A korai magyar pszichológia és a nevelésügy

A korai neveléslélektan területén Nagy László (1857–1931) a magyar gyermektanulmányi (pedológiai) mozgalom vezetőjeként nagy szerepet játszott. A Budapesti Tanítóképzőben, majd a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban szervezett pszichológiai laboratóriumokat, és folyóiratokat hozott létre. Mint nevelési reformer azt a gondolatot képviselte, hogy a nevelésnek a gyermekből, s különösen a gyermek érdeklődéséből, mint legfontosabb belső tényezőből kell kiindulnia.

Dienes Valéria (1879–1978) a kivételesen hosszú életkort megélt Baumgarten-díjas tudós, pedagógus, művész és vallásértelmező a funkcionalista gyermeklélektan úttörő képviselője is volt Magyarországon. Pszichológiai munkássága természetesen kapcsolódik össze filozófiai hitvallásával, meggyőződéses Bergson-követő felfogásával. Franciás orientációjának következménye az is, hogy a kor lélektanáról adott összefoglalójában (Dienes, 1914) szerves helye van a patológiának s a gyermeki fejlődésnek, ennek köszönhető személyes kapcsolata is az Új Iskola-mozgalommal.

Dienes Valéria

Dienes Valéria

Karácsony Sándor

Karácsony Sándor

Karácsony Sándor (1891–1952) új, sajátosan magyar ízű szociálpszichológiája és neveléselmélete a közösségi elv előtérbe helyezésével, a nyelvi közösségek eltéréseinek és gondolkodást formáló hatásainak kiemelésével, egy alternatív szociálpszichológia és neveléslélektan csíráit is magában hordozta.