A mezőgazdasági gépészet felsőoktatási intézményei


FEJEZETEK

Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar (Gödöllő)

A gödöllői Magyar Agrártudományi Egyetemen a szakképzés 1950 őszén indult meg. Kezdetben a Kertészeti és Szőlészeti Kar keretében működött a Géptani Tanszék, Rázsó Imre vezetésével. Őt Klinger Pál követte a tanszék élén. Az önálló Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar szervezésének első fázisa Klinger nevéhez fűződik. 1951-ben négy tanszéket szerveztek (Mezőgazdasági Gépek Tanszék, vezetője Klinger Pál; Mezőgazdasági Gépek Üzemeltetése Tanszék, vezetője Erdei János; Mezőgazdasági Tanszék, vezetője Váradi János; Fizika-matematika Tanszék, vezetője Rejtő Magda).

A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karon 1953/54-ben újabb tanszékeket hoztak létre (Gépelemek és Mechanika, Mezőgazdasági Gépek Javítása, Mezőgazdaság Villamosítása, Állattenyésztés Gépei, Mezőgazdasági Tanszék). A műszaki, biológiai és ökonómiai tárgyak egymással párhuzamos, enciklopédikus jellegű előadása helyett az összes tantárgyakban a mezőgazdasági gépészmérnökök számára szükséges ismereteket oktatták. 1954-ben a kart önálló Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolává minősítették, de 1957-től ismét az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kara.

1966-ban indult a szakmérnökképzés. A kar kutatási területe a mezőgazdasági gépek üzemeltetése, az állattenyésztés gépesítése, a gépjavítás és a gépesítési üzemszervezés. A klasszikus műszaki tárgyak is új fejezetekkel bővültek: talajmechanika, mezőgazdasági anyagok mechanikája, ergonómia, környezetvédelem, számítástechnika, tribológia, távérzékelés, módszeres géptervezés.

{IV-726.} Az 1980-as évek közepén, Lehoczky István második dékánsága idején érte el a kar alkalmazott kutatói, fejlesztői tevékenységének egyik csúcspontját. A kar, illetve vezető oktatói országos jelentőségű fejlesztési programokat vezettek, amelynek következtében jelentősen racionalizálódott és korszerűsödött a mezőgazdaság gépszerkezete, közel 30%-kal csökkent az ágazat műszaki infrastruktúrájának fajlagos energiafelhasználása. Új, nemzetközileg is színvonalas gépkonstrukciókat és technológiai eljárásokat dolgoztak ki. 1991-ben két főiskolai szak indításával részben megváltozott a kar profilja. A képzési rendszer részbeni kidolgozója, továbbfejlesztője és végleges megvalósulásának irányítója Vas Attila volt. Vas dékánsága idején teljesedett ki a kar háromszintű oktatási rendszere. Graduális képzési struktúrájában két egyetemi és két főiskolai szintű oktatási forma kapott helyet.

1950-től egyetemi szintű ötéves képzés folyik a kar hagyományos okleveles mezőgazdasági gépészmérnöki szakán. A képzési időszak végén felvehető szakirányok: mezőgazdasági termeléstechnológia, élelmiszer-feldolgozás, műszaki ökonómia, környezettechnika, településüzemeltetés, üzemfenntartás és logisztika. Ugyancsak egyetemi szintű diplomát ad az 1999-ben akkreditált okleveles gépészmérnöki szak, ahol a hallgatók a gyártmány- és gyártásfejlesztés, a mezőgazdasági géptervezés, a műszaki informatika, a járműtechnika, az épületgépészet és a szolgáltatástechnika szakirányok közül választhatnak.

1991-től a kar gépészmérnöki szakán főiskolai szintű képzés folyik, összesen hét választható szakirányban (logisztika, informatika, munkavédelem, szerviztechnológia, épületgépészet, mezőgazdasági vállalkozás, mezőgazdasági gépkereskedő).

Nemzetközileg is újdonságnak számít a kommunikációtechnikai mérnökképzés, amely 1992-ben indult. A szak elsősorban az oktatás- és konferenciatechnika, valamint a reklám, az audiovizuális, a multimédiás, illetve a komputeres információátadás műszaki hátterének biztosításához képez szakembereket.

A kar a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvény értelmében 2000. január 1-jétől a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kara.

A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karon az oktató-kutató munka nyolc önálló tanszéken és három intézet keretében, nyolc intézeti tanszéken folyik.

Az Agrárenergetikai és Élelmiszer-ipari Tanszék az állattenyésztés gépei, az elektrotechnika, az élelmiszer-ipari gépek, valamint az energiagazdálkodás diszciplínáit gondozza. Első tanszékvezetőjét, Mikecz Istvánt, 1989-ben Sembery Péter követte. Az 1990-es években a graduális képzésben az Elektrotechnika, az Energiagazdálkodás és a Villamos biztonságtechnika tárgyat, a posztgraduális képzésben a Megújuló energiaforrások, a Villamos energiagazdálkodás és a Bevezetés a minőségmenedzsmentbe c. tárgyat adja elő. A tanszék vezető oktatója, Kocsis Károly, a Villamosítás, az Irányítástechnika és az Energiagazdálkodás tantárgyat gondozta. Mikecz nyugdíjba vonulását követően Tóth László vette át az Állattenyésztés gépei tantárgy oktatását és a kapcsolódó tanszéki kutatómunka irányítását. Tóth tanszéki kutatómunkája elsősorban a tejtermelés gépesítéséhez és a szélenergia-hasznosításhoz kapcsolódik. Az Élelmiszer-ipari gépek c. tárgy első előadója 1971-től Fábry György, később Krekács Sándor, Dolina Károly és Várszegi Tibor. A Fizika és Folyamatirányítási Tanszék 1968-ban vált ki a Fizika-matematika Tanszékből. Nemzetközileg is az egyik legismertebb kari kutatóműhely. Első tanszékvezetője, Gyarmati István irányításával elsősorban a termodinamikai, ezen belül is a nemegyensúlyi termodinamikai kutatások váltak világhírűvé. A tanszéket jelenleg {IV-727.} Farkas István irányítja, aki a Folyamatirányítás, a Számítógépes szimuláció, a Számítógépes folyamatirányítás, az Energetikai folyamatok modellezése és szimulációja, valamint az Energia és környezet c. tárgy előadója.

A Gépgyártás- és Javítástechnológiai Tanszék feladata az anyagtudományok, a gépgyártás megmunkáló gépei és technológiai eljárásai, valamint a gyártás és gyártmányfejlesztés oktatása, kutatása. A tanszék élén először Beer György állt, aki részt vett a Mezőgazdasági gépek üzemeltetése, a Mechanika, a Gépelemek, az Állattenyésztés gépei, a Szerkezeti anyagok és a Gépgyártás-technológia tantárgy oktatásában. Az Állattenyésztés gépei, az Anyagismeret és a Mezőgazdasági gépek anyagai c. tankönyvek szerzője. Nevéhez fűződött 1953-ban az első hazai villanypásztor tervezése, sorozatgyártása és ezzel a szakaszos legeltetés meghonosítása. Szabadalma alapján készült az első hazai gyártású, mechanikus vezérlésű, sajtár nélküli mobil fejőgép (1957-től). Mint a hazai biotribológiai kutatások megindítója, foglalkozott a nagy kárt okozó sertés- és szarvasmarha lábvég-megbetegedések miatti termeléscsökkentés megakadályozásával, s e célból istállópadozat-vizsgáló eljárásokat és padozatminősítő berendezéseket fejlesztett ki. 1957–1994 között a Mezőgazdasági Gépek Javítása Tanszéket vezette. Beer utódja a tanszék élén Pálinkás István volt.

A Jármű- és Hőtechnikai Tanszék jogelődje, a Traktorok-autók Tanszék a kar egyik legrégebbi oktatási egysége. Jelenlegi összetételében három nagy tudományterület, a motor-, a traktor-, a hőtechnika, valamint a hidraulika gondozója. A tanszék alapító tagja és első vezetője 1951–1985 között Váradi János. Őt 1985-ben Komándi György követte, akinek fontosabb kutatási területe a négykerék-meghajtású traktorok mechanikája, a talaj és járószerkezet kapcsolat elméletének kutatása, belső égésű motorok elhasználódásának vizsgálata, valamint a traktoros gépcsoportok munkafolyamatának analízise. Korszerű felfogásban dolgozta ki a terepjárás-elmélet néhány mechanikai problémáját. Vezető szerepet játszott a tudományág hazai megteremtésében és oktatásában. 1990-től Vas Attila az új tanszékvezető, aki korábban a hőtechnikai csoportot irányította. Ekkor vette át a Belső égésű motorok tantárgy oktatását. Az 1989/90-es tanévtől Beke János a hőtechnikai szekció vezetője. Nevéhez fűződik az okleveles gépészmérnöki szak bevezetése és a mezőgazdasági műszaki menedzser felsőfokú szakképzés akkreditációja. Főbb kutatási területei a hőtechnikai rendszerek energetikai elemzése, energiatakarékos átalakítási lehetőségek kidolgozása, hőcserélő rendszerek tervezése, vizsgálata, minősítése, mikrohullámú energia alkalmazásának lehetőségei, korlátai a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari szárításban. Kutatási eredményei közül kiemelkedik a hazai szemestermény-szárító berendezések energiatakarékos rekonstrukciós terve, a Sirokkó típusú gravitációs terményszárító gépcsalád kifejlesztése, a mikrohullámú terményszárítás elméleti alapjainak, valamint a mérnökképzés egyes módszertani kérdéseinek kidolgozása.

Komándi György szellemiségének és szakmai munkájának követője Laib Lajos, aki a Gépjármű-szerkezettan, a Terepjárás-elmélet és a Gépjármű-vizsgálatok tantárgy előadója. Kutatómunkája a járműrugózás és a terepjárás területén a legismertebb, de részt vett – gyári megbízás alapján – a Perkins és a John Deer motorok vizsgálatában is.

Az Épületgépészet és Környezettechnika Tanszék 1995-ben az Agrárenergetika és Élelmiszeripari Gépek Tanszékből fejlődött ki és vált önállóvá. Az egyik legdinamikusabban fejlődő tanszék. Az épületgépészet mellett a szolgáltatástechnikai és a környezettechnikai tudományok kari gondozója. Megalapítója és vezetője, {IV-728.} Barótfi István nevéhez fűződik a hazai első szolgáltatás- és környezettechnikai gépészmérnöki szak tantervének kidolgozása. A Környezettechnikai kézikönyv és az Energiafelhasználói kézikönyv kiadásával a két említett szakterület hazai „bibliáját” alkotta meg.

A Műszaki Ábrázolás és Mechanika Tanszék a Mechanika tantárgyon kívül az Ábrázoló geometria, a Géprajz és a Számítógéppel támogatott tervezés (CAD, CAM) tantárgyak gondozója. Ezenkívül számos, a mérnökképzés utolsó fázisában oktatott tantárgy kifejlesztője (Gépek dinamikája, Végeselem módszer alkalmazása, Mérési metodika stb.). Az 1953-ban alapított tanszék egyik legnevesebb vezetője Huszár István (1970–1989). Tudományos igénnyel átdolgozta a Mechanika tantárgyat, elkészítette annak írásos dokumentációját és új lendületet adott a tanszék kutatómunkájának. A Műszaki ábrázolás tárgy előadója Balássy Zoltán. A tanszék irányítását 1989-ben Gyürk István vette át. 1999-ben Csizmadia Béla kapott tanszékvezetői megbízást. Csizmadia tudományos eredményeit elsősorban a mechanikai tartószerkezetek méretezése, illetve a mechanika egyes fejezeteinek bányászati alkalmazása terén érte el.

A Mechanika és Műszaki Ábrázolás Tanszéken Kaifás Ferenc a Mechanika tantárgyat adja elő a kar levelező tagozatán. Nevéhez fűződik a Gépek dinamikája tantárgy kidolgozása.

A Műszaki Gazdaságtani Tanszék jogelődjének, a Mezőgazdasági Tanszéknek alapvető feladata az alkalmazott biológiai ismeretek, a talajművelés, az enciklopédikus növénytermesztés és állattenyésztés oktatása volt. Később a tanszék oktatási tevékenysége fokozatosan bővült az alkalmazott makro- és mikroökonómiai, valamint a menedzsmentismeretekkel. Első vezetője, Pogácsás György (1919–1977), az Állattenyésztési ismeretek c. tantárgyat adta elő. Pogácsás után Czakó József lett a tanszék irányítója 1989-ig. Czakó az etológia nemzetközi hírű szaktekintélye és a tudományág hazai megteremtője volt.

A Mezőgazdasági Géptani Intézet a Mezőgazdasági Géptani Tanszék és a Mezőgazdasági Gépszerkezettani Tanszék integrációjából jött létre. 1993-ban alakult meg a Logisztika Tanszék. A Géptani Tanszék, Király László vezetésével, a Mezőgazdaságtudományi, illetve a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon enciklopédikus géptant oktatott. 1990-től, Király nyugdíjazását követően Szüle Zsolt lett a tanszékvezető, aki új színt vitt a tanszék oktató- és kutatómunkájába. A Mezőgazdasági Gépszerkezettani Tanszéket, illetve jogelődjét Klinger Pál alapította. A tanszék vezetését hamarosan Lehoczky László vette át, aki a Géptani Intézet első igazgatója is volt. Lehoczkyt az intézet élén 1987-ben Szendrő Péter követte, aki 1993-tól a Gépszerkezettani Tanszék vezetője is. 1987–1993 között Soós Pál látta el a tanszékvezetői teendőket. A graduális képzésben előadója volt többek között a Növénytermesztés gépei, a Mechanizmusok, a Speciális géptan és a Műszaki számítások tantárgynak, a posztgraduális oktatásban A magtisztítás gépei és technológiái, A matematikai statisztika mezőgazdasági-műszaki alkalmazása, valamint a Betakarítógépek szerkezettani ismeretei tantárgyakat jegyezte. Főbb kutatási tevékenysége a cukorrépa-termesztés gépesítése, a vetőgépek fejlesztése és a cséplőszerkezetek mechanikai kérdései.

A Mezőgazdasági Gépszerkezettani Tanszéken Bánházi János a Növénytermesztés gépei és átmenetileg a Gépelemek tantárgyat adta elő. A szállítóberendezések tanára Knoll István volt.

A Logisztika Tanszék első vezetője Benkő János. A tanszék irányítása mellett az Anyagmozgatás gépei, a Logisztika és a Logisztikai operációk tervezése c. tantárgyak előadója. Jelentősebb tudományos eredménye a siklócsapágyak tervezésében fontos szerepet játszó hasonlósági {IV-729.} számok levezetése, a síkbeli mechanizmusok kinematikai vizsgálata, a csuklós mechanizmusok kiegyensúlyozása, valamint a szállítócsigák működését leíró differenciálegyenlet felállítása. A logisztika területén kifejlesztett modelljei közül a járatszerkesztési, a körutazási és a minimális költségű folyamproblémák megoldására kifejlesztett algoritmusok érdemelnek figyelmet.

A Matematika és Számítástechnika Intézet a Matematika és a Számítástechnika Tanszéket, valamint a Számítóközpontot foglalja magában. Jogelődje az 1951-ben alapított Fizika-matematika, illetve Matematika Tanszék, amelyet 1975-ig Rejtő Magda vezetett. Az intézet első igazgatója Hosszú Miklós. Halála után Obádovics J. Gyula vette át az intézet vezetését. Erre az időszakra esett a korszerű egyetemi számítóközpont kiépítése. Obádovics 1988-ban nyugdíjba vonult. Az új igazgató Kósa András lett, aki teljesen átdolgozta és korszerű alapokra helyezte a kar matematikaoktatását. Nagy hangsúlyt fektetett az anyag érthetőségére, illetve a középiskolai tanulmányokkal való kapcsolódási pontokra. Kósa 1997-ben tanítványának, Varga Zoltánnak, a differenciálegyenletek neves kutatójának adta át az intézet irányítását.

A Rendszertechnikai Intézet a kar legfiatalabb szervezeti egysége. 1999-ben alakult meg a Gépek Üzemeltetése és a Rendszertechnikai Tanszék jogutódjaként. A jogelőd tanszéken kívül az Áramlástechnika és Vízgazdálkodás Gépei, valamint a Kommunikációtechnikai Tanszék alkotja. Az intézet első formációja a Mezőgazdasági Gépek Üzemeltetése Tanszék volt, amelyet Erdei János alapított. A tanszékvezetői székben eddig a leghosszabb időt Tibold Vilmos töltötte. Tiboldot Jeszenszky Zoltán váltotta fel a tanszék élén. Vezetése idején jött létre a Kommunikációtechnikai Tanszéki Csoport, amelynek meghatározó szerepe volt a kommunikációtechnikai főiskolai szak beindításában. 1996-ban a tanszék vezetését Fauszt Dezső vette át. Fauszt a rendszertechnika, illetve mezőgazdasági alkalmazásának szakértője. Nevéhez fűződik a településüzemeltetési szakirány kidolgozása, bevezetése, továbbá a tanszék intézetté fejlesztésének megkezdése.

A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar dékánjai: Váradi János (1952–1963), Lehoczky László (1963–1969), Mikecz István (1969–1975), Huszár István (1975–1981), Lehoczky László (1981–1987), Szendrő Péter (1987–1993), Vas Attila (1994–1999).

Mezőgazdasági gépészeti oktatás más agráregyetemeken és -főiskolákon

A budapesti Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemen többek között Fekete András, Karai János és Láng László, a Soproni Egyetemen Szabó Dénes, Káldy József és Horváth Béla, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen ifj. Sporzon Pál, Göllner János és Erdei János, a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán Neményi Miklós vett, illetve vesz részt a gépészeti oktatásban. Sopronban Sitkei György különösen sokoldalú tevékenységet fejtett ki a motortechnika, a szárítás, a mezőgazdasági anyagok mechanikai vizsgálata, valamint az erdészeti és faipari géptan területén.

Az agrárfőiskolák (illetve azok jogelődjei) jelentősebb személyiségei: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Mezőgazdasági (Gépészmérnöki) Főiskolai Karáról Patkós István, Dolina Károly, Lengyel Lajos és Pátay István neve említhető; Körmenden a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Kar oktatói közül Janik József és Sitkei Gyögy munkássága emelhető ki; a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar munkatársai közül Bánházi János, Sinóros Szabó Botond, Kerekes Benedek és Lengyel Antal tevékenysége jelentősebb. A főiskola a mezőgazdasági repülőgépes oktatás központja.