HARMINCZADIK FEJEZET.

I. Mária Therézia utolsó háborúja és halála. József trónörökös trónralépte 1780. Ezt tudató leirata a megyékhez. II. Izgatott politikai élet a megyében 1782. A türelmi patens tárgyalása. Eszterházy püspök nyilatkozata. Felirat ez elIen. III. A türeImi pátens értlmét magyarázó leiratok. A vármegye intézkedései. A kanonika visitatiok 1782-ben. Eszterházy főispán és a türelmi patens az 1782. aug. 31. közgyülésen. IV. A türelmi patens következményei a vármegyében. A gyöngyösi helv. vallásuak, ugy az egri és gyöngyösi g. n. egyesültek templomépitési mozgalmai V. A német nyelv behozatala az országba. Felirat az ellen. VI. A népszámlálásra vonatkozó rendelet. Felirat az ellen. VII. Az iskolai tandijat megállapitó rendelet. Lelirat az ellen. VIII. Tisztújitó-szék József kora alatt 1784-ben.

I. Mária Therézia utolsó éveiben még egyszer kigyuladt a háboru tüze. 1777. év végén Miksa bajor fejedelem halálával, Károly Tivadar örököse és Mária Therézia között kötött egyszség folytán, mely szerint Bajorország egy része Mária Theréziának jutott birtókába, Frigyes porosz király meginditotta a háborut, mely az ország áldozatkészségét ismét igénybe vette. Első volt most is, mint rendesen a hadak élelmezésének biztositása. 1778. april hóban tárgyaltatott megyénkben a leirat, hogy 60 ezer mérő zabot és árpát szállitson a megye Balassa Ferencz élelmezési biztos rendelkezésére. Ezen menynyiség kiállitása nagy fejtörést okozott a vármegyének. Felirt, hogy az átvonuló csapatokat is élelmezni kell, honnan vegye azt elő? Az aug. 27-én, tartott ülésen Eszterházy püspök-föispán előterjesztette, hogy ő felsége hadi szükségletére nem kötelességszerüleg, hanem szabad elhatározásból nagyobb számu gyalog-csapatot állitson ki a megye. Felolvastatott a királynénak jul. 25-én Bécsben kelt leirata, melyben az ország iránt táplált anyai jóságánák tényeit sorolja fel, hogy Fiume visszacsatolásával kikötőt adott az országnak, hogy a szepesi városokat visszaváltotta, Temesmegyét rendszerezte; most a porosz király kegyetlen háboruval rohanta meg, mely ellen segélyül hivja a rendeket, és nehogy számban megfogyott magyar ezredeinek hősi hirneve csökkenjen, minél előbbi kiegészitését sürgeti. Az elnöklő Eszterházy püspök lelkesitette a rendeket, hogy a szeretett királyné védelmére szokott önfeláldozással járuljanak a hadak kiegészitésére. 12000 gyalogos önkénytes kiállitása vettetett az országra, és ebből a vármegye 270, Egervárosa 30 katona felszerelését vállalta el. Miután pedig a rendes katonaság a megye területéről a harcztérre vitetett el, Eger és Szolnok vára őrségeül a megye fogadott fel kellő számu csapatot, fejenként kenyér mellett négy kr. napidijjal. A háboru 1779. május 13-án megkötött békével fejeztetett be, mely után egy évre 1780. nov. 29-én Mária Therézia meghalt.

1780. decz. 7-én Eszterházy püspök elnöklete alatt tartott gyülésen hirdettetett ki József trónörökösnek nov. 30-án kelt leirata, hogy Mária Therézia a tegnapi napon, majd 40 évi, a magyar nemzet iránt anyai jósággal és kegyekkel telt uralkodása után, az örök életre hunyt el, "és a magyar törvények, főleg az 1723. 1. és 2-ik czikkelye szerint, mint Magyarországnak és a magyar koronának, valamint kapcsolt részeinek közvetlen örököse és utódja a kormányzást átvette. És midőn ezzel az udvari és országos (provincialis) kormányszékeket további hűséges szolgálatra megerősiti, ugy a vármegyék karait és rendeit jogaikban, kiváltságaikban és szabadságaikban sértetlanül megóvni kivánja; szintén elvárja, hogy régi tekintélyében és hatáskörében megerősitett udvari és provincialis kormányszékeinek, és az ő nevében kiadandó rendeleteinek engedelmeskedni, jelentéseiket és felterjesztéseiket, azok utján, a trónhoz teljesiteni fogják."

A vármegye ezen biztositás folytán, mélyen hódoló feliratát, szokásos ékes sorokkal terjeszté fel: hogy "életét és vérét valamint bold. anyja érdekében kész volt áldozatul hozni most is minden erőit felajánlja ő felségének hűséges szolgálatára." Ezzel vette kezdetét az alkotmányon kivüli József kora, ki az általa is örökségi jogczim gyanánt idézett 1723. évi törvény egyéb megállapitásait mellőzve, magát me nem koronáztatta, és mint osztrák császár folytatta majd 10 éven át tartó kormányzását. Fent idézett leirata volt tehát uralkodásának beköszöntöje, azon körülirással, hogy a vármegyei jogkört meghagyja; de udvari és országos kormányszékei utján kiadandó rendeleteinek engedelmességet követel.

A rendek, kiváltságaik ezen látszólagos biztositása fejében, udvariasan fejezték ki áldozatkészségöket, várva a koronázásra, melyet a közel jövőben bekövetkezendőnek hihettek.

A dolgok folyása a már szokott módszerben zavartalanul haladt tovább. Hevesvármegyének 1781. april 19-én Eszterházy elnöklete alatt tartott közgyülésén, a folyó ügyek rendszeresen tárgyaltattak; József leiratai, "mint ő császári és apostoli királyi felségének" rendeletei intéztettek; a feliratok hasonló czimezéssel terjesztettek fel. Albert főherczeg 1781. febr. 12-én tudatta, hogy királyi helytartói tisztétől megválik, miután a belga trónra hivatott meg. A vármegye hálás emlékei tolmácsolásával terjeszté fel bucsuzó feliratát 1781. aug. 9-én tartott közgyüléséből. Volstein tanárnak a himlőoltásról tót nyelven irt és szétosztás végett küldött röpirata ügyében felir a megye, hogy itt nincs tót ajku, tehát magyar röpiratot küldjön a helytartótanács. A Mária Therézia idejében megrendelt felterjesztések az évi termény-kimutatásról és egyebekről, rendszeresen teljesettek. A temetők és kripták rendezése sürgettetett ez évben főleg, és a megyebeli posztó-ipar milyenségéről tétetett jelentés, hogy a népviselet szükségletének megfelelő posztó Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban készitetik.

Megyei közgyülések az 1781. év folytán mindig Egerben, april 14, aug. 8, és nov. 19-én tehát háromszor, törvényszékek szintén Egerben, kisgyülések azonban szokásosan Gyöngyösön vagy Taródy alispán lakhelyén Detken tartattak. József uralkodásának első évében, a megyei élet folyamán mi rendkivüli sem mutatkozik.

Az 1782-ik év jelentkezik megyénk kebelében élénkebbnek. A febr. 27-én tartott közgyülés zajosabb eseteket tüntet fel József rendeletei tárgyalásánál. Főleg vallásügyi rendeletei idéztek elő nagyobb izgalmakat. Azon rendelet, hogy kik vallásukból folyólag az országból kiköltözködtek, szabadon hazatérhetnek, minden nehézség nélkül kihirdettetett. Nem igy az ugynevezett türelmi patens, melyet ezen gyülésben elnöklő Eszterházy főispán felolvasás végett azzal nyujtott át, hogy hozzá mint főispánhoz érkezett ezen 1781. okt. 29-én kelt helytartótanácsi intimatum, mely ugyanazon módon mint az örökös tartományokban: Magyarországban is, 18 pontban irja elő az ágostai és helvét hitvallásuakra, ugy a nem egyesült görögökre vallásuk gyakorlatát, szabályozó rendeletét. A rendelet felolvastatván, - igy folytatja a megyei jegyzőkönyv, - az intimatum, mint a megyei levéltárt nem illető, ő excellentiájának visszaadatott, ki is azután ekképen szólott: 1)"Ő felségéhez, mint királyához tartozó hűségénél fogva tette közzé ezen intimatumot; de mert hazájához is hasonló hűséggel viseltetik, ezen nagyfontosságu vallásügyben, már állásánál fogva sem hallgathat, és kijelenti, hogy ezen határozatot sem a hazai törvényekkel, sem a kath. vallás elveivel összeegyeztetni nem képes. Felhivja a rendeket, hogy véleményöket nyilvánitsák, és közös egyetértéssel, a helytartótanács utján aggályaiknak kifejezést adjanak, miután ő felsége megigérte, hogy az országot jogaiban, kiváltságaiban, szabadságaiban háborgatni nem fogja, reménylhető, hogy rendeletét, ehhez képest mérsékelni fogja ő felsége." Az alispán és helyettes alispán az elnöklő főispán nézétéhez csatlakoznak, hivatkozva: hogy a törvények sértetlenül fentartandók; hogy az 1715. évi 30. tvczikk az acatholikusok ügyét szabályozván, a vallás ügye országgyülés elébe tartozik; mert ő felségére az 1681. és 1687-iki vallásügyi törvények végrehajtása utaltatott csak; ezek alapján a helytartótanácshoz felhivás intéztetett, hogy ő felsége ezen vallásügyet hagyja a legközelebbi országgyülésre, melyet megkoronáztatására mielőbb öszszehivni kegyeskedjék.

Ugyanezen ülésen felirat intéztetett azon rendelet ellen is; hogy a budai egyetem, és a tanulmányi alap a kir. kamara kezelése alá helyeztetett, és a szükséglet fedezése a királyi kincstárra utaltatott. Szatmármegye körlevele folytán is a felirat kifejti, hogy ezen fundus a hazai ifjuság nevelésére rendeltetett az alapitók által, tehát külön kezelendő: nehogy ezen hazai pénz más tartományok javára forditassék. Ezen intézkedésnek következménye volt, a jogi intézetek rendezése, mely szerint Pest, Pozsony, Nagyvárad, Pécs és Zágráb tüzettek ki ily intézetek székhelyeivé, a többiek ugymint: az egri Foglár-féle jogakademia is megszüntettetett. Ez ellen is nagy felindulást tolmácsoló felirat küldetett fel az 1784. máj.10-én tartott megyei közgyülésből.

III. A türelmi patens nagy visszatetszéssel fogadtatott a megyékben; ennek folytán a helytartótanács utján május 16-án kelt magyarázó leirat érkezett a megyékhez, melyben kifejtetik: hogy ő felsége nem engedi azt, hogy az orthodox egyház sérelmével történjék annak életbeléptetése; és csak azt czélozza hogy senkine akadályoztassék vallása gyakorlatában. "Több tudósitásból, sőt magoknak az acatholikusoknak kérvényéből értette meg ő felsége, hogy a protestansok vallási buzgóságtól elragadtatva, a rendelet félremagyarázásával, excessusokra vetemedtek, mintha az igaz romai kath. vallásról más vallásra áttérni szabad lenne. Ő felsége akarata csupán az, hogy bár ohajtaná minden népének a kath. egyház kebelében lételét; de a kiket a felvilágosodás, ide még vissza nem vezetett, tehát más valláson vannak, a keresztényi toleranczia folytán, annak gyakorlatában meghagyassanak." Majd a történt excessusokra elrendeltetett, hogy a hol acatholikusok önkényesen, hatósági jóváhagyás nélkül emeltek imaházakat, és a kath. papnak járó stólákat megtagadták: - régi állapotba visszahelyeztessenek. A vegyes házasságokra kimondatott, hogy a multra nézve a kiadott reversalisok érvényben maradjanak: jövőre nézve pedig rendeltetik, hogy reversalis nélkül is összeadandók a házasulók, nehogy ily reversalisok mindkét fél részéről kivántassanak. Rendeli továbbá, hogy a hol még kihirdetve nincs a patens, haladék nélkül kihirdessék.

Még megnyugtatóbban magyarázza a pátenst a jun. 6-án. kelt leirat, melyben szigoruan tilalmaztatik, hogy az acatholikus vallásra való áttérés, igérettel, fenyégetéssel, vagy reábészéléssel mozditassék elö, és szükség esetében, szigoru eljárást rendel. Ezek folytán, jun. 20-án kelt rendelettel utasitatott a vármegye, hogy tegyen évnegyedes jelentést: 1-ör a türelmi rendszer folytán időnként történtekről; 2-or tegyen kimutatást, mely helyeken emeltetett időközben. imaház, és állittatott lelkészi hivatal; 3-or ezen vagy ama vallási ügyben mit és hogyan határoztak? 4-er mily következmények észlelhetők az eljárásból? Az acatholikusok által beadott kérvények, azok mikénti elintézése stb. felsorolandók voltak. Ezen jelentéstétélre táblás kimutatások végett egyöntetü formulák küldettek le.

April. 25-én kelt helytartótanácsi intimatum a superintendensek, acatholikus egyházak és conventeknek megyénkénti összeiratását elrendelvén, ismételt sürgetésre az alispán felterjeszté az eredményt; hogy a gyöngyösi és mátrai járásban sem nyilt, sem magán acathokus vallásgyakorlat nincs, a tarnajárásban egyetlen oratorium van a tiszajárásban huszonegy helvétvallásu imaház találtatik, superintendensnek, vagy valamely conventusnak nyoma sincs a megyében.

Ezen 1782-ik évben az egész megyében, községenként felvétettek az ugynevezett canonica visitatiók is, a kath. lelkészek évi jövedelmi állagának tényleges kimutatásáról, a járási szolgabiró és esküdt aláirásával hitelesitve, mely is az aug. 30-iki közgyülésnek bemutattatván, a lelkészi jövedelem törvényszerü megállapitásának alapját képezé. Ezen canonica visitatiók szerint, a megyében akkor 70 községben volt kath. parochia. A többi községek csak filiáját képezék ezeknek.

Mindezen, időközben érkezett magyarázó leiratok és a többi rendeletek a kisgyülésben vétetvén fel, az aug. 31-én tartott közgyülésnek is tudomására hozattak. Ezekre Eszterházy főispán ujabb feliratot inditványoz: hogy a már ismert rendelet felforgatván a vallásügy eddigi rendjét, habár örömmel értesül is ő felsége azon szándékáról, hogy az orthodox vallásnak és kulturának ebben semmi praejudiciuma nem czéloztatik, sőt ujabban biztositatott: hogy ő felsége királyi tisztéből folyólag is ohajtaná, vajha népe az igazi vallás hive volna mind, és felháborodással vette a hirt, hogy határozatai az acatholikusok által félremagyaráztatnak, mintha most már az apostasiának szabad tere nyilnék, és szigoru rendelet ad adatott ki, a türt vallások részéről megindulható csábitgatás megfékezésére, mindennek daczára, a már eddig is tapasztalt viszszásságokból nyilvánvaló lévén: hogy az uralkodó kath. vallás hátrányára mily következmények fognak még előállani, ismét sürgettesék a helytartótanács közbejárása, hogy hagyassék a vallásügy intézése az összehivandó országgyülésre.

Ezután gróf Eszterházy püspök-főispán előterjesztette a közgyülésnek, hogy a multkor felolvasott alaprendelet eredetiben általa megtartatván, felsőbb rendelet folytán most ezt jegyzőkönyvbe foglaltatni kéri, és a levéltár részére másolatban is csatolja, miről a helytartótanács értesitetett.

IV. A türelmi patens következményei a vármegye több községében megindult imaház-épitési mozgalomban nyilvánultak, melyekre nézve továbbra is meghagyatott a felsőbb jováhagyás kikérése.

Igy Igaron a reform. lakosok bejelentették, hogy imaházat akarnak épiteni. Vegyes, két kath. és két reform. férfiakból álló küldöttség helyszinén szemlét tartván, a vármegye 1783. febr. 11 iki közgyülésén azon indokból nem engedélyezte, hogy a csekély számú reform. vallásuak a közeli falvakban, Szőllősön, Tisza-Füreden lelki szükségleteiket kielégithetik, Igaron imaház épitése nem szükséges. Gyöngyösön a reform. vallásnak ez időben sem imaháza, sem lelkésze nem lévén, a szomszédos reform. vallású földbirtokosság a gyöngyösiekkel egyértelemben imaházat, arra tornyot, iskolát és lelkészi állomást szervezni határozták el. Kérvényükre megyei vegyes bizottság küldetett ki, helyszini vizsgálat végett.

A jun. 16-án tartott közgyülésen a kérelem elutasitatott. Gyöngyösön ugyanis - ekként beszéli az indokolás - sem nyilt, sem magán vallás gyakorlat nem létezik. Hivatkoznak ugyan egy 1721-ben megejtett vizsgálat adataira, melyek igazolják, hogy a török és forradalmi időkben templomuk, iskolájuk volt: de ez egy sérelmes és zavart jogforrást tüntet fel; az sincs igazolva, hogy az 1681. évi 25. tczikk alkotása után, mely szerint a fennállott acath. egyházak sértetlenül fentartandóknak mondatnak ki, már akkor a vallás gyakorlata Gyöngyösön fennállott volna, a mennyiben 1688-ban Erdődy György földesurok, törvényes jogánál fogyva, mint levele igazolja, el is tiltotta őket attól. Bizonyos Gradual czimü elenchusra történt hivatkozás, melyben egyházi szolgáik névsora; foglaltatik, tehát ez alapon régi gyakorlatuk igazoltatik. Ez megvizsgáltatván, hitelnélküli bizonytalan jegyzéknek mondatott ki. A türelmi patens értelmében száz lakos együttléte szükséges, hogy imaház épitésére jogosultság legyen; Gyöngyösön mintegy 70, az is szegény család constatáltatott, kik is nem terhelhetők ily költséges intézmény elviselésével.

Egerben a görög nem egyesült lakosok léptek fel követeléssel, és különféle sérelmekkel. Majd rozzant állapotban levő templomjok ujból épitésére, görög nyelvü kántor felfogadására, és elemi iskolájoknak görög nyelven való berendezésére engedélyért József császárhoz folyamodtak. Illir hagyományainkhoz való ragaszkodás, őseink iránti szeretet, ugy kereskedői üzletünk is, a tiszta görög nyelv ismeretét nélkülözhetlenné teszi, - igy szól 1784. april 5-én kelt folyamodásuk, - mely mellett e czélra összegyüjtött alapitványaikat kimutatják. Templomépitésre, iskolára, tanitó fizetésére, ekkor mintegy 19779 frt tőke mutattatott ki. A lélekszám pedig 512-re ment, 82 családban. A folyamodványra Eszterházy püspök azon véleményt terjesztette fel: hogy a templom elég jó állapotban van, tehát ujjá épitésére nincs szükség; száz család sincs, az illir nyelvnek iskolában való tanitása, az általános szabálynál fogva sem engedhető meg. A görög keleti vallásuak Gyöngyösön is nyilvános vallásgyakorlatra kértek engedélyt. Azonban kimutattatott, hogy nős család csak kettő lakik itt, a többi nőtlen, nejeik részint Törökországban, részint Egerben vagy Budán tartózkodtak. Kérelmökkel elutasitattak.

Kenderesen a kath. vallásról a reform. vallásra tömegesen kezdettek átérni. Vizsgálat indittatván, tilos bujtogatás nyoma deritetett ki.

Később mindezen helyeken, ugy Gyöngyösön is megengedtetett a reform. vallásuaknak a nyilt vallás-gyakorlat. Egerben is, ujonépitheték a görögök most is fennálló templomjokat, kikről nevezetes az: hogy egész hévvel ragaszkodtak nemzetiségökhöz, melyet azonban a magyarság ellenállhatlan asszimiláló erejével szembe fentartaniok nem sikerült, mert immár megyénkben teljesen magyarrá vállva, igy is néhány család képviseli a multak emlékét.

V. Ezen vallásügyi izgalom azonban csak előjátéka volt a kitörő viharnak, mely vésztjóslólag tornyosult hazánk egére a német nyelvnek, az egész ország hivatalos és oktatási nyelvévé minősitő királyi parancs közzétételével.

1784. máj. 29-én tartott megyei közgyülésen olvastatott fel a helytartótanács máj. 18-án kelt intimatuma, melyben az egész monarchiában egyformán a német nyelvnek ugy a katonai, mint politikai ügyekben hivatalos nyelvvé alkalmazása rendeltetett meg. "A latin nyelv holt nyelv lévén, a magyar pedig általánosan nem használtatik, ez okból hivatalos nyelvvé a német jelöltetik": igy szól a végzetes rendelet indokolása; melynek életbeléptetésére kimondatott; hogy 1785. nov. 1-től a megyék még párhuzamosan élhetnek latin és német nyelvvel, három év elteltével azonban, minden hivatalos eljárás német nyelven volt foganatositandó. E végből, három év elteltével, tiszti hivatalra csak német nyelvben jártasak voltak választhatók. 1784. nov. 1-től a gymnasialis iskolákba csak olyanok vétethettek fel, kik németül irni olvasni tudták.

A nagy visszatetszést keltő rendelet kivihetetlenségét felvilágositó felirat szerkesztésére Miklósy Ferencz kanonok, Sághy Mihály, Kállay Miklós, Okolicsányi József táblabirák, Péchy András jogtanár, az egri ciszterczi rendház főnöke, az ügyész, jegyző és két főszolgabiró küldettek ki. Jun. 28-án tartott közgyülésben tárgyaltatott a küldöttség felirati javaslata ő felségéhez, melyben a hűség és bizalom szokásos tolmácsolása után ekként folytatja: "minden várakozást haladó nagy lelki megindulással és meglepetéssel értettük meg a német nyelvnek három év letelte után, hivatalos nyelvvé emelésére szóló rendeletét, a holt nyelvnek minősitett latin és a közhasználatban nem levő magyar helyébe. Annál érzékenyebben és fájdalmasabban veszszük e hirtelen változást, mert fölséged ősi jogainknak, kiváltságainknak, szabadságunknak, épentartását igérte meg trónralépésekor; már pedig a latin nyelvnek hivatalos használatból való kiküszöbölésével és helyébe a német nyelv decretálásával, nyolcz százados gyakorlatunk, municipalis törvényes jogszokásaink, sőt világos törvényeink sértetnek meg, és a nemzet részére azon gyászos ut készitetik elő, melyen haladva a jövendőben, nemcsak multjának emlékeit nem érti meg többé, de nemzeti nyelvét is feledni fogja. Nem mondatik ki ez czélul, de ezen szomoru következménynek be kell állani, a rendelet szigoru keresztülvitelével." Majd áttér a felirat annak kimutatására, hogy a. latin nyelv használata nálunk századokon át folyván, közügyéinknek élő nyelvévé vált, mely mellett a magyar nyelv, mint anyanyelv van életben, a hivatalos vizsgálatok ezen teljesitetnek, és ez irányban országos panasznak nyoma sem mutatkozik. Majd áttér a felirat azon kifogásra, hogy a magyar nyelv használata az országban nem általános, és ekképen folytatja: "az országnak még azon részeiben is, hol oláh és illir nyelvü nép lakik, köztudomásulag teljes erőben használtatik a latin és magyar nyelv. Nem áll az, hogy a magyar nyelv nem általános. És merjük állitani, hogy ha fölséged jóakarata a magyar nyelvet tűzi ki oly körülirással hivatalos nyelvvé, melylyel a németet teszi, minden kényszer nélkül, általános és örömmel fogadott lesz. Hogy bizonyitékra hivatkozunk, ime vármegyénk kebelébe svédek is telepedtek, és nemcsak magok elsajátitották a magyar nyelvet és magokat magyarnak vallják, hanem boszankodással utasitják el, ha svédeknek nevezik őket." Azután azt fejtegeti, hogy az egész monarchiában elvileg hasznos lehet ugyan, hogy egy nyelv legyen az uralkodó, de Magyarország törvényei alapján is nem képez egy államot az osztrák tartományokkal, külön törvényei, külön nyelve van, tehát az országot ez alapon külön jog is illeti. "A mi azon állitást illeti, hogy más nemzetek dicsőségöket és országuk javát nemzeti nyelvök művelésében is keresik, mi is csak visszhangozzuk, mert nemzeti magyar nyelvünknek kiművelését más nemzetek példájára ohajtjuk, és épen azért esedezünk felségedhez, hogy az ebböl származó dicsőségnek részesévé tegyen bennünket is; és valamint semmi észrevételünk arra, hogy német tartományainak javát a német nyelvvel segiti elő, ne tagadja meg felséged tőlünk, hogy mi is, saját nemzeti nyelvünkkel munkálhassuk dicsőségünket, annál is inkább, mert a német nyelv használata, nemcsak javunkra nem lesz, de ez uton kifejlődő zavar és viszásságokból, mérhetlen kár fog köz- és magánéletünkre háramlani, mert ifjaink az iskolában soha sem lesznek képesek a német nyelvet megtanulni, vagy nemzeti egyediségöket kellene levetkezniök, a mi nemcsak törvényeinkbe, de országunk érdekeibe is ütköznék." Majd a törvényekből mutatja ki a felirat, hogy a német nyelv nem is lehet képesitési feltétel a hivatalviselésre. És ha ez alapon képteleneknek mondatnak ki, "mint saját hazánkban számüzöttek; országunkban idegenek, saját házi Isteneink oltáránál mint zsellérek fogunk élni. A nemzet culturájának a német nyelvre szüksége nincs. Legyen csak általános Felséged tekintélyével is ellátva a magyar nyelv, épen ugy, mint más nemzetek nyelve, a mienk is gyors virágzásnak fog indulni, a mint már eddig is halad és teljesen alkalmassá válik országunk hivatalos ügykörét ellátni és közvetiteni." Hogy mindezekre nézve kellő intézkedés tétethessék, kérik az országgyülés összehivását, addig pedig az eddigi usus fentartását.

A helytartótanácshoz tett felterjesztés ekképen veszi kezdetét; a keserüség és fájdalom teljessége fog el bennünket a rendelet olvasására" stb. Egyebekben a már előadott indokok alapján kéri hogy ő felségénél járjon közbe, a rendelet hatályon kivül helyezésére. Hasonló felirat intéztetett a kanczelláriához is.

1784. jun. 14-én kelt helytartótanácsi rendelet nem kevesbé kínos izgalmat keltett a megyékben. Annak 4-ik pontja megtiltotta az oly tanitók alkalmazását az elemi iskolákban, kik a német nyelvben járatlanok; 5-ik pontja pedig meghagyta, hogy három év elteltével gymnasiumokban a latin nyelv németül tanitassék. "Ezen rendelet egyenesen a latin és magyar nyelv megsemmisitését fogja előidézni, holott a máj. 18-iki királyi leirat ugy értelmeztetett, hogy az nem czélozza a nemzeti nyelv kiirtását-igy szól az erre vonatkozó felirat a helytartótanácshoz; - de hogy csak németül tudó tanitók alkalmaztassanak jövőre, ez egyenesen kivihetetlen, és végrehajthatlannak jelentjük ki."

A jul. 30-iki közgyülésen tárgyaltatott Marmarosmegye jun. 25-én kelt átirata, hogy a német nyelv behozatala ellen a vármegyék egyetértő eljárással lépnének fel; mire a felirat másolata megküldésével tudósitatott a megkereső vármegye, hogy "örömmel vévén hasonló felbuzdulását," innen megtörtént már a megye érzelmének tolmácsolása.

VI. Nem kisebb izgatottsággal fogadtatott és tárgyaltatott a népszámlálásra vonatkozó rendelet is. Érdemlegesen a rendelet 1784. október hó 25-én tartott közgyülésen tárgyaltatott, miután egy pótlólagos rendelet, a népszámlálás czélját magyarázván, a rendeket megnyugtatni igyekezett. "Ezen összeirással senkinek sérelem, vagy praejudicium nem okoztatik, miután czélja a jobb rend, a köz- és magánérdek előmozditása és főleg az, hogy ismervén a nép összegét, a király ugy, mint a rendek egyformán tájékozva legyenek, mennyi katona kiállitása kivánható méltányosan, a jobbágyok szintén földesuraik vagy a hatóság által ne legyenek méltatlanul üldözhetők. Szigoruan meghagyatott tehát, hogy ezen összeirás nov. hó folyamán végrehajtassék, abban a hatóság, földesurak, lelkészek segédkezni köteleztetnek és a hátramaradásért felelőssé tétetnek." Az összeirás közös, polgári és katonai küldöttség által lévén eszközlendő, katonai tagul Obell ezredes neveztetett ki.

Emlitett közgyülésen mindezek előterjesztetvén, gróf Eszterházy püspök-főispán szólalt fel és felhivta a rendeket, hogy ez irányban nézeteiket és érzelmeiket nyilvánitsák, és ezen veszedelmes ügygyel szemben közös erővel járjanak el. Habár ő felsége parancsának engedelmeskedni hódoló tisztelettel kötelesség; de ezen királyi rendelet, akár végrehajtási módját, akár bevallott czélját tekintve, törvényéinken és jogainkon a legsulyosabb sebeket ejti; "a nemességnek és házaiknak törvény ellenére összeíratása; uj és törvény nélküli módja a katona-ujonczozásnak; az összeiráshoz kirendelt katonai személy mely hatósági eljárásunk elleni bizalmatlanságot fejez ki; magának ezen összeirásnak elrendelése, minden országgyülési határozat nélkül: mindezek annyi törvénytelenségek és sérelmeket foglalnak egybe, hogy a rendek saját elhatározásukból, a végrehajtáshoz nem járulhatnak, hanem ő felségéhez felirni kellene, hogy álljon el rendeletétől, vagy ha szükségesnek tartja, megállapitására országgyülést hivjon egybe." Ezen főispáni beszéd után, a rendek minden oldalról megvitatták az ügyet. Ha nem teljesitik az összeirást, tiszti személyzetüket nehéz helyzetnek teszik ki. Ekképen, nehogy akár a tiszti személyzetnek, akár egyeseknek kár okoztassék, a királyi rendelet azon értelmezésében keresve mentséget, hogy a jogoknak és kiváltságoknak ezzel praejudicium nem okoztatik, elhatároztatott: hogy az összeirásra a küldöttség megválasztatik; ő felségének feliratban tétetik jelentés, hogy bár ezen ügyet veszélyteljesnek tekintik, még is végrehajtani fogják azon feltétellel: hogy a nemesi jogok és kiváltságok ellen netán felmerülő minden sérelem ügyében, ő felségénél védelmet fognak találni. Majd egy küldöttség bizatott meg, hogy az összeirás foganatositására az utasitást készitse meg, mely is teljesitetvén, az összeirásra a járásbeli szolgabirák küldettek ki, hogy nov. 4-én fogjanak a munkához, miről Obell ezredes katonai kiküldött értesitetett.

A fent jelzett feliratban sérelmesnek jeleztetik a rendelet már azért is, hogy az örökös tartományokkal egyenlő módon ugyanazonos elvek alapján adatván ki, azon alaptörvénybe ütközik, hogy más tartományok módjára az ország ne kormányoztassék. Ép oly sulyos sebet ejt az-folytatja a felirat-hogy az összeiráshoz katonai személy, nem is magyar küldetik ki, holott törvényeink szerint ő felsége magyar tanácsadókkal tartozik kormányozni. A nemesi házak számolásával, és a nemességnek, a jobbágyokkal egyenlő módon leendő összeirásával, a nemesi kiváltság megsértetik minden helyes ok nélkül; mert a nemesség és házaiknak összeiratása egyéb módon is megtörténhetik, teljesen elkülönitve a jobbágyházaktól: "mint erre példát nyujt nekünk felséged palotája Bécsben, mely külön számozás alá vétetett; és ezzel kimutatva van, hogy felséged maga, felséges személye és alattvalói között megengedhetőnek tartotta a jogos megkülömböztetést." Az ujonczok helyesebb kiállitására teljesen fölöslegesnek jelenti ki a fölirat ezt az összeirást, törvényeink biztositják a felkelés módját, szükség esetében az ország mindig intézkedett a hadi segélyről; de nem is czélszerü felfedni az idegenek előtt, mily erővel rendelkezik az ország. A mi azon indoklást illeti, hogy kereskedelmi és ipari czélok előmozditása végett is szükséges az összeirás, nagyon tisztelik a rendek ő felsége jóságát ez irányban, kérik is főleg arra, hogy a rendek is közremunkálhassanak; azért hivja össze ő felsége az országgyülést, hol vállvetve munkálhassák ezen jóságos czéljait. Majd az összeirásnak a jobbágyok javát czélzó indokolását mint tarthatatlant tünteti fel: hiszen a jobbágyok védelmét minden méltatlanság ellen törvény biztositja. Mindezek indokolttá tették volna, hogy a rendelet végrehajtásához ne járuljanak; de a köteles engedelmesség folytán, azon reményben, hogy fölséged a jogsérelem ellen, biztositása értelmében is védelmet fog nyujtani, az összeiró küldöttségek megválasztattak.

VII. Az izgalmak fokozását előmozditó rendeletek sora ezzel nem szünt meg. 1785. febr. 22-én tartott közgyülésen olvastatott fel a királyi rendelet, hogy a szegény tanulók felsegélésére egy közös alap rendszeresitetik, még pedig az iskolai taksákból, ugy, hogy a gymnasiumba felvételi dij gyanánt, minden ifju jövőre évi 6, a bölcsészeti iskolába 9, a jogi és orvosi tanfolyamokra 15 frtot fizessen. A legfájdalmasabb érzelmek tolmácsolása mellett tárgyaltatott ez ügy, hogy az iskolába járók külön fizetési kötelezettséggel terheltessenek. "Elbámultunk ez ujitáson, a velő megrázkodott csontjainkban ennek hallatára" - igy szól a helytartótanácshoz szóló felirat, melyben kérik ő felségéhez intézett előterjesztésük támogatására. - "Eddig országunkban hallatlan taxák behozatalával sulyositatik az iskolábajárás, a rendelet életbeléptetésével; holott az iskolások még vámfizetéstől is mentesek." Majd kifejti, hogy az ország törvényei mint gondoskodnak az iskolázás megkönnyitéséről, és iskolák alapitásáról. Iskolák alapitattak, azok fundatiókkal láttattak el, hogy a tanárok fizetése és a gyermekek tehermentes tanitása biztositassék; sőt intézeteket fundáltak egyesek, mint itt Foglár püspök, hogy az ifjak mennél könnyebben juthassanak a tudományok ismeretéhez. - Ezen iskolai alapitványoknak egyenes megsértése, ha most az ifjak felvételi taksákra köteleztetnek. Az ország egész rendszerével jó öszszeütközésbe a tanitást felvételi dijjal terhelni. " Legalább a szegény, de tehetséges ifjut mentené fel Felséged, és mutasson irányába könyörületet" - kiált fel a felirat végsoraiban.

VIII. József kora alatt egyetlen egy tisztujitó szék tartatott 1784. april.27-én, gróf Eszterházy püspök-főispán elnöklete alatt. A tiszti állások, a jegyzői kart is beleértve, általában választás utján töltettek be, a főispán által jelöltek közül. Ez időben tehát a jegyzők is választattak ismét. Megválasztattak pedig: alispánná Halasy Márton, helyettesévé Gosztonyi Pál, jegyzővé Liszkay Miklós, aljegyzőkké Tarody István, Stészel Ferencz, pénztárossá Bodva János, szolgabirákká, a gyöngyösi járásban Ugronovics Kristóf, alszolgabirákká Farkas János, Stészel Kristóf; a tiszai járásba Radics Pál; alszolgabirákká Radics Mihály, Fejér László; a tarnai járásban Subics Imre, alszolgabirává Csányi László; a mátrai járásban Marsó György, alszolgabirává Rottenstein János; ügyészszé Reviczky Gáspár. Választattak ezután esküdtek és járási pénztárosok. Táblabirákul a már eddig kinevezettek mellé, nehányan ujabban is neveztettek ki. Utbiztosok, orvosok és az irodai személyzet, a főispán által neveztettek ki.

---

1) Gróf Eszterházy Károly ezen 1782-ik évben a neki megküldött Szent István-rend nagy keresztjét nem fogadta el. E feljegyzés "Emlékkönyv Bartakovics arany misés emlékére" 195. lapon olvasható.