Az intézményi megjelenés előtti korszak

Az egyetemes néprajz vagy etnológia 19. századi előzményeiből Hunfalvy János (1820–1888) neve emelhető ki. 1870-ben kezdte meg előadásait a budapesti egyetem földrajz tanszékén. 1873-ban egyetemes néprajzi kurzust hirdetett meg. Hunfalvy itt szinte az egész világ egyetemes néprajzát, embertípusait és vallásait ismertette. Előadásainak szövege életében néhány közleményben jelent meg; 1995-ben Egyetemes néprajz ethnographia címmel a Magyar etnológia sorozat keretében adták ki.

Hunfalvy Pál

A tudományág Magyarországon a 20. század elején és közepén még nem rendelkezett kutatóhelyekkel, egyetemi tanszékekkel, ennek ellenére, amikor a kulturális antropológia e századi történetéről beszélünk, több kiemelkedő személyiséget is megemlíthetünk, akiknek művei, írásai jelentős hatással voltak a mai magyar kulturális antropológiai szemléletmód kialakulására. Annak ellenére, hogy e neves kutatók nem tartották magukat kulturális antropológusnak és nem használták ezt a fogalmat, nem tekinthetünk el tevékenységük bemutatásától, hiszen mai fogalmaink szerint őket feltétlenül a kulturális antropológia korai képviselőiként kell számon tartanunk.

A magyar összehasonlító etnológia első komolyabb munkája Somló Bódog monográfiája, A javak cseréje az őstársadalmakban (1909). Somlót tudományos karrierje elején az evolucionista szemlélet jellemezte, e művére a francia szociológiai iskola hatott.

Róheim Géza (1891–1953) a magyar néphit és népszokások kutatója, a modern etnológia első szakképzett hazai képviselőinek egyike, a nemzetközi pszichoanalitikus antropológia úttörője. 1919 áprilisában megbízást kapott a budapesti egyetemen Bevezetés a néplélektanba és az Ausztrália őslakói c. kurzus vezetésére. Rendszeresen tartott lakásán magánszemináriumokat. 1928–1931 között terepmunkát végzett Közép-Ausztráliában, Afrikában, a Szomáliföldön, az új-guineai Normanby-szigeten és Amerikában is, a yuma indián rezervátumban. Ekkoriban elsősorban a pszichoanalitikai kutatásairól volt híres. Az Ödipusz-komplexushoz kapcsolódó elméletei és kutatásai váltották ki a legtöbb támadást a külföldi antropológusok, pszichoanalitikusok és etnológusok részéről. Psychoanalysis és ethnologia (Etnographia, 1918) c. tanulmányában foglalta össze először a pszichoanalízissel kapcsolatos nézeteit, ugyanakkor a példákkal történő illusztráláson kívül a társadalmi jelenségek lélektani összetevőinek hihetetlen érzékenységű értékelését is elvégezte. Ő az első olyan kutató ebben a szakmában, aki tudatosan készült erre a pályára; olyan műveket hagyott maga után, amelyek közül több ma is tananyagnak számít az egyetemi oktatásban (pl. A csurunga népe, 1932). Rövidebb tanulmányai közül még mai is figyelemre méltó és gondolatokat ébresztő a Pszichoanalysis, antropológia és folklore (1936), valamint a Hungarian Shamanism (Psychoanalysis and the Social Sciences, 1951). Az általános etnológia tárgyköréből írt művét, A varázserő fogalmának eredetét (1914), a korabeli mitológiai kutatások szellemében az ember és természet viszonyából való gondolkodás elemi formáinak megragadása jellemzi. E művéből jól tükröződik kiváló és széles körű tájékozottsága az angolszász antropológia, a francia szociológia és a német Völkerkunde idevágó tárgyköreiből.

{V-163.} Róheim 1947-ben, Psychoanalysis and the Social Sciences (1960-tól címe Psychoanalytical Study of the Society) néven időszaki kiadványt indított az Amerikai Egyesült Államokban.

Marót Károly (1885–1963) a magyar kulturális antropológia 20. századi története szempontjából elsősorban Survival és revival (Ethnographia–Népélet, 1945) c. tanulmánya miatt számít fontos tényezőnek. Fenti munkájában a klasszikus evolucionista irányzat egyik képviselőjét, az angol Edward Burnett Tylort bírálta; a survival-ről, azaz a rítusok továbbéléséről alkotott elméletéről, illetve ezt továbbépítve revival-ről, vagyis a rítusok újjászületéséről és ezek megvalósulásának lélektani magyarázatáról értekezett. Korábbi írásaiban is erősen eltávolodott az evolucionista irányzattól (pl. Hagyomány és fejlődés. Társadalomtudomány, 1935), módszertani meggondolásból eljutva arra a következtetésre, hogy „lehetetlen hajszolni a helyes fejlődést”. Marót a megértő etnológiáról elmélkedett, elképzeléseit a néplélektan, a kulturális biológia, a német Mühlmann-féle etnikumelmélet és a szellemtörténeti filozófia elemeiből építette fel. A népszellem egyedi megnyilatkozásait ragadta meg a maguk dinamizmusában, s ezekből összehasonlító vizsgálattal később általánosabb törvényszerűségeket vont le. A mai vallásantropológusok előszeretettel idézik és elemzik műveit (pl. Vallás és mágia. Ethnographia, 1933), amelyek nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket.

Fejős Pál (1897–1963), a Wenner-Gren Alapítvány igazgatójaként (1941-től), az amerikai kontinens őslakossága kultúráját vizsgáló pályázóknak szerzett és intézett kutatási támogatást. Néprajzi dokumentumfilmeket készített Afrikában, Kelet-Indiában és a Távol-Keleten. 1934–1936-ban a Dán Nemzeti Múzeum néprajzi expedíciójának vezetőjeként Madagaszkáron és a Seychelle-szigeteken dolgozott. A Thaiföldön forgatott, Egy marék rizs (1938) c. alkotása a magyar kulturális antropológiai film egyik előfutára. 1939–1941 között Dél-Amerikában végzett kutatómunkát a svéd milliomos, Wenner-Gren expedícióját vezetve.

Az északkelet-perui őserdők lakóinak életmódját tanulmányozó terepmunkájáról az Ethnography of the Yagua (1943) c. könyvben számolt be. Régészeti ásatásokat is folytatott a perui Kordillerában, amelyről szintén könyvet adott ki (Archeological Explorations in the Cordillera Vilcabamba Southestern Peru. 1944, 1963). 1943-tól 1952-ig Fejős kulturális antropológiát adott elő az Amerikai Egyesült Államokban, a Stanford, a Yale, valamint a Columbia Egyetemen.