{V-353.} Régészet

FEJEZETEK

A régészet – görög eredetű fogalommal archaeológia (archaeo 'föld' + logosz 'tudomány') – az emberiség történetét kutató olyan tudomány, amely a földben található emlékek (nem csak tárgyak) feltárásával és feldolgozásával foglalkozik. A történettudomány társ- és/vagy segédtudománya, az emberiség korai időszakának önálló történeti tudománya. Kutatási területéhez az írott történelem előtti (prehistoria), a korai írások és civilizációk (protohistoria), valamint az ún. történeti (historia) koszakok tartoznak. Hazánkban – klasszikusan értelmezve – a 17. század végéig határozzák meg kompetenciáját. A valóságban – és ehhez a szakma új magyar alaptörvénye (1997. évi CXL. törvény) is közelít – minden földből származó humán történeti tény feltárására egyedüli jogosultsága van. Ilyen értelmezését mutatja pl., hogy Nagy Imre mártír miniszterelnök 301-es parcellabeli sírjának feltárását Kralovánszky Alán (1929–1993) középkoros régész vezette.

A régészettudomány két alapvető módszere az ásatás (régészeti feltárás) és a tipológia. Az előbbit kizárólag a terepen, az utóbbit főképpen a feldolgozás során alkalmazza. A régészet kormeghatározási módszerei közül a legfontosabbak a geológiától átvett rétegtan (stratigráfia: a rétegek időbeli egymásutánisága) és az ezzel összefüggésben álló keresztkeltezés (ennek lényege: ha egy ugyanolyan tárgy, egymástól távoli településeken zárt rétegből előkerül, a vizsgált települések kérdéses rétegei egykorúak, azaz „közel” egy időben lakták őket). A tipológia módszere a tárgyak, jelenségek hasonlóságát, azok földrajzi elterjedését vizsgálja. Ahol az azonosság vagy hasonlóság kimutatható, egy bizonyos régészeti kultúráról (esetleg népről, etnikumról) beszélhetünk. A régészet kutatásának tárgyát nem pusztán tárgyak képezik, hanem a tárgyak helyzete, egymáshoz való viszonyuk, másként a jelenségek (pl. gödör, sír, ház) és ezek összefüggéseinek változása is térben és időben. E komplex vizsgálódás eredményeként eleveníti meg az általa feltárt „megkövesedett néprajzot”. Azaz az emberiség – s benne – a Kárpát-medence, a mai Magyarország területén élt ember történetének rekonstruálásában játszik meghatározó szerepet. A korai időkre vonatkozólag szinte egyedül szolgáltatja az információkat, később kiegészíti az írott források adatait, árnyalja azokat. Társtudományai többek között a történettudomány, az epigráfia (felirattan), az oklevéltan (diplomatika), a numizmatika (éremtan), a heraldika (címertan), a nyelvészet, a néprajz és a művészettörténet, a természettudományok köréből a geológia, a történeti földrajz, a csillagászat, a matematika, a fizika, a kémia, valamint a biológiai tudományok speciális elágazásai, pl. a régészeti növénytan (archeobotanika), a régészeti állattan (archeozoológia) és az embertan (antropológia).