Az 1945 utáni időszak

A magyar kultúra történetére a II. világháború után a történeti-politikai fejlemények döntő és közvetlen hatást gyakoroltak. Az 1945–1948 közötti időszak nem az alapvető filozófiai művek, hanem inkább a közéleti-elvi megnyilatkozások kora volt. A szellemi életben érthető módon a világnézeti kérdések kerültek előtérbe, s amíg tehette, számos gondolkodó közéleti szerepet vállalt. Az 1940-es évek végére teljessé váló kommunista hatalomátvétellel a magyar filozófiai életből a nem-marxista gondolkodók egész nemzedékét kiiktatták, sokukat meghurcolták, eltiltották az oktatástól, elbocsátották állásából vagy nyugdíjazták. Az 1901-ben alapított Magyar Filozófiai Társaságot feloszlatták. Teljes tudományágak (szociológia, pszichológia) művelése vált lehetetlenné, mellőzték a filozófiatörténet, a klasszikus filozófusok és minden nem marxista irányzat kutatását. A szabad kutatás és publikálás, a gondolat- és szólásszabadság megszűnt. A marxizmus–leninizmus uralmi és kizárólagos helyzetbe került, ezzel a filozófia egész tematikája egy hatalmi szóval fenntartott ideológia fogalmainak értelmezésére, a dialektikus és történelmi materializmus, Marx–Engels–Lenin–Sztálin tanításának bemutatására szűkült. Viták, nézetkülönbségek, a kommunista párt iránti hűség előfeltételével, csak ezeknek az interpretációknak az árnyalatai, hangsúlyai körül jelenhettek meg. Ilyen keretek között zajlottak le a Lukács György felfogásáról több hullámban kialakult, majd hatalmi szóval eldöntött Lukács-viták is. Az egyetemeken marxizmus–leninizmus, dialektikus és történelmi materializmus, tudományos szocializmus és politikai gazdaságtan tanszékek álltak a korábbi filozófiai tanszékek helyére. Széles körű és alacsony színvonalú propaganda-tanfolyamokat szerveztek, s – jelentős részben szovjet eredetű – brosúrák tömege jelent meg. Az 1950-es években az MTA Filozófiai Állandó Bizottsága, majd Főbizottsága működött. 1950-ben megindult a Filozófiai Írók Tára Új Folyama. 1951-től megjelent az MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei (utóbb MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei). 1957-ben létrejött az MTA Filozófiai Intézete, 1957-től megjelent a Magyar Filozófiai Szemle, 1960-tól a Világosság c. materialista világnézeti folyóirat.

Az egész korszakot tekintve a részleges eredmények nem állnak arányban a marxizmus–leninizmus politikai érvényesítéséből származó szellemi veszteségekkel, a filozófiai kultúra eltűnésével, a filozófia által kiművelt szabad személyiség ellehetetlenítésével s a filozófia hitelvesztésével.

A marxizmus előzményei és rokon eszmekörei a 20. század első két évtizedében körvonalazódtak. A marxizmushoz és kommunizmushoz vezetett az útja a pozitivisták egy részének, számos liberális demokratának, polgári radikális, szociáldemokrata-szocialista teoretikusnak. Az utóbbiak közül Szabó Ervin (1877–1918) jelentőségét kell kiemelni. E csoportok baloldali, radikális tagjai utópikus, messianisztikus, fanatikus vagy pragmatikus eszméktől áthatva szerepet vállaltak a terrort és kíméletlen kultúrharcot folytató Tanácsköztársaság politikai, {V-34.} katonai, kulturális vezetésében vagy ezekkel kapcsolatba kerültek, s így a kommunista diktatúra bukása után Bécsen keresztül nyugati vagy – 1933 után – keleti, moszkvai emigrációba mentek. Az előbbiek bekapcsolódtak a nyugat-európai társadalomtudományi életbe, az utóbbiak a sztálini ideológia légkörébe és a kommunista mozgalom küzdőterébe. 1945–1948-tól fogva a szovjetmarxizmus Magyarországra visszatért képviselői kaptak lehetőséget nézeteik terjesztésére. Az 1960-as évektől a marxista gondolkodók újabb nemzedékének munkássága bontakozott ki.