{V-85.} Közgazdaság-tudomány


FEJEZETEK

A magyar társadalom és gazdaság nem klasszikus, viszonylagosan elmaradott, egyenlőtlenül követő fejlődési pályát futott be a modern korban. Ez szükségszerűen rányomta bélyegét a hazai közgazdasági gondolkodásra a 20. században, és azt megelőzően is. Mindig is erős átpolitizáltság jellemezte, így nem „tiszta ökonómia” képét mutatja. Politikai töltete miatt viszont rendkívül erős volt a problémaérzékenysége, aktualitásra törekvése, aktivitástudata. Ez tetten érhető a témaválasztásban, a nyelvezetben, a módszertanban, a vállalt vagy elutasított tételekben, és mindenekelőtt a javaslatokban. Ilyen inspiráló hatás alól csak kevés hazai közgazdász tudta kivonni magát. Nem véletlen, hogy legtöbbjüket hol a tudományos életben, hol a politikai közéletben találjuk, régen és most is. E vázlatos összefoglaló az érintettek tudományos tevékenységét tárgyalja, és általában eltekint életútjuk egyéb vonatkozásaitól.

A gazdasági kérdésekkel is foglalkozó gondolkodók figyelmének középpontjában egészen a 19. századig az agrártermelés, a földtulajdon-problémák, valamint az állami adóztatással, vámokkal, fiskális műveletekkel összefüggő kérdések álltak. A 19. században ezek mellé egyenrangú problémaként társult az iparosítás, a modernizálódás, a munkáskérdés, a pénzkibocsátás, a nemzeti gazdaságpolitika témaköre. A 20. századot megelőző időszak jelentősebb gazdasági gondolkodói: Berzeviczy Gergely (1763–1822), Széchenyi István (1791–1860), Karvasy Ágoston (1809–1896), Kautz Gyula (1829–1909).

Kautz Gyula

Kautz Gyula

1894-ben megalakult a Magyar Közgazdasági Társaság, ez a tény a tudományág nagykorúsodását, relatív önállósulását, extenzivitásának növekedését jelezte.