A Buddhista Misszió – egy nem keresztény felekezet

1950-re az addig még egy-kétszáz fős iszlám közösség és az 1933 óta egy gyülekezettel funkcionáló bahá'i gyülekezet is megszűnt. Érdekes, hogy a megszorításokkal párhuzamosan ellentétes előjelű eseményre is sor került: 1952-ben, az állam egyházellenes fellépésének egyik „legkeményebb” évében kapott működési engedélyt a Buddhista Misszió. Vezetője Hetényi Ernő láma. Az aktust nyilvánvalóan kirakatnak szánták, hogy ezzel is demonstrálják a vallásszabadság állítólagos érvényesülését. Az egyház 1953-ban csatlakozott ahhoz az elsősorban Európában és Amerikában hódító szellemi megújulási mozgalomhoz, amelyet az Indiában élő, de európai születésű buddhista szerzetes, Láma Anagarika Govinda (eredeti nevén: Ernst Lothar Hoffman) (1898–1985) kezdeményezett. E felekezet egyik megkülönböztető vonása, hogy hívei a buddhizmus keleti őrzött hagyományaiból igyekeztek kiszűrni a kortól és kultúrától független, örök érvényű szellemi tanításokat; ugyanakkor lemondtak az egyes buddhista történeti iskolák szokatlan, vagy túlságosan egzotikusan ható külsőségeiről. A Budapest székhelyű felekezet az Arya Maitreya, bodhiszattváról, a buddhista Szentírás próféciáiban megjósolt eljövendő és már most is a világban tevékenykedő Buddháról nevezte el magát. A Buddhista Misszió 1957-től 1993-ig az Arya Maitreya Mandala buddhista szerzetesrend kelet-európai központjaként is funkcionált, de a rendszerváltás után önállósodott. Keretében működött 1989-ig a Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő, nem akkreditált Buddhológiai Intézet. A négyéves papi szemináriumban buddhológiai tanulmányok mellett jógával, szimbológiával, asztrológiával, indiai filozófiával és irodalommal, szanszkrit nyelvvel foglalkoztak. A misszió 16 papi rendtagja kb. 1000 hívő vallási igényeinek ellátásáról gondoskodott.