élelmi szereket szállitsanak a tábor részére.

III. Szolnok elfoglalása után nyomban, az oda bevonult német tábornokok, felhivták a megyét: hogy a téli szállásolás felől értekezendő, követeit küldje Szolnokra. Bulyovszky Ferenez alispán küldetett oda az okt. 25-én tartott ülésből. Jelentése kiküldetéséről az 1686. évi jan. 28-iki ülésben tárgyaltatott. Ebben előadatott: hogy Mersy tábornok Szolnokba letartóztatta Fekete László és Nagy Márton szolgabirákat, hogy a megyét követelései teljesitésére kényszeritse. Miután a szolgabirákra más irányban is szükség volt, Bulyovszky alispán gróf Caprara főhadparancsnokhoz Kassára küldetett, hogy a főispán közbejárásával, megismertetvén a megyének nyomorult siralmas állapotát, a főhadvezérletet kegyelmesebb eljárásra és követeléseinek alább szállitására birja. "Hozza elő követ ur a főispán ő nagysága előtt, hogy lenne-e haszna, ha a vármegye ő felségét keresné meg, vagy csak nyögjünk? Torkig adósságba vagyunk, restantiánkat nem szedethetjük, mostan is iszonyu terhe alatt nyögő szegénységen. Prokurallja azt is, hogy Fejérpataky és Nagy Márton szolgabiróink Szolnokban az ügyek hátra maradására fogva tartatnak. Helyettök a vármegye -ekként folytatja az utasitás, nemes Kandó István perceptort küldötte most Szolnokba Merssy tábornok rendelkezésére, csak a szolgabirókat kikre az administratio érdekében szükség van, és az ott még letartóztatott gyöngyösi embereket, bocsátassa szabadon. A belzavarok, felkelések és az ezek folytán támadt elnyomatás, sarczolás, végromlásra juttatta a vármegyét annyira, hogy immár teljesen képtelen fizetni. Sőt saját lakását is elhagyni és a vármegyén kivül idegen földre vonulni kényszeritetik, hol csak mások könyörületéből tarthatja fel napról-napra tengődve életét. A nép más részének falvai elpusztitattak; ők magok, Gyöngyös vagy Berénybe menekültek, hol össze szorulva, korpa és makk keverékéből készült kenyérrel, és az elhullott állatok husával táplálkoznak. Gyöngyös városára háramlik ekként minden teher, és a megye egyes fizetésképtelen részeit terhelő természetbeli kivetések is rajta vétetnek be, kérlelhetlen végrehajtással." Mindezt ekként terjeszté elő 1686. febr. 5-én Kassán Bulyovszky alispán.

A két szolgabiró megszabadult ugyan szolnoki fogságából; de Nagy Mántont csakhamar ismét hasonló sors érte: most meg az ónodi kapitány tartóztatta le, hogy a kivánt közmunkaerő ki nem rendeltetett Ónod alá. 1686. márcz. 23-án tartott közgyülésen jelenté az alispán, hogy közgyülés összehivására is képtelen maholnap, a megyei tisztviselők ilyen sorsa és állapota folytán. Később jelenté Nagy Márton, hogy nem csak foglyul viteté Semsey Ónodba, de ott meg is verettetett.

Az ónodi kapitány Semsey András közmunka követeléseivel alig készült el a megye, midőn érkezett a szepesi kamara sürgetése, hogy Szendrő várához rendeljen az alispán közmunkásokat.

IV. Az 1686. év elején, a királyi hadvezérlet még nem volt tisztában a meginditandó nagy hadjárat iránya felől, melyre nézve minden intézkedés és előkészület idejében megtétetett. Gróf Csáky István felvidéki főkapitány Szatmáron kelt rendeletével april. 20-án hivta fel a megyéket, és igy Heves megyét is, hogy az általános felkelést a megye területén hajtsa végre, a mi az országos hadjárat meginditását jelezte.

Kétféle terv volt kezdetben szőnyegen. Egyik szerint a bajor választó fejedelem volt megbizandó, Fehérvár és Eger megvételére; miután Budának eddigi sikertelen ostroma után azt hitték, hogy a két vár elfoglalása feltétlenül szükséges Buda ostromának sikeréhez. 5) Eger ostromának előkészitésére müködött főleg a felvidéki hadvezérlet, mely kiválóan sürgette azt; ugy hogy gróf Caprara 1686. év jan. 24-én Kassán kelt rendeletével, Egervárát környező Gömör, Borsod, Hevesmegyéket már szigoruan utasitotta is, hogy "az egri törököknek buzát, vagy bárminemü élelmi szert, pénzért vagy bármiképen szolgálni ne merészeljenek, halálbüntetés és falvaiknak kérlelhetlen elpusztitása és felégetése veszedelmének sulya alatt." 6) Ez intézkedés egyébiránt javára vált a másik hadjárati tervnek is, mely szerint Fehérvár és Eger csak figyelő csapatokkal volt körül zárandó és komolyan Buda megvétele tüzetett ki ezen évi hadviselés czéljául. Eger várának szorosabb kőrülzárolása Caprara tábornok fentidézett intézkedésével vette kezdetét; és igy Caraffának Vico életirója által ez irányban emlegetett szerepköre, tényleges alappal nem bir. Május végén dőlt el, hogy mindenek előtt Budavára bevételére összpontositassék a hadi müködés: Fehérvár és Eger pedig figyelő csapatokkal zárassanak körül. A Budát ostromló sereg junius közepén már helyén volt.

A kezdendő nagy hadjárat szükségletei folytán, a szepesi kamara május hóban közhirré tette a megyében: "hogy a fegyveresek megindulásával, rendkivüli kiadások fedezésére szükséges pénz előállitására, a kincstár kezébe került birtokok, örök áron, vagy zálogba adandók lesznek, kik tehát ilyenbe bocsátkozni hajlandók, fordaljanak a kamarához."

Az egri törökök figyelésére küldött hadtest müködését jelzi a jun. hó 19. tartott megyei közgyülésen tárgyalt. Rummel Frigyesnek a megyei alispánhoz intézett következő felhivása: 7) "ezennel megkerestetik uraságod, hogy haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra, kik Eger körül levő falvakban laknak, hogy családjokkal és összes marhájokkal együtt költözködjenek ki onnan, és huzódjanak Szepes vagy más felvidéki megyébe, hol biztonságot találnak. A ki ezen rendeletet nem teljesiti, és Eger körül levő falvakban találtatik, barmaik elkoboztatnak házaik felégettetnek."

A május hó közepén ekként Buda megvételére kiadott hadi terv, ezuttal is két irányban vezettetett. Mig a lothringeni herczeg vezérlete alatt álló dunai sereg, most már közvetlen Buda körülzárolására csoportositatott: a Caprara, Karaffa és más tábornokok vezérlete alatt álló felvidéki sereg, tovább is két irányban a felvidéken és a Tisza mentén, most már főleg Szolnok strategiai megerősitésére müködött. A felvidéki hadak királyi biztosa Veber Dániel, a szolnoki megszálló seregnek élelmezését, Pest, Pilis és Solt megyéknek, ugy Hevesmegyének tette kötelességé, a megyének máj. 27-én tartott közgyülésén tárgyalt rendeletében. A megye közgyülése feliratot határozott erre ugy a nádorhoz, mint a hadi biztoshoz: "hogy e megyében csak két község, Gyöngyös és Berény van még oly állapotban, hogy a terheket annyira-mennyire viselni képes, a többi falvak elpusztultak az iszonyatos állapot sulya alatt." Gyöngyösvárosa a folytonos zaklatások miatt már régebben Leopold királyhoz fordult küldöttségileg, ki april. 18-án kegyes védelmező leiratával utasitotta ugy a vármegyét, mint a hadi vezéreket, hogy ovakodjanak a gyöngyösi polgárokat több teherrel illetni, mint a mennyi a megyei kivetés szerint rájok háramlik. Nem igen sokat segithetett e kegyelmes leirat, mert ugyanezen május hóban Heister tábornok, nem több, mint ezer frt sarczot vetett a gyöngyösiekre.

A fentebbi feliratra Eszterházy Pál nádor, méltányolva a megye felterjesztésének indokait, Bécsben szept. 13-án, tehát néhány napra Buda bevétele után, következő megkeresést intézte gróf Csáky István felsőmagyarországi főkapitányhoz, melyben a megyének akkori szomoru állapota, mintegy hivatalosan is konstatáltatik.

"Nemes Pest, Pilis Solt és Heves és Külső Zolnok vármegyék panaszkodnak azon, hogy Kmed által Zolnok várához való gratuitus labornak praestálására kényszeritetnek, holott mint Bulyovszky Ferencz Heves és K. Zolnok Vármegye Vispánjától informáltatom, azon vármegyében az egy Gyöngyösnél és Jászberénynél nincsen több ép hely, a többi teljességel elpusztult és ember sem lakja. És mivel Jászberény palatinalis tisztnek subjaceáltatott, a vármegyék küzül eximáltatott, tehát vármegyék rendeletétől nem függ; Gyöngyös városa pedig magánosan az egész vármegye terhét nem viselheti, nemes Pest, Pilis, Solt vármegye pedig, minthogy Isten Budát és Pestet keresztény kézben juttatta, és ide is gratuitus labor felettébb szükséges, a minthogy Pestvármegye Pesthez, Pilis pedig és Solt Budához afficialtatik, lehetetlenség, hogy Szolnokhoz is prestáljon; de Pest, Pilis, Solt vármegyék nem a 13 vármegyékhez, hanem Dunántulhoz tartozik, tehát nem erőltethető a 13 vármegyét illető gratuitus laborra: nem kétlem, hogy Hevesmegye ily pusztulására nézve méltó szánakozással leszen, Pest, Pilis Solt vármegyét pedig felmenti a Szolnokhoz adandó gratuitus labor szolgáltatástól."

Az egri és hatvani török őrség, a fentebb leirt szorongattatás láttára, mitsem mulasztott el, hogy széjjel törje azon gyürüt, mely ugy az egymással, mint Budával való érintkezést, mint élelmezések terét elzárni volt hivatva. Heves kitörések voltak napirenden, ugy hogy a Budát ostromzároló seregből, jul. 7-én mintegy 4000 ember küldetett Fehérvár és Eger felé az ottani figyelő sereg erősitésére. 8) Később Caraffa hadosztálya is Buda alá rendeltetett, ki 1500 magyar lovassal és 200 dragonyossal vonulván Buda felé, Eger és Hatvan között, jul. 15-én az egri pasa 600 főből álló portyázó csapatát, mely az előre küldött Heistert szorongatta, kegyetlenül elverte, 300-at levágván közőlök, 60-at pedig foglyul ejtettek. Itt fogtak el ekkor egy paraszt ruhában öltözött török levélvivőt is, ki Eszékről a vezér parancsát hozta a budai pasához, hogy tartsa magát erősen, mert a felmentő sereg rövid idő alatt megérkezni fog. 9)

A törökök Budán csakugyan erőteljes ellenállást fejtettek ki. A nagyvezér Eszék alól aug. 10-én már Ercsihez közeledett felmentő seregével. Aug. 11-én az egri pasa Hatvan felől igyekezett csatlakozni a felmentő sereghez. Petneházy állotta utját és dobta vissza Hatvan alá. 10 ) De ugyanakkor világossá lett, hogy a Budát ostromló seregnek veszedelme az, ha Hatvan török kézben marad; azért aug. 18-án kiadatott a parancs, hogy az egri törökök védelmi és támadó pontja, Hatvan rögtön foglaltassék el, a mi sikerült is. 11) A hatvani török őrség Egerbe huzódott vissza. Ekként került vissza Hevesmegyének a törökök által megszállott ezen pontja is Hatvan, a királyiak kezébe.

Budavára kitartó küzdelem után szept. 2-án foglaltatott el. Hevesmegyének aug. 14-én Gácson tartott közgyütési jegyzökönyvében ez olvasható: "Isten segitségével Buda vissza vétetvén a lothringeni herczeg fővezér, más vezérek és tábornokok üdvözlésére Bulyovszky Ferencz alispán, Fejérpataki László és Gyürky Ferencz bizatnak meg, napidijul 4 frt alapitatván meg."

Valjon a jegyzőkönyvet iró jegyző keltezte-e ekként tévesen a közgyülési napot aug. hó 14-ére, melyen a szept. 2-án történt Buda bevétele feljegyeztetett? vagy talán ez időben Gácsvárában Buda bevételéről már ily hir volt forgalomban, és az mint teljesen biztos fogadtatott: megmagyarázni nem tudjuk.

Buda bevétele után, Resnigh Henrik hadibiztos, a katonai élelmezés és elszállásolás czélszerü intézése végett tartandó tanácskozásra, Hevesmegyét is megkereste, hogy megbizottait kuldje Budára. E czélból Almásy János, Dévay János szolgabirák és Laczkovics István küldettek ki, a nov. 22-én tartott közgyülésből, azon utasitással, hogy a megye állapotát, mely szerint csak két város, Gyöngyös és Pata áll még, hiven ismertessék meg, és ehhez képest a megyére háramló katonai követelés mérsékeltessék.

Buda bevétele után katonai parancsnokul Koháry István küldetett a megyébe, kinek véleménye kéretett ki ugyan ezen gyülésen Gyöngyös városa azon előterjesztésére, hogy "az egri pasa megengedi a borbevitelt Gyöngyösre, ha a szokásos beviteli adó, a város birái által beszedetvén, a pasa részére kifizettetik." A gyöngyösiek a megye hozzájárulását kérték ezen egyezséghez.

Az 1687. év elején a megye területén meginditott hadi mozgalom, Egervára ostrom zárolására, különösen a még fennálló Gyöngyös városára nehezedett sulyosan, ugyannyira, hogy lakosai házaikból elmenekültek; üresen hagyva mindent. A város előljárói most az alispánhoz folyamodtak, hogy azok, a kik eddig Gyöngyösre huzódtak és biztonságukat ott keresték, most az elhagyott falvakba mennek viszsza, melyek mint ilyenek, mentek a katonai terhektől, melyek most is előbbi népessége arányában háramlanak a városra, és igy az otthon maradottakra hárul az egész élelmezési teher, kérik tehát: hogy intézkedjék, hogy a menekülők visszatérjenek háztüzhelyökhöz, és oszszák meg polgártársaikkal a közös terhet.

VII. Budának, és ezután több török-kézben volt vár és erősségnek visszavétele után, a törökök által birt városok, falvak területei, házak, malmok és egyéb ingatlanoknak nagy tömege maradt teljesen uratlanul. De a szakadatlan háboru, a folytonos vérengzés és pusztitás szomoru következményeképen, mindinkább szaporodtak más helyeken is az urat vesztett jószágok, ugy hogy nagy területeken immár csak a vadak mérték tetszésük szerint a határt.

A kincstári fiscus kezében magszakadás, vagy hütlenség czimén konfiskálás utján került birtokok áruba vagy zálogba bocsátása iránt, a felvidéken a szepesi kamara-mint arról fentebb megemlékeztünk-hirdetést bocsátott ki, hogy a venni szándékozók előtte jelentkezzenek. Már ezen terv sem tetszhetett a nemes vármegyének, mely féltékenyen gondolt egyes családok ősi birtokjogának ekként történhető veszélyeztetésére. Egyes esetek mutatják, hogy a féltékenység nem volt alapnélküli. Borsodmegyében 1687. aug. 27-én Dőry András akkori alispán, a hirdetés után csakhamar tiltakozást jelentett be, és ez Hevesmegyében is köröztetett: hogy a szepesi kamara által eladásra kiirt javak közöl bizonyos birtokokat meg ne vásárolja valaki, mert azok végrendeletileg őt illetik, és téves informatio utján kerültek a konfiskált és ez uton eladásra jelölt birtokok sorába.

Nem kevésbé fontos és a megyéknek egész beléletére kiható volt, a törökök elvonulása után, általok uralt s hátrahogyott birtokok és egyéb illetmények, adók, tizedek kérdése. Majd másfél századra terjedő török uralom alatt, magán török birtokok is keletkeztek, habár a török birtoklás általában a haszonélvezetben gyökeredzett; . de a várak és erősségek közvetlen közelében, ugy az itt levő falvakban, az ingatlanok feltétlenül török tulajdonná váltak, miután régi magyar birtokosaik elüzettek, később elhaltak, elpusztultak.

Ily török birtokká vált Eger, Szolnok, Hatvan, Sirok, Szarvaskő erösségének nemcsak belterülete, hanem közvetlen a falak alatt elnyuló lakóházai, szántó, rét, szőlő stb. földjei; de ezek közelében egyes birtok-részek is, melyeknek voltak ugyan magyar gazdái is, de idő multán, több oknál fogva azok ismeretlenné váltak.

Midőn most a törököknek egész országrészekből kiuzetése napi renden volt, az ily törökök által birt és ekként uratlanná vált ingatlanok kérdése, azok ideiglenes kezelése, a töröknek fizetett adó és tizeddel együtt, sürgős elintézést kivánt, annál is inkább: mert a törökök elvonulásával, az uratlannak vélt birtoknak sokszor nem is sejtett ura és birtokosa is előkerült, a miből azután sok visszaélés és viszálykodás támadhatott. Ezen felmerült uratlan birtokok, ugy a török adók és illetékek kezelésére, az országban részenként bizottságok küldettek ki a király által (acquistica commissio), melyek hivatása volt, a törökök elvonulásával nyomban számba venni, és tisztázni az elhagyott terület birtok- és illeték viszonyait, és kezelni azokat. Felső Magyarország részére Grill Károly küldetett ki a bizottság praefectusául, ki Szolnok elfoglalása után, 1687-ik év elején felhivta a megyét, hogy Korponán ez ügyben tartandó tanácskozmányra meghatalmazottját küldje el. Fejérpataky László küldetett e meghivás folytán Korponára, ki ez év május 5-én jelentését a bizottság megállapodásáról benyujtván, a megye közgyülése azzal vette tudomásul, hogy,;csak Eger visszavétele után lehet szó ez ügyben teendőkről. A mennyiben e nagy fontosságu ügy az ország összes rendeit érdeklik, további elhatározás végett ő felsége elébe lenne terjesztendő." Világosabban jelenté ki a megye közönsége ez ügyben véleményét, midőn ezen acquistica bizottság praefectusa, a már visszafoglalt Szolnok kérdéses ügyének rendezése és kezelésére hivta fel. Már kijelentette, hogy a további intézkedés, Eger visszavételétől függ. Ugy látszik nem vélték tanácsosnak az eddigi viszonyt megbolygatni, mig Eger török kézben volt. "A megye lakossága tönkre ment, elpusztult, egy része meszsze földre menekült. Az ellenségtől Hatvan és Kis-Heves erősségek vétettek el eddig, ezek is romba dőlve, üresen állanak. Szolnok katonasággal van megrakva, hol mi sem történhetik." Mint látszik a megye huzta, halasztotta a lényegbe vágó beavatkozást, e válaszszal.

Végre Egervára is ostromzár alá vétetett. Grill Károly jul. 16-án ujabban megkeresta a vármegyét Szolnokból, hogy "Egervára ostromzár alatt lévén, aligha lesz többé azon helyzetben, hogy Szolnok vidéke lakossága által a töröknek fizetendő tizedet beszedhesse, igy tehát a megye közönsége intézkedjék, hogy e tized most ő felsége javára hajtassék be." Ime ebből világos, hogy nemesak az uratlan birtokok, hanem a török adóilletékek ügye is, az uj bizottság kezelése körébe vonatott. Világos ebből, hogy a megye miért vonakodott a beavatkozástól; miért indokolta a megye szegénységével a hozzájárulást. "Küldjön ki a megye alkalmas embert a török tized beszedésére", volt Grill praefectus kivánságának lényege. "Ezen ügy a legközelebbi országgyülés elébe terjesztendő," válaszolta a megye.

VIII. Az országgyülés összehivását 1687. sept. 15-én tartott gyülésen egy nádori leirat is jelzi. De Nógrádmegye utján értesült a megye, hogy a regalisok is elküldettek már, az okt. 18-án Pozsonyba összehivott országgyülésre, melyen mint a jelentés szól, ő felsége egyéb országos ügyek mellett, utódját az ifju Józsefet kivánja magyar királylyá koronáztatni.

A megye nem várva be, még regálisa megérkezik, most megválasztotta követéül Bulyovszky Ferencz alispánt és Horváth György jegyzőt. Azonban a pénztár állása megtekintésénél kitünt, hogy nincs annyi pénze, mellyel két követjének szükséges napidiját biztosithatná. Az határoztatott, hogy előre Horváth György utazzék az országgyülésre; ha addig lesz pénz Bulyovszky is követni fogja társát a megye képviseletében. Ugyanez ülésben az üres megyei pénztár szükségleteire portánként 20 frt, és a taksásokra tizenháromszoros menynyiség vettetett ki.





1) Szalay V. k. 313. l.

2) Gyárfás Jász-Kun tört.IV. k. 430. l. Caprara okt. 30-án Ujhelyből irja Kohárynak "nee opus illa, quae in his partibus tum i n o c c u p a t i o n e s o l n o k i e n s i qum etc. ulterius recensere." Nem. muz. ltárában.

3) Lásd ez évi megyei jegyzőkönyvet.

4) Hevesmegye ltárában 1686. év 59. sz.

5) Mon. Vat. Hung. 91. l.

6) Hevesmegye levéltárában.

7) A latin eredeti Hevesm. ltárában 1686. év 33. sz.

8) Mon. Vat. hung. 124. l.

9) U. o. 141. l.

10) U. o. 153. l.

11) U. o. 162. l.