Történeti földrajz

A történeti földrajzzal kapcsolatban (Magyarországon, de világszerte is) napjainkig tartóan jelentős véleménykülönbségek vannak a tárgykör földrajztudományi, illetve történettudományi határterületében. A 20. század elején gróf Teleki Pál, a modern korban Somogyi Sándor és Frisnyák Sándor szerint a történeti földrajz művelése a geográfusok területe. Ezzel szemben Györffy György a történeti földrajz művelését a történészek feladatának {V-335.} tartja. Az eredményeket és feladatokat 1938-ban felvázoló Bulla Béla és Mendöl Tibor szerint az adatfeltáró tevékenység a történészek, az adatok földrajzi szempontú kiértékelése pedig a geográfusok feladata lenne. Fodor Ferenc a modern földrajzi kutatásoknál nélkülözhetetlennek tartotta a történeti földrajzot, ezt azonban csak a tájleíró földrajz részének tekintette. A korábban elterjedt felfogásokat módosító Somogyi Sándor 1988-ban fejtette ki véleményét a történeti földrajz önálló tudományág voltáról.

A 20. század elején adták ki, egy, még a 19. században indult, alapvető, magyar történeti földrajzi sorozat kötetét (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. V., 1913). Megjelentek a gyepűkutatás tárgykörébe tartozó tanulmányok is (Karácsonyi János: Halvány vonások hazánk Szent István korabeli határairól, 1901; Tagányi Károly: Gyepű és gyepűelve, 1913). A korábbi, Csánki-féle sorozat folytatásaként jelent meg 1941-ben, Fekete Nagy Antal Trencsén vármegye című műve. A két világháború között a Település- és népességtörténeti értekezések és a Magyarság és nemzetiség című sorozatokban jelentek meg fontos történeti földrajzi művek. Ezekben a sorozatokban leginkább az elcsatolt területek megyéit dolgozták fel. Mindkét sorozat előzményének tekinthető Mályusz Elemér Turóc megye kialakulása című kötete (1922). Az első sorozatban, 1937-ben jelent meg Szabó István Ugocsa megye című munkája és Ila Bálint Gömör megye című műve, amelynek I–II. kötete 1944–1946-ban, sorozaton kívüli, III. kötete 1969-ben, IV. kötete pedig 1976-ban látott napvilágot. A második sorozatban adták ki Fügedi Erich Nyitra megye betelepülése (1938), Iczkovits Emma Az erdélyi Fehér megye a középkorban (1939), Balázs Éva Kolozs megye kialakulása (1939), Maksai Ferenc A középkori Szatmár megye (1940), Jakó Zsigmond Bihar megye a török pusztítás előtt (1940) és Bélay Vilmos Máramaros megye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a XVIII. század elejéig című művét (1943).

Csánki Dezső

Csánki Dezső

Településföldrajzi megközelítésre törekedett Magyar nép – magyar föld című művében Györffy István.

Bulla Béla (Hazai történeti földrajzunk múltja, jelene és feladatai, 1938) és Mendöl Tibor (Településtörténet, településföldrajz, 1938) részben elméleti jellegű, részben a tárgykör tudománytörténetét és jövőbeni feladatait egyaránt összegző tanulmányt írt.

Többen foglalkoztak a vízrajz történetével (Glaser Lajos: Az Alföld régi vízrajza és települései, 1936; Mikesy Sándor: Szabolcs vármegye középkori víznevei, 1940; Pais László: A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza, 1942). A kevés egyháztörténeti vonatkozású történeti földrajzi munka közül kiemelendő Szarka Gyula A váci egyházmegye történeti földrajza a török hódítás korában című műve (1940). A történeti földrajzhoz szorosan kapcsolódó térképtörténet területén több fontos, külföldön őrzött forrás közlése említendő (pl. Glaser Lajos: A karlsruhei gyűjtemények magyar vonatkozású térképanyaga, 1933; Eperjessy Kálmán: A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke, 1929).

A II. világháború utáni évtizedekben, a magyarországi történeti földrajz területén születtek összefoglaló jellegű művek (Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája a honfoglalástól 1950-ig, 1997; Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza, 1990; A Kárpát-medence történeti földrajza. Szerkesztette Frisnyák Sándor, 1996).

Meghatározó jelentőségű Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkája, amelyből 1963–1987 között három kötet jelent meg.

Egyes részterületeken születtek még fontos történeti földrajzi feldolgozások. Ezek közé tartozik Bakács István Hont vármegye Mohács előtt (1971), Szabó Dénes Az 1138. évi dömösi adománylevél hely- és vízrajza (1954), Somogyi Sándor A magyar honfoglalás földrajzi környezete (1996) és {V-336.} Major Jenő A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei című műve (1966). Fontos megemlíteni egy sajátos történeti földrajzi kézikönyvet (Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona), amelynek 1964 óta két kötete jelent meg.

Magyarországon az 1980-as évektől különült el önálló történeti segédtudományként (részben a történeti földrajztól elválasztva) a történeti ökológia, Ebben a folyamatban meghatározó szerepe volt R. Várkonyi Ágnesnek. Ezt a területet dolgozza fel a Füleky György által szerkesztett, A táj változása a honfoglalás óta a Kárpát-medencében című kötet (1997).