HUSZONHARMADIK FEJEZET.
I. Caraffa levele a megyéhez. Szolnokvára
visszavétele 1685. okt. 19-én. A megszálló sereg által Turvárosának
okozott kár. II. Közmunka-követelés Szendrő, Ónod, Ajnácskő várakhoz.
III. A Szolnokot megszálló német tábornokok Hevesmegye szolgabiráit
letartóztatják. A megye Caprara főhadi generalishoz folyamodik ez ügyben.
A megye siralmas állapota. IV. A megyében általános
felkelés hirdettetik. 1686. Buda bevételére irányzott hadi terv. A hadak
élelmezése. Közmunka kirendelés. A nádor leirata Pest-Solt-Pilis vármegyék
érdekében. A szepesi kamara hirdetése, kincstári birtokok eladására.
V. Buda ostroma. Hadi intézkedés Egervára körül. Az
ottani falvak lakosai elhurozolkodásra utasitatnak. VI.
Megyei jegyzőkönyv Buda bevételéről. Buda bevétele után a hadak élelmezése
feletti tanácskozás. Koháry István a megyei hadak parancsnoka. VII:
A törököktől visszakerült, és egyébként uratlan birtokok feletti viszály.
Az acquistica commissio. Szolnok, Hatvan, Kis-Heves visszavétele folytán
a török illetékek és adók kérdése. VIII. Az 1687-iki
országgyülés.
I. Az 1685-iki év, a királyiakra szerencsét, de a népre
a szenvedések és megpróbáltatások ujabb és terhesebb napjait hozta meg.
Elég lesz ez irányban a hirhedt Caraffának 1685. február 26-án Beszterezebányán
a kettős megye közönséghez intézett fenyegető levelét bemutatni, mely
vetekedik a török pasák e nembeli modorával.
"Tudtára legyen Heves és K. - Szolnok vármegyei lakosoknak, - szól
a felhivó, hogy ő fgének sok számu hadai rendeltetvén ide, hogy a háborukkal
tellyes haza ellenségeitől megoltalmaztassék, magával hozza az igazság,
hogy azon hadaknak ugyanazon országból legyen tápláléka." Meghagyja
tehát, hogy a kivetett élést szállitsák be. "Életetekre, fejetekre
értvén azon fölvetést, éjjel-nappal hozzátok föl, mert ha csak 15 nap
alatt fel nem hoztok is, az egész német, horvath hadat magunk mellé
vevén, reátok megyünk, lakó helyeiteket tuzzel vassal megemésztettyük,
elpusztitattyuk. Mi isten előtt protestálunk mentyük magunkat, ha a
veszedelmet magatokra várjátok."
Az 1685. év Hevesmegyére nézve azon örvendetes eseménynyel zárodott,
hogy török hódoltságának a Tisza vidékén sarkpontja Szolnokvára 133.
évi török urlom után, ez év okt. 19-én Merssy, Heister és Petneházy
csapatai által körülzárolva, a királyiak kezébe került Szolnok vára
1552-ben, az akkori magyar védelem gyáva viselkedése folytán jutott
a törökök kezébe. Ugyanazon módon, tehát köhnyü szerrel foglalták most
vissza Leopold király vezérei. Gróf Caprara főhadvezérnek az alsó Tiszához
Gyöngyösön át vonult serege Menssy Gáspár és Heister Dónát tábornokokkal
élén, okt. hó 16-án egyesült Pethneházy Dávidnak 3000 főre becsült magyar
csapatával, és pár nap alatt Szolnok várát ostrom alá vették. 2) Ezen
sereg részére Gyöngyös városa, mint ez az okt. hó 25-én tartott megyei
közgyülésen jelentetett, 11 ezer kenyérrészletet szállitott már, és
még szállitandó volt 80 ezer dbot. 3)
A fent érintett egyesült sereg okt. 19-én már egészen körül zárolta
Szolnokot. A sereg vonulásával Heves és Jászberényből, idejében elment
az ott tanyázó török helyőrség. A körülzároló sereg vezérei most tisztességes
megadásra hivták fel a szolnoki törököket, kik meggondolásra kért 24
órai határidó alatt, a Tisza hidján keresztül a várból kiosontak, felgyujtván
magok után a várost és a tiszai hidat. Az ostromlók a tuz láttára berohantak
az elhagyott várba, és csolnakokon siettek a menekülők üldözésére. Az
üldözés folyamán, a törökszent-miklósi török őrség is elfutott, majd
tovább Szarvas alá haladva, ezt is sikerült kézbe keriteni.
Szolnok várának látképe 1552-ben
Ezen hadjáratnak siralmas képét tünteti fel, Turvárosa
előljárói Nemes Polgár János és nemes Kökény Györgynek, az ott okozott
károkról adott vallomásai. "In anno 1685. ő felsége Merssy Generálra
bizatott hadaknak legelső városunkra való jövetelekor esett karaink
lajstromát, Veber Daniel comissariusságában már Szolnokba bemutatván,
több 22 ezer frt kárnál volt. Azon hadak méneseinket a templom keritésére
behajtván, ott szorongattatott. Kinek minemü kivántatott, minden pénz
nélkül vitték. Szivünk kesérüségére csak egy napra is levágtak ötven
jármos ökröt. Mikor a hadak kimentek, kinek egy, kinek négy ökrét, házábeli
élelmével megrakták és elvitték. Egész télen át vizimalmunkon öröltek,
a mi ökreinken szállitották Szolnokba a lisztet, számtaIanott is veszett.
Az onodiak a Tisza mellett Egerbe száznégy tallér adót vivő emberünket
elfogták, s a pénz oda veszett. Ma is commendans urunk szolgálattya
alól ökrünk, szekerünk és emberünk ki nem szakad." 4)
Szolnok alá ágyut szállító magyarok
II. Mig ezek ekként történtek, nézzük a
terület egy részében, a török hódoltságtól megmenekedett vármegyének
ezen 1685. évi okt. hó 25-én tartott közgyülésén folyó ügyeit.
Ekkor tárgyaltatott báró Gvaddaghin szendrői kapitány felhivása, hogy
katonai végrehajtás terhe alatt Szendrő vára kijavitásához, közmunkát
küIdjön. A válasz az volt, hogy csak nem régen szolgáltatott át a megye
Ragályi János szendrői alkapitánynak közmunka váltság fejében 500 frtot.
De most Ónod is ő felsége hatalma alá visszakerülvén, a megye közmunka
kötelezettsége is ide lesz teljesitendő, miután az ónodi kapitány Semsey
András felhivása, és ez érdemben gróf Csáky felvidéki kapitány megkeresése
is megérkezett. Ugyanakkor érkezett az ajnácskői várkapitány Vecsey
Sándornak félhivása is, hogy nem, hivatalos kötelezettségből, hanem
hazaszeretetből, testvéreik, rokonaik jól felfogott érdekei védelmére
küldjenek Ajnácskő erősségének javitására, közmunkásokat. Erre is csak
az volt a válasz, hogy az ónodi várhoz utalt törvényes kötelezettség
veszi igénybe a megye közmunka erejét. Ugyanazon okt. 25-iki közgyülésben
tárgyaltatott a nádor felhivása, hogy a személyes felkelésre tegye meg
a megye az előkészületeket. A nádorhoz felirat intéztetett, hogy mig
Eger, Hatvan és Sirok várainak kapui el nem záratnak, a hódolt nemesség
itt a személyes felkelést, a török iga nyomása alatt nem teljesitheti.
Gróf Caprara teljhatalmu tábornok, Kassa alatti táborából okt. 13-án
kelt levelével hagyta meg a megyének, hogy készpénzzel fizetendő marha
és egyéb élelmi szereket szállitsanak a tábor részére.
III. Szolnok elfoglalása után nyomban, az oda bevonult
német tábornokok, felhivták a megyét: hogy a téli szállásolás felől
értekezendő, követeit küldje Szolnokra. Bulyovszky Ferenez alispán küldetett
oda az okt. 25-én tartott ülésből. Jelentése kiküldetéséről az 1686.
évi jan. 28-iki ülésben tárgyaltatott. Ebben előadatott: hogy Mersy
tábornok Szolnokba letartóztatta Fekete László és Nagy Márton szolgabirákat,
hogy a megyét követelései teljesitésére kényszeritse. Miután a szolgabirákra
más irányban is szükség volt, Bulyovszky alispán gróf Caprara főhadparancsnokhoz
Kassára küldetett, hogy a főispán közbejárásával, megismertetvén a megyének
nyomorult siralmas állapotát, a főhadvezérletet kegyelmesebb eljárásra
és követeléseinek alább szállitására birja. "Hozza elő követ ur
a főispán ő nagysága előtt, hogy lenne-e haszna, ha a vármegye ő felségét
keresné meg, vagy csak nyögjünk? Torkig adósságba vagyunk, restantiánkat
nem szedethetjük, mostan is iszonyu terhe alatt nyögő szegénységen.
Prokurallja azt is, hogy Fejérpataky és Nagy Márton szolgabiróink Szolnokban
az ügyek hátra maradására fogva tartatnak. Helyettök a vármegye -ekként
folytatja az utasitás, nemes Kandó István perceptort küldötte most Szolnokba
Merssy tábornok rendelkezésére, csak a szolgabirókat kikre az administratio
érdekében szükség van, és az ott még letartóztatott gyöngyösi embereket,
bocsátassa szabadon. A belzavarok, felkelések és az ezek folytán támadt
elnyomatás, sarczolás, végromlásra juttatta a vármegyét annyira, hogy
immár teljesen képtelen fizetni. Sőt saját lakását is elhagyni és a
vármegyén kivül idegen földre vonulni kényszeritetik, hol csak mások
könyörületéből tarthatja fel napról-napra tengődve életét. A nép más
részének falvai elpusztitattak; ők magok, Gyöngyös vagy Berénybe menekültek,
hol össze szorulva, korpa és makk keverékéből készült kenyérrel, és
az elhullott állatok husával táplálkoznak. Gyöngyös városára háramlik
ekként minden teher, és a megye egyes fizetésképtelen részeit terhelő
természetbeli kivetések is rajta vétetnek be, kérlelhetlen végrehajtással."
Mindezt ekként terjeszté elő 1686. febr. 5-én Kassán Bulyovszky alispán.
A két szolgabiró megszabadult ugyan szolnoki fogságából; de Nagy Mántont
csakhamar ismét hasonló sors érte: most meg az ónodi kapitány tartóztatta
le, hogy a kivánt közmunkaerő ki nem rendeltetett Ónod alá. 1686. márcz.
23-án tartott közgyülésen jelenté az alispán, hogy közgyülés összehivására
is képtelen maholnap, a megyei tisztviselők ilyen sorsa és állapota
folytán. Később jelenté Nagy Márton, hogy nem csak foglyul viteté Semsey
Ónodba, de ott meg is verettetett.
Az ónodi kapitány Semsey András közmunka követeléseivel alig készült
el a megye, midőn érkezett a szepesi kamara sürgetése, hogy Szendrő
várához rendeljen az alispán közmunkásokat.
IV. Az 1686. év elején, a királyi hadvezérlet még nem
volt tisztában a meginditandó nagy hadjárat iránya felől, melyre nézve
minden intézkedés és előkészület idejében megtétetett. Gróf Csáky István
felvidéki főkapitány Szatmáron kelt rendeletével april. 20-án hivta
fel a megyéket, és igy Heves megyét is, hogy az általános felkelést
a megye területén hajtsa végre, a mi az országos hadjárat meginditását
jelezte.
Kétféle terv volt kezdetben szőnyegen. Egyik szerint a bajor választó
fejedelem volt megbizandó, Fehérvár és Eger megvételére; miután Budának
eddigi sikertelen ostroma után azt hitték, hogy a két vár elfoglalása
feltétlenül szükséges Buda ostromának sikeréhez. 5) Eger ostromának
előkészitésére müködött főleg a felvidéki hadvezérlet, mely kiválóan
sürgette azt; ugy hogy gróf Caprara 1686. év jan. 24-én Kassán kelt
rendeletével, Egervárát környező Gömör, Borsod, Hevesmegyéket már szigoruan
utasitotta is, hogy "az egri törököknek buzát, vagy bárminemü élelmi
szert, pénzért vagy bármiképen szolgálni ne merészeljenek, halálbüntetés
és falvaiknak kérlelhetlen elpusztitása és felégetése veszedelmének
sulya alatt." 6) Ez intézkedés egyébiránt javára vált a másik hadjárati
tervnek is, mely szerint Fehérvár és Eger csak figyelő csapatokkal volt
körül zárandó és komolyan Buda megvétele tüzetett ki ezen évi hadviselés
czéljául. Eger várának szorosabb kőrülzárolása Caprara tábornok fentidézett
intézkedésével vette kezdetét; és igy Caraffának Vico életirója által
ez irányban emlegetett szerepköre, tényleges alappal nem bir. Május
végén dőlt el, hogy mindenek előtt Budavára bevételére összpontositassék
a hadi müködés: Fehérvár és Eger pedig figyelő csapatokkal zárassanak
körül. A Budát ostromló sereg junius közepén már helyén volt.
A kezdendő nagy hadjárat szükségletei folytán, a szepesi kamara május
hóban közhirré tette a megyében: "hogy a fegyveresek megindulásával,
rendkivüli kiadások fedezésére szükséges pénz előállitására, a kincstár
kezébe került birtokok, örök áron, vagy zálogba adandók lesznek, kik
tehát ilyenbe bocsátkozni hajlandók, fordaljanak a kamarához."
Az egri törökök figyelésére küldött hadtest müködését jelzi a jun. hó
19. tartott megyei közgyülésen tárgyalt. Rummel Frigyesnek a megyei
alispánhoz intézett következő felhivása: 7) "ezennel megkerestetik
uraságod, hogy haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra,
kik Eger körül levő falvakban laknak, hogy családjokkal és összes marhájokkal
együtt költözködjenek ki onnan, és huzódjanak Szepes vagy más felvidéki
megyébe, hol biztonságot találnak. A ki ezen rendeletet nem teljesiti,
és Eger körül levő falvakban találtatik, barmaik elkoboztatnak házaik
felégettetnek."
A május hó közepén ekként Buda megvételére kiadott hadi
terv, ezuttal is két irányban vezettetett. Mig a lothringeni herczeg
vezérlete alatt álló dunai sereg, most már közvetlen Buda körülzárolására
csoportositatott: a Caprara, Karaffa és más tábornokok vezérlete alatt
álló felvidéki sereg, tovább is két irányban a felvidéken és a Tisza
mentén, most már főleg Szolnok strategiai megerősitésére müködött. A
felvidéki hadak királyi biztosa Veber Dániel, a szolnoki megszálló seregnek
élelmezését, Pest, Pilis és Solt megyéknek, ugy Hevesmegyének tette
kötelességé, a megyének máj. 27-én tartott közgyülésén tárgyalt rendeletében.
A megye közgyülése feliratot határozott erre ugy a nádorhoz, mint a
hadi biztoshoz: "hogy e megyében csak két község, Gyöngyös és
Berény van még oly állapotban, hogy a terheket annyira-mennyire viselni
képes, a többi falvak elpusztultak az iszonyatos állapot sulya alatt."
Gyöngyösvárosa a folytonos zaklatások miatt már régebben Leopold királyhoz
fordult küldöttségileg, ki april. 18-án kegyes védelmező leiratával
utasitotta ugy a vármegyét, mint a hadi vezéreket, hogy ovakodjanak
a gyöngyösi polgárokat több teherrel illetni, mint a mennyi a megyei
kivetés szerint rájok háramlik. Nem igen sokat segithetett e kegyelmes
leirat, mert ugyanezen május hóban Heister tábornok, nem több, mint
ezer frt sarczot vetett a gyöngyösiekre.
A fentebbi feliratra Eszterházy Pál nádor, méltányolva a megye felterjesztésének
indokait, Bécsben szept. 13-án, tehát néhány napra Buda bevétele után,
következő megkeresést intézte gróf Csáky István felsőmagyarországi főkapitányhoz,
melyben a megyének akkori szomoru állapota, mintegy hivatalosan is konstatáltatik.
"Nemes Pest, Pilis Solt és Heves és Külső Zolnok vármegyék panaszkodnak
azon, hogy Kmed által Zolnok várához való gratuitus labornak praestálására
kényszeritetnek, holott mint Bulyovszky Ferencz Heves és K. Zolnok Vármegye
Vispánjától informáltatom, azon vármegyében az egy Gyöngyösnél és Jászberénynél
nincsen több ép hely, a többi teljességel elpusztult és ember sem lakja.
És mivel Jászberény palatinalis tisztnek subjaceáltatott, a vármegyék
küzül eximáltatott, tehát vármegyék rendeletétől nem függ; Gyöngyös
városa pedig magánosan az egész vármegye terhét nem viselheti, nemes
Pest, Pilis, Solt vármegye pedig, minthogy Isten Budát és Pestet keresztény
kézben juttatta, és ide is gratuitus labor felettébb szükséges, a minthogy
Pestvármegye Pesthez, Pilis pedig és Solt Budához afficialtatik, lehetetlenség,
hogy Szolnokhoz is prestáljon; de Pest, Pilis, Solt vármegyék nem a
13 vármegyékhez, hanem Dunántulhoz tartozik, tehát nem erőltethető a
13 vármegyét illető gratuitus laborra: nem kétlem, hogy Hevesmegye
ily pusztulására nézve méltó szánakozással leszen, Pest, Pilis Solt
vármegyét pedig felmenti a Szolnokhoz adandó gratuitus labor szolgáltatástól."
Az egri és hatvani török őrség, a fentebb leirt szorongattatás láttára,
mitsem mulasztott el, hogy széjjel törje azon gyürüt, mely ugy az egymással,
mint Budával való érintkezést, mint élelmezések terét elzárni volt hivatva.
Heves kitörések voltak napirenden, ugy hogy a Budát ostromzároló seregből,
jul. 7-én mintegy 4000 ember küldetett Fehérvár és Eger felé az ottani
figyelő sereg erősitésére. 8) Később Caraffa hadosztálya is Buda alá
rendeltetett, ki 1500 magyar lovassal és 200 dragonyossal vonulván Buda
felé, Eger és Hatvan között, jul. 15-én az egri pasa 600 főből álló
portyázó csapatát, mely az előre küldött Heistert szorongatta, kegyetlenül
elverte, 300-at levágván közőlök, 60-at pedig foglyul ejtettek. Itt
fogtak el ekkor egy paraszt ruhában öltözött török levélvivőt is, ki
Eszékről a vezér parancsát hozta a budai pasához, hogy tartsa magát
erősen, mert a felmentő sereg rövid idő alatt megérkezni fog. 9)
A törökök Budán csakugyan erőteljes ellenállást fejtettek ki. A nagyvezér
Eszék alól aug. 10-én már Ercsihez közeledett felmentő seregével. Aug.
11-én az egri pasa Hatvan felől igyekezett csatlakozni a felmentő sereghez.
Petneházy állotta utját és dobta vissza Hatvan alá. 10 ) De ugyanakkor
világossá lett, hogy a Budát ostromló seregnek veszedelme az, ha Hatvan
török kézben marad; azért aug. 18-án kiadatott a parancs, hogy az egri
törökök védelmi és támadó pontja, Hatvan rögtön foglaltassék el, a mi
sikerült is. 11) A hatvani török őrség Egerbe huzódott vissza. Ekként
került vissza Hevesmegyének a törökök által megszállott ezen pontja
is Hatvan, a királyiak kezébe.
Budavára kitartó küzdelem után szept. 2-án foglaltatott
el. Hevesmegyének aug. 14-én Gácson tartott közgyütési jegyzökönyvében
ez olvasható: "Isten segitségével Buda vissza vétetvén a lothringeni
herczeg fővezér, más vezérek és tábornokok üdvözlésére Bulyovszky Ferencz
alispán, Fejérpataki László és Gyürky Ferencz bizatnak meg, napidijul
4 frt alapitatván meg."
Valjon a jegyzőkönyvet iró jegyző keltezte-e ekként tévesen a közgyülési
napot aug. hó 14-ére, melyen a szept. 2-án történt Buda bevétele feljegyeztetett?
vagy talán ez időben Gácsvárában Buda bevételéről már ily hir volt forgalomban,
és az mint teljesen biztos fogadtatott: megmagyarázni nem tudjuk.
Buda bevétele után, Resnigh Henrik hadibiztos, a katonai élelmezés és
elszállásolás czélszerü intézése végett tartandó tanácskozásra, Hevesmegyét
is megkereste, hogy megbizottait kuldje Budára. E czélból Almásy János,
Dévay János szolgabirák és Laczkovics István küldettek ki, a nov. 22-én
tartott közgyülésből, azon utasitással, hogy a megye állapotát, mely
szerint csak két város, Gyöngyös és Pata áll még, hiven ismertessék
meg, és ehhez képest a megyére háramló katonai követelés mérsékeltessék.
Buda bevétele után katonai parancsnokul Koháry István küldetett a megyébe,
kinek véleménye kéretett ki ugyan ezen gyülésen Gyöngyös városa azon
előterjesztésére, hogy "az egri pasa megengedi a borbevitelt Gyöngyösre,
ha a szokásos beviteli adó, a város birái által beszedetvén, a pasa
részére kifizettetik." A gyöngyösiek a megye hozzájárulását kérték
ezen egyezséghez.
Az 1687. év elején a megye területén meginditott hadi mozgalom, Egervára
ostrom zárolására, különösen a még fennálló Gyöngyös városára nehezedett
sulyosan, ugyannyira, hogy lakosai házaikból elmenekültek; üresen hagyva
mindent. A város előljárói most az alispánhoz folyamodtak, hogy azok,
a kik eddig Gyöngyösre huzódtak és biztonságukat ott keresték, most
az elhagyott falvakba mennek viszsza, melyek mint ilyenek, mentek a
katonai terhektől, melyek most is előbbi népessége arányában háramlanak
a városra, és igy az otthon maradottakra hárul az egész élelmezési teher,
kérik tehát: hogy intézkedjék, hogy a menekülők visszatérjenek háztüzhelyökhöz,
és oszszák meg polgártársaikkal a közös terhet.
VII. Budának, és ezután több török-kézben volt vár és
erősségnek visszavétele után, a törökök által birt városok, falvak területei,
házak, malmok és egyéb ingatlanoknak nagy tömege maradt teljesen uratlanul.
De a szakadatlan háboru, a folytonos vérengzés és pusztitás szomoru
következményeképen, mindinkább szaporodtak más helyeken is az urat vesztett
jószágok, ugy hogy nagy területeken immár csak a vadak mérték tetszésük
szerint a határt.
A kincstári fiscus kezében magszakadás, vagy hütlenség czimén konfiskálás
utján került birtokok áruba vagy zálogba bocsátása iránt, a felvidéken
a szepesi kamara-mint arról fentebb megemlékeztünk-hirdetést bocsátott
ki, hogy a venni szándékozók előtte jelentkezzenek. Már ezen terv sem
tetszhetett a nemes vármegyének, mely féltékenyen gondolt egyes családok
ősi birtokjogának ekként történhető veszélyeztetésére. Egyes esetek
mutatják, hogy a féltékenység nem volt alapnélküli. Borsodmegyében 1687.
aug. 27-én Dőry András akkori alispán, a hirdetés után csakhamar tiltakozást
jelentett be, és ez Hevesmegyében is köröztetett: hogy a szepesi kamara
által eladásra kiirt javak közöl bizonyos birtokokat meg ne vásárolja
valaki, mert azok végrendeletileg őt illetik, és téves informatio utján
kerültek a konfiskált és ez uton eladásra jelölt birtokok sorába.
Nem kevésbé fontos és a megyéknek egész beléletére kiható volt, a törökök
elvonulása után, általok uralt s hátrahogyott birtokok és egyéb illetmények,
adók, tizedek kérdése. Majd másfél századra terjedő török uralom alatt,
magán török birtokok is keletkeztek, habár a török birtoklás általában
a haszonélvezetben gyökeredzett; . de a várak és erősségek közvetlen
közelében, ugy az itt levő falvakban, az ingatlanok feltétlenül török
tulajdonná váltak, miután régi magyar birtokosaik elüzettek, később
elhaltak, elpusztultak.
Ily török birtokká vált Eger, Szolnok, Hatvan, Sirok, Szarvaskő erösségének
nemcsak belterülete, hanem közvetlen a falak alatt elnyuló lakóházai,
szántó, rét, szőlő stb. földjei; de ezek közelében egyes birtok-részek
is, melyeknek voltak ugyan magyar gazdái is, de idő multán, több oknál
fogva azok ismeretlenné váltak.
Midőn most a törököknek egész országrészekből kiuzetése napi renden
volt, az ily törökök által birt és ekként uratlanná vált ingatlanok
kérdése, azok ideiglenes kezelése, a töröknek fizetett adó és tizeddel
együtt, sürgős elintézést kivánt, annál is inkább: mert a törökök elvonulásával,
az uratlannak vélt birtoknak sokszor nem is sejtett ura és birtokosa
is előkerült, a miből azután sok visszaélés és viszálykodás támadhatott.
Ezen felmerült uratlan birtokok, ugy a török adók és illetékek kezelésére,
az országban részenként bizottságok küldettek ki a király által (acquistica
commissio), melyek hivatása volt, a törökök elvonulásával nyomban számba
venni, és tisztázni az elhagyott terület birtok- és illeték viszonyait,
és kezelni azokat. Felső Magyarország részére Grill Károly küldetett
ki a bizottság praefectusául, ki Szolnok elfoglalása után, 1687-ik év
elején felhivta a megyét, hogy Korponán ez ügyben tartandó tanácskozmányra
meghatalmazottját küldje el. Fejérpataky László küldetett e meghivás
folytán Korponára, ki ez év május 5-én jelentését a bizottság megállapodásáról
benyujtván, a megye közgyülése azzal vette tudomásul, hogy,;csak Eger
visszavétele után lehet szó ez ügyben teendőkről. A mennyiben e nagy
fontosságu ügy az ország összes rendeit érdeklik, további elhatározás
végett ő felsége elébe lenne terjesztendő." Világosabban jelenté
ki a megye közönsége ez ügyben véleményét, midőn ezen acquistica bizottság
praefectusa, a már visszafoglalt Szolnok kérdéses ügyének rendezése
és kezelésére hivta fel. Már kijelentette, hogy a további intézkedés,
Eger visszavételétől függ. Ugy látszik nem vélték tanácsosnak az eddigi
viszonyt megbolygatni, mig Eger török kézben volt. "A megye lakossága
tönkre ment, elpusztult, egy része meszsze földre menekült. Az ellenségtől
Hatvan és Kis-Heves erősségek vétettek el eddig, ezek is romba dőlve,
üresen állanak. Szolnok katonasággal van megrakva, hol mi sem történhetik."
Mint látszik a megye huzta, halasztotta a lényegbe vágó beavatkozást,
e válaszszal.
Végre Egervára is ostromzár alá vétetett. Grill Károly jul. 16-án ujabban
megkeresta a vármegyét Szolnokból, hogy "Egervára ostromzár alatt
lévén, aligha lesz többé azon helyzetben, hogy Szolnok vidéke lakossága
által a töröknek fizetendő tizedet beszedhesse, igy tehát a megye közönsége
intézkedjék, hogy e tized most ő felsége javára hajtassék be."
Ime ebből világos, hogy nemesak az uratlan birtokok, hanem a török adóilletékek
ügye is, az uj bizottság kezelése körébe vonatott. Világos ebből, hogy
a megye miért vonakodott a beavatkozástól; miért indokolta a megye
szegénységével a hozzájárulást. "Küldjön ki a megye alkalmas embert
a török tized beszedésére", volt Grill praefectus kivánságának
lényege. "Ezen ügy a legközelebbi országgyülés elébe terjesztendő,"
válaszolta a megye.
VIII. Az országgyülés összehivását 1687. sept. 15-én
tartott gyülésen egy nádori leirat is jelzi. De Nógrádmegye utján értesült
a megye, hogy a regalisok is elküldettek már, az okt. 18-án Pozsonyba
összehivott országgyülésre, melyen mint a jelentés szól, ő felsége egyéb
országos ügyek mellett, utódját az ifju Józsefet kivánja magyar királylyá
koronáztatni.
A megye nem várva be, még regálisa megérkezik, most megválasztotta követéül
Bulyovszky Ferencz alispánt és Horváth György jegyzőt. Azonban a pénztár
állása megtekintésénél kitünt, hogy nincs annyi pénze, mellyel két követjének
szükséges napidiját biztosithatná. Az határoztatott, hogy előre Horváth
György utazzék az országgyülésre; ha addig lesz pénz Bulyovszky is követni
fogja társát a megye képviseletében. Ugyanez ülésben az üres megyei
pénztár szükségleteire portánként 20 frt, és a taksásokra tizenháromszoros
menynyiség vettetett ki.
1) Szalay V. k. 313. l.
2) Gyárfás Jász-Kun tört.IV. k. 430. l. Caprara okt. 30-án Ujhelyből
irja Kohárynak "nee opus illa, quae in his partibus tum i n o c
c u p a t i o n e s o l n o k i e n s i qum etc. ulterius recensere."
Nem. muz. ltárában.
3) Lásd ez évi megyei jegyzőkönyvet.
4) Hevesmegye ltárában 1686. év 59. sz.
5) Mon. Vat. Hung. 91. l.
6) Hevesmegye levéltárában.
7) A latin eredeti Hevesm. ltárában 1686. év 33. sz.
8) Mon. Vat. hung. 124. l.
9) U. o. 141. l.
10) U. o. 153. l.
11) U. o. 162. l.